Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-16 / 242. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. OKTÓBER 16. • MEGYEI TŰKOR" 11 Őrlőmalom a szabadságharc előtti időkből Hagyományőrző paraszti eszközök Min dolgozik! Juronics Tamás táncművész Vásárhelyen a parasztság jutott el a polgárosodásig, ez a magyarázata annak, hogy a város és vidéke lakossága ennyire ragaszkodik a földhöz, az agráriumhoz - mondta Lázár János polgármester az Agrárcentrumban megnyílt, Paraszteszközök című hagyományőrző mezőgazdasági eszköz-ldállításon. Még az 1848^49-es szabadságharc előtt használták azt az őrlőmalmot, amit Kiss ¡ózsefné adományozott az állandó kiállítás számára, tőle származik a 150 éves facipő is. Eredeti Kalmár Zsigmond-féle szelelőrosta éppúgy látható itt, mint régi rokka, sajtprés, bőrtarisznya, s még sok-sok, összesen több száz tárgy. A Nagy Vera múzeumigazgató rendezte kiállításon bemutatottak legnagyobb része Petényi János magángyűjteményéből származik - mondta Huszár Lajos, a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület elnöke. Lázár János polgármester, országgyűlési képviselő megnyitójában ismertette annak történetét, miként tette naggyá a mezőgazdaság Vásárhelyt. A hódoltság után kialakult a tanyai gazdálkodás, és a város még a szabadságharc előtt függetlenedni tudott a földesurától, megszerezve a bővülő lakosság igényelte földet. Ennek nyomán indulhatott meg az a sajátos fejlődés, mely - országszerte szinte egyedülállóan - a parasztság polgárosulásához vezetett. A gazdálkodók közül kerültek ki a város legnagyobb adófizetői. Vásárhelyt a mezőgazdaság tette nagygyá, a mezőgazdaságról az EU-ban sem szabad lemondani hívta föl a figyelmet a polgármester. lakat) István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke elmondta: a bemutatott eszközök a múltat jelentik, s a múlt ismerete nélkül nincs jövő. Végül Lázár János átadta az Agrárcentrum helyreállított pincehelyiségét. ECS. A vásárhelyi Agrárcentrum pincehelyiségében számtalan, régi paraszti eszközt tekinthetnek meg az érdeldődők. Fotó: Tésik Attila Nehéz máshogyan kifejezni: a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetője egyszerre négy helyszínen tevékenykedik. luronics Tamás nyár óta ingázik. Augusztusban Németországban, Oldenburgban készített egy Carmen-feldolgozást Martin Stiefermann együttese számára. Mivel október 24-én lesz az oldenburgi színházban a bemutató, a koreográfusnak még nem egyszer kell visszautaznia oda - Pozsonyból. Vagy Szegedről. Vagy Budapestről. Hiszen a pozsonyi operaház balettegyüttesének A fából faragott királyfi című művét tanítja be, november 6-án lesz a premier. Am közben itthon is kell lenni, hiszen Juronicsnak táncosként is fellépése volt a Trafóban, az együttes pedig az évad első bemutatójára készül, amely október 10-én lesz a Nemzeti Táncszínházban (két vendégművész, Martin Stiefermann és Uri Ivgi darabjait táncolják). Mindennek tetejébe 19-én Kassán vendégszerepelnek a Carmina Buranával. - Tényleg összesűrűsödött mostanában a program, hiszen mindezeken túl nekem már jó előre, a következő szezonra is gondolnom kell - mondja Juronics, az intenzív kérdezősködésre azonban csak annyit árul el, hogy nagy horderejű munkákra kérték fel. Ennél többet egyelőre harapófogóval sem lehet kihúzni belőle. Szívesen beszél viszont a németországi és szlovákiai munkájáról. - Oldenburgban Martin együttesével én is Carmen-változatot készítettem, mint az én csapatommal Uri Ivgi. Most, hogy itthon vagyok pár napra, láttam próbát, nagyon tetszik. Muszáj hozzátennem, éppen a frissen szerzett tapasztalataim birtokában, hogy ilyen kiváló táncosokkal, mint a szegediek, persze könnyű... Míg Uri Ivgi Carmen-története egy pékségben játszódik és a holokauszt árnya lengi be, az enyém egy mai partin, ahol milliomoscsemeték buliznak és bonyolult szerelmi viszonyok szövődnek. A