Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-22 / 272. szám

Szombat, 2003. november 22. SZIESZTA-REJTVÉNY 15 BENKÓ SÁNDOR NEGYVENHAT ÉV TÖRETLEN NÉPSZERŰSÉGÉRŐL 1957-ben alakult a Benkó Dixieland Band. Közel 60 zenei kiadvánnyal a hátuk mögött még mindig teljes erőbedobással telnek mindennapjaik. Fellépések, telt házas rendezvények és töretlen népszerűség. Nevüket öregbítik azok a hírességek, akikkel együtt dolgoztak. Olyan dzsesszzenészekkel, mint Miit Jackson, Tony Scott, Wild Bili Davison és még sokan mások. Elindult egy sorozat az egyik televíziós csatornán a dzsessz történetéről, születésétől kezdve egészen a ragtime-on, Chicagón keresztül napjainkig, mindez 22 részben bemutatva. Benkó Sándor a siker titkáról vall. - A Band megalakulásánál amatőr lelkesedéssel jártunk utána mindennek - nem kímélve az energiát -, a játékszabályoknak, stilisztikai jegyeknek, amelyeket tanulmányoztunk, hogy vissza tudjuk adni az eredeti zenei érzésvilágot. 46 év alatt olyan rutin alakult ki, ami köszönhető annak is, hogy egyetlen olyan zenekar vagyunk, arfiely 75 kiemelkedő világsztárral dolgozhatott együtt, mint Jabo Smith, aki Louis Armstrong kortársa volt - feleli arra a kérdésre, minek köszönhető ez a töretlen népszerűség. - Később jöttek az igazi nagy öregek, akik közül sokan már sajnos nem élnek. Ezekkel az emberekkel együtt zenélhettünk és tanulhattunk tőlük, legfőképpen a zene szeretetét. Benkó Sándort arról is faggattuk, mi a véleménye az emberek szórakozási szokásairól a mai társadalomban. - 1957-től egyetemeken játszottunk nagyon sokat, bálokon és országszerte sok helyen mondja a zenész. - Akkoriban voltak olyan szórakozóhelyek, ahová csak öltönyben és elegánsan felöltözve engedték be az embereket. Játszottunk a zeneakadémián is, ahol pótszékes, telt házas koncerteket csináltunk végig. Úgy érzem, a közönséget illetően szerencsések vagyunk, mert nagyon sokat számít egy ember megjelenése egy rendezvényre menet: ha a farmert öltönyre cseréli, ezzel jelzi tiszteletét felénk. Az embereket ugyanakkor nem kívánja kritizálni, szerinte inkább azzal van probléma, hogy az élet felgyorsult, nem foglalkozunk anynyira egymással, a pénz vette át a főszerepet, nem a család. És úgy véli, nem utolsósorban nagyon is hibás ebben a tömegkommunikáció. - A semmitmondó, üres műsorokban mindenféle tehetség vagy képesítés nélkül valakiből sztár lehet. Akár úgy is, hogy részt vesz egy valóságshow-ban mondja. Benkó Sándor támogatja a fiatal tehetségeket. - Minden tehetséges „Büszke vagyok a legutolsó díjunkra, amit a zenekar összes tagja megkapott: a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjére. Visszatekintve első kiemelkedő elismerésünk 1971-ben á montreux-i dzsesszfesztivál díja volt, ahol rengeteg tehetséges zenekar mérte össze tudását. Érdekessége talán, hogy pár napra rá a kaszinó, ahol a díjat átadták, leégett. A díjak mellett, ha már a tüzekről van szó, így jártunk a Budapest Sportcsarnokkal is. Fellépésünk után néhány nappal leégett. 1982-ben a sacramentói fesztivál nagydíját nyertük el. 1987-ben pedig az Egyesült Államok elnöke, Rónáid Reagan kitüntető elismerésben részesített bennünket zenei pályafutásunkért." embert támogatunk. Együtt dolgozunk velük, lejárnak a klubjainkba, sokat játszanak velünk. Azért is tesszük szívesen, mert fiatal korunkban ezt nem kaphattuk meg. A mai fiatalok nagyon tehetségesek. Büszkén mondom, hogy 5-6 zenekart is támogatunk egyszerre. A legtehetségesebbeket, mind például Szaloky Béla, Lázár István, Bényei Tamás, Gáspár Pál, Varga Tibor, a legnagyobb koncertjeinken sztárvendégként léptetjük fel, ezzel is deklarálva, hogy nem riválisoknak, hanem tehetséges kollégáknak tekintjük őket. ACÉL ZSUZSA iyAz élet