Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-24 / 273. szám

8 •MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2003. NOVEMBER 24 / Elet vagy halál sokszor már csak Allahon múlik Egy szegedi a terrorhullám városában, Isztambulban TfcrrorhuIIám söpört végig Isztambulon. A török metropololisban alig hat nap alatt két zsinagóga, egy bank és a brit főkonzulátus előtt robbantottak az al-Kaida öngyilkos merénylői. Egy szegcdi üzletember múlt hét csütörtökön tanúja volt annak, hogyan reagáltak a helyiek a robbantások hírére. MUNKATÁRSUNKTÓL November 15-én, majd hat nappal később, november 20-án öszszesen négy öngyilkos merényletet követtek cl a törökországi Isztambulban. A terrorhullámnak ötvenhárom halálos áldozata és mintegy ezer sérültje volt. Izgalom Sztambulban Izsó Miklós a múlt héten, szerda délután érkezett Isztambulba. Az al-Kaida előző héten, szombat reggel néhány perc különbséggel két zsinagógánál robbantott. A szegcdi férfi azt mondta, elindulása előtt egyáltalán nem volt nyugtalan, családtagjai sem aggódtak, szerinte senki nem gondolta, hogy újabb merényleteket követnek el a mindig zsúfolt török városban. A Ferihegyi repülőtér élete sem tért el a megszokottól, és az Isztambulba tartó gépen sem látott „különleges" dolgokat. Izsó Miklós másnap, csütörtökön több tárgyaláson vett részt a majd hétmilliós városban. Az egyik megbeszélése még nem fejeződött be, amikor észrevette, hogy környezetében szemvillanás alatt minden megváltozik: szinte mindenki telefonhoz nyúlt, izgatottan beszélgetni kezdtek, volt, aki a tévét, volt, aki a rádiót kapcsolta he. Egy-két perc múlva már ő is tudta, hogy mi történt: robbanás egy banknál és az angol főkonzulátus elótt, sok az áldozat, még több a sebesült. Izsó Miklós: Az emberek izgatottan telefonálgattak, bekapcsoltak rádiót, tévét, újabb részletekre voltak kíváncsiak. Fotó: Gyenes Kálmán A szegedi férfi kilépett az utcára, elindult szállodája felé. Arra a kérdésre, hogy mit látott az utcán, előbb azt válaszolta: - Mint az imént a tárgyaláson. Az emberek izgatottan telefonálgattak, meg akarták tudni, családtagjaik, rokonaik, ismerőseik közül megsérült-e, ne adjisten meghalt-? valaki. Közben hallgatták a rádió és nézték a tévé híreit. Felgyorsult minden. Majd hozzátette: káoszt láttam, de nem sokkal nagyobbat, mint a robbantások előtt. - Engem is hívtak, főleg Szegedről telefonáltak, családtagjaim, barátaim faggattak, jól vagyok-e, mi történt, mit látok, láttam. Később viszonylag hoszszabb ideig térerőproblémák miatt nem lehetett elérni, amikor ismét működött a készülékem, tucatnyi üzenet várt. Idegesek voltak otthon, ami érthető, hisz nem tudták, mi történt, miért tűntem el - mesélt a szegedi férfi a robbantások utáni percekről. Mindenki tette a dolgát Az a városrész, ahol a merényletek idején ő is tartózkodott, több kilométerre volt a robbanás helyszínétől. Izsó Miklós elmondta, megfordult a fejében, hogy megnézi, mi történt, elmegy a főkonzulátushoz és a bankhoz, de szándékáról pár perccel később már letett, hiszen folyamatosan mindenhonnan az hallatszott: kérnek mindenkit, senki ne menjen a merényletek helyszíneire. - De az élet nem állt meg, mindenki tette a dolgát, a boltos kiszolgált, a taxis a megadott címre vitte utasait, de közben természetesen mindenki a történtekről, a halálos áldozatokról, a sebesültekről, az al-KaidáróI beszélt. Visszatérve a szállodába, szobájába érve bekapcsolta a tévét, nyomogatta a gombokat, újabb és újabb csatornákat keresett: mindenütt a merényletekről volt szó. Amikor a férfi másnap taxival elindult a repülőtér felé, feltűnt neki, hogy az utcák tele vannak géppisztolyos rendőrökkel. A repülőtérre - természetesen másokhoz hasonlóan - csak többszörös szűrő után tudott bejutni, tulajdonképpen mindenkit alaposan átkutattak. - Nők a nőket, férfiak a férfiakat. Még a fülem mögé is benéztek - mondta Izsó Miklós, aki többször hangsúlyozta: mindezt rendkívül udvariasan tették. A törökök nyugodtak A szegedi férfi azt mondta, szerinte nem volt vakmerő dolog, hogy az első két robbantás után gépre szállt, mert nem tudhatta: az akkori merényletett néhány nappal később újabbak követik. Az viszont biztos, most több hétig, esetleg hónapig nem kel útra. - A törökök nyugodtak, úgy gondolják, ők a biztonságuk érdekében mindent megtesznek, a