Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-29 / 278. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő a £>a sportja ^T"^ "•T"'"'! F" 'jmym "^j ja Kedd a pénz beszél, ^^¡¡k A b -. ' «i ' Szerda >&\i •x JF Jfr -Á B JLJ ^fejp J^^^JJ JA^JÁ, JML Péntek délmadár SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. NOVEMBER 29. WWW.DELMAGYAR.HU TIZENÖT EVE JELENT MEG LAPUNKBAN A REFORMKORI FELHÍVÁS Szegedről indult Ma tizenöt esztendeje, hogy lapjainkban, a Délmagyaror­szágban és a Délvilág előd­jében, a Csongrád Megyei Hír­lapban megjelent az MSZMP reformköreinek létrehozását szorgalmazó felhívás. Éppen azon a napon, amikor Grósz Károly első titkár a budapesti sportcsarnokban elmondta a fehérterror rémével fenyegető hírhedett beszédét. Igencsak zsúfolt volt szobám a Délmagyarország szerkesztő­ségében 1988 novemberének egyik estéjén. Lovászi József kezdeményezésére találkoz­tunk tízegynéhányan. Nyilván méltatlan leszek egyesekhez, hisz sajnos már nem emlék­szem mindenkire, aki ott volt azon az éles vitákkal tarkított megbeszélésen, amelyen lé­nyegében megszületett a re­formköri mozgalmat útjára in­dító, jó néhány tabun átlépő felhívás szövege. Annyi bizo­nyos, hogy Lovászi József és Géczi József volt az ötletgazda, hogy Keserű Imre szentesi ta­nár radikális megfogalmazá­sok mellett érvelt, hogy Ka­tona Péter egyetemi adjunktus és Kissné Nóvák Éva egyetemi docens árnyalt tudás birtoká­ban igyekezett átfogóvá és lé­nyegivé formálni a szöveget. Végül megszületett a Re­formköröket a pártban is! cí­met viselő dokumentum, amelyet végül huszonhatan ír­tak alá. A felhívás november RÉSZLETEK A DOKUMENTUMBÓL: I. Kelet-Európában, az úgyne­vezett létező szocializmus orszá­gaiban strukturális válság van mélyülőben. Ez a válság csak ra­dikális és komplex reformokkal küzdhető le. Történelmi feladat a sztálini modell képződményeinek felszámolása. A gazdaságot, a politikát, a társadalom más szfé­ráit - és magát a szocialista gon­dolatot is - visszafordíthatatlanul ki kell szabadítani a bürokratikus mechanizmusok fogságából. Egyszerre van szükség: 1. vilá­gos felzárkózási stratégiára, a vi­lággazdaságba való visszaintegrá­lódásra (ezen belül elsősorban egy végre már működőképes piac­ra, a „túltagadott" polgári értékek visszaemelésére, 2. a szocialista mozgalom minden érvényes érté­két is felvállaló, újrafelfedező poli­tikai-idelológiai reformra, 3. vala­mint a politikai intézményrendszer olyan reformjára, mely teret ad az egyének és közösségek autonómi­ájának és természetesnek tekinti a többpártrendszert. II. Társadalmunkban ma vál­29-én jelent meg lapjaink­ban, eredményeképpen pedig 1988. december 2-án a Saj­tóház klubjában megalakult az MSZMP-tagok Csongrád megyei Reformköre. Tizenöt éve valódi földin­dulás kezdődött az országban. Sokan - mindenekelőtt az ér­telmiség egy része - tisztában voltak azzal, hogy az ország pénzügyi-gazdasági helyzete katasztrofális. Azt is sokan tudták, lévén az ország min­Egy felhívás előéletéből Az utóbbi évtizedekben «* MSZMP «2 or&eág többször f) nekirugasxkoiíott a gonlaságí, ptdiitkai. tártadéin,i reform­tmk, aftftofe érdekében, hogy hatékonya b­bon i's eredményesebben müköriö gazda­tűig. politika és társadalom alakuljon ki, jöjjön létre e hátéban, S tervesett és többször is utjukra tnditotl reformok ré­vén Wpdní ex az ország Jobban megfe­lelni ox akkor még ytivónek neveseit, s mindinkább felenné váló világttndemrták kihívásainak £ reformpróbálkozások — bar eredményeket is hoztak tou zabái MtfHI !ri>?