Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-20 / 245. szám

I •MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2003. OKTÓBER 20. Fergeteges koncerttel zárult a dzsesszfesztivál Jöttek, láttak, győztek az oroszok Tbbzódhattak a dzsesszrajongók: az újraindított Szegedi Jazz Napokon a műfaj sztárjai léptek fel. A záró gálakonccrten telt ház előtt fergeteges sikert aratott a Magyarországon először játszó Ivan Smirnov Group. A dzsesszfesztivál szombat esti záró koncertjét visszatérőként a lengyel Zbigniew Namyslowski Qiuntet indította, amely örökzöld-feldolgozásokat játszott. Tradicionális dixie-slágerek éppúgy elhangzottak, mint a lírai Gershwin-dal - természetesen mindegyik saját hangszerelésben, lehetőséget teremtve az együttes tagjainak, hogy szólistaként is letegyék a névjegyüket. A csapat névadó muzsikusát évtizedek óta a legjobb európai altszaxofonosnak tartják, Namyslowski többször is megmutatta a koncerten, hogy miért. Az dzsesszötös tagja fia, lacek is, aki harsonásként lépett apja nyomdokaiba. Búcsúzóul a klasszikus New Orleans-i számot, a Royal Garden Blues-t játszották, kreatív egyéni értelmezésben, könnyedén, finoman. Először lépett fel Magyarországon és rögtön elsöprő sikert aratott az Ivan Smirnov Group. Eredeti muzsikát játszanak, amit nehéz lenne besorolni, hiszen rengeteg forrásból táplálkozik, és szinte minden számuk egészen más hangzású. Akadt, amelyik a meditativ, klasszikus indiai szitárzenét idézte, másik népi fúvóshangszerekkel egy a madárcsicsergéses orosz faluba vitt, a harmadik a harmonikával (pontosabban egy kis piano-akkordeonnal] Astor Piazzolát és az argentin tangót citálta. Nem számoltam össze, a keretes- és homokóradobtól a dudán át a különböző csörgőkig pontosan hány hangszert hallhattunk, mindenesetre elementáris zenei élményben volt részünk. Ivan Smirnovról azt írja a műsorfüzet: őstehetség, akit nem véletlenül tartanak a zenekritikusok Oroszország legjobb akusztikus gitárművészének. Virtuóz játékát hallva nyilvánvaló, hogy a klaszszikus alapokon edződött. A csapat kirobbanó energiával, életörömmel, élvezettel zenélt. Amikor szinte önkívületbe kerültek, a hallgatóság is eksztázisba esett: hatalmas ovációval, vastapssal, bravózással ünnepelte őket. A szünetben aztán nagy csődület támadt a mozi előterében: a felajzott közönség úgy vitte a csapat CD-albumait, mintha ingyen osztogatták volna. Tizenegy óra is elmúlt már, amikor színpadra lépett az Oregon együttes, amelynek műsora valóban olyan lakomát megkoronázó ínyencfalat volt, mint amilyennek Galkó Bence bekonferálta. A Szegedre immáron harmadszor visszatérő amerikai gárda lemezminőségű koncertet adott. Delikát hangzásvilág, imponáló professzionizmus jellemezte muzsikájukat. Az Oregon vendégeként először lépett fel Magyarországon a hazájában nemzeti hősként tisztelt bolgár kavalművész, Theodossii Spassov. A kaval eredetileg a Balkán-félsziget népeinek kedvelt hangszere volt, valójában hatvagy nyolclyukú egyenes fuvola, amelynek különleges hangja jól illik a letisztultabb dzsesszhez. Jó «leintés volt a Szegedi Jazz Napok újraindítása, mert a város zenei palettájára visszakerült egy olyan karakteres színfolt, ami országos vonzerőt jelent. H. ZS. Gregor József Verdi-rendezése nagyszert aratott a díszbemutatón Don Carlos - El Grecóval A polgármester pezsgős köszöntőjével és tűzijátékkal zárult pénteken este a Don Carlos díszbemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban. A közönség a város vezetőivel együtt ünnepelte a rendezőként debütáló díszpolgárt, Grcgor Józsefet, a jubiláló Molnár László zeneigazgatót, valamint a Verdi-operát sikerre vivő társulatot. Egy ereje teljében lévő operaegyüttes számára is nagy kihívás a Don Carlos színpadra állítása, a legnagyobb dalszínházak is ritkán tudnak minden szempontból ideális szereposztást összehozni. A szegedi színház operatársulata is teljesítőképessége határáig merészkedett a mostani bemutatóval. Az első rendezésérc vállalkozó Kossuth-díjas basszistánk énekesként több verzióban is játszotta már a darabot, így alaposan ismeri, és határozott elképzelése volt arról, hogyan szeretné színpadra vinni. Gregor lózsef hisz a muzsika, az énekhang erejében, ezért belemagyarázás, átértelmezés és modernizálás nélkül, világos vonalvezetésű, hagyományos előadást rendezett, megkímélve az énekeseket a zavaró mozgásoktól, a nézőt a rejtvényfejtéstől. Alkotótársai jól belesimultak ebbe a koncepcióba. Langmdr András nemesen egyszerű, ötletes, stilizált díszletével - amely apró változtatásokkal mindegyik színhelyt képes megjeleníteni - és Papp |anó csodaszép jelmezeivel jellegzetes El Greco-i világ varázsolódott a színpadra. Különösen szembetűnő volt ez, amikor a Főinkvizítort alakító Altorjay Tamás által életre kelt az előadásban az a nevezetes Greco-festmény, amely a bíborruhás, fekete keretes szemüveget viselő, székben ülő toledói főinkvizítort, Fernando Nino de Guevarát ábrázolja. A címszerepben az Operaházból érkezett vendégtenor, Albert Tamás mutatkozott be a premieren, aki ugyan könnyedén énekelte szólama kényes magasságait, de olykor hamis volt és illúzióromboló. A Posa márkit játszó Réti Attila ismét szép sikerrel villantotta fel bevált hősi pózait, a melódiák azonban valahogy nem kaptak szárnyra előadásában. A Szabadság-kettősben leginkább a zenekart volt érdemes hallgatni. Gábor Géza tehetséges, jó basszista, hallhatóan lelkiismeretesen felkészült II. Fülöp szólamából, de úgy vezette elő a nagymonológot, mintha nem a közönségnek, hanem a hangképző mesterének énekelne. így is biztató, amit csinál, de egyelőre kevés egy nagyformátumú alakításhoz. Persze korán jött számára a szerep, Fülöpöt ráér tizenöt-húsz év múlva is jól elénekelni. Gregor József koncepciója tökéletesen működne, nem válna unalmassá, ha olyan kaliberű énekesek töltenék meg élettel, amilyen ő maga. Ezt a szintet ketten közelítették meg a szereplőgárdából. Nem a legideálisabb szerepe a lírai szubrettként verhetetlen Vajda fúliának Valois Erzsébet, de olyan finoman, szenzibilisen és muzikálisan énekelt, hogy megdőlt a papírforma. Alighanem egyik legjobb szerepe Szonda Évának Eboli. Az sem zökkentette ki, hogy a Fátyol-rege közben szétdurrant az egyik reflektor, a nagyária alatt pedig pofátlanul hosszan hagyta csörögni valaki a mobiltelefonját. A jeles mezzoszoprán anyaszínházától régóta nem kapott ilyen volumenű feladatot, ami megengedhetetlen luxus lenne egy normálisan működő társulatnál. Ahogy színpadra lépett, személyes kisugárzásának köszönhetően élettel telt meg a produkció. Az előadás drámai csúcspontjává vált a Vajda Júliával közös vallomás-jelenet. A perfekt éneklés és a jellemábrázoló színészi játék ilyen színvonalú ötvözetét nevezik korszerű zenés színháznak. A nyitány alatt még kissé bizonytalannak tűnt, de utána Molnár László stílusos, értelmező vezényletével mindvégig meggyőzően, muzikálisan játszott a színház zenekara. Különösen szívből jövő volt a Fülöp-monológ és az Erzsébet-ária kísérete. Az együttes bebizonyította: a legkényesebb operai feladatok ellátására is képes. A kórus viszont zaklatottabbnak hatott a megszokottnál. HOLLÓSI ZSOLT Réti Attila (Posa márki) és Szonda Éva (Eboli). Fotó: Gyenes Kálmán AVON IRODA Beszéljünk róla... (Üti nem ismer olyan plasztikai sebészt, aki míítét nélkül eltünteti a mély ráncokat, keresse fel Avon tanácsodónöjét, és kerje a forradalmian új Anew Clinical ránctalanitö, megfiatalító koncenfrátumot. /XfSilEYV CLINICAL LIKE AND WRINKLE CORRECTOR CORRECTELIR RICES ET RtOUttS 3 nap utón eihalványftja és kisimítja a ráncokat.