Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-21 / 271. szám

NAPI MELLÉKLETEK DELMADAR SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA ÉS LACZÓ BALÁZS • 2003. NOVEMBER 21. Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd A PÉNZ BESZÉL, GYÓGYÍR Szerda RANDEVÚ Csütörtök BIZALMASAN WWW.DELMAGYAR.HU VENDEGTOLL - LITKAI GERGELY Agglomeráció Az agglomerációban nőttem fel, hiszen szűkebb pátriám, Rákoscsaba-Újtelep megközelítéséhez optimális esetben kétszer is el kell hagyni a főváros területét, ami miatt az általam szervezett partlkon mindig meglehetősen alacsony volt a létszám, mivel nem agglomerációs haverjaim egy része már a gondolatkísérlet fázisában otthon maradt, egy másik részük pedig négy órán keresztül keringett a 76-os busszal, amit a csatornázás miatt eltereltek, mert nem ismerték fel a bádog éjjel-nappalit a végállomásnál. Innen is tudom, hogy az agglomerációs érzés rendkívül összetett. Egyrészt megvan az emberben az örökös késztetés a városból való elmenekülésre, az örökké barnuló tuják alatti heverészésre, másrészt ott a vágyakozás, hogy néhanapján bejuthasson a citybe, ahol a nyúlszőr kalapos suzukisokból is őrjöngő vadállat lesz; ahol négyórai parkolás áráért már rendesen be lehet rúgni az otthoni kocsmában; ahol bármikor némi forgalomeltereléssel le lehet forgatni az 1944-45-ös ostromot; illetve ahol az egy főre eső kutyaszart csak a Mikulás-csomagot osztogató közteresek száma haladja meg. Az agglomerációs viselkedés éppen ezért rendkívül furcsa. Az ember ismeri a szomszédjait, ám nem köszön nekik. Medencés házat épít, de mellette a szomszéd tyúkjai kapirgálnak, rosszabb esetben bele is fulladnak. S-es Mercivel jár, de tengelyig süllyed a mocsárba, amelynek leaszfaltozása elkerülte az Európa-terven munkálkodó sztrádarodolfók figyelmét. Családi házat épít paraszt Makovecz-stílusban, de a kert végében meghagyja a recycling-hundertwasser szerszámoskamrát. Az agglomeráció tehát egy picit hasadt tudatállapot. De nem ismerős önöknek ez az érzés máshonnan? Nem tűnt fel eddig, hogy e lángoktól ölelt kis ország is maga az agglomeráció? Már a honfoglalásnál Európa külvárosában telepedtünk le, amiről azóta is folyamatosan állítjuk, hogy ennél jobban a szívében már nem is lehetnénk. Nem gondoltak még arra, hogy Árpád megállt az Osztyapenkó-szobornál, és azt mondta, emberek, ne menjünk beljebb, mert drága a parkolás? Amióta pedig így megálltunk, folyamatosan bizonygatjuk, hogy mennyire is ott vagyunk, ahova elindultunk, Meg kiköpött Európa vagyunk ám. Hasonlítani próbálunk, mint a városra a szomszédos falu, ami egyre hosszabb lesz, egyre hülyébb neveket kapnak az új utcái, pub lesz a kocsma, és egyre kevesebben ismerik egymást benne. Olyannyira agglomeráció vagyunk, hogy már a brókerek meg a bankárok is bejárnak vásárolni a legközelebbi tisztességes városba, sőt egy Igazi bankárnak sem a Postabanknál van a számlája, hanem Svájcban. Sőt azok az emberek sem Ismerik meg a másikat, akik néhány hónappal azelőtt még határidőnapló-szinten voltak haverok... Be kell látnunk, hogy annál nagyobb csapdahelyzet nem létezik, mint hogy szerény elővárosként folyamatosan be akarjuk érni Európát. Európa ugyanis halad, mi pedig egy húsz évvel ezelőtti állapotának előállításán munkálkodunk. Könnyen látható, hogy mire elkészül az összes gyorsforgalmi út, amiről Csillag István álmodik, valószínűleg már kínai piac fog működni a Holdon. így agglomeráció maradunk az Idők végezetéig. Persze amíg debil nyíltszíni sajtótájékoztatók keretében alázzák le magukat a kleptokratáink, ahol mindig feltűnik egy rakás hamis pénz vagy némi doboz, és amíg a két hazai politikai vektor eredője a nagy nulla, jobb, ha belenyugszunk, hogy egyelőre nincs esély. Itt ragadtunk az Auchanokon túl. Ciliké Ciliké bevásárláskor egy ezressel akar fizetni. A boltos visszaadja a pénzt, mondván: hamis ezerforintos. - Meglehet - mondja Ciliké zavartan. - Sötétben kaptam. KÉT KOROSABB FÉRFIÚ ÜLDÖGÉL A PADON. - Tudja, pár évvel ezelőtt elég volt meglátnom egy