Délmagyarország, 2003. október (93. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-02 / 230. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. OKTÓBER 2. • A ZENE VILÁGNAPJA" 7 Díjeső hullt Olaszországban Tarolt a szegedi MuSix énekegyüttes Arezzóban A hangok világa Mi is a zene? Művészet. Daliam, ritmus, hangok harmóniává fonó­dósa. A zenével mindennap találkozik az ember. Már kora reggel ki csorgó, ki pityegő órára ébred vagy a rádió zenéjére. És aztán az egész napunkat végigkíséri a ritmus és a dallamok összhangja: a város forgataga, az autók zaja, a tömegközlekedési járművökön kü­lönböző dallamokat játszó telefonok csörgése... Munka után este fáradtan rádiót hallgatunk, tévét nézünk vagy éppen a kiskertben a szabad levegőn hallgatjuk a csöndet, a tücsök ciripelését. A hét végén meg aki teheti, koncertre, színházba megy, zenés da­rabot, musicalt, operát élvez. Szombat este fiatalok csapatai árasztják el a szórakozóhelyeket, és már-már a hallásra is káros hangerejű, dübörgő diszkózenére ritmusoson táncolnak. Vasárnap reggel a templomi harangok a mise kezdetét jelzik. A gyülekezet hallgatja az orgonaszót, az emberek együtt énekelnek. És hétfőn elkezdődik egy újabb hét. De ha megállunk egy pillanatra ebben a rohanó világban, rájövünk arra, hogy a család, a sok munka, a kötelesség és még sok egyéb mel­lett mennyire fontos szerepet játszik a hangok világa. A felsorolt pél­dák apró cseppek a zene végtelen tengeréből. Mindegyik más. Külön­böznek a ritmusban, a hangerőben, a dallamban. De mindezt és mindent összeköt - a zene. A világhírű hegedűművész és karmester, Yehudi Menuhin kezdeményezésére 1975-ben az UNESCO elfogad­ta a javaslatot, miszerint minden év október 1 -jén ünnepeljük a zene világnapját. A célkitűzést is ő fogalmazta meg: .Azt szeretném, hogy ez a nap ne csak a hivatalos programban szereplő koncertek, hanem a spontán, utcai örömzene révén is emlékezetes maradjon. Ebben a közös muzsikálásban énekeseknek, kórusoknak, amatőr együtte­seknek és dzsesszmuzsikusoknak is részt kell venni." A zene világnapján szinte minden koncertteremben, templom­ban és színházban hangversenyt rendeztek. BALÁZS EDIT Koncert az énekórán Báder Béla: Ezt tanultuk, máshoz nem nagyon értünk Rajkótól a színházig - klarinéttal A MuSix énekegyüttes meghódította Olaszországot. Arezzóban, a világ egyik legrangosabb kórus­fesztiválján hatalmas sikert aratott nemrégiben a szegedi kötődésű fiatalokból álló MuSix ének­együttes, amely ma este 7 órától Kováts Péter orgonaestjén hallható a rókusi templomban. A Rókusi orgonaesték címmel immár hagyomány­nyá vált őszi koncertsorozatban lép fel a 2001 de­cemberében alakult MuSix énekegyüttes, amely szeptember elején nagy nemzetközi sikert aratott Olaszországban. - A MuSix szegedi kötődésű, hi­szen mind a hat tagja itt tanult. Bár ma már vala­mennyien Budapesten folytatjuk tanulmányainkat vagy ott dolgozunk, az együttes alapításának ötlete is Szegedről származik - mondja a Zeneakadémia karvezetés és zeneszerzés szakán tanuló Cser Adám, a kórus művészeti vezetője. Az együttes ne­ve is elárulja: hatan alkotják a csapatot. A művé­szeti vezető és bátyja, Cser Krisztián mellett Lénárd Katalin, Kovács Beáta, Apró Veronika és Megyesi Zoltán énekel a MuSixben, amely két nemzetközi versenyen is sikerrel szerepelt. Tavaly szeptember­ben Hollandiában, a Monster-2002 elnevezésű, ka­marakórusok számára szervezett versenyen egyhá­zi és világi kategóriában is megszerezte a második helyezést. Az énekkarok talán legrangosabb seregszemléjé­nek számít az idén 51. alkalommal megrendezett arezzói nemzetközi kórusverseny, ahol