Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-20 / 245. szám

I •MEGYEI TÜKÖR" HÉTFŐ, 2003. OKTÓBER 20. Fergeteges koncerttel zárult a dzsesszfesztivál Jöttek, láttak, győztek az oroszok Tbbzódhattak a dzsesszrajon­gók: az újraindított Szegedi Jazz Napokon a műfaj sztárjai léptek fel. A záró gálakonccrten telt ház előtt fergeteges sikert ara­tott a Magyarországon először játszó Ivan Smirnov Group. A dzsesszfesztivál szombat esti záró koncertjét visszatérőként a lengyel Zbigniew Namyslowski Qiuntet indította, amely örök­zöld-feldolgozásokat játszott. Tra­dicionális dixie-slágerek éppúgy elhangzottak, mint a lírai Gersh­win-dal - természetesen mind­egyik saját hangszerelésben, lehe­tőséget teremtve az együttes tag­jainak, hogy szólistaként is lete­gyék a névjegyüket. A csapat név­adó muzsikusát évtizedek óta a legjobb európai altszaxofonosnak tartják, Namyslowski többször is megmutatta a koncerten, hogy miért. Az dzsesszötös tagja fia, la­cek is, aki harsonásként lépett ap­ja nyomdokaiba. Búcsúzóul a klasszikus New Orleans-i szá­mot, a Royal Garden Blues-t ját­szották, kreatív egyéni értelme­zésben, könnyedén, finoman. Először lépett fel Magyarorszá­gon és rögtön elsöprő sikert ara­tott az Ivan Smirnov Group. Ere­deti muzsikát játszanak, amit ne­héz lenne besorolni, hiszen renge­teg forrásból táplálkozik, és szinte minden számuk egészen más hangzású. Akadt, amelyik a me­ditativ, klasszikus indiai szitárze­nét idézte, másik népi fúvóshang­szerekkel egy a madárcsicsergéses orosz faluba vitt, a harmadik a harmonikával (pontosabban egy kis piano-akkordeonnal] Astor Piazzolát és az argentin tangót ci­tálta. Nem számoltam össze, a keretes- és homokóradobtól a du­dán át a különböző csörgőkig pontosan hány hangszert hallhat­tunk, mindenesetre elementáris zenei élményben volt részünk. Ivan Smirnovról azt írja a műsor­füzet: őstehetség, akit nem vélet­lenül tartanak a zenekritikusok Oroszország legjobb akusztikus gitárművészének. Virtuóz játékát hallva nyilvánvaló, hogy a klasz­szikus alapokon edződött. A csa­pat kirobbanó energiával, élet­örömmel, élvezettel zenélt. Ami­kor szinte önkívületbe kerültek, a hallgatóság is eksztázisba esett: hatalmas ovációval, vastapssal, bravózással ünnepelte őket. A szünetben aztán nagy csődület tá­madt a mozi előterében: a felaj­zott közönség úgy vitte a csapat CD-albumait, mintha ingyen osztogatták volna. Tizenegy óra is elmúlt már, amikor színpadra lépett az Ore­gon együttes, amelynek műsora valóban olyan lakomát megkoro­názó ínyencfalat volt, mint ami­lyennek Galkó Bence bekonfe­rálta. A Szegedre immáron har­madszor visszatérő amerikai gár­da lemezminőségű koncertet adott. Delikát hangzásvilág, im­ponáló professzionizmus jelle­mezte muzsikájukat. Az Oregon vendégeként először lépett fel Magyarországon a hazájában nemzeti hősként tisztelt bolgár kavalművész, Theodossii Spas­sov. A kaval eredetileg a Bal­kán-félsziget népeinek kedvelt hangszere volt, valójában hat­vagy nyolclyukú egyenes fuvola, amelynek különleges hangja jól illik a letisztultabb dzsesszhez. Jó «leintés volt a Szegedi Jazz Napok újraindítása, mert a város zenei palettájára visszakerült egy olyan karakteres színfolt, ami or­szágos vonzerőt jelent. H. ZS. Gregor József Verdi-rendezése nagyszert aratott a díszbemutatón Don Carlos - El Grecóval A polgármester pezsgős köszöntőjével és tűzijátékkal zárult pénteken este a Don Carlos díszbemutatója a Szegedi Nemzeti Színházban. A közönség a város vezetőivel együtt ünnepelte a rendezőként debütáló díszpolgárt, Grcgor Józsefet, a jubiláló Mol­nár László zeneigazgatót, valamint a Ver­di-operát sikerre vivő társulatot. Egy ereje teljében lévő operaegyüttes számára is nagy kihívás a Don Carlos színpadra állítá­sa, a legnagyobb dalszínházak is ritkán tudnak minden szempontból ideális