Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-21 / 246. szám

KEDD, 2003. OKTÓBER 21. • POSTABONTÁS" 13 Postabontás plusz Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk más oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (Aszerk.) A lyukas zászlótól az'56-os zászlóig A címerek, a zászlók és egyéb szimbólumok mindig megkülönböztetett jelentőséggel bírtak az emberiség történelmében. Jelentőségüket a mindenkor mögéjük, alájuk rendelt szellemiség vagy üzenet képezte, sőt annak megfogalmazásaként kellett megalkotni azokat. A magyar történelemben, de inkább úgy fogalmaznék, hogy az üdvtörténetünkben pedig az átlagosnál is nagyobb jelentőséggel váltak szellemi hordozóvá ezek a jelzések. Elképzelhetetlen, hogy 1956 forradalmában, mely az egész emberiség erkölcsi győzelmeként vehető számításba, ne megkülönböztetett módon fejeződött volna ki az üzenet szimbolikus megnyilvánulása. A lyukas zászlót - ami egy meglehetősen közhelyet betöltő szimbólum - csupán a forradalom érzelmi töltése emelte számunkra magasabb régióba, mivel a forradalom kezdetektől egyetlen folyamatnak tekintette mindazt, ami kiérdemelte történelmen felüli szerepét, beleértve a szimbólumokat is. Az amerikai költő nem véletlenül írja forradalmunkról a félreérthetetlen sorokat: „...ami itt tényleg végbement,/ iszonyatosan magasabb rendű,/ minden történelemnél/ minden mesénél, istenségnél és felsőbb fokú valóságnál..." Valóban, komolyan átgondolandó, értelmezésre szoruló sorok. Ami kétségtelen, hogy a lyukas zászlóval indul, az adja az indulás eufóriáját... de semmi esetre sem válhat a teljes forradalom szimbólumává, üzenetévé, mert jelentésében, kifejezésében nem alkalmas arra. A forradalom szellemiségének kialakulásáig egy hosszú utat kell megtenni, és annak végén szimbólumában is meg kell jelenjen az igazi üzenet. Úgy érzem, hogy ezt az utat a zászlónak is meg kellett tenni, és az elmúlt 12-13 év bonyodalmai joggal mellőzték a minden szempontból üzenetet is megfogalmazni tudó '56-os zászlót, joggal hiányzott a szellemiség hiányában az azt megfogalmazó és hirdetni képes szimbólum. X. Y. évekkel ezelőtt a Magyarok Házában azt mondta az ott tartott gyűlésén: milyen kár, hogy '56-nak nincs a márciusi ifjakhoz hasonló kokárdája, de alkossuk meg mi azt. X. Y. tévedett, mert volt az '56-os ifjaknak is kokárdája, csak úgy a kokárdához, mint a valódi zászlóhoz még fel kellett nőnünk. Mindnyájunknak, az egész társadalomnak! Ez most különösen fontos, mert közeledik az ötvenedik évforduló, ami nem múlhat el egy tisztességes leltárkészítés nélkül. Ez a leltár automatikusan fel kell emeljen minket a forradalom szintjére, és ezen az úton a szimbólumok kíséretében is el kell jussunk a lyukas zászlótól az '56-os zászlóig. Térjünk vissza a lyukas zászlóhoz. Mit is jelent? Hogyan született? Mit üzen, üzenhet nekünk? A szimbólumok kegyetlen szigort követelnek, és nem lehet azokat felületesen, könnyelműen kezelni. A lyukas zászló 1956. október 23-án délután született. Mint tudjuk, Hruscsov a XX. pártkongresszuson elvetette a sztálinizmus addigi politikáját, elítélték a személyi kultuszt, és egy megújulni akaró „reformkommunizmust" hirdettek meg. Ennek következményeként indulnak el nálunk a Petőfi-kör „elvtársi" vitái, ennek lesz következménye Lengyelországban az a politikai robbanás, amely szinte forgatókönyv szerint hozza Gomulkát az emberibb szocializmus megteremtésére. A lengyelországi események hőfoka felgyorsítja az eseményeket és a forgatókönyvnél valamivel hamarabb, (Gerőék még külföldön vannak) váratlanul robbannak ki a kezdeti események Szegeden, majd még markánsabban Budapesten. A kirobbanásban nagyon sok a spontán elem, de ne felejtsük el azt sem, hogy ugyanakkor ott van a pontos forgatókönyv is, mely egy tömeges megmozdulás révén kívánja Nagy Imrét és körét a hatalomba vinni, hogy Gomulkához hasonlóan megteremtődjék a sztálinizmus utáni emberibbnek mondott szocializmus. A forgatókönyv készen van, senkit nem kéne, hogy meglepjen, mégis meglepi a politika vezetőit. Ezért van 23-án a belügyminiszter tétovázása a felvonulás engedélyezése terén. Hol jóváhagyják, hol visszavonják a már kiadott engedélyt. Napi programon kívüli volta miatt tiltani, de forgatókönyvi tervezete miatt viszont engedélyezni kell. Gerő Ernő főtitkár Jugoszláviából kéne megérkezzen és a fiatal miniszterelnök, Hegedűs András nem képes kezelni a problémát. Ezért a forgatókönyves hangok figyelembevételével Piros László belügyminiszter végül is engedélyezi a felvonulást. A középiskolákban a DISZ, a párt ifi csapata áll a szervezés élére. A felvonulás óriási méretekben délután elindul. Ennek a felvonulásnak, ennek a kezdeti tüntetésnek lesz első gyermeke a mi lyukas zászlónk. Nincs ebben a zászlóban más, mint egy