Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-28 / 277. szám

f PÉNTEK, 2003. NOVEMBER 28. • POSTABONT A S" Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) Százhúsz éves a szegedi Kőszínház Terhes vásárhelyi örökség Mint köztudott, a város és a kötelező közszolgáltatásokat végző cégek közötti szerződéseket felül kell vizsgálni. A víz- és csatornaszolgáltatás, a kommunáhs szemétszállítás szerződései előnyösek a vállalkozások tulajdonosainak, de hátrányosak a lakosságnak. Ez megalkotásuk pillanatától így volt, és így van ma is. Ezért örülnünk kell a (reméljük, kedvező) módosítást szorgalmazó törekvéseknek. De érdemes végiggondolni a történéseket, és megismerni a ma változást sürgetők korábbi véleményét is. Az A.S.A.-szerződés még az 1990-94-es ciklusban született, ennek körülményeit én is csak a sajtóból ismerem. A korábbi polgármester a lehető legjobbnak, a lakosság és a város számára ideálisnak kiáltotta azt ki. Sűrűn hangoztatta, hogy a szerződésből jelentős bevétel (osztalék) üti a város markát. Választást is nyert ezzel a sikerpropagandával 1994-ben. A Berlini Vízművekkel kötött szerződés keretszámait képviselőként megismerhettem, mert az kötelezően a testület elé került. Az összes szerződést hivatalos úton soha nem sikerült megnéznem, pedig minden törvényes fórumot megjártam ez ügyben. A megállapodás megkötése előtti, sajnos zárt közgyűlésen - a szerződés pénzügyi részét illetően minden különösebb szakértelem nélkül - látható volt, hogy az előnyök csak a német fél esetében jelentkeznek. Az akkori polgármester mégis a zárt ülésen és a sajtóban is minden esetben jelentős előnynek, nagy hasznot hozó szerződésnek minősítette a megállapodást. Hosszan tartó vita után a közgyűlés két ellenszavazattal felhatalmazta a polgármestert a tárgyalásra és a szerződés (akkor még nem tudtuk, hogy nem egy, hanem több szerződés) megkötésére. (A másik ellenszavazó - talán nem haragszik, ha megemlítem - Nagygyörgy János képviselő volt.) Ez a megállapodás világraszóló sikerként lett elkönyvelve. A jelenlegi polgármester és a többségi képviselőcsoport tagjai közül sokan az akkori polgármester bizalmi emberei voltak, részt vettek a jelenleg joggal bírált szerződések kidolgozásában, megalkotásában. A legutóbbi választáson a korábbi polgármester munkájának folytatóiként, pohtikai örököseiként kampányolva hivatkoztak az eddigi sikeres munkára és - művének méltó örököseként - a nevével nyertek választást. Ók azok, akik ma jogos kritikával változást sürgetnek. Korábban a város ellenségének nevezték azokat, akik hasonló, jogos kifogásokat emeltek akkor, amikor még könnyű lett volna változtatni. Ma ugyanők azt mondják, ne a múltat emlegessük, a jövő lebegjen a szemünk előtt, örüljünk, mert a többség minden esetben okosabb, mindig jót tesz, akkor is, ha ugyanarra a kérdésre igent vagy éppen nemet mond. HAVRÁNEK FERENC ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELŐ Gyevi temető - förtelmes állatkínzások Néhány hónappal ezelőtt - augusztus közepén - a Gyevi temetőt átjáróként használó embereket a temetőben förtelmes bűz fogadta: valaki ismeretlen célból egy élőlényt kibelezett, és az élőlény bél-, húsmaradványait egy letört tetejű kriptába tette. A foszladozó belső szervek iszonyatos bűzt árasztva bomlottak szét. Az Orpheus Állatvédő Egyesület aktivistái pedig október 1 -jén kora este éppen arra jártak, mikor észrevették, hogy gyerekek játszanak a temető területén: egy kripta tetején papírdobozt