Délmagyarország, 2003. november (93. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-14 / 265. szám

Péntek, 2003 november '4 DELMADAR Mi az, amit iszol? Burány Sándor: - Az mindegy, hogy mit iszik egy politikus, a lényeg, hogy üvegből legyen a pohár. Akár a zsebe. Kovács László: - Ebben a hidegben forralt bort. Persze, vörösborból az igazi! Hátha valaki nem ismeri Egy férfi bemegy a patikába és határozottan kér egy csomag gumióvszert. Kifizeti, majd amikor megkapja, a földre hajítja és összetapossa. - Megőrült, uram? - kérdi a gyógyszerész döbbenten. - Nem - válaszolja a férfi -, de a dohányzásról is így sikerült leszoknom! Két férfi elmerengve társalog a borozóban: - Te miről mondanál le könnyebben? A borról vagy a nőkről? - Az évjárattól függ. Az újgazdag dicsekszik a barátjának: - Képzeld, vettem egy akkora telket, hogy autóval fél napig tart, míg körbejárom. Mire a másik vállrándítva: - Aha. Nekem is volt olyan autóm... A riporter idős bácsit faggat a hosszú élet titkáról. - Jól tartja magát a bácsi. Hány éves tetszik lenni? - Kilencvenhat. - Na, ez szép kor! Aztán fut még a szoknyák után? - Futok én, fiam, csak arra nem emlékszem, hogy miért... - Andrea, Andrea! - kiabál álmában a férj. - Miféle Andreáról beszélsz te itt álmodban? - költi fel a férfit a felesége. - Tudod, drágám, így hívják a lovat, amelyikre tegnap fogadtam az ügetön. Másnap jön haza a férj a munkából s a felesége egy levelet dug az orra alá: - írt a lovad! Belami kispályázik Minden átmenet és rendkívüli fizetésemelés nélkül, de mégiscsak úgy elkezdett röhögni Snájdig Pepi a Zsibbadt brigádvezető nagytermében, hogy még a budi huszonhárom éve mosott fali csempéjéről is leszédült a kosz. Pepi úr hahotája már éppen azon munkálkodott, hogy még a hetven köbméter per szekundumos sebességgel gyarapodó füstöt is kiszontja a Panel Pál-lakótelep ivójából, amikor végre valaki rákérdezett, miből is gyökerezik e fergeteges jókedv. - Ugyan, nézzenek már rá Belami úrra! Betonvilágunk e derék polgára úgy hízik, mint tenni szokták túltáplált kölökgólyák, s ha így halad tovább, karácsonyra be sem fér a fa alá. Azt ugyan senki nem tudta, miért is kellene Belaminak egy darab karácsonyfa alatt tartózkodni, ám a hízás, mint objektív valóság annyira elharapózottateremben ülők testén, hogy aki nem az asztal alá, az rögvest gondolkodóba esett, körbetekintve a korsók fölött. - Mivel úgy látom, egyikünk sem szenved heveny soványságban, meg talán a vedelés régi szép szokását is felfüggeszthetnénk egy kicsinykét, mit szólnának ahhoz, ha követve a divatirányzatot, kispályás labdarúgásra vetemednénk? - kérdezte Smúz apu, aki a Dűjj Előre SC-nél betöltött szertárosi funkcióját hosszú évek után sem tudta letagadni. - Kispályázni? Miért Is ne? Az unióban úgyis a fittség a divat - tapasztott még egy közérdekű információt is helyeslésébe Bovden Béci. Majd hozzátette: tudomása szerint a kispályás labdarúgás nem csupán az egészség megóvásának egy kikerülhetetlen eszköze, de nagyban hozzájárul a jobb baráti közösség összekovácsolásához is. Mivel a tettre, s más fontos dolgokra is kész társaságot még a novemberi hideg sem tudta eltántorítani az egészséges életmódtól, másnap már egy üresen felejtett lakótelepi dühöngőben csoportosultak a legények, fölidézve régi szép történeteket Iskolai focikról, brigádvacsorás sörmeccsekről, olyan baráti bőrgolyó rugdosásról, amikor egyenként és mindenkiről kiderült, milyen művészi szinten is terelgeti a labdát. Nos, ilyen problémák ezen a derbin