Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-08 / 260. szám

Szombat, 2003. november 8. SZIESZTA ii. VÁSÁRHELY ÉS A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM Fokozatosan megkopott évforduló Az akkoriban csupa nagy kezdőbetűvel írt nagy októberi szocialista forradalomra ötven évvel ezelőtt még maga a nép készült, az ünnep nem sokkal később emblematikussá vált, megmerevedett, s 1983-ra olyan kötelezettséggé alakult, melyre már toborozni kellett a „spontán" érdeklődőket. A vásárhelyiek a Viharsarok című lap korabeli tudósítása szerint 1953-ban igazi forradalmi hevülettel készültek arra, hogy megünnepeljék az akkoriban csupa nagy kezdőbetűvel írandó nagy októberi szocialista forradalom (NOSZF) 36. évfordulóját. „Megyénk üzemei túlnyomó többsége csatlakozott az újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat versenyfelhívásához és egymás után ígérték, november 7-ét kiváló eredményekkel köszöntik. A fogadalom valóra váltásáért harcoltak az üzemi kollektívák. A Démász dolgozói közül többen az ígérték, hogy a jeles évfordulóra befejezik éves tervüket" - írta a laphoz küldött, s abban megjelent olvasói levelében Jurka József elvtárs, aki büszkén jelentette, hogy a forradalmi műszak első napján Hattayer István sztahanovista szerelő, Lusztig István szerelő, a villamosipar kiváló dolgozója, Pálfi Lajos, Farkas Antal, Nemcsók Antal és még öt társuk befejezte az évi tervét. Olyan kiválóan dolgoztak, hogy a forradalmi műszakban Farkas László 150, Dobra Kálmán 137, míg Gazdag Ferenc 133 százalékosra teljesítette a normáját. Aktivisták versenye A korszak sajtója veretes szavakkal számol be a Petőfi Művelődési Központban rendezett díszünnepségről. Az „Éljen és szilárduljon a népi demokratikus országok és a Szovjetunió megbonthatatlan barátsága és együttműködése!" jelszóval fémjelzett, Sztálin és Lenin felvirágzott fényképével díszített ünnepségen nemcsak az akkori városi és megyei pártvezetés, hanem a felszabadító Vörös Hadsereg név nélkül említett tisztje is részt vett. A jeles évforduló alkalmából a Mérleggyár ajtajára kitették az élmunkások fényképét. A Harisnyagyárban a szakszervezeti aktivisták pedig élőszóval is foglalkoztak a dolgozókkal. Gajdán Béláné szakszervezeti bizalmi például elbeszélgetett Arany-Tóth Sándornéval, aki a november 7-i versenyen csupán 88 százalékra teljesített. Arany-Tóth elvtársnő, a pártszerű bírálatok hatásaként 134 százalékra növelte munkateljesítményét. A József Attila Általános Iskola új épületének avatása az 1982-es november 7-e előtt. Az első sorban Antalfi György, a JATE rektora, Hanga Mária miniszterhelyettes, Vári Ernő igazgató, Szalontai József, a városi pártbizottság első titkára, mögötte Győri Imre, a megyei pártbizottság első titkára. ARCHÍV FOTÓ: SZIGETI JÁNOS Működött az üzemi rádió is, így ebből tudta meg Palócz Lajosné, hogy 127 százalékos teljesítménye azt jelenti, hogy 7 százalékkal szárnyalta túl versenytársáét, Kiss Lajosnéét. Fogyóban a lendület 1963-ra fogyni látszódott a lendület. Az '56-os - korabeli minősítés szerint - ellenforradalom utáni megtorlás nagyrészt már lezajlott, s a NOSZF ünneplése szertartássá vált. Reggel zenés ébresztőt játszott a helyőrségi fúvószenekar, 9-kor a városi tanácson fogadást adtak a vendégeknek, majd 10 órakor a Belioannisz (ma Hősök) terén megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, a temetőben pedig a szovjet katonák sírját. Este a Petőfi Művelődési Központban ünnepi műsort adtak. A jeles évfordulón a párt újságjába Förgeteg Sándor, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tagja írt vezércikket, melyben hangsúlyozta, az októberi forradalom óta az emberek sorsát a Lenin októbere szellemében élő és cselekvő munkásosztály és a vele együtt haladó emberek döntik el. Az ünnep sajtója a korábbi éveknél visszafogottabb képet fest a városi eseményekről. 