Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-20 / 270. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. NOVEMBER 20. "KULTÚRA7 A szegedi szimfonikusok koncertje Fürst dirigálásával, francia szólistával A Franciaországból érkezett Sonia Wieder Atherton gordonkaművész szólójával, Fürst János vezényletével ad koncertet ma este (él 8-tól a színházban a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Vaszy-bérletben. MUNKATÁRSUNKTÓL A Szegedi Szimfonikus Zenekar nemzetközi hírű művészeti vezetője, a Franciaországban élő Fürst János karmester ebben a hangversenyszezonban is négy filharmóniai bérleti koncert vezénylését vállalta. A Vaszy-bérletsorozat ma esti második hangversenyére izgalmas műsort állított össze. Beethoven VI. szimfóniája, a Pastorale a nyitó darab, amelyről a dirigens azt nyilatkozta: azért is speciális számára ez a mű, mert mérföldkövet jelentett a pályáján. Évtizedekkel ezelőtt, első ausztráliai turnéjának műsorán szerepelt a Pastorale. Útközben, Londonban fedezte fel, hogy Párizsban hagyta a szimfónia örökölt, régj partitúráját, ami tele volt mindenféle interpretációs bejegyzéssel, ezért vásárolnia kellett egy újat. Tizennyolc óráig tartott a repülőút Sydneybe, ezalatt bőven volt ideje többször is újraolvasni az új partitúrát, amelyből a már sokszor dirigált darab elementáris frissességgel hatott rá. Kiderült, hogy a jól ismertnek hitt műveket is érdemes újra felfedezni. A ma esti második műsorszám Bartók Brácsaversenye, amit ezúttal egy francia gordonkaművész, Soma Wieder Atherton játszik. Fürst János 1995-ben Új-Zélandon turnézott a világhírű csellistával, Starker Jánossal, aki elmesélte, hogy lemezre játssza Bartók Brácsaversenyét. Starker elmondta, hogy Serly Tibor szerint - aki a komponista halála után befejezte a darab hangszerelését - Bartóknak is tetszett az ötlet, hogy művét minimális változtatással csellón is előadják. A versenyművet ebben a formában Magyarországon valószínűleg ma játsszák először. A hangverseny befejező darabja Sztravinszkij népszerű szvitje, A tűzmadár lesz, amely Fürst János szerint a zenetörténet egyik legszeretetreméltóbb műve. Évtizedes történet állomásait idézik fel a Szegedi Kortárs Balett vezetői a Móra Ferenc Múzeum mai estjén, amely az együttes jubileumának első eseménye lesz. Az ünnep csúcspontjának Ígérkezik a Rcquiem élőzenével megvalósuló, jövő heti szegedi bemutatója. Emlélddézéssel kezdődik ma az ünnepi eseménysorozat, amelyet a Szegedi Kortárs Balett jubileuma, működésének tizedik évfordulója alkalmából szerveznek. A csúcspont majd november 29-én lesz, amikor a Mozart Requiemre készült táncművet bemutatják a Szegedi Nemzeti Színházban. Juronics Tamás művének előadása Szegeden most először élő zenei kísérettel, a szegedi szimfonikusok, a Vaszy kórus és neves szólisták közreműködésével valósul meg. Ugyancsak az ünnep eseménye lesz egy filmbemutató: a Kamera Hungária fesztiválon, a televíziós művek versenyén a döntőbe került A csodálatos mandarin filmes feldolgozása, amelyet a fesztivál szegedi vetítésein láthatnak a nézők a jövő hét végén. A mai beszélgetés helyszínválasztása nem véletlen, hiszen a múzeumban a nyári fesztivál óta látható egy különleges tárlat: a magyarországi táncábrázolások gazdag, 150 műből álló válogatása, amely ritkán adódó élménnyel ajándékozza meg a látogatókat. A Három a tánc! című kiállítás köré a múzeum munkatársai valóságos tánckaleidoszkópot, a művészeti ágat sokoldalúan bemutató eseménysort szerveztek. Ebbe illeszkedik a Szegedi Kortárs Balett jubileumi estje. Mint ismert, az elődegyüttes Szegedi Balett néven 1987-ben alakult meg. Imre Zoltán vezetésével hamarosan