a világ min­den tájáról érkezett népes mezőnyben Cser Adá­mék több kategóriában is elindultak. A reneszánsz és a korai vokális polifónia kategóriában is sikerült győzniük, a gregorián műveket éneklő kórusok cso­portjában pedig úgy hozták el a második díjat, hogy a szigorú zsűri nem adta ki az elsőt. A kortárs zenei versenyben, ahol a zeneszerzők viadalának győztes darabját kellett előadni, ugyancsak másodikak let­tek. A ma esti ingyenes koncerten a MuSix angol kö­zépkori és reneszánsz egyházi motettákat énekel, valamint Philippe de Monté halálának 400. évfor­dulójára emlékezve hatszólamú miséjéből adnak elő három tételt. H. ZS. A cukrászatról mondott le a muzsikáért a fiatal kürtművész Az év zenésze: Szabó László Ötszáz gyermek hallgatta a zeneiskola növendékeinek koncertjét a tarjáni két tannyelvűben. Fotó: Schmidt Andrea Rendhagyó énekórát tartottak teg­nap Szegeden a Tarjáni Ma gyar-Német Két Tannyelvű Általá­nos Iskola és Művészeti Alapiskolá­ban. A zenei világnap alkalmából a Király-König Péter Zeneiskola gyer­mek vonós zenekara adott koncer­A Szegedről indult, 40 évvel ez­előtt elhunyt világhírű karmes­terre, Fricsay Ferencre emlékezve ma 18 órakor díszhangversenyt rendeznek az SZTE Zeneművé­szeti Főiskolai Karának koncert­termében. A műsorban Mendels­sohn Hebridák nyitányát a Ván­tus István Szimfonikus Zenekar játssza Somorjai Péter vezényleté­vel. Kodály II. vonósnégyesét a Fricsay vonósnégyes adja elő, Bee­tet az iskola aulájában. A hangver­senyt ötszázan hallgatták; az iskola minden tanulójának ének volt a ne­gyedik órája. A két szegedi iskola között egyébként évek óta szoros az együttműködés, hasonló koncerte­ket minden évben rendeznek. thoven V. szimfóniáját a Vántus István Szimfonikus Zenekar szó­laltatja meg a Berlinben élő Fri­csay-unoka, Ferenc von Szita-Fri­csay dirigálásával. A kar hangver­senyterme felveszi a világszerte ismert karmester nevét, avatóbe­szédet mond Kerek Ferenc főigaz­gató. Fricsay Ferenc bronz mell­szobrát - amit ajándékba kapott az intézmény - leánya, Dobayné Fricsay Márta avatja fel. Báder Béla szerencsésnek mondja magát, hogy egyáltalán dolgozhat. A 35 éve muzsikáló zenekarvezetővel, klarinétmű­vésszel a pályáról és a cigány­zenészek helyzetéről beszélget­tünk. - Pályámat a világhírű Rajkó ze­nekarban kezdtem - kezdett me­sélni a szegedi Báder Béla, aki ép­pen 35 esztendeje muzsikál. A klarinétművész és zenekarvezető szerencséjének és ügyességének köszönheti, hogy elindult a zenei pályán. A Heves megyei Sarudon szü­letett zenész ugyanis kisdiák­ként részt vett Egerben egy fesz­tiválon, az úttörők kulturális se­regszemléjén. Az akkor tizenéves diák egy tánccsoportot kísért, amikor felfigyeltek rá, s azt java­solták neki, jelentkezzen a Rajkó zenekarba. - Tizenhárom éves voltam, amikor felvettek. Budapestre ke­Fricsay emlékére rültem, bentlakásos tanuló let­tem. Rengeteget tanultunk, be­jártuk a világot. Nyolc évig ját­szottam a Rajkóban, ott ismer­tem meg a szegedi származású feleségemet. így kerültem Sze­gedre 1968-ban - folytatta a kla­rinétművész. Szegeden a legjobb helyeken szórakoztatta vendégeket: töb­bek között a Hungáriában, a Há­giban, a Tisza Szállóban, a Sze­ged étteremben, a Royalban. Bá­der Béla szomorúan tapasztalta, hogy a vendéglátóhelyeken már nincs igény a minőségi élőzené­re. - Az étteremtulajdonosok biz­tosra mennek: csak rendezvé­nyekre szerződtetnek muzsiku­sokat, egyébként nem éri meg nekik. A régi zenészek mind sza­badúszóvá váltak, nehéz a meg­élhetés. Tudja, ezt tanultuk, máshoz nem nagyon értünk. Ré­gen a jobb helyeken szóba sem jöhettek azok, akiknek nem