«<HÍh<*tSffc: ki, iwtm utolsósorban azért, mert a reform mindenkort támoga tóit a nyilvánosságot korlátotés erőtel­jesen frtttimiütált politikai methanitmu sokban háttérbe lehetett szorítani £ te pasztalatok alapján született meg MMt az itt közreadóit Csongrád megyei felhívás. Reformköröket a pártban is! I Kciet-EurApéiwm, a* IV. Ha a pirton MM ÍAromok. rrformkMk. Mit úRynevewtt Iat«tö sxocia- iwm int6utrénye*ű)hct a _ wfannlcór ma, üamus orsataaiban straktu- Un&adalmi-poltUkai «00- k h . . rali» viiife* van me!yulib«i. doikwW» tokttMÓt, <3. e n»»™«"»«« mag *ra»U| B* a viteág csak radikális goodolatok nem vRvraulhvt- « bm'onandik kérít. sághangulat uralkodik. Sokrétű önszerveződés erősödött fel. So­kak keserűsége, tanácstalansá­ga még nem öltött politikai for­mát. A politikai megmérettetés, a nyilvános, tisztázó viták hiánya miatt sok követelés félrevisz, vagy épp a meglévő struktúrát konzerválja. A végiggondolt re­formkoncepció hiánya, valamint széles rétegek elégedetlensége, radikalizmusa tápot adhat „rend­teremtő" reflexek feléledéséhez den kibontakozási kísérlettel mélyebben merült az adós­ságcsapdába és a válságba, hogy az az eszmei alapvetés és politikai gyakorlat, amely az országot (és a térség államait) irányította, alapvetően hibás, és saját korlátai miatt képtelen megoldást nyújtani a bajokra. Az ország iránti felelősség így sokakat arra késztetett, hogy új jövőképet fogalmazzanak meg. Furcsa év volt 1988. Tavasz­éppúgy, mint a bénultság és a felszínes, kapkodó gyógymódok állandósulásához... III. Ma olyan „reformszocia­listákra" van szükség, akik nem csupán „bátrak", de 1. kritikusan értékelik a múltat, benne saját korábbi tevékenységüket, 2. sür­getik a gyakorlati reformlépések egymásba kapcsolódó soroza­tát, 3. küzdenek a reformértékű változtatásokért saját szűkebb közösségükben. szal a Szovjetunióban előtérbe kerültek a keményvonalasok, és az ortodoxia képviselői itt­hon is kezükbe akarták vonni az irányítást. Mindenképpen szerencse volt, hogy az 1988 májusában tartott pártérte­kezleten néhány ókonzervatív személyiség kikerült a veze­tésből, de az MSZMP-n belül kezdtek teret nyerni a balszél keményvonalas csoportjai (Münnich Ferenc Társaság, Munkásőrség Baráti Köre IV. Ha a párton belül nem intézményesülhet a társadal­mi-politikai gondolkodás sokfé­lesége, és e gondolatok nem egyesülhetnek a vitákban plat­formokká a döntések szervezett befolyásolása érdekében, a kri­tikai szellemű és politizáló haj­lamú párttagok passzivitásba húzódnak vissza, mint azt ré­gebben tették, vagy elhagyják a pártot, mint újabban tapasztal­ható. V. A fentiek szellemében kez­deményezzük a párttagok megyei reformkörének létrehozását. Fel­hívjuk a megyében élő reform­elkötelezett párttagokat, és a pártból valamilyen módon „ki­keveredett,, marxistákat, csatla­kozzanak a kezdeményezés­hez!... VI. Javasoljuk, hogy ahol fel­hívásunktámogatásra talál, ala­kuljanak helyi vitafórumok, re­formkörök... VII. Alakuló összejövetelünket 1988. december 2-án 14 órakor tartjuk Szegeden, a Sajtóház klubjában... stb.). Ezzel párhuzamosan vi­szont szeptember és novem­ber között sorra jelentették be független politikai szervezet­ként való működésüket a rendszerváltás utáni parla­mentek későbbi pártjai. Az ország tehát úton volt a rendszerváltás felé. Senki nem tudta azonban igazán, hogy mi fog történni valójában, és hogy minderre milyen szovjet reakció várható. Mint aho­gyan azt sem, hogy a Grósz Károly vezette MSZMP-ben milyen irányzat kerekedik fölül, milyen jellegű hatalom­mal kell számolnia a demok­ratikus ellenzéknek vagy a párton belüli másként gon­dolkodóknak. A szegedi felhívás és az, hogy a reformköri mozgalom 1989 tavaszára országossá terebé­lyesedett, valószínűleg fontos szerepet töltött be a békés rendszerváltás előkészítésé­ben. Bár 1989 őszén, az MSZP megalakulásával túllépett raj­ta az idő, minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy az ál­lampárt vezetői abban a tu­datban kezdték meg 1989 nya­rán a sorsfordító érdemi tár­gyalásokat az ellenzékkel, hogy a párttagság jelentős ré­sze is elkötelezett a demok­ratikus átalakulás, a magán­tulajdonon alapuló piacgaz­daság, a politikai pluralizmus és a parlamenti demokrácia, vagy legalábbis a felsorolás egyes elemei iránt. E tudat részben hátteret és fedezetet adhatott a számukra, részben pedig föltehetően némi kény­szerként is hatott