felgyorsult, a pénz vette át a főszerepet, nem a család." Tanulmány a nő hangjáról Egy hangulatos esti vacsora közben a minap volt szerencsém megfigyelni egy francia hölgyet, kedves mosolyú, közvetlen teremtés volt, ám valahogy az egész teste, a lélegző, meleg szerkezet mindenféle túlzásokat mutatott. Például negyvenkettes volt a lába, saccra, természetesen. Mindeközben finoman szabott cipő simult a lábfejére, az is lehet, hogy Gucci. Sokáig néztem a vádliját, a nadrágba bújtatott combjait, csak mert nem lehetett őket egy futó pillantással elintézni. És nagyobb volt a tenyere, mint az enyém, pedig nekem sincs éppenséggel kicsi. A hosszú ujjak végén viszont apró körmöcskék sorakoztak, jó volt, hogy nincs rajtuk anyag, lakk vagy festék, s a természetes fényükkel üzengettek egymásnak. Szerettem a mosolyát, és már-már szépnek találtam az arcát, amikor furcsa vonás futott végig rajta, mint amikor hirtelen rendellenesség támad a különböző tagocskák, az egymásra utalt arcelemek között, igen, mint amikor mást mutat az ajak halványan pirosló íve, mint az orrcimpák remegése, és másról árulkodik a tekintet, mint a szemöldök, az arcbőr, vagy a kivillanó fogfehér. Nem, nem volt csúnya ez a hölgy, sőt kifejezetten kellemesnek mondható volt, ám az arcán is túl nagy volt minden, és egy kicsit rendezetlen volt, és magas is volt, vagy száznyolcvanöt centi, és akkor ugye, mekkora pulóver kell egy ekkora felsőtestnek, és tovább már nem képzelődtem. Tudnivaló persze, hogy az elnagyolt vonású nőkbe jobban bele lehet szeretni, mint a pontos arcú, pontos tekintetű, szabályos vonású társaikba, de ez most nem ennek a dolgozatnak a tárgya. Mert végül is nem ezen tűnődtem. Hanem a hölgy hangján! A hangja gyönyörű volt, egyszerre kislányos és bársonyosan simogató, mintha néhány pillanattal előbb porcukros málnaszemeket szopogatott volna, s csak aztán szólt volna felém fordulva, hogy, tudja, Ernő, Franciaországban nem olyan nagy szó a Tarantino, és holnap megyek tovább Saint Etienne-be, ott vár a kocsim és a barátom. Aztán az jutott eszembe, hogy a rekedt hangú, mély beszédű nőktől egy kicsit félni szoktam, például Amanda Lear, tőle is tartottam fiatalon, hiába tudta volna megfoltozni a lyukas biciklibelsőmet csupáncsak az énekével. Olyan szép, és vékony is, de mélyebb regiszteren működik, mint a reggelenként petróleummal gargalizáló munkásnagypapák! Kivétel Tina Turner, őtőle nem félnék, ha mondjuk, a szegedi dóm előtt találkoznánk, azt hiszem, nagyon tudnám tisztelni, jöpn Tina, mondanám, bemutatom magának ezt a várost, amely három napig gyönyörű, tízig szép, egy évig kellemes, ám ha itt akarja letölteni az életének további részét, akkor számoljon a következménnyel, hogy bereked, elmegy a hangja. A legjobb hangú nők listáján számon tartok egy berlini magyar szerkesztő hölgyet, az ő hangját, és itt megállok egy pillanatra. Megállok, nyugodt vagyok, nyugodtan és megfontoltan írom nektek, hogy vannak bizonyos hangok, melyekben egyszerre fedezhetők fel a kedves-óvatos turbékolás, a szentté válás és a férfihússal való brutálisan őszinte henteskedés különböző hangi megnyilvánulásai. Holott csak azt mondja, küldjél írást, Ernő. Kiváló színésznők képesek úgy bánni a hangjukkal, hogy a kevésbé jellegzetes, vagy megnyerő arcuk előtt úgy gomolyognak a szavak, mintha ez az arc mégiscsak gyönyörű lenne, mintha mindenről, a világ legnagyobb boldogságáról biztosítana bennünket, vagy mindent elvehetne tőlünk, életkedvet, önbecsülést, hitet, célt, értelmet. S ezt mind a hangsúllyal képesek tenni ezek a csodálatos színésznők! Ott siet az utcán, szalad olvasópróbára egy kapkodva megfésült, kardigános kisveréb, de ha felteszi harmlnchatos lábát a színpadra, és megszólal, bárki lehet, Jeanne