1973-ban az olajárrobanás, majd az azt követő gazdasági vüágválság évében sem maradt el a kitüntésosztás, sőt a megyei lap munkatársa a hódikötös dolgozókat arról faggatta az ünnepi számban, milyen a közérzetük. Pölös Jánosné, Péter-Szabó Ferencné, Gazdag Sándorné és Dajka Ferencné panaszkodott is derekasan arról, hogy akinek nagyobb a szája, annak jobban adnak pénzt, s ugrik minden második szabad szombatjuk. A szovjet hősök sírjához csak a nép ment ki, a párt és a város vezetői már nem. Szervezett koszorúzok 1983-ban, a gazdasági receszszió idején, okulva az előző esztendők tapasztalatán, koordinációs bizottsági ülést tartottak több mint 20 társadalmi-politikai szervezet, gazdasági egység képviselői részvételével. Kora délután, a Lenin-szobor koszorúzását követően, a szervezőmunkának köszönhetően több száz embert visznek ki buszokkal a temetői koszorúzásra. Az ünnepség szónoki posztján is újítottak, hiszen Rohony Anikó, a KISZ városi bizottság titkára, és Vajnai Ernő, a Vörös Csillag Tsz (melyet elvtársi körökben csak Piros Csillagnak becéztek) elnöke, a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja szólt az ünneplőkhöz. A kor sajtója szovjet vendégekről már nem tesz emh'tést. Arról viszont beszámol, hogy felavatták a paksi atomerőmű l-es blokkját, s a szegedi körzeti tévé új stúdióját. A szokásos ünnepi forgatókönyvből kilóg, hogy a szovjet katonák nyughelyének koszorúzása után az üzemi és vállalati fiatalok vörös szegfűket helyeztek el a sírokon, jelképezve a béke melletti kiállást. Az ezután következő november 7-i ünnepségek egyre szürkültek, hogy a rendszerváltás az ünnepet végképp a múlt velünk élő emlékévé tegyeKOROM ANDRÁS 1923-BAN NÉMETORSZÁGBAN HITLER BEJELENTETTE, HOGY KITÖRT A NEMZETI FORRADALOM Sörpuccs, ami megrengette a világot Ma nyolcvan esztendeje, hogy Európa sajtójának címlapjaira először került fel a mindenki által csak izgága pojácának tartott demagóg pártvezér, Adolf Hitler neve. Szánalmas müncheni puccskísérlete után még inkább kinevették, hogy aztán egy évtizeddel később már világszerte rettegjék a nevét. Az 1923-as esztendőben Németország mindenre hasonlított, csak rendezett országra nem. A kormány megtagadta a jóvátételek fizetését, ezért francia és belga csapatok vonultak be a Ruhr-vidékre. A megszállók ellen passzív ellenállást hirdettek meg, egymást követték a szabotázsok, robbántások, munkásfelkelések, éhséglázadások. A német gazdaság összeomlott, júniusban csak 100 ezer márkát adtak 1 dollárért, novemberben már 4,6 billiót. 300 papírgyár és 150 nyomda dolgozott éjjel-nappal a bankókon. A náci párt szuggesztív vezetője, Adolf Hitler hetente két szenvedélyes szónoklatban ostorozta a köztársaság politikusi gárdáját Münchenben, tízezres tömegek előtt. Egyszer sem mulasztotta el kinyilatkoztatni, hogy a sors őt szemelte ki választott hazája megmentésére. Persze igyekezett mindenkit biztosítani arról, hogy a leendő forradalomban ő csak a Trommler (dobos) szerepét óhajtja magának, hiszen hatalomra nem vágyik. A hirtelen jött népszerűségben fürdőzve a Weimari Köztársaság kikiáltásának ötödik évfordulójára tervezte az államcsínyt Bajorországban, úgy emlékezett vissza a sorsdöntő pillanatokra, hogy a tér egyik pontján észrevett egy játszadozó fiúcskát. Azonnal a kocsijába ültette, s elszáguldott vele, hogy megmentse a gyermek életét. A történet egyetlen szépséghibája, hogy a résztvevők