Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-21 / 271. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR* FENTEK, 2003. NOVEMBER 21. Családi események Házasságot kötött Szélpál Gábor István és Nagy­pál Márta Eszter, Bíró Zoltán és Tóth Zsuzsanna Erzsébet, Varga Zoltán és Jenei Márta, Süli Szilveszter és Kállai Re­náta, Beretka György János és Sloszár Adrianna, Szekeres Béla és Széplaki Laura, Ju­hász Tibor és Csiszár Katalin, Balogh Krisztián és Török Krisztina Katalin, Bogos Atti­la és Papp Edina Julianna, Solymosi Attila Zoltán és Szabó Bernadett, Boros Attila és Dezső Mónika Zsuzsanna. Született Erdei Tamás Ferencnek és Mi­hály Katalin Tündének Regina Georgina, Tálász Antalnak és Jómihály Zsuzsannának Bog­lárka Ivett, Savanya Bélának és Hegyi Évának Eszter Abi­gél, Németh Antalnak és Sí­pos Editnek Edit Jázmin, Mol­nár Károlynak és Janicsek Ma­riannak Zsuzsanna, Szalai Zoltánnak és Szekeres Andre­ának Albert, Bálint Imrének és Bite Éva Ilonának Bence Imre, dr. Kopasz Zsoltnak és Horváth Klárának Balázs, Vá­sárhelyi Ferenc Csabának és Csókási Márta Katalinnak Márta Anna, Bulik Andrásnak és Holecska Éva Irénnek Pet­ra, Vass Lajosnak és Papdi Ju­dit Ilonának Dávid, Molnár Miklósnak és Palatinusz Mó­nika Máriának Dzsenifer Zoé, Csorba Istvánnak és Szent­endrei Melinda Ibolyának Me­linda Lilla, Havasi Gyulának és Magna Andreának Orsolya, Kiss Ernő Árpádnak és Balogh Editnek Eszter Dorottya, Sza­bó Zsolt Ferencnek és Pap Ág­nesnek Dorina, Nagygyörgy Róbertnek és Tóth Marianná­nak Ádám, Tót Zoltánnak és Bálint Ildikónak Benjámin Márk, Poppány Józsefnek és Joó Editnek Kira Amália nevű gyermeke. Meghalt Karancsi István, Szűcs József, Csontos Győzőné Szalóki Ju­lianna, Dudás Imre Ferenc, Temesvári Mihályné Varga Rozália, Bogdán István, Szal­ma István, Dobó Józsefné Dé­nes Eszter, Juhász Istvánné Zádori Gizella, Ábra­hám-Ködmen Jenő, Méhes Lajos, Varga Gábor, Kovács István, Greksa Jánosné Jagic­za Mária, Barna Dezsőné Ha­vasi Magdolna, Molnár Kár­oly, Illés József, Mohola Illés­né Csóti Irén, Újvári Antalné Ábrahám-Tandari Julianna, Turi Imréné Dékány Julian­na, Szántó István, Kálmán Györgyné Kálmán Piroska, Mayer Frigyesné Tombácz Ro­zália, Nacsa Györgyné Ördög Rozália Jolán, Bagosi Ale­xandru, Kéri Imréné Koszo Rozália, Kecskés István Illés, Migh Sándorné Illés-Németh Mária, Seres Dánielné Amb­rus Margit, Nagy Jánosné Csillag Erzsébet, Csehó An­talné Császár Anna, Ferenczi Sándor Antal, Kovács József Jánosné Lővei Mária Eszter, Zsurek Józsefné Kucsa Erzsé­bet, Kővári Józsefné Ungi Er­zsébet, Pásztor Albert, Rozs­nyai Mihályné Újvári Mária, Kovács Antalné Vigh Anna, Bán Imréné Horváth Irén, Lippai András, Süli Józsefné Jéga-Szanbó Piroska, Bárká­nyi István Pál, Nagy-Márton Ferenc, Fogas Antal, Egyed Ferenc, Illés Géza, Bódis Éva, Klivényi Károly István, Fogas Géza László, Kiss Ferenc Ist­ván, Gombos Jánosné Lele Anna. Törzskönyvezett állatokra lenne kereslet Termelői mangalicagondok Egyre inkább bekerül a köztudatba, hogy a mangalica - amely sertést egykor Csong­rád megyében is nagy számban tartottak, főleg a vásárhelyi tanyavilágban - húsa, zsírja egészségesebb, mint a közhasznála­tú fajtáké. A vásárhelyi kistermelők még­sem tudják megfelelő áron értékesíteni ál­lataikat. A jövő a külföldön is keresett bio-, illetve a törzskönyvezett mangalicáé. A Pick Szeged Rt. a Hortobágyi Nemzeti Park területéről származó biomangalicának és bioszürkemarhának a húsából készít a Bio­controll Hungaria által ellenőrzött bioszalá­mit, tudtuk meg Forró Sándor élőállat-forgal­mi vezetőtől. A kérdésre, hogy ha Csongrád megyei termelők biomangalicával jelentkez­nének, átvenné-e azokat e célra a Pick, a for­galmi vezető azt válaszolta: ha az igény több, mint a Hortobágyról származó mennyiség, akkor igen. A Csongrád megyében előállított, nem biomangalicát ugyanannyiért veszi át a Pick, mint az egyéb sertést. A Gyulai Húskombinát Rt. szintén gyárt mangalicatcrmékcket. A törzskönyvezett ál­latokból származó