d' Arc, Stuart Mária vagy Mata Hari. Teljesen nyilvánvaló, hogy Gobbi Hilda képes lett volna elérni veled, férfiolvasó, hogy az ötödik, na jó, a tizedik telefonhívás után te tiszta erővel kezdj rohanni a világnak abba az irányába, ahol őt sejted, aki szép, mint a, szép, nem találsz szavakat, csak futás, rohanás. Vajon hogyan beszélt Mona Lisa? Lehet, hogy jobb nem tudni? Kleopátra biztosan mély hangú volt, amiképpen Mária Magdaléna, a szirének meg, őket nem tudjuk, egyedül Odüsszeusz tapasztalta, viszont ő Olasz szurkoló a tavalyi focivébén. FOTÓ: MTI/AP/ANTONIO CALANNI is több szirént hallott egyszerre, dagit, kedveset, ápolatlant, okost, satöbbi, igen, van ilyen, némelyek kórusban szeretik hallani a nőket. A hangsúly öltözteti a beszédet, a hangsúly a szó öltözéke, ruhája, hiszen hányféleképpen lehetséges pl. azt mondani: Hát te meg mit csinálsz?! Például ha nő mondja a férfinak, akkor a feltétlen ösztönzéstől a halálos visszautasításig mennyi mindent jelenthet?! Hangsúly kérdése az egész. Vagy amíg a családi konzultációk alkalmával a férfi felüvölt, és hörög valami zaftosat, addig a nő kimért, hideg, és aztán a migrén már csak hab a tortán. Vagy nem? A nő tud ölni a mondattal, a férfinak ütni is kell. A nők hangja elvékonyodik, amikor telefonba szólnak bele, és az a hang sokkal többet ígér, mint amiről beszél. Bár ez igaz valamelyest a férfi telefonálására is, ám a férfi hangszálai mérhetetlenül kevesebb árnyalatot, zenét és érzést tudnak, mint a nőé, nyilván, amikor Évát teremtették, és ő megszólalt, az Isten visszanyomott az arcába egy kis agyagot egész a manduláig, hogy még ne beszéljen, ráér arra még. És aztán visszament a dolgozószobába, valamit működött még, mit csinált, miféle titkot, miféle változtatást eszközölt, soha nem tudjuk meg, de azt tudjuk, hogy a nő hangja, hangszíne, hangsúlya is nagyon, nagyon kellett a bűnbeeséshez. Van énnekem egy kedves hölgyismerősöm, ha vele váltok eszmét telefonon, mindig olyan lesz a hangja, hogy attól a hideg futkos a hátamon, meg lázas is leszek egy kicsit, lázas, éhes és szomjas, annyi mindent tud az a hang, a kihajózó Kolombusz érezhetett ilyesmiket, mint én, amikor ezzel az Ismerősömmel váltok szavakat. Ám amikor találkozunk, az ismerősöm hangja egyszeriben visszafogott lesz, mintha nőiségének ösztönös tudása kényszerítene önmérsékletet a hangsúlyára, nem érdemes annyira pengeni, ha segít a szempillák finom remegtetése, a rózsaszínű nyelvhegy, egy ügyesen feldobott, gyors smink, vagy a mellek szelíd lankái előtt átfogott Híres férfiak szörnyű halála című, méltán nagyon népszerű kötet. Na és például anyai hang van, apai hang már nem annyira. Különös dolog, de a nők többsége képes leírni olyan túlzást vagy csacsiságot, melyet azonban nem tudna kuncogás vagy pirulás nélkül kimondani. És ez fordítva is érvényes! A nő képes olyan csacsiságot és helytelenséget kijelenteni, amelyet azonban már képtelen lenne leírt szavakba is formálni. Mert más dolog belekiáltani a férfi antipatikus arcába valamit, mint írásba is foglalni. A telefonszexre, mely egyébiránt ugyancsak a női hangjelenségnek egy érdekfeszítő alfejezete, tapasztalatok hiányában nem térek ki, ám az újságokban található Ilyen Irányú reklámok sokasága alapján annyi mégis kijelenthető, a telefonszex is virágzik, mint a nemzeti érzés. Dolgozatom végén pedig összegező alapvetést tennék. Talán sokan ismerik, ámde mégsem árt újra és újra elismételni, miszerint: lehet bármilyen gyönyörű, kellemes, csilingelő, mézes vagy hátborzongatóan sokat ígérő a női hang, fül kell hozzá. Nagy fül, kicsi fül, szőrös fül, káposztásra gyűrt birkózófül, vatta óvta fül, nagy cimpás fül, kajla fül, elálló fül, zsíros fül, lapos fül. Férfifül. SZÍV ERNŐ