nem jelentkeztek. Smúz apu, miután hatszor is térddel passzolt, ínszalag, s egyéb szakadások miatt kezdte meg havi rendes fetrengését a betonon, s eszeveszettül jajongott. Minek Dönci egy négy kilométeres sebességgel száguldó labda nyomába eredve csapódott a legközelebbi fába, koppant egy nagyot, majd elhallgatott, ahogy azt bizonyos Arany János nevezetű egyén valaha bogaraknak írta elő. A pálya szélén szurkolóként üvöltöző Cink Enikő már éppen belekezdett nagy aggódásába, mivelhogy úgy tűnt számára, ez a derbi nem teljesen az egészséget szolgálja, amikor Snájdig és Bika Jenő egymásnak esett (lásd: baráti közösség kovácsolása). Bika szerint Snájdig nem más, mint egy hernyótalpas tulok, aki még arra se képes, hogy beíveljen egy labdát, míg Snájdig azt kifogásolta, hogy Bika úr (ki megítélése szerint két botlábbal, egy beton fejjel, s négy milligramm aggyal rendelkezik) immáron három öngóllal vétette magát észre. - Csak semmi pánik - kapkodott levegő után Belami, majd olyan köhögési rohamba kezdett, köszönhetően alig harmincévnyi dohányzásnak, meg annak a jó, büdös, Trabant-szagú út menti levegőnek, hogy az ellenfél csapatában haldokló Firnájsz Egon segítő kezet, meg egy celofánba csomagolt oxigénpalackot nyújtott át neki, megelőzve a Mikulást meg az időközben beriasztott mentőszolgálatot. - Mennyi van még hátra? - rimánkodott rövidítésért a bírónál Link Elek, majd elájult, így képezvén áthághatatlan akadályt a hatos vonal tájékán. Mivel rosszulléte tovább tartott fél óránál, nem láthatta, hányszor pofozták fel egymást a sport nagy barátai, megint csak a közösségi szellem erősítésének szándékával. A kispályás mérkőzéseken nélkülözhetetlen anyázások számát is kénytelen volt Plüss Eta feljegyezni a noteszába, s e számon aztán már a Zsibbadt brigádvezetőben derültek jókat a labdát rugók. - Azért mégiscsak más, ha ivás helyett testedzéssel teszünk emlékezetessé egy napot - magyarázta Smúz, s azon nyomban lenyelt hat fél vilmoskörtét, négy korsó sört és egy alig használt, ám annál rozsdásabb kanalat. Belami szintúgy boldogságának akart hangot adni, ám izomláza negyven fok fölé ugrott, így aztán inkább békésen elnyúlt egy mentőautóban. Snájdig (kinek lábát Időközben gondos nővérkék rakták gipszbe), pedig bejelentette: a jövő héten újfent találkozzanak a pályán, merthogy éljen az egészég. - Csak aztán ezt az egészséget ne vigyék túlzásba. Mert ahogy elnézem magukat, meg a többi, környékünkön kispályázót, még két forduló a lakótelepi bajnokságon, és sorra temethetem az összes jó kis adósomat - motyogta Józsi csapos, s két almát rajzolt a „Hitel nincs!" tábla fölé. BÁTYI ZOLTÁN Halló, itt az üzenetrögzítő! Ha önnek gondot okoz, hogy milyen szöveget mondjon telefonja üzenetrögzítőjére, a Délmadár segít. Válasszon a kínálatból bátran, személyiségének biztosan megfelel valamelyik. Lehet, hogy itthon vagyok, csak egy kellemetlen embert akarok elkerülni. Hagyj üzenetet, és ha nem hívlak vissza, te voltál az. A legnagyobb parafenomén számát hívtad. Amíg kitalálom, ki vagy és miért hívtál, tartsd a vonalat a sípszó után. A feleségem és én most nem tudunk a telefonhoz jönni, de ha meghagyja a nevét és a számát, visszahívjuk, amint befejeztük. A pincében vagyok, és egy újabb köteg ötezrest nyomtatok. Ha pénzre van szükséged, hagyd meg a neved és a telefonszámod! Ha a rendőrségtől vagy, felejtsd el ezt az üzenetet. Ha betörő vagy, itthon vagyunk, és a fegyvereket tisztítjuk, ezért nem tudunk a telefonhoz jönni. Ha nem vagy betörő, nem