többi már nem rajtuk, hanem Allahon múlik - mondta Izsó Miklós azzal kapcsolatban, hogy szemmel láthatóan tartanak-e a Isztambulban újabb és újabb merényletektől. Kockázatos lenne drasztikusan emelni a jegyek árát Pánikban a színházak Az áfatörvény módosítása a következő évben súlyos terheket ró a színházakra. A negatív hatások a szegedi teátrum esetében meghaladják a százmillió forintot, ami a teljes produkciós költséggel megegyező összeg. A kormányzat által ígért kompenzáció jelentős segítség, de nem teljes megoldás. Az áfatörvény módosításának következményeként a jövő év elején kilátástalan helyzetbe kerülhetnek a hazai színházak. A direktorok többször is megfogalmazták az elmúlt hetekben aggodalmaikat: ezek az intézkedések drámai helyzetbe sodorhatják a kétszáz éve prosperáló magyar színházi kultúrát. - Az ország költségvetése szempontjából közgazdaságilag bizonyára megfontolt, átgondolt intézkedések mögött nincs kiérlelt szakmai elemzés - mondja Székhelyi József, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója. - Nem pusztán arról van szó, hogy a színházjegyek áfája 12-ról 15 százalékra nő, hanem a működésünkhöz alapvetően szükséges energia- és anyagárak is emelkednek, az áfa visszaigényelhetőségének mértéke pedig csökken. Mindehhez 10 százalékos normatívacsökkentés társul. Ebből a négy komponensből összeálló forráshiány valóban megrendítheti a honi színikultúrát. Székhelyi József szerint a negatív hatások a szegedi színház esetében 2004-ben bőven meghaladják a százmillió forintot, ami körülbelül a produkciós költséggel megegyező összeg. Magyarán: nem maradna pénz arra, hogy új előadásokat hozzanak létre. Ez összeomlasztaná azt a bérleti rendszert, amely ebben a szezonban az ismert nehézségek miatt már így is kevesebb bemutatóra épült, mégis több bérletet adtak el, mint az előző évadban. A direktor úgy véli, hamburgi árak és tiranai fizetések mellett rendkívül kockázatos lenne drasztikusan emelni a színházjegyek árát. - A 2004-es költségvetési év első felére, vagyis az színiévad második felére már kifizették a nézők a bérleteket, meghirdettük az egész szezonra érvényes helyárainkat. Nem lenne korrekt és technikailag is nehezen lenne megoldható szezon közben árat emelni. Attól tartok, mindaz a fáradozás, bűvészkedés, amit több mint fél éven át folytattunk, jövőre lenullázódhat - miközben a színház szakmai szaldóját kifejezetten jónak értékelem. Nem szeretném, ha még egyszer ugyanabba a kelepcébe kerülnénk, mint a múlt évadban. Márpedig az intézkedéscsomag újabb csonkolásokba kényszerítene bennünket. Ezek a változások a társulatépítés ellen is hatnak, a szabadtérivel kapcsolatban pedig a fedezet nélküli kötelezettségvállalás bűncselekményébe sodródhatunk, hiszen az ígért pályázati pénzekről még nincs papírunk. Szeretnék tehetséges, fiatal színészeket szerződtetni, hogy a színházunk nevelőegyesület lehessen. Megállapodtam az egyik főiskolai osztály osztályfőnökével, Hegedűs D. Gézával, hogy hat-hét végzős növendékét szívesen látnám a társulatban. Most visszamondjam? - kérdi Székhelyi József. Talán soha nem volt ilyen pánik a színházakban, mint az elmúlt hetekben. A legutóbbi napokban azonban már körvonalazódik valamiféle megoldás: a kormányzat meghallgatta a színidirektorok aggályait, és úgy döntött, jövőre plusz 1,75 milliárd forintot ad a színházak számára kompenzációként. - A kompenzáció számításaink szerint mintegy 85 százalékban fedezné a plusz költségeinket. A maradék 15 százalékot még takarékosabb produkciós tervezéssel és a következő szezonban a nézőket nem elriasztó optimális jegyáremeléssel talán ki lehet majd gazdálkodni - mondta tegnap Székhelyi lózsef, miután szombaton direktor kollégáival egy tévéműsorban is egyeztettek Hiller Istvánnal, az NKÖM miniszterével. H. ZS. Szeptember óta csőstül jön a baj Szikáncson A gyesért küzd a kilakoltatás előtt álló Mezei család A kilakoltatás réme fenyegeti a szikáncsi Mezei Árpád családját. Betegségük miatt adósodtak el, s havi harmincezer forintból élnek. Az ennivalót hitelbe vásárolják, s még a tizenhat hónapos kislányuk után járó gyest sem kapják szeptember óta. Ma pedig, ha csak nem tudják kifizetni az elmaradt számlát, a gázról is le kell mondaniuk. Ma, ha csak nem rendezik a tartozásukat, kikötik a gázt a Szikáncson élő Mezeiéknél. A csa