Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-22 / 247. szám

1956. 4 % : <r n i* • ; * V október 23.^ f a*. mmm A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG ünnepi melléklete, 2003. október 22., szerda | KERTÉSZ DEZSŐ, DARVAS IVÁN EGYKORI CELLATÁRSA A FORRADALOMRÓL ÉS NAGY IMRÉRŐL Az ezred zokogni kezdett Október 23-a ma már egyre kevésbé szól az egykori hősökről, a forradalomról. Sokan Nagy Imre szerepét is megkérdőjelezik, mondván, nem volt több egyszerű re­formernél. Kertész Dezső, mint az események egyik részt­vevője, aki egy cellában ült Darvas Ivánnal, szomorúan tapasztalja azt is, hogy az egykori bajtársak mára sok esetben ellenfelekké váltak. Kertész Dezső: Fegyvert mindig könnyebb ragadni, mint higgadtan tárgyalni, FOTÓ: KARNOK CSABA Kertész Dezső Hódmezővásár­helyen volt a Forradalmi Ka­tonatanács elnöke 1956-ban. Tisztsége korlátlan befolyást jelentett számára, de mint mondja, esze ágában nem volt visszaélni ezzel a hatalommal, a különböző parancsokat, uta­sításokat mindig a Forradalmi Katonatanács döntései alap­ján adták ki. A ma már Sze­geden nyugdíjas orvosként élő férfi szerint Nagy Imre szerepe és helyzete mostanában meg­ingott, bizonyos nézetek sze­rint nem is volt igazi forra­dalmár. Kertész azonban tel­jesen másként látja a már­tírhalált halt egykori minisz­terelnök szerepét. A felzárkózó vezető - Amikor 1953-ban, Sztálin halála után, a világhatalmi ve­télkedés enyhülési szakaszá­ban Nagy Imre a kormány élére állt, határozott reformelképze­lései voltak. A hatalmi struktú­rán azonban változtatni nem tudott, elsősorban azért, mert a korábbi káderek a helyükön maradtak. Tény, hogy a közvet­len forradalmi erő sodrásában nem volt benne, de korábbi miniszterelnöki szándékaival, tevékenységével személyes tar­tózkodása ellenére is a forrada­lom vezéregyénisége lett. Fel­teszem, neki már egy kicsit az is sok volt, hogy akkora tömeg je­lent meg az utcán október 23-án. Mindig késésben volt, ezért egyesek szerint nem volt benne forradalmán készség. Azonban egyszerű reformer­nek nevezni több, mint túlzás ­mondta Kertész Dezső. A vásárhelyi katonaorvos sze­rint a gondolkodásmód, a cse­lekvési készség és a körülmé­nyek hatására valósultak meg annak idején a forradalmi tet­tek. - Ahogy érett, szélesedett a forradalom, s váltak világosab­bá a megvalósítható lépések, ügy tartott velük egyre inkább lépést. Minden forradalomról elmondható, hogy a kezdetek­kor nem a felkészült, gondolko­dó értelmiségiek vezetik. Fegy­vert mindig könnyebb ragadni, mint higgadtan tárgyalni. A for­radalmiság azonban elsősor­ban nem erről szól. Mindig ki kell alakítani azokat az irányvo­nalakat, amiken a tömeg halad­hat, ehhez azonban nagy elmé­leti felkészültség kell. Nagy Im­re ilyen volt - tette hozzá Ker­tész Dezső. Kertész megjegyezte, a kez­det kezdetén világossá vált, hogy az '56-os forradalmat Nagy Imrének kell vezetnie. ­Egyetlenegyszer hibázott, ami­kor elvtársaknak szólította a tömeget a Kossuth téren. Ez is azt bizonyítja, hogy neki meg kellett érnie a forradalmi veze­tő szerepére - hangsúlyozta az '56-os veterán, aki szerint az igazi forradalmár egyik legfon­tosabb ismérve, hogy tud me­gállj!-t is mondani. A forradalom vidéken Elvakult követeléseket Ker­tész Dezső is tapasztalt Vásár­helyen. - Őrizetben tartottunk egy tucatnyi Ávóst. Elém állt egy fiatalember november 4-én azzal az ötlettel, hogy zár­juk be őket a vásárhelyi lakta­nyába, s néhány üteggel lőjük szét az épületet. Természete­sen nem tettük meg, hiszen az általuk korábban elkövetett bűnöket így nem lehetett vol­na megtorolni. A vidéki eseményekkel kap­csolatban megjegyezte, telje­sen természetes, hogy a forra­dalmak, megmozdulások a fő­városban és a nagyvárosokban kezdődnek meg, ott a leginten­zívebbek. - A vidék Nagy Imré­hez hasonlóan egy pici késés­ben volt, de miután ide is elér­tek a követelések, elmélyült a forradalom. Még januárban, februárban is kitartott az októ­beri eszme. Nem voltak olyan jelentős események, mint Bu­dapesten, de nem is kerülhe­tett volna ilyenekre sor. Amikor Kertész számára ki­derült, hogy a világ ölbe tett kézzel nézi a magyarországi eseményeket, nem maradt sok reményük az ellenállásra. - Emlékszem, tartottunk egy ezredgyűlést, ahol a katonák szidni kezdtek minket, amiért meghátráltunk. Felpattantam egy asztalra, és ismertettem velük a tényeket: nem volt utánpótlásunk, ennyi az ösz­szes fegyverünk, nem számít­hatunk segítségre. Az egész ezred zokogni kezdett. A pesti srácok szerepe A legendaszerűen emlegetett pesti srácokat