Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-18 / 244. szám

Szombat, 2003. október 18. SZIESZTA II. SZOMJAS GYÖRGY A VAGABONDRÓL, A FILMTÖRVÉNYRŐL ÉS AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS HATÁSAIRÓL Ne a politika, a szakma ossza el a pénzt! A szegedi Belvárosi moziban vetítik Szomjas György új filmjét, a Vagabondot. A táncházi közösségben játszódó történet díszbemu tatója előtt beszélgettünk a rendezővel, aki a filmművészek szövetségének főtitkáraként úgy véli: az uniós csatlakozás kedvező lehetőségeket teremt a magyar alkotók számára. - Milyen kapcsolata van a táncházi világgal? - Harminc éve járok táncházba. Jó barátság fűz Sebő Ferenchez és Halmos Bélához, a mozgalom elindítóihoz. A táncház hungarikum - Táncolt is? - Sajnos nem, viszont jártam velük Erdélybe, és most végre egy játékfilmet csinálhattam a néptáncosok, népzenészek világáról. Sokan azt mondják, a táncház kiment a divatból. Nem értek egyet vele. Átalakul a szerepe, de ma is százezrek járnak táncházba. Az iskolák is sorra fedezik fel a tánc pedagógiai értékét. A táncház igazi hungarikum, amire büszkék lehetünk. Szórakozóhely, ahol mulatni lehet. Azért csináltuk a filmet, hogy ezt bebizonyítsuk. A főszereplő kívülről csöppen bele, az ő nézőpontjából látjuk a táncházi világot. - A Vagabondban mennyire érvényesül a filmjeit jellemző szociografikus látásmód? - Fontosnak tartottam, hogy valóságos közege legyen, ezért szociográfiailag többé-kevésbé hiteles környezetbe helyeztük. Különben azt hihetnék a nézők, ahogyan a sztori, a táncház is csupán fikció. Mivel a film nagy részét a zene és a tánc tölti ki, stilizációra kellett törekednünk, a szociografikus részletezésre nem maradt sok lehetőség. Néhány jellemző karaktert, nagyvárosban kallódó figurát vázoltunk fel. Szerepel benne csavargó utcagyerek, vajdasági katonaszökevény, csángó vendégmunkás. A zenéket is úgy állítottuk össze, hogy egy kárpát-medencei körkép kerekedjen ki belőlük. - Hogyan választott szereplőket? - A Kopaszkutya is arra épült, hogy a rockzenészek játszották a szerepeket. Most sem lett volna lehetőség arra, hogy megtanítsuk a táncokat a színészeknek, ezért néptáncosok, népzenészek mondják el a rövid dialógusokat. Mindannyian karakteres figurák, nem volt szükségük színészkedésre. Mellettük megjelennek a filmben a legjobb táncházi zenészek, Sebő, Halmos, Berecz András, Sebestyén Márta. - A magyar filmnyelv megújítói közé sorolják. Milyen truvájt fedezhetünk fel új filmjében? - Állandó operatőrömmel, Grunwalsky Ferenccel ezúttal nem törekedtünk különösebb formai újításra. Egymás között csálénak nevezzük a kompozíciót, a világítást és vágást jellemző sajátos módszerünket. A táncházi jeleneteknél fontos volt, hogy a spontán hangulatot megőrizzük, ezért profi minőségben eredeti hangot vettünk fel, halljuk a filmben, amint a táncosok énekelnek, csujogatnak, a lábukkal dobognak. Képileg ezt úgy oldottuk meg, hogy egyetlen kézi kamera mozog a táncosok között, négy-öt percnyi hosszú beállításokban. Amerikától Moszkváig siker - Mi a tapasztalata, hogyan fogadják a Vagabondot a nézők? - Az idei szemlén a legnézettebb filmek közé tartozott, és azóta bebizonyosodott: külföldön is nagyon szeretik. Berlinben tartottuk a nemzetközi bemutatóját, azóta Amerikától Moszkváig tizenöt fesztiválon vetítették. A magyar népzenét, néptáncot már ismerik, a táncházmozgalom viszont kuriózumnak számít a világban. - Mit forgat legközelebb? - Egy '56-os filmet. A saját generációm szemszögéből szeretném feldolgozni az akkori történéseket. - A szövetség főtitkáraként koordinátora a filmgyártás állami támogatásáról folyó tárgyalásoknak. Hol tartanak? - Bizakodó vagyok, mert a kormányzat konstruktívan áll a problémához. Konkrét ígéreteket kaptunk arra, hogy folyamatosan emelkedik a támogatásunk. Ebben az évben már 2,8 milliárddal többet kapott a filmalapítvány. Ennél is fontosabb, hogy a filmtörvény is hamarosan megSzomjas György születhet. Azt reméljük, a filmtörvény jó példa lehet arra: a politika és egy szakma folyamatos egyeztetések során együtt is képes kidolgozni egy egész ágazatot érintő fontos jogszabályt. Remélem, hogy a filmtörvény vita nélkül átmegy a parlamenten, és sokkal jobb helyzetet teremt. -Az uniós csatlakozás milyen változásokkal járhat a magyar filmesek számára? NÉVJEGY Szomjas György Budapesten született 1940-ben, a BME Építészmérnöki Karán tanult, 1968-ban a Színházés Filmművészeti Főiskolán diplomázott. 1969-től 1974-ig a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagja, a szociológiai filmprogram egyik kezdeményezője. 1995-től a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetségének főtitkára. 1999-től az Európai Filmakadémia tagja. Öt alkalommal nyerte el a magyar filmszemle diját, megkapta a brüsszeli Aranykor-dijat, a Balázs Béla-díjat, kétszer a filmkritikusok díját, a bergamói Bronz Rózsa-dijat. Kiváló művész. Főbb rendezései: Talpuk alatt fütyül a szél, Rosszemberek, Kopaszkutya, Könnyű testi sértés, Falfúró, Könnyű vér, Roncsfilm, Csókkal és körömmel, Gengszterfilm. - Komoly veszélyeket nem, inkább kedvező lehetőségeket látok a csatlakozásban. Az európai pályázatokban való részvételünkkel kicsit gazdagabb kiállítású filmeket készíthetünk, nemzetközi kooprodukciókban vehetünk részt. Ez pozitívan hathat a magyar filmművészetre. - A rendszerváltás után hullámvölgybe került a magyar film, világszerte csökkent a presztízse. Az, hogy az utóbbi években több tehetséges fiatal rendező jelentkezett, változtatott a helyzeten? A függetlenség a lényeg - Közép-Európa kiesett a figyelem középpontjából, ami a filmművészetünkre is hatással volt. Az utóbbi években a fiatalok munkáival talán valami változott. A finanszírozási rendszer korrektebb, mint a korábbi, ezért nagyobb lehetőségeik vannak. A legfontosabb az, hogy a filmművészet a politikától függetlenül tudjon működni. A politikának egyetlen dolga van: adja oda a pénzt. Az elosztás és a felhasználás felügyelete a szakma feladata. Mi ellenőrizzük egymást a legjobban, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy korrekt rendszer működjön, mert akkor van esély arra, hogy a jó forgatókönyvek támogatást kapjanak. - Mi kell ahhoz, hogy a közönség visszatérjen a magyar filmekhez? - Jó filmeken kívül az, hogy a forgalmazás és a mozistruktúra megváltozzon. Kevés városban van olyan ideális helyzet, mint Szegeden, ahol több vetítőteremmel működik a Belvárosi mozi. De talán változhat valami, hiszen a kezdeményezésünkre 500 millió forint jut a mozik fejlesztésére. HOLLÓSI ZSOLT P0DMANICZKY SZILÁRD Anyák napalmja Egy kisfiú útnak indul, hogy a városban lemezt vásároljon, de maga sem gondolná, míg célját eléri, micsoda kalandok várják... Olyan álmos lettem a kastély udvarán, hogy azonnal elaludtam, mint egy rongy, amit meleg cipóra dobtak. Álmomban krumplit szedtem egy végtelenbe tetsző krumpliföldön, előttem néhány lépésre ott vonult Bartók Béla bácsi, és Kodály Zoltán bácsi egy darabját játszotta zongorán, a zongora egy nagy vetőgépre volt fölszerelve, annak kifordított rugós ülésében ült Bartók Béla bácsi átszellemült arccal, mint akinek a fejében az összes csillagrendszerek forognak, és centrifugaszerűen ontja magából a hangokat. A traktor egyre nagyobb tempót diktált, végül föladtam a küzdelmet, így csak a dobogó második fokára állhattam Bartók Béla bácsi mellé. Jó volt fölébredni. A murván kissé átfagytam az éjjel, és a reggeli harmat is a fülembe folyt, és valami olyan éhség fogott el, hogy háromlábú serpenyő lettem volna, ha mihamar nem ehetek meg egy süteményt. A kastély másik oldalán néhány fasorból álló erdősáv húzódott, mögötte biclkliút futott, amin, hogy átfagyott tagjaimat fölmelegítsem, a