országos figyelmet keltettek a kortárs táncművészet modern technikáit felhasználó produkcióikkal. Az 1997-ben elhunyt Imre Zoltán emlékére pénteken 16 órakor nyílik kiállítás Budapesten, a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Amikor a modern tánctechnikákon iskolázott, széles látókörű koreográfus, Imre Zoltán Budapestre ment, 1993-ban, az alapítástól vele dolgozott Juronics Tamás és Pataki András vette át az együttes vezetését, amelynek a neve is akkor lett Szegedi Kortárs Balett. Juronicsék másfajta, saját művészi arculat formálásába kezdtek. S bár unikumnak számított széles e hazában, de még a nagyvilágban is, hogy a színház egyik tagozataként működő együttes művészeti vezetője huszonéves fiatalember, a szegedi együttes sikerszériája igazolta a kinevezők „merészségét". Az egyedi, jellegzetes, organikus-akrobatikus mozdulatvilágot, modern táncstílust kifejlesztő Juronics az egymást követő művekben hangsúlyozottan törekedett a színházszerű dramaturgiai megoldásokra és a látványt erősítő eszköztár használatára. Művészi érettségének bizonyítékaiként egyre-másra kerültek ki alkotói műhelyéből a klasszikus zenékre készült táncművek is. Az együttes, bár tagjai természetesen folyton cserélődtek az évtized folyamán, képes volt egyenletes, magas technikai színvonalat produkálni és mindig voltak kiemelkedően tehetséges táncosai. Juronics Tamás táncos-koreográfus, az együttes művészeti vezetője és Pataki András, a társulat igazgatója Gyémánt Csilla színháztörténésszel az eltelt évtized külső és belső történéseiről is beszélget ma este fél 5-kor a múzeumban. S. E. Rákász Gergely interaktív orgonaestje Barokk slágerek - csak könnyedén Tízéves a Szegedi Kortárs Balett Emlékidéző a múzeumban Jelenet A csodálatos mandarin színpadi változatából. Fotó: Miskolczi Róbert Két kiállítás a vásárhelyi könyvtárban Mónusék festményei és üvegművei Rákász Gergely orgonaművész Barokk light címmel ma 19 órától Szegeden, a felsővárosi minorita templomban, pénteken 18 órától pedig Makón, a Kálvin téri református templomban ad különleges, interaktív hangversenyt. MUNKATÁRSUNKTÓL Varmis Xavér egyetlen tanítványa Rákász Gergely, aki Romantika light című, nagy sikerű hangversenysorozata után most új produkciójával, a Barokk lighttal járja az országot. A 26 éves győri muzsikus szülővárosa zeneművészeti szakközépiskolájának orgona szakán végzett, közben a legkiválóbb magyar orgonisták, Karasszon Dezső, Gárdonyi Zsolt és Baráti István mesterkurzusain csiszolta tudását. A virtuóz játéktechnikát, valamint azt, hogy hogyan érdemes a hangszerek királynőjén Bachot játszani, mesterétől Varnus Xavértól leste el. Később Dániel Roth, a párizsi St. Sulpice, valamint Peter Planyavsky, a bécsi Stephans dóm orgonistája volt a tanára. Időközben az ELTE ének-zene-karvezetés szakán művésztanári diplomát szerzett. Jelenleg a washingtoni Dávid Di Fiore professzor növendéke. Rákász Gergely Magyarország legfiatalabb koncertorgonistájának mondja magát. Tizenöt éves kora óta ad hangversenyeket. A Magyar Rádió Győri Stúdiójában éveken át Intermezzo címmel komolyzenei műsort vezetett; Leonard Bernstein nyomdokain haladva igyekszik interaktívvá tenni koncertjeit, bevonja a közönséget is a játékba, párbeszédet alakít ki hallgatóival. Sikert aratott már Miami, Chicago, San Francisco, Denver és Boston katedrálisaiban is, Bécsben, a schönbrunni kastélyban is meghódította a publikumot. Azt mondja, azért kapták a „light" jelzőt a koncertjei, mert nincs bennük kalória; nem szeretne velük hasfájást okozni a közönségnek. Művészi hitvallása: a zenét elsősorban élvezni kell! Mai szegedi és a holnapi makói koncertjén a barokk