is egy kicsit más­ként látja Kertész Dezső. - So­kan közülük nem megfontolt­ságból, hanem buliból kezdtek el lődözni. Voltak persze, akik­nek tényleg volt személyes érintettségük, és a vezetők sze­repe is elvitathatatlan. Pong­rácz Gergelyt igazi hősként ke­zelték, sokan voltak, akik a bí­rósági tárgyalásokon vele „ta­Darvas Iván Kertészről „1956-ot követően szörnyű lelkiállapotba kerültem a váci fegyházban. Ekkor találkoztam egy emberrel, egy kiváló rab­bal, aki megalázottságunkban is erőt sugárzott. Úgy hívták, hogy Kertész Dezső. Azt mond­ta akkor nekem: Ide figyelj Iván! Most háromféle ember van eb­ben az országban. Léteznek az urak, kevesen vannak, s állan­dó rettegésben élnek, hogy nem jön-e egy még nagyobb hatalom, mely szolgává teszi őket. Vannak a szolgák, ők van­nak legtöbben, akik ugyancsak félnek és rettegnek, mert go­nosz parancsoknak engedel­meskedve is bármelyik pillanat­ban bebörtönözhetik. S va­gyunk mi, rabok, akiknek már semmiféle felsőbb parancsnak nem kell engedelmeskednünk, nem zárhatnak be bennünket. Mi vagyunk hát a legszabadabb emberek! Ettől kezdve bizonyos lelki derűvel, belső tartással vi­seltem a reám mérteket." karóztak", így próbálva kibújni a felelősségre vonás alól. Nagy­szerű ember, igazi vezető, a for­radalom lelke, esze volt. Nem egy volt a pesti srácok közül, ki­emelkedett, emblematikus fi­gurája lett az eseményeknek. Ide tartozott Wittner Mária is. Utólag nagyon sajnálom, hogy mára szembefordultak egy­mással az egykori bajtársak. Azt különösen sajnálom, hogy egyesek kifejezetten arra törek­szenek, hogy a szembenállás minél élesebb legyen. Ahelyett, hogy együtt ünnepelnénk, ke­rüljük egymás tekintetét. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Török István ellentmondásos szerepe Török Istvánnak, Vásárhely 1956. október 27-én kinevezett tanácsel­nökének a példája jól mutatja, ho­gyan irányítja a sors az emberek életét. Öt ugyan a párt nevezte ki a város első emberévé, de tagja lett a forradalmi Nemzeti Bizottságnak is. A megtorlás idején börtönbe vetet­ték, majd a vádak alól végül fel­mentették. A vásárhelyi Török István kötő-szövő munkásból lett 1950-ben a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága ipari osztályának vezetője. Két évvel később, megbízható káderként már a megyei tanács elnökhelyettese, majd 1956 novemberétől elnöke. Kinevezik tanácselnökké 1956. október 23-a után ugyanis a Magyar Dolgozók Pártja vásárhelyi városi bizottsága meggyőzte a vi­Török István tanácselnök az 1957. május dékről a város élére helyezett Be­reczki János polgármestert, hogy mondjon le tisztségéről. Ezzel egy időben kérték fel Török Istvánt, hogy vállalja el a vásárhelyi tanácselnöki tisztet is. Török a felkérést másnap, október 27-én fogadta el, bízva ab­jeidísztribünön, REPRODUKCIÓ: TÉSIK ATTILA ban, hogy ura lesz a helyzetnek. Az­nap délelőtt a Hal téren rendezett nagygyűlésen Vízi Béla szigorló or­vos bejelentette, hogy a vásárhelyi ifjúság nem azonosul azokkal, akik előző nap betörték a Harisnyagyár kapuját, és rendet, fegyelmet akar­nak a városban. Gyáni Imre olvasta fel a vásárhelyiek ^forradalmi köve­teléseit, melyet a tömeg kiegészítésre javasolt. Beszéde alatt küldöttség in­dult a városházára, kérve az új tanács­elnököt, hogy ve­gyen részt a nagy­gyűlésen. Török a té­ren mondott beszé­dében végül elismer­te a követelések jo­gosságát, s megígér­te, hogy a 17 pontot elküldi Nagy Imré­nek. Városházi irodájában pedig ide­iglenes engedélyt adott, hogy meg­jelenhessen a Vásárhelyi Nemzeti Új­ság. A nagygyűlés után sorban ala­kultak meg az üzemi munkástanács^ ok. Németh Károly, a megyei pártbi­zottság titkára és Forgó László, az MDP vásárhelyi pártbizottságának titkára kezdeményezésére megala­kult a helyi katonatanács párthű, vagy a párthoz közel álló szemé­A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel vádolták. lyekből. Ennek tagjává választották a tanácselnököt is. A katonatanács több intézkedést is tett, így Török István és Mucsi István azt a feladatot kapta, biztosítsák a gyárakban a zavar­talan munkavég­zést, s ne érje el a várost az országos sztrájkhullám. Tö­rök Istvánt és Forgó Lászlót bízták meg a sajtócenzűra teendőinek ellátá­sával, kijárási tilal­mat vezettek be, s járőrszolgálatot állítottak fel a rend fenntartása, a fosztogatás, a rendzavarás elkerülése érdekében. A forradalmi Nemzeti Bizottságban A katonatanács szerepe azonban október 28-ára „légiessé" vált, ugyanis sokan nem tartották be az intézkedéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents