Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-29 / 278. szám

6 •MEGYEI TŰKOR« SZOMBAT, 2003. NOVEMBER 29. Zenés mesejáték a nagyszínházban a legkisebbeknek Pinokkió, aki életre kelt A gycrckközönség zajos tetszés­nyilvánítással, közbekiabálá­sokkal, dübörgő tapssal fogadta Collodi klasszikus meséjének, a Pinokkiónak csütörtöki bemu­tatóját a Szegedi Nemzeti Szín­házban. jó befektetés egy olyan örökzöld mesét, mint a Pinokkió színpad­ra állítani. Viszonylag kevés pénzből is ki lehet hozni, ugyan­akkor hosszú éveken át műsoron tartható. Ha ideális címszereplőt találnak, a siker is garantált. Pél­dául Pogány Judit Kaposvárott másfél évtizeden át játszotta hal­latlan sikerrel a hosszú orrú fa­bábu kedves figuráját. Nagyszerű Pinokkióra lelt most a szegedi színház is: Főző Dittát mintha erre teremtették volna. Nádszál­vékony, játékosan kisfiús, reme­kül mozog, a hangja és a habitu­sa is passzol a szerephez. A gye­rekek a legőszintébb kritikusok: rögtön a szivükbe zárták, kiabál­tak, segíteni próbáltak neki. Már a bemutatón sztárt csináltak be­lőle. A produkciót rendező Galkó Y r ll Pw -jm*lí • fi 1 f i T* i é ^Hi 1 rjl Gőmöri Krisztián (Róka) és Főző Ditta (Pinokkió) a Szegedi Nemzeti Színházban. Fotó: Miskolczi Róbert Bence nem bonyolította túl az előadást, maradt a bevált, lineá­ris történetmesélésnél. Frenetikus a Róka és a Macska szerepében az összeszokott pá­ros: Gőmöri Krisztián és Boro­vics Tamás. Nagyszerűen ki­használják a termetük, fizimis­kájuk különbözőségéből adódó lehetőségeket. Amikor megjelen­nek a színen, kacagtató gegjeik­kel, mulatságos karakterparódiá­jukkal mindig felfrissítik az időnként hullámvölgybe kerülő előadást. Szimpatikus, hogy Ge­petto mesterként Rácz Tibor megtiszteli a gyermekközönsé­get azzal, hogy kompaktul hozza az öreg asztalosmester figuráját. Janik Lászlónak is jól áll a lelke­sedés a Táltos Tücsök szerepé­ben. Szűcs Lajos és Somló Gábor a harsányságtól sem visszariad­va, kifejezően formálják meg a rájuk bízott figurákat. Boncz Ádám kifinomult mozgással kel­ti életre a Nyestet, Kanóc szere­pében pedig igazi, vagány ka­masz. Talán több varázslatosság és báj is szorulhatott volna a Tündért játszó Czirják Csillába. Csomor Ágnes Pillangója pedig olyan földhözragadt, unalmas, színtelen és civil, hogy érthetet­len, mit keres egy profi társulat produkciójában. Egyszerűek, de praktikusak, ötletesek Horváth Judit díszlet­elemei, Papp Janó jelmezei fillé­rekből is színesek és meseszerű­ek. H. ZS. Alonso Alegría darabja Márkus Judittal és Janik Lászlóval a JATE-klubban Ma este: Kötélen a Niagara felett A kubai emigránsként az Egyesült Álla­mokban élő Alonso Alegría Kötélen a Ni­agara felett című darabját játssza ma este 7 órától a JATE-klubban Márkus Judit és Janik László. MUNKATÁRSUNKTÓL Alonso Alegria világsikerű színmüve valósá­gos személyről, egy híres francia kötéltáncos­ról szól, aki számtalanszor átment kötélen a Niagara felett, miközben különböző trükkö­ket hajtott végre. Például gólyalábat kötött vagy a nyakába vett valakit. A Kötélen a Nia­gara felett izgalmas színpadi játék - kissé elru­gaszkodva a valóságtól. Történet egy fiatalem­berről, aki visszalopja az öregedő kötéltáncos szívébe az elmúlt idők lelkesedését, a fiatalsá­got és talán valami mást is... Mese két ember­ről, akiknek szükségük van egymásra ahhoz, hogy önmagukra találjanak. Játék ott, ahol a legveszélyesebb játszani. Eredetileg két férfi szereplőre íródott a darab - két ember, egy öre­gedő és egy fiatal születendő barátságáról szól. Az előadást rendező és az egyik főszerepet ját­szó Janik László, a Szegedi Nemzeti Színház népszerű színésze kicsit átírta és a férfi-nő kapcsolatát vizsgáló darabot varázsolt belőle. Partnerét, Márkus Juditot a Jekyll és Hyde-ban láthatta a szegedi közönség, valamint vendég­szerepelt a Nemodin Színház /sona című pro­dukciójával a régi zsinagógában. A produkciót tavaly már játszották, a ma esti felújítás után további előadások decem­ber 3-án 19 órától és 4-én 21 órától a JA­TE-klubban. A tűzoltókat riasztották a férfi megmentésére Rémisztő reklám ijesztget a levegőben Egy óriásplakát alá függesztett, élethű figura jókora riadalmat okozott Szegeden, a Rókusi kör­úton. Jó néhány szegedit megrémített, amikor meglátták, hogy a Rókusi körúti OTP-ház oldalán egy meg­billent szerelőkosárba kapaszko­dó férfit himbál a szél. A védősi­sakot és kezeslábast viselő, csiz­más alak már csak egyik kezével csimpaszkodott a fémkosárba, úgy tűnt, nem bírja sokáig, s le­zuhan a négy-ötemeletes magas­ságból. A városi tűzoltósághoz több hívás is befutott ez ügyben: az aggódó telefonálók sürgették, mielőbb hozzák le az életveszély­be került férfit. Szerencsére a tűzoltók időben értesültek arról, hogy csupán egy hatásos reklámfogás áldozatául estek a jó szándékú segélykérők, így nem rendeltek el fölösleges kivonulást. Az OTP-ház sarkáról fölnézve látható: csupán egy beöltöztetett bábu lóg az óriásplakát alatt, amely arra szólítja föl olvasóját (és reklámot fölszerelő mun­kást), hogy „kapaszkodjon", mert új üzlet nyílt a városban. Hasonlóan csüngő emberből még fityeg néhány Szegeden: nem kell tőlük megijedni, csu­pán a fogyasztókat egyre draszti­kusabban bombázó reklámkészí­tők agyából pattantak ki teljes fegyverzetben, mint Zeusz fejé­ből Pallas Athéné, bár utóbbi vá­rosvédő lándzsájával talán a hir­detők fejére húzna egyet végső csattanóként az okozott riadalo­mért. NY. P. A vásárhelyi Merkur-szobor Magyarékat is húzza az a bizonyos ág Bizonyítvány híján segély sincs Ha valaki megérkezik Vásár­helyre és körülnéz a Kossuth téren, rögtön szemébe ötlik a „nagytakarék" kupolájának Mercurius-szobra. Nem lehet nem észrevenni. Hirdeti: a pénz, bár nem boldogít - ki­váltképp, ha nincs-, mégis örök érvényű. „Ki csinálta ezt a szobrot, hogy került Vásárhelyre, arról sokáig nem tudtunk semmit" - írja Kiss Lajos 1957-ben, a Vásár­helyi művészélet című művé­ben. Kőszegfalvi Ferenc hely­történésztől tudjuk: akik mégis tudtak valamit a műről, sokáig Rubletzky Géza nevéhez fűzték létrehozását. Az egykori taka­rékpénztár 1906-ban kezdte el építeni kupolás székházát - a terveket Müller Miksa szegedi építész készítette, a kivitelező Koncz Pál építőmester volt -, s a szobormunkákat Balla József vállalta föl. Hogyan került a köztudatba mégis Rubletzky neve a Merkúr-szoborral kap­csolatosan? Balla 1907-ben tu­berkulózisban megbetegedett, s hosszú szenvedés után el­hunyt, a szobrot az ő hívására Vásárhelyre érkező, az ő műhe­lyében dolgozó Rubletzky fejez­te be. A szobor Grünfeld Jakab ércöntő műhelyében nyert vég­ső formát. S