borzalmas rendszer elutasítása, azonnali elvetése, a rendszert megtestesítő címer azonnali eltávolítása. A magyar zászlóra ráerőszakolták azt a jelvényt (címert) amit nem akart az ország, ami a sztálinizmust, a terrort jelentette. Az egész felvonulás - úgy a személyes ambíciók, mint a forgatókönyv programja szerinti - a sztálinizmus megpecsételésére, elutasítására volt hivatva. A zászlóból a sztálini időket vágták ki az emberek és ebben még azok is segítettek, akik abszolút csak a gomulkai változásban hittek. A lyukas zászló ennyit jelentett valójában és nem többet. A lyuk annyit jelent, hogy e nép valamit elutasított, de semmi esetre sem jelenthet egy elkötelezettséget bármilyen politikai igény mellett. A lyuk nem képes hirdetni, legalábbis a szimbólumok szigorú törvénye szerint, már az estére pontokba foglalt követeléseket sem. A lyuk üres teret biztosít mindazoknak, akik a helyére kívánják tenni az újabb szimbólumba foglalt jelrendszert. Gondoljunk csak a román „forradalomra"! A lyukas zászlóig ők is eljutottak. A lyukas zászló ott sem jelentett mást, nem is jelenthetett, mint a Caucescu-rendszer elutasítását. Ott a „forradalom" nem is tudott ezen túlmenni, ezért már a lyukat a forradalomtól elszakadó politikai akarat töltötte be a maga kénye-kedve szerint, a maga szimbólumrendszerével. ÁBRAHÁM BERTALAN 1956-OS ELÍTÉLT, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE CSONGRÁD MEGYEI ELNÖKE Velem van ötvenhat Ötödikes szegedi kisdiákként éltem át 1956 őszét, melynek emléke lassan már egy életen át kísér, s mindig sajnáltam picit a nálam fiatalabbakat, akiknek nem lehetett részük a világtörténelem e csodás adományában. Tavaly nyáron szilánkos bokatörést szenvedtem a Pilisben, biztosítóm repülőn vitt a berlini Charitéba, ahol két műtéttel rakták össze törölt csontjaim. Az operációk napjait nem felejtem, míg élek: mindkettő Mária napjára esett, s én tavaly ily különös módon ünnepeltem a számomra legdrágább személy névnapját. Szombat este tizenegykor tettek le a műtőasztalra, s már jócskán vasárnapot írtunk, amikor a műtét utáni ébresztésre szolgáló teremben fölnyitottam a szemem. A hatvan személyt kiszolgáló képes csarnokban én voltam az egyetlen páciens, tekintetem az ágyam lábánál fölfestett 56-os számra esett. - Uram, hall engem? - próbálta az altatóorvos fölvenni velem a kapcsolatot. - Hallom, doktornő! - Milyen számot lát maga előtt? - Egy ötöst és egy hatost. -Együtt? - Tizenegy - válaszoltam, majd visszahullottam az álmok völgyébe. Örömteli békémet az orvosnő hangja zavarta meg ismét. - Uram, kérem, hogy mondja ki a maga előtt lévő számot! -Nem! -Miért nem? - Tudja azt maga jól! - Miért nem hajlandó kimondani a számot? - kérdi félőn és agresszívan is a derék orvosnő, talán már a rólam elnevezendő új betegség szimptómáit foglalva össze magában: a páciens szemre normális, csak képtelen kétjelű számok fölismerésére. Megesett a szívem rajta. - Tudja, doktornő, ha kimondom a számot, akkor magát elviszik - kísérlem meg még mindig zilált aggyal megnyugtatni. - Mit mondott? Kit és ki visz el? - hangja már csupa félelem. - Hát magát, ki mást. És természetesen a Stasi - hullok ismét a semmibe. Aztán elmúlt az altató hatása, kinyitottam a szemem, rámosolyogva a kétségbeesést tükröző arcra. - Tudja, doktornő, én magyar vagyok. Nálunk ötvenhatban volt egy forradalom, amelyről aztán évekig nem volt tanácsos nyilvánosan beszélni. Ez maradt meg valahol a zsigereimben, a tudatalattimban. Amíg nem tisztult ki a fejem, magát védtem, nem tudván, hogy nincs már félelem, nincs már Stasi sem. De most már tudom. Ha legközelebb öreg magyart altat, ne engedje őt az 56-osra tenni, mert esetleg megint így jár. KREMSER PÉTER • PANNDNRÉGID A Pannon G5M új szolgáltatása - Dél-alföl az üzlet: üzlet .itt é5 most 20%, illetve 40%-os percdíj-kedvezmény kisvállalatok részére A PannonRégló szolgáltatás kisvállalatok, vállalkozások számára jelent különleges kedvezményt, akik ezer szállal kötődnek közvetlen környezetükhöz: egy városhoz, egy megyéhez, egy régióhoz. A PannonRégió igénybevételével Ön választhat egy réglót, például a dél-alföldit, ahonnan 20%-os percdíj-kedvezménnyel intézheti a hálózaton belüli telefonhívásait. Ajánlatunk rendkívüli, 40°/p-os percdíj-kedvezményt jelent, ha Ön olyan üzletfelet hív, aki szintén megrendelte a PannonRégló szolgáltatást az adott régióra. A szolgáltatás igénybevételének feltételeiről és a további részletekről a díjmentesen hívható 06 80 62 80 62-es zöldszámunkon érdeklődhet. A szolgáltatást megrendelheti - akár már egy darab Pannon GSM üzleti előfizetéshez a Pannon GSM hálózatából hívható 1741-es számon, vagy személyesen a Pannon GSM bemutatótermeiben országszerte. iert a döntések helyben születnek PHHHHHHHHHHHF ^ PANNON GSM Az élvonal.