sonka, karaj Spanyolor­szágba kerül, ezek további húsrészei s a nem törzskönyvezett állatok húsa hazai piacra jut, főtt, füstölt tarja, szeletelt és egész kol­bász, füstölt, illetve fehér, sózott mangalica­szalonna formájában. - Évente 7000-8000 mangalicát vágunk le, dolgozunk föl, jelenleg 5000-nél tartunk - tájékoztat Zahorán fános felvásárlási főosztályvezető. Csongrád me­gyéből nem keresték meg őket termelők, pe­dig a távolság nem akadály, ezt az is mutatja, hogy még soltvadkerti tenyésztővel is kap­csolatban állnak. Persze, lehetőleg törzs­könyvezett - s főképpen nem egy-két darab sertésért mennek ki. A törzskönyvezetlen ál­latokat ugyan szintén átveszi a kombinát, de kevesebbért. Ha több alapanyagot biztosíta­nának a beszállítók, akkor az említett meny­nyiségnél sokkal többnek a földolgozását is vállalnák - teszi hozzá a főosztályvezető. Hódmezővásárhelyen - ahol a város körüli pusztákban, a tanyavilágban valamikor na­gyon elterjedt volt a mangalica - ma is sok helyen foglalkoznak ezzel a régi magyar fajtá­val, de értékesítési gondokkal küzdenek. - El­Ez a malac még növésben van, de nagy jövő előtt áll. adni ugyan el lehet a mangalicát, ám szinte többe kerül a takarmány, mint amennyit ka­punk érte - mondja Töröcsik Mihály. Ménesi fánosné gyerekkorában tanyán nevelkedett, és ott megszokott állat volt a mangalica az udvaron. Most is tartanak ilyen sertést. Hí­zóik, süldőik, malacaik egyaránt vannak. ­Fotó: Tésik Attila Nehezen tudjuk őket eladni. Pedig csodála­tos húsa van a mangalicának, zsírja szinte, mint a cukor, pörög, s ráadásul koleszterin­ben szegény - így Ménesi fánosné. Egy bizo­nyos: a bio- és a törzskönyvezett mangalicáé a jövő. F.CS. A pécs-pogányi repülőtér új, másfél kilométeres futópályája 1,6 milliárd forintba került A szegediek is szeretnének betont Történelemtanárok nemzetközi fóruma Biztonsági kihívások évszázada a XXI. Régi masina az új repülőtéren. Egykor sűrűbben jártak. A norvég külügyminisztérium támogatásával rendezte meg tegnap a történelemtanárok VII. nemzetközi fórumát a Sze­gedi Biztonságpolitikai Köz­pont. A konferencián, amelyet a szegcdi városháza dísztermé­ben Botka László polgármester nyitott meg, mintegy 130 egye­temi oktató és hallgató vett részt Magyarországról, illetve Szerbia és Montenegróból. MUNKATÁRSUNKTÓL A XXI. század biztonságpolitikai kihívásaival és az euroatlanti in­tegráció kérdéseivel foglalkozó fórumnak nagy nyomatékot adott, hogy tegnap újabb robban­tásos merényletekre került sor Isztambulban. A Norvég Király­ság éppen azért támogatja a Sze­gedi Biztonságpolitikai Központ által Északi fény néven indított rendezvénysorozatot, hogy térsé­günkben csökkenjenek a bizton­sági kockázatok, létrejöjjön az a párbeszéd, amely a problémák racionális elemzésével segít a kö­zös érdekek feltérképezésében. Ilyen szempontból kitűnő befek­tetésnek tűnik, hogy a két ország történelemoktatói illetve egyete­mi hallgatói hasznos ismeret­anyagot kaphattak Európa és a világ működéséről. A kérdés annál is fontosabb, mert - ahogyan Gyarmati István nagykövet előadásában kifejtette - a világ veszélyesebb, mint 1992-ben, vagy azt megelőzően volt. Mint mondta, ma az utazás a térben egyúttal időutazás is, akár vissza a XVII. századba, hi­szen premodern, modern és posztmodern társadalmak élnek egymás mellett a földön. Ennek következtében nagy térségekben a szerves fejlődés együtt járna háborúkkal, népirtásokkal, ame­lyeket viszont érzékeny, globali­zált világunk nem engedhet meg működőképességének veszélyez­tetése nélkül. A beavatkozás pe­dig, lett légyen bármilyen, együtt jár többek között a hiperterroriz­mus kialakulásával. De azzal is szembe kell néz­nünk, hogy kiszámíthatatlan fo­lyamatok zajlanak Észak-Afriká­ban és tőlünk keletre is. Nem csak Közép-Ázsia és a kaukázusi országok, hanem Ukrajna, sőt Oroszország jövője is sok alter­natívát tartalmaz. És már régen nem az a kérdés, hogy ezek a problémák érintenek-e bennün­ket, hanem csak az: mikor, hol és