szereposztást összehozni. A szegedi színház operatársulata is teljesítőképessége határáig merészkedett a mostani bemutatóval. Az első rendezésérc vállalkozó Kossuth-díjas basszistánk énekes­ként több verzióban is játszotta már a darabot, így alaposan ismeri, és határozott elképzelése volt arról, hogyan szeretné színpadra vinni. Gregor lózsef hisz a muzsika, az énekhang erejében, ezért belemagyarázás, átértelmezés és modernizálás nélkül, világos vonalvezeté­sű, hagyományos előadást rendezett, megkí­mélve az énekeseket a zavaró mozgásoktól, a nézőt a rejtvényfejtéstől. Alkotótársai jól bele­simultak ebbe a koncepcióba. Langmdr And­rás nemesen egyszerű, ötletes, stilizált díszle­tével - amely apró változtatásokkal mindegyik színhelyt képes megjeleníteni - és Papp |anó csodaszép jelmezeivel jellegzetes El Greco-i vi­lág varázsolódott a színpadra. Különösen szembetűnő volt ez, amikor a Főinkvizítort alakító Altorjay Tamás által életre kelt az elő­adásban az a nevezetes Greco-festmény, amely a bíborruhás, fekete keretes szemüveget viselő, székben ülő toledói főinkvizítort, Fer­nando Nino de Guevarát ábrázolja. A címszerepben az Operaházból érkezett vendégtenor, Albert Tamás mutatkozott be a premieren, aki ugyan könnyedén énekelte szólama kényes magasságait, de olykor ha­mis volt és illúzióromboló. A Posa márkit játszó Réti Attila ismét szép sikerrel villan­totta fel bevált hősi pózait, a melódiák azon­ban valahogy nem kaptak szárnyra előadásá­ban. A Szabadság-kettősben leginkább a ze­nekart volt érdemes hallgatni. Gábor Géza tehetséges, jó basszista, hallhatóan lelkiis­meretesen felkészült II. Fülöp szólamából, de úgy vezette elő a nagymonológot, mintha nem a közönségnek, hanem a hangképző mesterének énekelne. így is biztató, amit csi­nál, de egyelőre kevés egy nagyformátumú alakításhoz. Persze korán jött számára a sze­rep, Fülöpöt ráér tizenöt-húsz év múlva is jól elénekelni. Gregor József koncepciója tökéletesen mű­ködne, nem válna unalmassá, ha olyan kali­berű énekesek töltenék meg élettel, amilyen ő maga. Ezt a szintet ketten közelítették meg a szereplőgárdából. Nem a legideálisabb sze­repe a lírai szubrettként verhetetlen Vajda fú­liának Valois Erzsébet, de olyan finoman, szenzibilisen és muzikálisan énekelt, hogy megdőlt a papírforma. Alighanem egyik leg­jobb szerepe Szonda Évának Eboli. Az sem zökkentette ki, hogy a Fátyol-rege közben szétdurrant az egyik reflektor, a nagyária alatt pedig pofátlanul hosszan hagyta csörög­ni valaki a mobiltelefonját. A jeles mezzo­szoprán anyaszínházától régóta nem kapott ilyen volumenű feladatot, ami megengedhe­tetlen luxus lenne egy normálisan működő társulatnál. Ahogy színpadra lépett, szemé­lyes kisugárzásának köszönhetően élettel telt meg a produkció. Az előadás drámai csúcs­pontjává vált a Vajda Júliával közös vallo­más-jelenet. A perfekt éneklés és a jellemáb­rázoló színészi játék ilyen színvonalú ötvöze­tét nevezik korszerű zenés színháznak. A nyitány alatt még kissé bizonytalannak tűnt, de utána Molnár László stílusos, értel­mező vezényletével mindvégig meggyőzően, muzikálisan játszott a színház zenekara. Kü­lönösen szívből jövő volt a Fülöp-monológ és az Erzsébet-ária kísérete. Az együttes bebizo­nyította: a legkényesebb operai feladatok el­látására is képes. A kórus viszont zaklatot­tabbnak hatott a megszokottnál. HOLLÓSI ZSOLT Réti Attila (Posa márki) és Szonda Éva (Eboli). Fotó: Gyenes Kálmán AVON IRODA Beszéljünk róla... (Üti nem ismer olyan plasztikai sebészt, aki míítét nélkül eltünteti a mély ráncokat, keresse fel Avon tanácsodónöjét, és kerje a forradalmian új Anew Clinical ránctalanitö, megfiatalító koncenfrátumot. /XfSilEYV CLINICAL LIKE AND WRINKLE CORRECTOR CORRECTELIR RICES ET RtOUttS 3 nap utón eihalványftja és kisimítja a ráncokat.

Next

/
Thumbnails
Contents