Iád összes jövedelme az édesanya harmincezer forintos rokkantnyugdíja. A gyest két hónapja szeretnék visszakapni, ám eddig sikertelenül. A lehetetlen anyagi helyzeten a férj szülei úgy próbálnak segíteni, hogy hozzájuk költöztek, nyugdíjukkal segítve a közös életet. - Megszenvedtem a kisbabánkért, ugyanis Klaudia születése után élet-halál között feküdtem a kórházban - mondta a rokkantnyugdíjas asszony. A most harminckét esztendős férj gyermekük születése után három nappal kapta első, majd kilenc hónappal később a második szívinfarktusát. A kislány után ő igényelte a gyest, mely addig járt neki, amíg az idén szeptemberben végre munkát nem talált magának. Egy hete dolgozott, amikor a felesége ismét kórházba került. Amikor Mezei Árpád bejelentette új munkahelyén, hogy táppénzre kell mennie, elbocsátották. - Ezután derült ki számunkra Mezeiék nem értik, miért tart hosszú ideig, míg visszakapják a gyest. Fotó: Tésik Attila mondta Mezeiné -, hogy hiába ígérték, nem jelentették be a férjemet a társadalombiztosítónál, azaz feketén foglalkoztatták. A férjem viszont azért nem kérhette vissza a gyest, mert ahhoz munkáltatói igazolást kellett volna bemutatnia, ám ilyet nem kapott. A szívműtét előtt álló, de arra magát rászánni nem tudó férj nagyon elkeseredett. A gyest ugyanis szeptember óta hiába próbálta visszaigényelni a felesége, eddig nem járt sikerrel. Legutóbb azt ígérték, harminc napon belül megkaphatja. - Többször is jártam az egészségbiztosítási pénztár vásárhelyi kirendeltségén, ám állandóan KÉRELMEZNI KELL A JUTTATÁST Ha valaki magyar állampolgár, vagy itt tartósan letelepedett külföldi, s gyermeke a saját háztartásában él, akkor kaphat gyest. Az igénybejelentést követően, ha minden szükséges dokumentumot bemutat, harminc napon belül elbírálják a kérelmét. A rokkantsági nyugdíjasok esetében a kérelemhez be kell nyújtani a rokkantságról szóló orvosi igazolás mellett azt is, mikor kell a legközelebbi felülvizsgálatra menni. Ugyanis, ha valaki fiatalon válik 67 százalékos rokkantsági nyugdíjassá, nem biztos, hogy élete végéig ebben a kategóriában marad. Ha pedig visszasorolják az 50 százalékos csoportba, akkor a törvény szerint már szociális járadék jár neki, s ekkor a gyes folyósítását meg kell szüntetni - tudtuk meg a megyei egészségbiztosítási pénztártól. újabb és újabb papirokat kértek tőlem - fakadt sírva az asszony -, hol a nyugdíjasszelvényemet, hol igazolást arról, hogy 1998 óta rokkantságnyugdíjas vagyok. Legutóbb azt mondták, hogy körülbelül egy hónap, míg visszakapjuk a gyermekgondozási segélyt. De mi lesz velünk addig? teszi fel a kérdést az asszony, akit az öngyilkosság gondolata is megérintett. Csak az tartja viszsza, hogy felelősséget érez kislánya jövője iránt. Mezeiék négyen élnek az aszszony harmincezer forintos rokkantsági nyugdíjából, ugyanis a férj azóta sem talált munkát, s az asszony velük élő húszesztendős Gábor fia sem dolgozhat azóta, hogy elszakadt egy izma. Milyen jól jött a pénz, amikor dolgozott! Pedig őt sem jelentették be... A család többször fordult már segítségért Kis Irén települési képviselőhöz, akinek a közbenjárására több alkalommal is kaptak rendkívüli segélyt. Legutóbb ötezer forintot. A család hitelbe vásárol a helyi boltban, a hónap végén a férj szüleinek nyugdíjából törlesztenek. A család a nagy szegénységben 65 ezer forint kölcsönt is felvett az egyik, önmagát szórólapokon ajánló cégtől, ám ennek négy év félezer forintos törlesztését sem tudják fizetni. A család a kis pénz nagy részét kis gyermekére fordítja, így aztán másra nem nagyon futja. Klaudia babakocsiját is a nagyszülők vásárolták meg úgy, hogy a nagypapa eladta kicsinyke földjét. - Nem tudom, hogy mi lesz velünk, ha hétfőn valóban kikötik a gázunkat - sírta el magát Mezeiné Horváth Margit, mire a férje vigasztalni kezdte, hogy valamiből majd csak kifizetik. Igaz, hogy miből, azt még nem tudja. A lakbérrel is hátralékban vannak, s már fel is szólították őket, hogy ha nem fizetnek, akkor nem hosszabbítják meg december 31-ig tartó lakhatási szerződésünket, tartozásukat pedig bírói úton hajtják be. A szőke kis Klaudia nem érti, mi is történik körülötte, csak azt látja, hogy az édesanyia el-elsírja magát. A csöppség számára a világot szülei és néhány papírdobozban tartott viharvert játék jelenti. KOROM ANDRÁS