hogyan? Magyarországnak elemi és megkerülhetetlen érdeke, hogy jól működő védelmi és biztonsá­gi rendszerbe integrálódjon, illet­ve megteremtse az ország bizton­ságát szolgáló belső feltételeket. Úgy például, hogy bár a haderő­reform keretében csökkenteni kell a létszámot, létrehozva egy profi hadsereget, figyelemmel kell azonban lenni arra az alap­igazságra, hogy minél kisebb a hadsereg, annál jobb felderítésre van szükség. Nálunk pedig egy­előre azt is leépítik. A fórumon - amelyen részt vett fan ¡öllé, a Norvég Királyság és Dejan fanca, Szerbia és Mon­tenegró budapesti nagykövete is - emellett Ka re Dahl Martinsen norvég professzor a Bush-doktrí­náról tartott előadást, illetve olyan témakörökkel foglalkoz­tak, mint a haderőreform kérdé­sei, az EU és a délszláv válság, Jugoszlávia felbomlásának belső és külső tényezői, valamint a daytoni szerződés utóélete. Győr után már Pécsnek is van közepes méretű repülőgépek fo­gadására alkalmas betonozott futópályája. A rekordidő alatt elkészült beruházást szerdán adták át ünnepélyesen. A ren­dezvényen résztvevő maroknyi szegedi örült ugyan a szomszéd sikerének, de - mit tagadjuk ­irigykedett is. Szerdán átadták a pécs-pogányi repülőtér 1 milliárd 600 millió forintból kiépített futópályáját. A másfél kilométer hosszú, 30 méter széles betoncsíkon első­ként az avatási ünnepség részt­vevőit szállító veterán, szovjet Li-2-es repülőgép landolt, amely­hez hasonlók az 1960-as évek­ben rendszeres légi közlekedést biztosítottak Pécs és az ország más nagyvárosai között. E két ki­lenchengeres csillagmotorral hajtott típuscsalád Szegeden is gyakran járt, s egyik lestrapált darabjában működött sokáig egy presszó az újszegedi vidámpark­ban. A repülőtéri fejlesztés 1 milli­árd 600 millió forintos költségé­ből egymilliárd forintot a Dél-du­nántúli Regionális Fejlesztési Ta­nács, 200 milliót a pécsi és a Ba­ranya megyei önkormányzat biz­tosított, az építéshez eredetileg a jövő évre szánt mintegy négy­százmillió forintot pedig a kivite­lező Strabag Rt. előlegezte meg. Mindössze hét hónap alatt el­készült a futópálya, a hozzá tar­tozó gurulóút, a fogadóépület elé egy kisgépes és egy nagygépes be­tonozott előtér, valamint a csa­padékvíz-elvezető rendszer. Az eredeti tervek egy ezer méter hosszú futópálya megépítéséről szóltak, de a Strabag Rt. előlegé­nek köszönhetően a pálya teljes hosszában megépült. A reptér korszerűsítését az 1990-es években kezdeményez­ték Pécs és Baranya megye politi­kai, gazdasági vezetői arra hivat­kozva, hogy a reptér oldani fogja a régió, de főleg a megye közleke­dési elszigeteltségét és jó hatás­sal lesz a gazdasági fejlődésre. Toller László, Pécs polgármestere frappánsan fogalmazott az ün­nepségen, amikor azt mondta: 1,5 milliárd forintnyi repülőtéri futópályáról messzebbre el lehet jutni, mint 1,5 milliárd forintnyi autópályáról. Ennek megfelelően tíz év alatt 65 ezer, tizenöt év alatt pedig mintegy százezer utasra számí­tanak. A kiszolgálás korszerűsí­tése érdekében további beruhá­zásokat terveznek, amelyek kö­zött precíziós ILS navigációs rendszer, rossz időben az éjjeli és a nappali repülésekhez szüksé­ges fénytechnikai berendezés te­lepítése, az utasforgalmi épület bővítése és más infrastrukturális fejlesztések szerepelnek. KOVÁCS ANDRÁS HÁTSZÉLBEN ÖTVEN PERC Ha egy fővárosi autós cég szalonavatóra hívja a vidéki újságírókat, jellemzően parkolási útmutatóval segítenek a feltételezhetően ko­csin érkezőknek, nem azt kezdik magyarázni, melyik villamosra szálljon a Nyugatiban. Ha egy reptéri futópályát avatnak, oda a többi reptérről nem távolsági busszal mennek a „kollégák". Egy hely szerdán az újságírónak is maradt a Szegedről Pécsre induló Cessnán. Kiss László és Ágoston Attila pilóta igazi repülőidőben vezethette a húszéves, de kiváló állapotú gépet. Odafelé szembe­szélben 70 perc, visszafelé hátszélben ugyanennyi volt a menet­idő, igaz, ez utóbbiból bő húsz perc az őszi Mecsek és a Zengő megtekintésével telt el.

Next

/
Thumbnails
Contents