korban tesz körutat a legnagyobb komponisták társaságában. A műsorán csupa sláger szerepel, többek között Hándeltől a Halleluja a Messiásból és a Tűzijáték szvit, Bach Ave Mariája, valamint Vivaldi d-moll Concertója. Rákász Gergely Varnus Xavér tanítványa. Fotó: Miskolczi Róbert Vásárhelyen a kettős kiállításoknak hagyománya van. Kovácsné Mónus Renáta és Mónus Szilvia könyvtárbeli kiállítását Arany Tóth Attila, a Szerdahelyi József Kht. ügyvezető igazgatója nyitotta meg. A tárlatot nemcsak az fogja öszsze, hogy testvér a két alkotó, hanem az is, hogy a kiállított művekhez édesapjuk, Mónus Ottó írt miniatűröket. Mónus Szilviának már több kiálhtása is volt, Debrecenben éppúgy bemutatkozott, mint Vásárhelyen és környékén. „Civilben" a Kalmár Zsigmond Szakközépiskola és Szakiskolában tanít kerámiakészítéssel és fazekassággal összefüggő, szakmai elméleti tárgyakat. A magyar táj szépsége, a természetes és épített környezet összhatása foglalkoztatja - s az általuk kifejezhető emberi lélek. Kovácsné Mónus Renátának - ő szintén pedagógus, a Kertvárosi Altalános Iskolában tanít - Tiffany-technikával készült tárgyait láthatják az érdeklődők a kiállításon. Fényképtartótól a vázáig és a faliképekig sok mindent előállít. - Csodálatos dolgokat lehet készíteni, egyszerű síküvegből mondja. Mi a terve a két alkotónak? Továbbhaladni a megkezdett úton. » Hulló vakolatú, meszelt falú hagyományápolás szintiére. Hogy lilára, mely az ezotéria világába visz? Ez nem „lilaság" - az önkifejezés egy fajtája. Érez magában valamily kifejezendőt a házacskában lakó öregember/öregasszony, vagy fiatal házaspár, ám ezt nem tudja miként megfogalmazni, s így lilára festi az ablakkeretet. És éppen ettől lesz nagyon emberi e ház. Ettől a lélekbeni, tudattalan útnak-indulástól, ettől a naiv kereséstől, a romlást, a leépülést a szokatlansággal ellensúlyozni igyekvéstől. S ettől lesz igazi művészet a ház ábrázolása: a festő nem „korrigálja" e folyamatot, nem „festi át" az ablakkeretet népizöldre, nem rak az ablakba muskátlit, viszont láttatja a nyílászáró alatt fölburjánzó, nagyon vitális, nagyon élő, fölfelé gomolygó, a házat mintegy ellenkező irányba rántó folyondárt. Ezt jelzi a kép címe is: Küzdelem. Egy másik képen (címe: Elhagyatva) egy fokkal, ím, továbbment a pusztulás. Az ablakok üveg nélkül, a keresztléc alatt bekúszik a sötétbe, fölötte pedig ki, vissza a fényre, a folyondár. Mindez persze túl „drámaian" hangzik, Mónus Szilvia azonban oly érzékeny ecsettel festi meg a látványt, hogy drámát nem is sejt az ember. A dráma ettől még ott van, észre kell venni csupán. FARKAS CSABA házacska Mónus Szilvia egyik festményén, benn, az ablaküveg mögött oldalt-fölfelé néző macska, az ablakon kívül, a fal tövében: burjánzó növények. Ki-kibukkan a vályogtégla a lepattogzó mészréteg mögül. Az ablakkeret lila, az ablak mögött függöny. Az idill és a lepusztuláskezdet határán egyensúlyoz-billeg a hangulat - épp ez emeli a képet a művészet magaslataiba. Ha az ablakkeret a hagyományos színű volna, menthetetlen giccsgyanúba keveredne a festmény, így azonban, a környezetbe egyáltalán nem illő, semmiféle népi építészeti hagyományra nem viszszavezethető lila keret magát az - egyébként láthatatlan - embert jelzi az ablak mögött. A törekvést, pontosan mire is? A gyönyörködtetésre, a szomszédságtól való különbözésre?, Vagy csak azt jelzi e szín, hogy csupán lila festék volt otthon? Aki lilára festi az ablakkeretet, nem érzi „zsigerből" kötelezőnek az elődök hagyományainak követését - de még nem is érkezett el a tudatos A Németh László Városi Könyvtárban látható kiállítás folyamatosan vonzza az érdeklődőket. Fotó: Schmidt Andrea