cukrászdáig futottam. Egy szép nagy Melinda-krémest kértem, sok habbal, és kiültem a kerthelyiségbe. „Anyád tudja, hogy Itt vagy?", kérdezte a cukrász, miután letelte a krémest a műmárvány körasztalra. „Tudja", hazudtam olyan könnyedén, ahogy egy marék sörét fúródik a törökmézbe. „De várjunk csak!, mondta a pincér, te nem a Lómüller gyereke vagy?" A villa lapjával kettéroppantottam a Melinda-krémes cukros fedlapját, s ha a cukrász olvasott az arcomról, akkor azt olvashatta: elmégy te a búsba, hapsikám, ha még annyi arcmemóriád sincs, mint egy fazék lekvárnak! És kiolvasta, mert nem kérdezett többet, megpörgette középső ujján az óarany tálcát, és kivillanó fehér zoknis bokájával visszasétált az üzletbe. A krémest nagy türelemmel habzsoltam. A zsebemben öszszekapartam a pénzt, és megszámoltam tövirül hegyire. Az asztal aljába szerelt rendelőgombbal visszahívtam a cukrászt, és mutattam neki a pénzemet. „Sajnos, uram, azt kell mondanom, hogy nem tudok fizetni, ugyanis ezt a pénzt valójában nem krémesre szántam, hanem két lemezre, de már napok óta keresem a lemezboltot, és selíol nem találom. Higgye el, uram, hogy nagyon megéheztem, s ha van önben még csöppnyi emberi érzés, szeretet és rokonszenv egy ekkora gyermek Iránt, aki becsülettel megvallotta önnek, hogy mire szánja hosszú hónapok alatt összegyűjtött kis pénzecskéjét, akkor most szó nélkül utamra enged, s napi borravalójából bedobja a kasszába azt a kis aprót, amit krémesem kiszont a pénztárgép feneketlen gyomrában." Fölálltam, és további szók nélkül elhagytam a cukrászdát. Csak két utcával arrébb vettem észre, hogy az orrom alatt meg a fülemnél Is húzódik egy-egy tejszínhabcsík. A kirakatüvegben törölgettem az arcom. Hirtelen szétrántották előttem a függönyt, s már nem magamat láttam, hanem Colombo hadnagyot, amint ijesztő szemeivel mered az arcomba, kezében egy műpéniszt tartott, s mintha a hangját próbálná, francia sanzonokat dúdolt saját hangján a makkba. Belehasított a fejembe, mintha a mikrocsipen akarna valaki a mágneses mező megváltoztatásával állítani, megint a hang szólt: „Arra tanítottalak, hogy szerény és becsületes legyél. Fújd ki az orrod! És soha nem szabad hazudni, különben elevenen fogsz elégni a pokolban. Az Ilyen gyereknek le kell keverni két nyaklevest, különben sose tanulja meg, hogy hun lakik az úristen, bassza meg!" Végre elhallgatott, de ez a hang most nem emlékeztetett anyám hangjára, mintha valaki oldalról dumálna bele az emlékezetembe, ráadásul ilyen fülsértően. Colombo Intett, hogy menjek be, letette az asztalra a műpéniszt, egy ívfordulóval a gömbölyű herékre támaszkodva lepottyant az asztalról. Kissé zavarban volt,.és rögtön ecsetelni kezdte, hogy nem túl régen, úgy három éve gyűjti csak az ilyen műpéniszeket, mert a felesége telhetetlen, neki meg merevedési problémája van, mert a sok logika és empátia megeszi az ember nemi életét, a felesége meg szereti a változatosságot, de nem akarja túlzásba vinni, csak két pornólapot járat, kazettát meg csak hetente egyszer néznek, és a korbácsuk is már olyan régi, hogy két rojt teljesen leszakadt róla, úgyhogy, ha gondolom, szívesen ad egy autogramot, és részéről el van felejtve az egész. „Tudod, mit?, mondtam, és fölraktam az asztalra a legurult műpéniszt, nyomozd ki nekem, hogy hol van a lemezbolt, mert az előbb is már majdnem elköltöttem a lemezre szánt pénzt a cukrászdában." „Ó, igen, válaszolta, nekem is hatalmas lemezgyűjteményem van otthon. Amikor még jó voltam az ágyban, minden este föltettem egy lemezt, szép dallamosat, és amikor a tű elérte az akadási helyet, az volt mindenem, reggelig meg se álltam." És ekkor lépett ki Colombo felesége a próbafülkéből egy újabb műpénisszel, akkora volt, mint egy nyújtófa, s nem hallva előbbi beszélgetésünket, már mondta is: „Ez lesz a csúcs, szívem!" Táncházi jelenet a Vagabond című filmből.