a békés át­menetet szolgáló kompro­misszumok megkötése, a sza­bad választások és a tárgya­lásos alkotmányozás érdeké­ben. Ma Szegeden emlékeznek a mozgalom tagjai, alapítói és szimpatizánsai. A lapunkban megjelent felhívás évforduló­ján délután fél 2-től a me­gyeházán tartják 15. születés­napjukat az egykori reform­szocialisták. SZÁVAY ISTVÁN SZIGORÚSÁG ÉS SZERELEM A SIKETEK NYELVÉN jelek Az esélyegyenlőség jegyében a siketek és nagyothallók egyre több televíziós műsort kísérhetnek figyelemmel a képernyőn megjelenő jeltolmács segítségével. A parla­ment munkáját, egyes közszolgálati híradókat, vagy show-műsorokat egyaránt végigkövethetnek. Kádár Bálintné (jobbról) szerint a jeltolmácsolás valóságos színészi munka, FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT A jelnyelv a legtöbb siket em­ber elsődleges nyelve, amely lehetőséget nyújt számukra, hogy kifejezhessék magukat. A nyelvészeti kutatások bebizo­nyították, hogy a siketek nyel­ve megfelel a természetes nyelvre vonatkozó követelmé­nyeknek, ugyanis hangtannal, alaktannal és mondattannal egyaránt rendelkezik. így az Európai Unió több országá­ban is szociális-kisebbségi nyelvnek minősül. Hazánk­ban ezt az álláspontot még nem sikerült elfogadtatni. A siketek többsége kétnyel­vű: a magyar nyelvet és jel­nyelvet egyszerre birtokolja. Sokaknak közülük halló csa­ládban felnőve nincs alkalma természetes módon elsajátíta­nia ezt a speciális kommuni­kációt, ezért hatéves korukig általában - kérdések és vála­szok nélkül - a világtól elszi­getelve élnek. A változást az iskola jelenti, ahol a hangzó nyelvet magyarórák kereté­ben, idegen nyelvként, a jel­nyelvet pedig társaiktól sajá­títják el. Nem véletlen tehát, hogy a siketek diskurzusát lát­va azt tapasztalhatjuk, hogy beszédük gyakran monoton, rossz ritmusú és hangerejű. Kádár Bálintné szegedi jel­nyelvi tolmács szerint ezenkí­vül szókincsük és nyelvtani tudásuk is hiányos. Mint mondja, a siketek emiatt halló társaikkal szemben sokszor szégyellik magukat. Beszéd­készségük viszont nagyban függ egyéni tehetségüktől vagy iskolai végzettségüktől. A hazai siket nyelvközösség­ben két nyelvváltozat él. Az egyik az úgynevezett jelelt ma­gyar, amelyben a szabályos magyar mondatokat egy másik kódrendszerre ültetik át. Ilyen­kor a jeleket artikulált szavak kísérik hanggal, esetleg hang nélkül. Ez a siketek számára presztízsnyelv, amit hallók je­lenlétében használnak. Maguk között azonban a tiszta ma­gyar jelnyelvet alkalmazzák. A siketek nyelvével kapcso­latban a köztudatban több tévhit is él. Sokan úgy gon­dolják, hogy benne minden egyes jel egy konkrét fogalmat imitál, ezért bárki megértheti, akár egy pantomimjelenetet. Szintén helytelen az az állítás, hogy a jelelés folyamata las­sabb, mint a beszédé. Ezzel szemben az igazság az, hogy olykor gyorsabb is lehet, ugyanis egyes részeit, mint a kézformát, mozdulatot, arcki­fejezést egyszerre használják. Kevéssé ismert az is, hogy a jelnyelv nem nemzetközi jel­legű, minden országnak saját nemzeti jelnyelve van. És ki gondolná, hogy ez egy-egy or­szágon belül sem egységes? Magyarországon hét dialektus különíthető el. A jelnyelvvel beszélő sze­mély nagyfokú szabadsággal rendelkezik. A helyes haszná­lathoz gyakran elég a meg­felelő méret- vagy formaosz­tályozókat ismerni. Például, ha összeszorított ujjainkkal egy négyest mutatunk, az la­pos felületekre vonatkozik. így jelenthet padlót, asztalt, de akár karcsút is. A jelelést ma már egyre több tanfolyamon oktatják. A jelentkezők között pedig fül-orr-gégész, pénz­ügyőr, vagy akár rendőr is akad. -A szakmánk valósággal szí­nészi munka: jelentős kon­centrációt igényel, mutoga­tunk és artikulálunk, miköz­ben mindenki ránk figyel ­mondja a szegedi jeltolmács, majd hozzáteszi, ez a speciális kommunikációs forma épp­úgy alkalmas a szigorúság, a költőiség, a filozófiai elemzés vagy a szerelem kifejezésére, mint a hangzó beszéd. PATAKFALVI DÓRA

Next

/
Thumbnails
Contents