ütögetnek, a doboz aljánál egy kis láb lóg ki. Közelebb érve (érthető okokból) az állatvédők kérdőre vonták a temetőben játszadozó gyerekeket, hogy mit csinálnak. A kérdés után sokkos magyarázkodás következett, majd a doboz alól egy, az élők sorából frissen eltávolított kismacska került elő. A gyerekek előadták, hogy nem ők követték el a szörnyűséget, hanem feltehetőleg a közelben lakó 8-10 éves társaik. Az állatvédők további intézkedés (esetleges hivatalos feljelentés) végett felírták a gyerekek nevét és iskolájuk címét (amely adatok feltehetően nem valósak). Hová tart az a társadalom, ahol a fiatalok így bánnak az élőlényekkel? A Gyevi temetőt felszámolják, és parkot építenek... de az emberek gondolkodásmódját csak normális, szocializált gondolkodásmóddal lehet megreformálni. Aki az állatokkal szemben ilyen kegyetlen, az embertársai mellett sem megy majd el emberibben. S. Z., SZEGED Egyszerűen érthetetlen, hogyan képes valaki ilyen aranyos állatokat megkínozni? Fotó: Gyenes Kálmán Szeged Kőszínházát, a mai Szegedi Nemzeti Színház épületét 1883. október 14-én „esti fél 7 órakor" kezdődő díszünnepség keretében avatta fel Ferenc József. Szerette városunk Helmer Hermann és Fellner Ferdinánd bécsi építészek által tervezett, Jiraszek-Krausz szegedi céggel kiviteleztetett színháza 120 éve áll büszkén itt a Tisza partján, hirdeti a szegedi színházkultúra virágzását - még ha időnként Thália össze is vonja szemöldökét! Pósa Lajos a megnyitóra írt Prológ című versében ezt írta a színházról: A feltámadt Szegednek gyöngye vagy! E gyöngy felavatásának 120. évfordulóján a Közéleti Kávéház egy színháztörténeti szellemi vetélkedővel emlékezett a szegedi színházi élet jeles eseményéről, a Móra Ferenc Múzeum dísztermében. A rendezvényen a városi vezetés is képviseltette magát, dr. Pászti Ágnes tanácsnok megnyitóbeszédében méltatta a 120 éves színház jelentőségét és a Közéleti Kávéház emlékező műsorát. Az esten hallhatta a közönség a már hivatkozott Pósa-verset, Ignácz Mihály ötödik éves joghallgató előadásában, melyet akkor a megnyitón Lánczy Ilka szavalt, amelyet a közönség kitörő lelkesedéssel fogadott. Szellemi vetélkedőnk mintegy 40-45 fős közönség előtt zajlott, hitelességére kiváló színházi szakemberekből álló zsűri ügyelt: Kovács Ágnes ügyvezető főtitkár a zsűri elnöke -, Sándor lános rendező, kétszeres Jászai Mari-díjas, érdemes művész, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja és Nikolényi István dramaturg, újságíró. A titkári feladatokat Sényei Róbert tanár látta el. A játékosoknak a szege„A feltámadt Szegednek gyöngye vagy!" di színháztörténeti kérdésekre kellett felelni, de hasznos volt, ha ismerték a neves színészek születési helyét, idejét, továbbá a színigazgatók személyét. Az operák és az áriák ismeretében is bizonyíthatták tudásukat. A közönség érdeklődéssel hallgatta a kérdéseket és várta a válaszokat, mert ha a játékos nem tudott felelni, akkor a közönségé volt a válaszadás joga - s így a zsűri szinte minden kérdésre megkapta a helyes választ, ezáltal az érdeklődők is. A szellemi vetélkedő eredményeként Kain Mihály nyerte az I. díjat, a II. helyezett Németh János lett, míg a III. helyen Hargitai István végzett. A Közéleti Kávéház estje tehát a szegedi színházi életről szólt, Thália szegedi templomának 120 éves fennállását ünnepeltük. Azt gondoltuk, hogy kedves és kedvenc színészeink érdeklődését is felkelti a jeles évforduló, s jelen lesznek a megemlékezésen. Nem így történt. A