mit kell tudni a korán el­hunyt szobrászról, akinek nevé­hez végül is leginkább köthető a szobor? Balla József (1883­1907) tizenkét gyermekes hód­mezővásárhelyi téglaverő máso­dik fiaként látott napvilágot. A hat elemi elvégzése után apja mellett dolgozott, általában pe­dig, ha csak lehetett, „az agya­got gyúrta", írja Kószegfalvi Fe­renc. Első szobrocskái hamar feltűntek a család számára meg­élhetést biztosító szegedi tégla­verő üzem tulajdonosának, Sán­dor Ferencnek, akinek segítsé­gével az Országos Magyar Ipar­művészeti Iskolában - a mai Iparművészeti Főiskolán - foly­tathatott tanulmányokat. Úgy tűnik, vonzódott az antik té­mákhoz - klasszikus szépségű Venus-szobrát hozzátartozói máig őrzik. F.CS. A Magyar család. Egyetlen keresetből négy gyermeket és két unokát eltartani lehetetlen. Az önkormányzatnál nincs ember, aki se­gítene a csanyteleki Magyar családon. A munkanélküli házaspár egy háztartásban él négy gyermekével és két unokájával, s csu­pán egyetlen keresetből gazdálkodhatnak. A polgármesteri hivatal egy általános is­kolai bizonyítvány hiánya miatt nem ad segélyt a családnak. Több mint tíz éve költözött Budapestről Csanytelekre a Magyar család, de az utóbbi időben vált egyre nehezebbé megélhetésük. A férfi hosszú ideje nem talál munkát a kör­nyéken, az asszony munkaviszonyát magas vérnyomása miatt megszüntette bokrosi munkaadója, így kilenc hónap robot után 55 napnyi munkanélküli járulékra lett jogo­sult. A folyósítás lejárta után a munkaügyi központban azt tanácsolták Magyar László­nénak, hogy jelentkezzen állandó lakhelyén a polgármesteri hivatalnál, s ott közcélú munka fejében kérelmezzen rendszeres szo­ciális segélyt. A kérvényezés megtörtént, azonban a hivatal formai kellékek hiánya miatt nem adta meg a havi 15 ezer 200 fo­rint segélyt, s hiánypótlásra szólította fel az érintettet. Időközben kiderült, hogy a szük­séges általános iskolai bizonyítvány már évekkel ezelőtt elveszett, s annak pótlására nincs is remény. Előző munkahelyeimen is elfogadták ezt a hiányosságot, dolgozhattam is, nem tudom, itt miért nem. Fogalmam sincs, hogy mitévő legyek - sopánkodott a 46 éves asszony. Infor­mációnk szerint ilyen eseteknél az illetékesek el szokták fogadni azt, ha az érintett személy büntetőjogi felelőssége tudatában nyilatkozik a legmagasabb iskolai végzettségéről. Fotó: Tésik Attila - Egy hatósági ellenőrzés során többször hangsúlyozták, hogy a közmunkáknál figye­lembe kell venni az adott személy legmaga­sabb iskolai végzettségét, különben a közcélú munka feladatköre sem állapítható meg. E tekintetben tehát a bizonyítvány létfontossá­gú, a nyilatkozatot nem fogadhatjuk el - rea­gált megkeresésünkre Lajkó Norbert, a csanyteleki önkormányzat szociális ügyei­nek illetékese. A jogi hercehurca egyetlen eredménye a tanácstalanság, pedig az ilyen, és az ehhez hasonló esetekre találták fel a családsegítői státust, ami - mint már megírtuk - nem működik Csanyteleken. Magyarék így to­vábbra is egy keresetből, és kisebbik lányuk gyeséből próbálnak boldogulni - kevés si­kerrel. BÍRÓ DÁNIEL A Merkur-szobor a vásárhelyi „nagytakarék" kupolájának te­tején áll. Mercurius a kereske­dők istene volt. Fotó: Térik Attila A riadalmat okozó bábu a ház oldalán Fotó: Gyenes Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents