Délmagyarország, 2003. december (93. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-19 / 295. szám

HÉTFŐ, 2003. DECEMBER 15. • MEGYEI TÜKÖR" 7 Muzeális tárgyak láthatók a szentesi főpostán kialakított emlék- és kutatóhelyen, ahol a kezdetektől a rendszerváltozásig ismerkedhetnek meg a látogatók a kiegyezés évében, 1867-ben önállósult Magyar Posta fejlődésének egy-egy fejezetével. Valójában II. Józsefnek köszönhető, hogy Szentesen 1787 óta van postaállomás. Személyesen járta be birodalmának ezt az elmaradott részét az uralkodó, és úgy rendelkezett: az Aradról Battonyán át Pestre tartó postajárat Szentest is érintse. A korabeli dokumentum szerint ugyanis akkoriban az utóbbi településnél lehetett biztonságosan átkelni a Tiszán. Az írott forrásokból az is kiderül, hogy Szentesen az első postamester Kugler János volt. Annak kiderítése még kutatómunkát igényel, vajon a város melyik épületében fogadták az első ügyfeleket. Annyi bizonyos, hogy akkor még nem a mostanában már csak régi postaként emlegetett Petőfi utcai házban. A köztársaság kikiáltásának napján, 1989. október 23-án felavatott Kossuth utcai főpostán berendezett emlék- és kutatóhelyen az is kiderül a tablókat böngészve, hogy a Magyar Posta a kiegyezés évében, 1867-ben lett önálló. A megsárgult iratokban olvasható, hogy régebben „a császári és apostoli királyi Felségének" tettek esküt azok, akik a posta szolgálatába szegődtek. Ám még a szocializmus évtizedeiben is bevett gyakorlat volt az eskütétel, akkoriban természetszerűleg a Magyar Népköztársaságnak ajánlották fel szolgálataikat az újonnan belépők. Ez a hagyomány a rendszerváltozással megszűnt. A szentesi 1. számú körzeti posta vezetője, Verók István azt mondja: nagyon könnyű dolga lett volna, amikor annak idején a szakdolgozatát írta, ha létezett volna ez a gyűjtemény. Nem véletlenül említi, hogy kutatóbázisnak is szánják a postatörténeti emlékhelyet, hiszen a régi berendezéseken, korabeli munkaeszközökön kívül fellelhetők az írott források, köztük a postai rendeletek tára 1867-től napjainkig. Verók István azt állítja: a posta örök, de örökké változik. Ezért a ma postája holnapra emlék lesz. Mint ahogyan mára megmosolyogtató emlék lett a gyűjteményükben szereplő kurblis telefon, a muzeális távbeszélőközponttal együtt, ahol a postáskisasszonyok még a zsinórokat dugdosták. így kötötték össze az ügyfeleket. S ki emlékszik már azokra az időkre, amikor egy-egy vidéki hívásra órákat kellett várakozni, ha csak az illető tízszeres díj ellenében azonnali kapcsolást nem rendelt meg. Kuriózum belelapozni mindezek tükrében az 1946-os kiadású vidéki távbeszélőnévsorba, ahol 210 szentesi telefonállomást jegyeztek. A vármegyei és városi hivatalokon kívül csupán néhány magánszemély neve szerepel benne, többnyire orvosoké, ügyvédeké, s ami kissé meglepő, jó pár kereskedőnek is volt akkoriban készüléke. Manapság tízezer körüli a szentesi előfizetők száma, ám Verók István szerint a mobilok megjelenésével az utóbbi időkben már csökken a vezetékes telefon iránti érdeklődés. Ez azonban a postatörténeti időszámítás szerint már a legújabb fejezethez tartozik. BALÁZSI IRÉN Az ünnepségre állami gondozottakat is meghívtak Ajándék hatvan nagy családnak A megye hatvan településéről egy-egy nagy családot, és összesen ötven, állami gondozásban nevelkedő gyermeket ajándékoztak meg tegnap a megyeházán. MUNKATÁRSUNKTÓL Élelmiszerek és édességek, ruhák, játékok és háztartási kisgépek lapultak azokban a csomagokban, amelyeket tegnap délután adtak át a megyeházán. Csongrád megye hatvan településéről egy-egy nagy családot öt-hat, sőt kilenc-tíz gyermeket nevelő szülőket -, valamint ötven, állami gondozásban élő gyermeket ajándékoztak meg a szponzorok. Az ünnepségen, amelyet a megyei önkormányzat szervezett, Frank József, a Csongrád megyei közgyűlés elnöke köszöntötte a résztvevőket. A rendezvényen beszédet mondott Kiss Imre általános püspöki helynök, és Gilicze András esperes. Valaki csenget és átadja Bartusék ünnepi tortáját A megajándékozottak sokáig nem tudták, hogy a szentesi Bartus cukrászdától kapták a tortát. Éva asszony minden évben nehéz sorsú családok címét kéri a hivataloktól, s ügyel arra, hogy a megajándékozottak között legyenek romák is. Tíz éve a Horváth Mihály utcai szociális intézmény lakói kaptak először a Bartus cukrászdától édességet. Később a gyermekvédelmi intézetben jótékony célú árverést