csinos hölgyet, s máris felforrt a vérem. - Valóban? És manapság? - Hát...nem is tudom. Mintha megromlott volna a látásom. - Mt volt ez a csoszogás, |ean? - Kiment a zsakettje a divatból, uram! Horgászpánik Két barát horgászik egy tóban. Először fognak egy teáskannát, aztán egy fazekat, majd végül egy cipő akad a horogra. Egymásra néznek és az egyikük megszólal: - Te, menjünk innen. Itt lakik valaki. Hétköznapi malőrök Terrorista disznó Menzakoszt Megelőző csapást mértek egy terrortámadással fenyegető Otthon felejtette az ebédjegyét Salgó László országos sertésre a kommandósok. Az akciót sikeresnek értékelték, bár a rendőrkapitány, pedig aznap éppen a fogára való rablóhús sült disznónál, annak darabjaira szedése után sem találtak fegyvert a menzán. A főrendőr reménykedve várta az ebédosztót, hátha vagy robbanóanyagot. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA mégsem kell korgó gyomorral távoznia; a drámai konfliktus megoldása lapzártakor még tart. FOTÓ: KARNOK CSABA Mesebeli fordulat Beporzás Eltévedt a szegedi külváros utcáinak szövevényében Botka László polgármester, aki gyermekkori olvasmányélményeiből merítve, egy idős embertől kért útbaigazítást. „Szerencséd, hogy választópolgárnak szólítottál" - mondta a bácsi, és a politikust beállította a hazavezető csapásba. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN Munkába indul az egyivarú mezei növények megtermékenyítését végző „Pihe-bibe" beporzóbrigád, amelynek tagjai - a higiéniai előírásoknak megfelelően sterilizálatlan kezeslábasukat hátrahagyva birizgálják föl a fauna szaporodásvágyát. SZÖVEGEK: ASER, FOTÓ: MTI A skót vásárol A skót bemegy a könyvesboltba: - Lexikont szeretnék venni. - Milyen kiadás? A vevő megremeg. - Mennyire igaza van! Milyen kiadás lenne! - és elteszi a pénztárcáját. A FŐNÖK ÖSSZEHÍVJA A MUNKATÁRSAIT. - Kérem, csak annyit akarok közölni, hogy holnap hoszszabb időre elutazom. Van valami kívánságuk? Csend, majd kisvártatva egy hang: - Nincs. Tökéletesen elég, hogy elutazik... A DÉLMADÁR HETI BÖLCSESSEGE; Jegyezd meg: pótolhatatlan vagy. Éppúgy, mint bárki más. Jól vagyok Joe Gazda bepereli a fuvarozócéget, melynek teherautója karambolozott, és ő megsérült a balesetben. A cég ügyvédje elkezdi kérdezgetni: - Igaz az, hogy a baleset helyszínén maga azt mondta: „Jól vagyok"? - Hadd magyarázzam meg, tisztelt bíró úr! - kéri a gazda. - A szamaram, Besszi ott utazott az utánfutóban, én meg haladtam az úton, az a teherautó meg egyszerűen belénkjött. Súlyosan megsérültem. Amikor a rendőr odaért a helyszínre, hallotta, hogy Besszi nyög. Épp csak ránézett, előkapta a pisztolyát, és egyenesen a szeme közé lőtt. Aztán kezében a pisztollyal odajött hozzám és azt mondta: - A szamara olyan rémes állapotban volt, hogy le kellett lőnöm. Maga hogy van? Ezek után nem mertem mást mondani, csak azt hogy „jól vagyok". Egyveleg - Ml AZ: FELDOBOM ÉS TÖBBET SOHA NEM LÁTOM? -Na? - A talpam. - Ml A HASONLÓ A BOROTVAPENGE ÉS KOVÁCS BÁCSI MA SZÜLETETT UNOKÁJA KÖZÖTT? - Az egyik jó zsilett, a másik Józsi lett. - Ml AZ ABSZOLÚT NAGYKÉPŰSÉG? - Ha valaki vizelés után a villanyoszlopot akarja eltenni a nadrágjába. KÉT HORGÁSZ BESZÉLGET A TÓPARTON. - Mennyi az idő? - Hát még mennyi a szúnyog! Gyanú - Az a gyanúm, hogy a feleségem megcsal. - Miből gondolod? - Ma reggel azzal jött haza, hogy a barátnőjénél, Zsuzsinál aludt. - Na és? -Az lehetetlen. - Miért? - Mert ott én aludtam. Jean - Jean, biztos, hogy ez a tenger? - Biztos, uram. - És biztos, hogy élek? - Hát persze! De miért kérdezi, uram? - Mert ott jön a hullám. - Zöld vagy piros papagájt vegyek uram? - Pirosat, Jean, mert a zöld méregtelen! - Jean, mi rotyog itt? - Fő az egézség, uram! A nászút után hazaérkező fiatal pár első éjszakája után az újdonsült férj kimegy a konyhába, reggelit készít a feleségének, majd beviszi az ágyba. A feleség teljesen meghatódik. Amikor megette, a férj megkérdi: - Na, ízlett a reggeli? - Ó igen, drágám - feleli olvadozva a feleség. - Na, akkor holnaptól így kérem a reggelimet!