színházszerető közönség között színészarcokat nem láttunk. Pedig arról a szent helyről volt szó, amelyet sokan, Fotó: Miskolczi Róbert sokszor a második - ha nem az első - otthonuknak neveznek. Természetesen mi nem tartottuk titokban, hogy erre az évfordulóra készülünk. Havi programunkban jó előre közöltük, különböző lapokban is megjelent, tehát aki akarta, tudhatott róla. Lehet, hogy csak a Közéleti Kávéház látta fontosnak a többemberöltős évfordulót. Lehet, hogy tévedtünk, de vállaljuk „tévedésünket" mind a színésztársadalom, mind a médiumok előtt. DR. NAGY PÉTER JÁTÉKVEZETŐ István király intelmei ma is megszívlelendők! „Hol vagy, István király?" - sóhajtották a magyarok a nehéz időkben! Mint történelemszerető ember, ez jutott eszembe a közelmúltban. Nagy királyunk népünk megmaradásáért küzdött, mint ahogyan nekünk is küzdeni kell, ha az Európai Unióba készülünk. Mit tett István király? A keletről magunkkal hozott több ezer éves tapasztalaton nyugvó vezetési formát alkalmazta Kárpát-medencei hazánkban is. Ez a társadalmi forma messze túlhaladta az európai államok „alkotmányát". Később aztán a mi alkotmányuk is megromlott. István a királyt tette a legfőbb méltóságnak, de nem élet-halál urának, hanem „a gyermekeiről (népéről) gondoskodó apa" lett. A király életének is „kell legyen tíz parancsolata", kegyetlen király hiába követeli magának a király nevet, mivel hogy „tyrannusnak" (zsarnoknak) mondatik. A királynak mindenütt és mindenekben kegyesnek kell lenni. Nemcsak atyafiaihoz, rokonaihoz, hanem a főemberekhez, vezérekhez, szomszédokhoz, a lakossághoz, s az idegen népekhez is. „Mindenkihez és mindenekhez", kik hozzá jönnek. Irgalmasságot akarjon, és ne áldozatot! Legyen türelmes mindenkihez, ne csak a „hatalmakhoz", hanem a szűkölködőkhöz is. Légy alázatos, hogy felmagasztaltasson! Legyen mértékletes, hogy túl nagy büntetést ne ítéljen, csak ami jár! Legyen szelíd, az igazságnak ellen ne álljon! Legyen tisztességtudó, hogy senkit ne szégyenítsen meg! Legyen szemérmes, hogy a gonoszság, a bűn ne tapadjon hozzá! Becsülje meg a királyi koronát azzal, hogy hitét megtartja, hogy az egyház minden fiának példát mutasson jóságos mívelkedésével! Ha a hit meghal, nem lehet jó a király, s nem részesülhet a Korona üdvösségéből! „Nem koronáztatik, aki nem törvény szerint tusakodik." Nem ilyennek kellene lenni a mai miniszterelnököknek, köztársasági elnököknek? Nézzük, mit tanácsolt még fiának, a jövendő királynak! „Mert ki a Szent Egyház méltóságát kisebbíti, avagy gyalázza, az Krisztus testét törekszik megcsonkítani... Ha valaki szerencsétlen eszme szent Egyházának tagjait vagy kicsinyeit botránkoztatja, vessék le méltóságának hatalmáról! Ezeket cselekedd te is, hogy a te koronád ,dicséretesebb', és életed boldogabb és bőségesebb legyen!" Nem lenne jobb, ha gyermekeink inkább hitoktatásban részesülnének, mint az utcán nevelődnének rossz irányban? Felnőtt korukban úgyis eldöntik, hogy hívők lesznek, vagy ateisták. „Engedjétek hozzám a kisdedeket!" Nem lenne jobb, ha a jó cselekedetek kerülnének reflektorfénybe, s nem a természetellenes rossz cselekedetek? Nem lenne jobb, ha a televízió nem erkölcsromboló, rossz példát nyújtó műsort adna, hanem délutáni időszakban jóságra, türelemre, egymás iránti szeretetre, hazaszeretetre, jó erkölcsre nevelné gyermekeinket? A gyermekek még nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között! Majmoljuk a felnőtteket és a tévét. Nem hiába tanultuk, hogy a legjobb