rendeztek az állami gondozottak megsegítésére. Ezen az alkalmon megjelent és vásárolt Bartusné Juhász Éva, s akkor döntötte el: tortát készíttet minden kisgyerek születésnapjára. Az intézmény vezetőjétől kapott is egy névsort, melyen szerepeltek a születésnapok. Az árva, nehéz sorsú gyermekek mindegyike kapott egy születésnapi tortát, felirattal, marcipánfigurákkal és természetesen gyertyával. Az intézménnyel a kapcsolat megszakadt, s a cukrászda vezetője újabb lehetőséget keresett. Derekegyházon és Szentesen az önkormányzat által nyilvántartott szegény sorsú családok jutottak édességhez az év végi ünnepek közeledtével, egészen pontosan minden évben december huszonnegyedikén, délután. így lesz ez idén is. Az cukrászdában a hölgy fia, Bartus Ádám rajzolja, tervezi, készíti a rövid életű remekműveket. Az üzlet vezetője azt kérte a hivataloktól, hogy az általuk javasolt családok között legyen roma is. Bartusné Juhász Éva tartja magát ahhoz, hogy csak olyan közösségbe kerülhet az édesség, ahol nem jellemző az alkoholfogyasztás. Hiszen a rendszeres ajándékozásnak éppen az a célja, hogy a nehéz sorsú gyermekek szülei az együttérzés megnyilvánulásának tekintsék: valaki csenget, kopog az ajtón, köszön, átadja az ajándékot és már megy is. A Bartus cukrászda által megajándékozottak általában nem tudják, kitől is kapják a tortát, süteményt. Éva elmondta, hogy különösen jólesett neki, amikor valaki azzal hívta fel, hogy mégis kiderítette, és nagyon köszöni. Az év végi ünnepek közeledtével a családi körben elfogyasztott finomság ízlik a gyerekeknek. Az ő örömük pedig a szülő számára a legfontosabb. B.G. Készül a finomság. A szegény sorsú családok rendszeresen kapnak tortát. Fotó: Gyenes Kálmán Postatörténeti emlékhely a szentesi főutcán II. Józsefnek köszönhetik Verók István postavezető szívügyének tekinti az emléktárgyak megőrzését. Fotó: Gyenes Kálmán Az első szegedi köztéri munkájaként készítette el Varga Mátyás domborművét AVaszy-szoborra is pályázik Barta András A Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület alapító tagja, Barta András mintázta Varga Mátyás nemrégiben felavatott bronz dombormű portréját. A fiatal szegedi szobrász nemcsak plasztikákat, hanem festményeket is készít. Barta András a szegedi művészeti szakközépiskola szobrász tagozatán érettségizett, majd tizenegy évvel ezelőtt Somogyi József növendékeként diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Alkotóművészi pályája igazából csak öt évvel ezelőtt indulhatott, mert családfenntartóként kezdetben épületszobrászattal foglalkozott. Jelenleg a Tömörkény gimnázium rajz- és művészettörténet tanára, emellett képzőművészi munkájára is marad ideje. A Szegedi Hagyományőrző és Városvédő Egyesület alapító tagjaként jó ötletnek tartotta az elnök, Szilágyi Árpád javaslatát, hogy állítsanak emléktáblát a tavaly elhunyt Kossuth-díjas díszlettervező, Varga Mátyás emlékére a Bécsi körúti Színháztörténeti Kiállítóház falán. Barta András első szegedi köztéri munkájaként honoráriumot nem kérve készítette el a bronz dombormű portrét, amit nemrégiben közösen avatott fel a polgármester és az ötletgazda egyesületi elnök. - Személyesen is találkoztam Varga Mátyással, de csak annyira ismertem, mint sokan mások a városban. Sokakkal - többek között Koltai Gábor rendezővel is beszéltem viszont, akikkel hoszszú éveken át szoros munkakapcsolatban állt. Videofelvételeket, fotókat megnézve igyekeztem Matyi bácsit olyan életkorban ábrázolni, amikor intenzíven dolgozott a Szegedi Szabadtéri Játékok számára. Az István, a király dómmal szinte egybeolvadó díszletét választottam a dombormű hátteréül. A plasztika ritmusával is próbáltam olyan hangulatot kelteni, mintha a színpadi perspektíva egyben élet-perspektíva is lenne. A felszegett fej, a büszke távolba tekintés, a szellemi érzékenység és kedvesség mindig jellemző volt Matyi bácsira, ezt is szerettem volna viszszaadni - mondja Barta András, aki most egyéni tárlatra készül. A szobrászat mellett festészettel is foglalkozik. Jövőre a Bartók B Galériájában egy teljesen új plasztikai kollekcióval szeretne jelentkezni. Szívesen dolgozik Erdélyben, ahol a Szentegyházán megszervezett művésztelep szakmai vezetője. Indult és továbbjutott a város által meghirdetett Vaszy-szoborpályázaton is, valamint számos érmet tervezett önkormányzatok felkérésére. H. ZS. Barta András szobrászművész. Fotó: Gyenes Kálmán