szegedi együtteshez hasonló méretű az oldenburgi és hasonlóan modern táncszínházi stílusban is dolgoznak, úgyhogy zökkenőmentesen megértettük egymást a táncosokkal. Talán érdekes volt számukra, hogy újfajta munkamódszert ismertek meg: míg Martin inkább impJuronics Tamás: A külföldi tapasztalatok azt is megerősítik, hogy a szegedi táncosok az európai élvonalban vannak. Fotó: Schmidt Andrea rovizációkat kér tőlük, én meglehetős pontosan meghatározom, mit szeretnék. A pozsonyi operaházban viszont klasszikus balettegyüttessel kellett szót érteni. Juronics azt mondja, az elmúlt hetekben meg kellett küzdeni azért, hogy nyitottá váljanak a táncosok az általuk megszokottól eltérő mozgásvilág iránt, hogy elsajátítsanak egy másfajta kifejezési eszköztárt, kommunikációs rendszert - de sikerült. A november eleji pozsonyi premier után a hónap végén „végre hazakerül a csapat". A Szegedi Kortárs Balett tízéves jubileumán a Szegedi Nemzeti Színházban lesz az ünnepi előadás. Ez egyszersmind az itthoni bemutatója lesz a Mozart-Requiemre korábban készült és az idei miskolci operafesztiválra teljesen átdolgozott Juronics-táncműnek, amelyet élő zenei kísérettel, a szegedi szimfonikusok, továbbá tizenkét tehetséges gyermektáncos közreműködésével ad elő az együttes. S.E. A népi építészet emlékei Vásárhelyen Vigyázni kell a kőlábas góréra, kerek ólra Eredeti helyükön, s ha lehet, eredeti feladatukat meghagyva kell megóvni a népi építészet tárgyi emlékeit. A tulajdonos sokszor nem is tudja: a kőlábas góré, vagy az udvar végélten roskadozó kerek ól kultúrtörténeti értéket képvisel. - Hódmezővásárhelyen és környéken öt, országosan védett épületet tartanak számon, ennyivel egyetlen más település sem dicsekedhet az országban - mondja Csáki Imre városi főmérnök, a közelmúltban tartott nemzetközi népi építészeti konferencia kapcsán. Ezek: a kopáncsi tanyamúzeum, a Papi-féle szélmalom a molnárházzal, a város területén pedig a Mátyás utcai Samu Katalin-ház, az Árpád utcai tájház, s a csúcsi fazekasház. Számos, jelenleg is lakott, szintén védelemre érdemes épület található a városban, még az idén javaslat születik megóvásukról. Egy valahai szatócsüzlet eredeti állapotában való fölújításának támogatásáról már közgyűlési döntés született; ilyen épület, helyreállítva, jelenleg egyedül az ópusztaszeri skanzenben található. - Nyugat-Európában egyre elterjedtebb, hogy nem „bemutatóteremként" működik egy-egy építészeti emlék, környezetéből kiragadva, hanem eredeti helyszínén, minél több programnak helyet adva, sőt ha lehet, biztosítva az eredeti tevékenységet - hívja föl a figyelmet a főmérnök. Egy dániai skanzenben minden épület eredendő feladatát betöltve üzemel: ahol egykor laktak, most is laknak, ami valaha műhely volt, ma is műhely, ahol patika működött, most is patika. A leghatékonyabb szemléltetést épp ez biztosítja, s a legeredményesebb megőrzést is. E gyakorlatot Vásárhely is átvehetné. Megőrzendő épület - köztük több, úgynevezett ősépítmény - is sok akad a városban és határában. Csáki Imre elmondja: Kunkovács László fotóművész, etnográfus Vásárhely felé jövet, a szentesi út mentén meglátott egy eredeti, XIX. századi vagy még azelőtt épült kőlábas górét. Kimentek a főmérnökkel lefotózni, a s gazda útbaigazítása nyomán olyan tanyára is ráleltek, ahol két kerek ól is található. Az egyik állapota már erősen leromlott, ami egyébként nem csoda, ezek nem az örökkévalóságnak készültek, fönntartásuk gondozást kíván (az „ősépítmény", mint elnevezés, nem az épületek korára vonatkozik, hanem arra, hogy létrehozásuk módja, anyaga, kinézetük, illetve az általuk tükrözött szemlélet az emberiség ősi korszakába mutat vissza). Megőrzésüket - éppúgy, mint a jellegzetes vásárhelyi népi építészeti értékekét - nagyban elősegítené, ha újraindulhatna az országosan elismert tanyakutató, Szenti Tibor neve fémjelezte