nevelés a példamutatás! Bizony, ebben a szülők is ludasak. Milyen példát mutatunk nekik? Mikor térünk már észhez? Hol van a „Magyar Becsület", mikor hívjuk már elő magunkból? Bennünk van! Ezt hoztuk magunkkal az őshazából, erről beszélt István király, ez ősi jussunk! Vagy jobb, ha aszerint élünk, amit a reklámban látunk? Pofon vágjuk azt, aki szeretettel jön hozzánk? Bolondnak tartjuk, aki jó, s modernnek, aki gátlástalan? Lehet, hogy az idősebbek nem oly tanultak, mint a fiatalok, de tapasztaltak, s ezáltal bölcsebbek is. ló, ha a baráti körben, a munkahelyen, a városi, s országos tanácskozáson egyaránt van fiatal, középkorú és öreg is! Ezek tisztelettel beszéljenek egymással, hisz nem kocsmában vannak! Úgy gondolom, a magyar embernek nem alamizsnára, hanem munkára van szüksége, hogy tisztességes munkáért megkapja tisztességes bérét! „A királyok tanácsait a bölcseknek szívébe kell bezárni... mert ha bölcsekkel jársz, te is bölcs leszel, ha balgatagokkal, te is azzá válsz!" A főemberekről és vitézekről (katonákról) így szól: „Mert ők fiam, atyáid és testvéreid. Ezek közül pedig szolgaságra ne vess, szolgádnak ne nevezz! Ok tenéked vitézkedjenek, ne szolgáljanak! Uralkodj mindnyájuk felett békességgel, alázatosan, szelíden, harag, kevélység és gyűlölség nélkül!"... „Ha békés leszel, királynak mondanak, ha haragos, kevély, gyűlölködő, békétlen, s nyakadat az ispánok és fő jobbágyuraknak fölébe emeled (vagyis lenézed őket, okos érveiket nem hallgatod meg), bizony a vitézeknek ereje a királyi méltóságnak lankadására lesz, és idegeneknek adatik a te országod!... Az ispánoknak életét jó erkölcsöknek rendtartásával kormányozzad, hogy is te szeretettel felövezetten a királyság méltóságához hűségesen ragaszkodjanak, hogy országod mindig békességes legyen!" Milyen jó lenne, ha a mai fiatalokat 3-4 hét alatt saját lakóhelyükön „bejáróként" képeznék ki a katonaság fortélyaira, de csak akkor hívnák be őket, ha a hazának szüksége van rájuk! Minden fiatalnak szüksége van próbatételre. A hivatásos katonák lennének a „bázis". Vagy nem jól gondolom? Vajon tudják-e a mai vezetőink, hogy ez a dolguk? Tudják-e, hogy ezek az intelmek rájuk is vonatkoznak? Tudják-e, hogy amilyen a vezető, olyan az ország népe is? (Ez fordítva is igaz! Nem?) A törvényről és türelemről is szól: „Tartózkodjál bírónak lenni." Elmondja, hogy azért vannak az országbírók, hogy ők ítélkezzenek az igazsághoz híven, a törvény szerint! Ha mégis ítélni kényszerülsz, „a te méltóságodhoz illő, békességes tűréssel és irgalmatossággal, avagy szánakozással ítéljed meg, hogy dicséretes és ékes legyen koronád!" (Mert a korona ma is az országot jelképezi.) Vajon a mai bírók ennek szellemében ítélnek? Országunk vezetői úgyszintén? Nem tudom, csak remélem, hogy igen! István királyunk foglalta írásba, hogy az ország első embere a király, ma miniszterelnök vagy köztársasági elnök? Második az országbíró, ma legfőbb ügyész? Harmadik a hadi vezérségek, hadügyminiszter? Utánuk jönnek az ispánságok. Megyék és vezetők? Majd a főpapságok, és egyéb méltóságok. Részint igazságot szolgáltatnak, részint a köznépet igazgató hatalom által és a nemesebbek és korban előrehaladottabbak tanácsai és javaslatai által kormányoztatnak. Oltalmaznak, osztanak és egyesítenek. Mindenkinek, testőreiktől kezdve barátaiknak, szolgáiknak parancsolnak, tanácsolnak, javasolnak, még fiainknak is. Ezek az intelmek máig érvényesek. Milyen jó lenne, ha betartanánk és betartatnánk! D.-NÉ, SZEGED