A kategóriás minősítésük volt. Most a kapcsolatokon múlik, hogy munkához jut-e muzsikus. Manapság magunkat kell mene­dzselnünk, ami egyre nehezebb feladat. Néhányan szerencsések vagyunk, hogy dolgozhatunk ­magyarázta Báder, aki az elmon­dottak ellenére nem panaszko­dik, hiszen öt éve a Szegedi Nemzeti Színházban irányít egy négytagú zenekart. A zenekarvezetőnek egyéb­ként ebben az esetben is szeren­cséje volt, hiszen egyik alka­lommal hallották játszani, s megkérdezték tőle, lenne-e ked­ve színházban muzsikálni. Volt neki. A kis együttes közremű­ködik az Üvegcipőben, az Indul a bakterházban, valamint a Me­sél a bécsi erdőben. - Annak idején olyan képzést kaptam, amellyel a színházban is megál­lom a helyem - tette hozzá Bá­der Béla. ARANYT. JÁNOS Báder Béla klarinétművész: ­Olyan képzést kaptam, amely­lyel a színházban is megállom a helyem. Fotó: Miskolczi Róbert A zene világnapján duplán ün­nepeltek tegnap a szegedi szimfonikusok. Pászti Ágnes kulturális tanácsnok átadta Az év zenésze díjat Szabó László kürtművésznek, aki az előző évi kitüntetettel, az oboista Steiler Tamással elját­szotta a brácsás Szász Mihály nekik komponált friss szerze­ményét. - Az év zenésze díjat a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagjai minden évadban titkos szava­zással ítélik oda, majd a zene világnapján adják át. Ritkán fordul elő, hogy valakit már az első szezon után kitüntetnek vele. Hogyan fogadta az elisme­rést7 - Nagyon örültem neki, telje­sen váratlanul ért, hiszen csak tavaly ősz óta vagyok teljes jogú tagja az együttesnek. Az idősebb kollégák ehsmerése mindennél többet jelent. - Kiből lesz jó kürtös l - A tehetség mellett sokat szá­mít a gyakorlás, a hangszer sze­retete. Fontos az is, hogy milyen tanárok indítják el a muzsikust a pályán. Makón születtem, az ot­tani Széchenyi általános iskolába jártam, amikor harmadikos ko­romban Csikota Józsefék hang­szerbemutatót rendeztek a diá­koknak. Annyira megtetszett a kürt, amit mostani zenekari kol­légám, Pintér Attila trombita­művész szólaltatott meg, hogy a következő tanévben már nála ta­nultam. Szerettem volna cukrász vagy szakács is lenni, de nyolca­dikban - hosszú vívódás után ­A tavalyi és az idei kitüntetett, Steiler Tamás és Szabó László a tegnapi házi bemutatón. mégis inkább a zenei pálya mel­lett döntöttem. A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában eltöltött öt év után a szegedi főiskolára ke­rültem, ahol Szilágyi István lett a mesterem. - Hogyan került a szimfoni­kusokhoz : - Rendszeresen jártam orszá­gos megmérettetésekre, harmad­évesen megnyertem a debreceni kürtversenyt. A következő év­ben, amikor átvettek az egyetemi tagozatra, harmadik lettem azon a Philip Farkas-emlékversenyen, amelyen eddig egyetlen vidéki fő­iskola növendékének sem sike­rült dobogós helyezést elérnie. Ezeknek a sikereknek is köszön­hetem, hogy többször hívtak ki­segíteni, és így megismertek a ze­nekarban. Végül próbajáték után fel is vettek, ami nagy szerencse, mert óriási a „túltermelés" a jó muzsikusokból is. Ma már kevés friss diplomás tud profi együttes­nél állást találni. - Mi volt az eddigi legszebb élménye a szimfonikusokkal? - Rengeteg akadt, csodálatos volt például, amikor a spanyolor­szági Bilbaóban A walkürt ját­szottuk. Nagy hatással volt rám a Wagner-zenedráma, azóta már más műveit is játszottam kisegí­tőként az Operaházban. - Hogyan tervezi a pályáját 7 - Szeretnék biztos családi hát­teret kialakítani, nemzetközi versenyeken is igyekszem meg­méretni magam. Később talán próbajátékra jelentkezem vala­melyik nagy zenekarhoz. HOLLÓSI ZSOLT

Next

/
Thumbnails
Contents