Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-22 / 272. szám

NAPI MELLÉKLETEK _________ _____ Hétfő A DÉL SPORTJA M ^ j^" M "W" m ™ # ^ |r Jjjf I T im Kedd A PÉNZ BESZÉL, «s^ jéf • lj jár b / ii, gyógy4r Vt _ . * fH| Szerda RANDEVÚ Wü^ ML—Jk JL wl iff IhwJF ¿SLmmJk JLaJL JSlL Csütörtök BIZALMASAN Péntek AVAR mmmmmiiíiiiim^ mhmmbbbmhbmhhi SZERKESZTI: WERNER-KRI SZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. NOVEMBER 22. WWW.DELMAGYAR.HU A MÚLT SZÁZAD MAGYAR CSALÓINAK LEGNAGYOBB SVINDLIJEI virágkora Úgy tűnik, hogy a szélhámosok virágkorát éljük. A K & H és a Vertical-botrány, vagy az álbrókerek - akik közel nyolcmilliárd forintot csaltak ki külföldi befektetőktől valamint a Guns V Roses együttes magyarországi koncertjére eladott kamujegyek mind azt mutatják, hogy a profi csalók elemükben érzik magukat az új évezred hajnalán. Hogy mit lehet tenni a szélhámosok ellen? Az egyetlen módszer a józan paraszti ész. Ami szinte hihetetlen, az valószínűleg tényleg az. A szélhámosok a múlt századelőn is virágkorukat élték. Ebben az időszakban mindennél fontosabb volt a ruha, a cím és a rang. Fontos volt még a jó fellépés, valamint a határozottság és persze a vakmerőség. Csőbe húzott kereskedők 1909 nyarán a budapesti Váci utcán megállt két munkás a Handl kalapüzlet előtt. Az egyik elővett egy mérőszalagot és egy krétát. Néhány perc múlva megérkezett egy divatosan magas gallérú fiatalember is, szivarzsebében vastag ceruzával, kezében körzővel és milliméterpapírral, gomblyukában pedig a hamisított tiszti szalagrend kicsinyített másával. A „mérnökember" nem volt más, mint a harmincéves Hamrák János. Elkezdődött a munka: a kövezetre rajzoltak, mértek, osztottak és szoroztak. Nem telt el sok idő, amikor megjelent Handl úr a bolt ajtajában, majd odasompolygott a „mérnök kinézésű" fiatalemberhez - ahogy Hamrákot később tanúvallomásában megjelölte -, akitől arról érdeklődött, mit csinálnak. Hamrák közölte, hogy városi vécét építenek. Handl elsápadt. „Mi lesz velem? Ki fog a kalapüzletembe betérni, ha átjárja a húgyszag? Tönkremegyek! Nekem sokat megérne, ha egy kicsit arrébb kerülne az a klozet..." Hamrák eltűnt a kereskedővel a boltban. Néhány perc múlva tekintélyes summával a kezében hagyta el az üzletet, majd a két munkással egy házzal odébb állt, a posztóüzlet elé. Itt ugyanazt megcsinálták, mint a kalaposnál. Hamrák a Váci utcán nyolc kereskedő pénztárcáját könnyítette így meg pár óra leforgása alatt. Noha mindegyik kereskedő tudta a másikról, hogy fizetett, egyik sem tett bejelentést a másik ellen. A Rottenbiller utca ára Hamrák János nem sokkal később belevágott egy újabb svindlibe. Olvasta az újságban, Székesfehérvár törvényhatósága úgy döntött, hogy a piacteret faburkolattal látja el. Hamrák azonnal Fehérvárra utazott, ahol tízezer aranykoronáért adott el használt fát a városnak. A szélhámos ezer aranykorona előleget vett fel a városatyáktól. A pénzből másnap felfogadott tizenöt embert és megrendelte a társzekereket. Harmadnap arról tájékoztatta a munkásokat, hogy megvásárolta a Rottenbiller utca úttestének faburkolatát, amelyet fel kell szedni és társzekerekre rakni. A munka szépen haladt. Nagy halmokban állt a felszedett faburkolat, a sok-sok huszonöt centiméter hosszú, tíz centiméter széles és magas fakocka, amiket a vasútállomásra szállítottak. A lakók örültek, hogy új lesz az utcájuk, nem fogja a konflist annyira rázni a néhol már igencsak megkopott burkolat, így kisebb lesz a zaj. Hamrák is elégeA frankhamisítási botrány Kínos botrányba keveredett a Bethlen-kormány 1926 decemberében, mivel Hollandiában letartóztattak olyan személyeket, akik Magyarországon készült hamis frankot akartak beváltani. A frankhamisítás eredetileg szélsőjobboldali német katonatisztek ötlete volt, amit végül Is magyar elvbarátaik valósítottak meg. A céljuk az volt, hogy a hamisítványokkal pénzromlást idézzenek elő Franciaországban, s ezzel „titkos boszszút" álljanak azon az országon, amelyet a trianoni békeszerződésért - véleményük szerint - a legnagyobb felelősség terhelt. Ugyanakkor jelentős összegre tettek volna szert, amit irredenta célokra akartak felhasználni. A