közül senki más nem emlékezett a kiskölyökre... Várfogság luxusban A bíróság előtt Hitler és társai többórás beszédekben fejtegették, hogy minden .cselekedetük törvényes volt, a kormányt kellene a vádlottak padjára ültetni. Végül a főszervezőket 5 év várfogságra ítélték, ahol luxusban és kényelemben tölthették napjaikat, s a jó magaviseletű Adolfot már 8 hónap után elbocsátották. A mozgalom mártírjának szerepében tetszelgett, s annyira nevetséges alaknak ítélték, hogy 1925 elején már azt is engedélyezték számára a bajor hatóságok, hogy a legendás polgári sörkertben újjáalakítsa a náci pártot. Szégyenteljes kudarcát sosem feledte el. Az államcsíny után alig 10 esztendővel már törvényesen vallhatta magát német kancellárnak. A hosszú kések éjszakájára halasztotta a pillanatot, mikor leszámolt azokkal, akik a puccs idején keresztezték terveit. Gustav Kahr tetemét a dachaui ingoványban találták meg, csákánnyal verték agyon az öregembert. Talán minden másként alakult volna, ha azon a hírhedt november 9-én kicsit jobbra hord annak az ügyetlen rendőrnek a karabélya! SZABÓ ZOLTÁN-HEGEDŰS PÉTER amelyet az olasz fasizmus mintájára a Marsch auf Berlin követett volna. Sörházi capriccio A Bürger-Bráu-Keller 4-5 ezer jó torkú ember befogadására alkalmas polgári sörházként hirdette magát. A jeles intézmény 1923. november 8-án este színültig megtelt korsókat emelgető bajorokkal, miután a tartomány főkormánybiztosa, Gustav von Kahr tartott terjengős beszédet. Hitler mozgósította a bajorországi SA-t. A császári birodalmi lobogóval indultak a puccsra az SA-harcosok. Hitler szándékosan késve érkezett, mert az előcsarnokban bevárta mintegy 600 rohamosztagosát, akik körülzárták az épületet, s könnyedén lefegyverezték a rendezvényt biztosító 75 rendőrt. A náci vezér legjobb sötét öltönyébe bújt, térdnadrágot húzott, s mellére tűzte vaskeresztjét. Revolverrel hadonászva lépett a sörözőbe, fegyveres testőreinek gyűrűjében. A tömeg felmorajlott. Egy részük rázendített a német himnuszra, mások a nemzetiszocialistákat gyalázták, és színházat kiáltottak. A rohamosztagosok többször a menynyezetbe lőttek, mire egy csapásra megszűnt a hangzavar. Hitler a bajor politikusok „lelkes" támogatását a mellüknek szegezett pisztollyal kényszerítette ki. Bejelentette, hogy végre kitört a nemzeti forradalom, mozgalma mellett máris felsorakozott a katonaság és a rendőrség, és ideiglenes kormányt fognak alakítani. Kancellárrá „szerényen" önmagát jelölte. A szomszédos Oroszlán sörpincében Röhm százados a jobboldali fegyveres osztagok irányítóinak hirdette meg a bosszú és elégtétel napját. A náci párt elnöke teátrális szavakkal fejezte be szónoklatát: „A holnapi napon vagy győz a német nemzeti forradalom, vagy halottak vagyunk. Más lehetőség nincs!" Menekülés a pácból Másnap Kahr aljas összeesküvőknek nyilvánította a lázadókat, s elrendelte a veszedelmes pártocska feloszlatását. A hadsereg egységei páncélkocsikkal, géppuskákkal vonultak fel a müncheni körzetparancsnokság épületében megbújt puccsisták ellen. Délben a sörházból kétezer főnyi menetoszlop kelt útra a belváros felé. Amikor elérték a rendőrkordont, valaki tüzet nyitott. A fegyverropogás elnyomta a jajkiáltásokat, a náci vezér balján álló férfi halálos sebbel rogyott a földre. Csak a tábornagy és egyik kísérője menetelt tovább rendületlenül, míg a zsaruk le nem tartóztatták őket. Az összecsapásban 17-en lelték halálukat, 14-en a felkelők közül kerültek ki. A sörpuccs habja kifutott. A lövöldözés alatt Hitler az elsők között oldott kereket, két nappal később minden ellenállás nélkül őrizetbe vették. Néhány esztendővel később