vagyunk itthon, nyugodtan hagyj üzenetet. Halló, itthon vagyok, de nem találom a telefont. Hagyj üzenetet, és ha megtaláltam, viszszahívlak. Halló! Itt a mikrohullámú sütő beszél. Az üzenetrögzítő megszökött a CD-lemezjátszóval, így most nekem kell fogadni a hívásokat. Ha főzni akar valamit, csak tartsa a kagyló elé, amíg üzenetet hagy. Fáradtnak érzed magad. A szemed lecsukódik. Egyre álmosabb vagy. Egy sípszót hallasz. Könnyedén kimondod a neved, számod és hagysz egy üzenetet. Kérlek, hagyj üzenetet! Persze jogodban áll hallgatni, de bármit mondasz a rögzítőre, felhasználható ellened. Nem jöhetek a telefonhoz, mert amnéziám van, és hülyén érzem magam, ha olyanokkal kell beszélnem, akiket nem is ismerek. A sípszó után hagyd meg nevemet és számomat, és mindent, ami eszedbe jut rólam! Van egy jó és egy rossz hírem. A jó, hogy itthon vagyok. A rossz, hogy én vagyok az üzenetrögzítő. Munkahelyi lebukás -A férj életében először veszi a bátorságot, hogy a munkaidő vége előtt fél órával lelépjen a munkahelyéről. Boldogan megy haza, hogy meglepje a feleségét, azonban a bejárati ajtón belépve drága szivar füstje üti meg az orrát. A hálószobába belesve aztán meg is látja a főnökét, amint meztelenül hancúrozik a feleségével. Visszarohan az irodájába, gyorsan ledobja a kabátját a fogasra, beül a székébe, és még mindig hevesen zakatoló szívvel megtörli a homlokát: - Phuuuuu... majdnem lebuktam... Orbán Viktor: - Sört. Természetesen jó magyar sört. Ez világos! Áder János: - Mivel nekem mindig ébernek kell lennem, csak teát iszom. - Hasad a hajnal, uram! • Jean, kifutott a tej! ég! - Lehetetlen, minden ajtót - Mi volt ez a csattanás, Jean? bezártam! - Jean, gyújtsa be a motort! - De uram, már a garázs is Olvasóink kedvenc viccei Ez is gond A régi hadseregben karabélylövészet után Kovács honvéd odamegy a lövészet vezetőjéhez: - Őrmester úr, mindent értek, csak azt nem. hogy ha elsül a puska, miért látom előbb a lángot és hallom utána a hangot. - Maga ostoba! Nem vette még észre, hogy mennyivel előrébb van a szeme, mint a füle? TÓTH ANTAL, HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Hogy hívják? - Röntgen úr feleségét? - Röntgenné Ultra Ibolya. - A népi fertőtlenítőszert? - Folklór. - A szellemek felvonulását? - Démonstráció. - A japán agglegényt? - Maradoka Magamura. - A kongói fényképészt? - Tekincsa Vakumba. KAPÁS MÁRIA, KISTELEK Hoppá! Az aggastyán úriember egy fiatal nőt vesz feleségül. A frigy nem tart soká, mivel az öregúr meghal. Természetesen a vagyonát a feleségére hagyja, aki a temetés után négy hónappal néger gyereket hoz világra. - Nem lett egy kicsit fekete a baba? - kérdezik az ismerősei. - Már hogy lenne az! Az apját gyászolja. Tanul a gyerek - Fiam, a vendégre jobban kell ügyelni - okítja az üzletvezető a felszolgáló tanulót. - A most távozott vendég is három süteményt mondott be, közben pedig négyet fogyasztott el! - Igaz, főnök, de én ötöt számoltam fel neki. Többség A vendég a kávé mellé kalácsot rendel és megrökönyödéssel tapasztalja, hogy a kalácsban légy van: - Főúr, ebben a kalácsban légy van - reklamálja ingerülten. A pincér forgatja, szemlélgeti a kalácsot, majd közönyösen megjegyzi: - Valóban, uram, de a többség az mégiscsak mazsola... BÁLINT JÁNOSNÉ, SZEGED Felhívás! Továbbra is várjuk kedves olvasóink kedvenc vicceit, mondásait és poénjait az alábbi postacímre: Szeged, 6740, Pf. 153. A levelezőlapra kérjük írják rá: a hét vicce. E-mail címen is tudjuk fogadni a humoros írásokat: levay@delmagyar.hu