hamisítók élén Wlndischgrátz Lajos herceg állt, de teljes mértékben kompromittálódott Nádosy Imre országos rendőrfőkapitány, gróf Teleki Pál volt (és későbbi) miniszterelnök és más előkelő közéleti személyek Is. Az akcióról Bethlen István is tudott. Az ügy néhány nap alatt nemzetközi botránnyá dagadt. A francia kormány vizsgálatot követelt. A több mint fél évig húzódó ügy kompromisszummal végződött. Wlndschgrátz Lajost, Nádosy Imrét és a technikai kivitelezőket hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítélték. dett volt. A hatodik napon ugyanis befejeződött a munka. A szállítmány megérkezett Székesfehérvárra, a svindler pedig átvette a kikötött összeget. Csak három hónap múlva derült ki, hogy nem útjavítás, hanem szélhámosság történt a Rottenbiller utcában. Hamrák eltűnt a fővárosból, s csak akkor került rendőrkézre, amikor néhány év múltán az egyik vidéki városban menekült búr vezérként produkálta magát egy utazó cirkuszban, s egy detektív felszólítására nem tudta felmutatni igazoló papírjait, miszerint ő búr vezérként harcolt az angol birodalom ellen. Hamrákot előállították. A császári és királyi detektívtestület egyik vastag falú irodájában pedig kiverték belőle az őszinte és töredelmes vallomást. Róbert bácsi konyhapénze Feinschilbert Róbert a húszas évek második felében lett a budapesti szegények Róbert bácsija. A nyomorgó munkanélküliek elhitték, akadt egy jótékony lélek, aki egész vagyonát arra áldozza, hogy az ő éhségüket csillapítsa. Homályos utalások jelentek meg az újságokban arról, hogy Feinschilbert horribilis Vagyonnal rendelkezik. Ennek pontos hollétéről, nagyságáról azonban senki sem tudott, mint ahogy arról sem, hogyan került Budapestre a török állampolgárságú Feinschilbert Róbert. Akik levest vártak tőle, nem kutatták, milyen vagyonból fedezi Róbert bácsi a népkonyhák költségét. Az arisztokrata körök is felfigyeltek Feinschilbertre. A kormányzóné, Horthy Miklósné nyilvánosan el is kötelezte magát egy nagyobb gyűjtés bevezetésére, majd a lapok tudomására hozta, hogy átutalt ezer pengőt Róbert bácsinak. Esterházy gróf százötven pengőt küldött az inasával a köpcös, kecskeszakállú, enyhén karikalábú öregúrnak. Kezdetben pompásan működtek a népkonyhák, hektoliterszámra ontották a jó sűrű, meleg levest. Később négyszáz szegény járta a várost kosarakkal, kannákkal, kondérokkal, hogy Róbert bácsi számára moslékba szánt ételmaradékot, fonnyadt zöldséget, fás karalábét gyűjtsön a vendéglőkből és piacokról. Feinschilbert megígérte a vendéglősöknek, henteseknek, fűszereseknek, hogy nevüket megörökítteti a főváros Arany Könyvében. Hogy ilyen könyv soha nem is volt? Nem tesz semmit... A vendéglősök, kereskedők, kofák vállalták az áldozatot. Csakhogy a fél sertések, fél marhák, a kofák által adományozott zöldségfélék, gyümölcsök, a fűszeresek által küldött zsák lisztek soha nem jutottak el a népkonyha kondérjáig. Ellenben szépen átvándoroltak más vendéglősökhöz, fűszeresekhez és kofákhoz, akik viszont kapva kaptak az alkalmon, hogy a piaci árnál olcsóbban juthatnak áruhoz. Mindemellett a pénzadományok is folyamatosan gyűltek. Róbert bácsi 1925 és 1930 között szép vagyont szedett össze: két családi házat és hét nagy bérházat mondhatott magáénak Budapesten. Emellett mintegy 150 ezer aranykorona értékű betétje volt egy bécsi bankban, és a lányának közel egymillió pengőt küldött ki öt év alatt Londonba. Közbeszól a politika Feinschilbert uzsorakamatra adott hitelekkel is foglalkozott. Ez lett a veszte. Két kereskedő ugyanis feljelentést tett ellene, miután Róbert bácsi félpénzen vásárolta meg a házukat. A rendőrségen - mivel tudták, milyen szerepet játszik Feinschilbert a közéletben - óvatosan kezelték az ügyet. Nem véletlenül. A vizsgálóbírót kormánykörökből figyelmeztették: nem kell olyan mélyen belemennie az ügybe. így soha nem lett bűnügy Róbert bácsi viselt dolgaiból. Az öregurat 1930. augusztus 3-án kiutasították Magyarországról. INTERNETES FORRÁSOK ALAPJÁN ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZABÓ C. SZILÁRD Róbert bácsi ebédet oszt Budapesten 1926-ban, illetve a frankhamisítási botrányban kompromittálódott Teleki Pál.