tanyafeltáró, építészetiemlék-mentő program - mutat rá a főmérnök. Szakemberek - például diákok segítségével - föltérképezhetnék a város határában még megtalálható reliktumokat, fölhívnák a gazdák figyelmét a tulajdonukban lévő értékekre, s új ismeretterjesztő kiadványok is napvilágot látnának. Mindez a népi építészeti emlékek fölértékelődését, eredeti formában való hasznosítását, így fönnmaradását eredményezheti. FARKAS CSABA A jelenlegi tanyahelyzet - s benne a megőrzésre érdemes népi építészeti értékek - föltárása megérne egy átfogó kutatást. Fotó: Tésik Attila Deák Beke Éva francia gobehnmunkái a Kass Galériában Életvonalak míves fonala Deák Beke Éva textilművész gyapjúból készült gyönyörű, míves francia gobelinjeivel ismerkedhet meg a közönség az Életvonalak fonala című tárlaton, amit Banner Zoltán művészettörténész nyit meg pénteken délután fél 5-kor Szegeden, a Kass Galériában. Eszelősen felgyorsult világunkban, ahol a műalkotások is gyakran röpke órák alatt születnek meg, nehéz elképzelni, hogy valaki naponta egy-két centimétert haladva éveken át sző egyetlen kárpitot. Deák Beke Éva hatalmas francia gobelinképe, az Ikarosz, amely péntektől társaival együtt a Kass Galériában látható, több mint két éven át tartó kitartó munkával készült. A tervezéstől a befejezésig minden munkafázist az alkotó végzett: az erdélyi piacokon maga vásárolta az alapanyagot, az olajos, piszkos gyapjút saját kezével áztatta, mosta, festette, több mint negyvenféle barna színárnyalatot kevert ki a hat négyzetméteres, izgalmasan modern textilképhez. Az Ikaroszt látva - amelybe egész lényét beleszőtte - nem nehéz megérteni, miért mondja a művész: úgy tekint képeire, mintha a gyermekei lennének. Deák Beke Éva három évvel ezelőtt férjét, a Munkácsy-díjas kiváló grafikusművészt, Deák Ferencet követve jött Kolozsvárról Szegedre. A marosvásárhelyi művészeti líceum grafikai osztályában tanult, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia textilművészet szakán diplomázott. Negyven éven át a Szamos partján alkotott, munkái romániai, magyarországi, németországi, dániai és svédországi magán- és közgyűjteményekben láthatók. A Kass GaléDeák Beke Éva szegedivé válva szeretne jobban bekapcsolódni a hazai képzőművészeti életbe. Fotó: Karnok Csaba riában rendezett tárlatának anyagát az elmúlt évtizedek terméséből válogatta. A francia gobelin technikával természetes, meleg gyapjúból készült, eredeti fantáziavilágról tanúskodó képek, absztrakt, modern, természetet idéző formavilágból építkeznek, alkotójuk nem használja a népművészet motívumait. - Erdélyben sokan foglalkoznak textilművészettel, de a roppant munkaigényes francia gobelin ott is ritkaságnak számít. A gobelinkészítést a gályarabsággal szokták összehasonlítani. Természetesen csak akkor annyira nehéz munka, aki valaki egyszerűen csak sző. Én azonban minden alkalommal újraalkotom a képeimet, menet közben is változtatok rajtuk, ezért mindig örömet jelent a szövés, meg sem érzem, hogy komoly fizikai munka. Kolozsvárott 50 négyzetméteres gyönyörű műtermem volt, ahol elfért a két és fél méter hosszú, két méter magas hatalmas szövőszékem. Tavaly nyáron adtuk fel a műtermünket, és a szövőszék egyelőre kolozsvári lakásunkban várja, hogy Szegedre szállítsuk. Az utóbbi években hímzéssel és applikációval is foglalkoztam, amihez nem kellett a szövőszék. Egy-két ilyen munkám is szerepel a mostani tárlaton - mondja Deák Beke Éva, aki szegedivé válva szeretne jobban bekapcsolódni a hazai képzőművészeti életbe is. Tavaly tagjává választotta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, mostani tárlata pedig - amelynek pénteki megnyitóján a régi barát, Sinka Károly színművész Kányádi Sándor verseit mondja - méltó bemutatkozás. A kiállításra a szegedi Mozaik Kiadó exkluzív albumot jelentettet meg, amely képet ad a négy évtizedes alkotói pályáról. HOLLÓSI ZSOLT