Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-30 / 228. szám

KEDD, 2003. SZEPTEMBER 30. • MEGYEI TŰKOR" 7 Középiskolás fokon kellene tanítani Főiskolai, egyetemi nyelvórák - pénzért Nem vállalhatja magára az egyetem a hallgatók nyelvok­tatásának összes költségét, vi­szont csak az kaphat diplomát, akinek van nyelvvizsgája. A szakemberek a középiskolai nyelvtanítás színvonalában lát­ják a hibát. - Miért pont a nyelvért kell fizet­ni? - kérdezi háborogva Eva. A bölcsészlány dühösen mutat egy plakátra az egyetemen, amelyen az áll, hogy mindenki tanulhat nyelvet, de a kar által finanszíro­zott óraszámon felül már fizet­nie kell érte óránként 250 forin­tot. - Korábban ez úgy volt, hogy bárki bármennyi órát fölvehe­tett. Nincs elég ingyenes óra, hogy fölkészüljünk a vizsgára ­mondja Éva. Az integráció után a különböző szegedi egyetemeken, főiskolá­kon dolgozó nyelvtanárokat egy karközi intézménybe csoportosí­tották. Az Idegen Nyelvi Köz­pontnak most minden kar az igénybevétel alapján fizet, de hogy egy hallgató hány órát ve­het föl ingyen, azt különböző­képpen szabályozzák. Az Oktatási Minisztérium ajánlása szerint heti négy nyelv­órát érdemes biztosítani négy fél­éven keresztül, ezt a hazai egye­temek többsége be is tartja. Sze­geden rosszabb a helyzet, nem minden kar nyújtja ezt a hallga­tóknak. Diplomát viszont csak úgy szerezhetnek a diákok, ha nyelvvizsgájuk is van. Pu­kánszky Béla megbízott rektor­helyettes szerint is kevés az in­gyenes nyelvóra, ám az elvoná­soktól sújtott karok egyelőre ennyit tudnak finanszírozni. Az­zal a felvetéssel, hogy azért kap az Idegen Nyelvi Központ kevés forrást, mert karközi intézmény, Pukánszky nem ért egyet. Sze­rinte ha helyesen választják meg a központi egységek finanszíro­zásának módját, akkor javulhat helyzetük. Nyelvtanárok szerint a tíz fél­éves képzésben biztosított négy félévnyi heti négy óra ingyenes nyelvoktatás nem túl sok az eredményes nyelvtanuláshoz. Ezzel a rektorhelyettes is egyet­ért, hiszen felesége is nyelvtanár­ként dolgozik a Ságvári gimnázi­umban. Pukánszky szerint egy­előre nagyrészt az egyetemekre hárul a diplomához szükséges idegen nyelvi képzés problémája - ezt ugyanis a minisztérium közvetlenül nem tudja finanszí­rozni. - Az egyetemek önálló, auto­nóm intézmények, dönthetnek arról, mire fordítják a minisztéri­umtól kapott összeget - válaszol­ta erre Medgyes Péter, az oktatá­si tárca helyettes államtitkára, aki maga is dolgozott nyelvtanár­ként és a felsőoktatásban is. Medgyes eüsmerte: a megszorí­tások nyomán az egyetemek ál­talában már a Bokros-csomag idején úgy döntöttek, hogy a nyelvoktatás terheit áthárítják a hallgatókra. Úgy véli, az egyetem azért elsősorban már a szaknyel­vi képzés színtere kellene hogy legyen, egyelőre azonban sokan bizonytalan nyelvtudással kerül­nek a felsőoktatásba. A szegedi egyetemen is sok a kezdő nyelvi kurzus. A megoldás az lehet, hogy a minisztérium erősíti a közoktatásban az idegen nyelvek tanítását - mondta Medgyes. Er­re szolgál a tárca „Világ - Nyelv" programja. Addig apróbb előrelépések vár­hatók. Az augusztus eleje óta hi­vatalban lévő egyetemi vezetés­ben közreműködő Pukánszky Béla azt ígérte, javítana a nyelv­oktatás helyzetén, sót a szak­nyelvi képzést is erősítené, ez rektorhelyettesi programjában is szerepel. Megkerestük a Hallgatói Ön­kormányzat elnökét, Mák Ba­lázst is, aki elmondta: vizsgálód­nak az ügyben, egyelőre nem nyi­latkozik. MOLNÁR B. IMRE Vodkás cumi ügyében is döntött az ORTT bizottsága Egy év alatt 721 panasz Leggyakrabban a politikához köthető állítások és a valóság­show-kban elhangzott kijelen­tések miatt fordulnak a tévé­nézők és a rádióhallgatók a pa­naszbizottsághoz. De olyan is megtörtént, hogy egy tévéző azt kifogásolta, miért vodkás cu­mivai, vagy szájába tömött pingponglabdával csitítottak el egy csecsemőt. Többek között erről beszélgettünk Izsák Pé­terrel, az ORTT panaszbizott­ságának szegedi tagjával. Sokoldalú, tényszerű, időszerű, tárgyilagos és kiegyensúlyozott. Hogy mi rendelkezik ennyi jó tulajdonsággal? Az 1996-ban elfogadott, a televíziózásról és a rádiózásról szóló törvény a mé­diumoktól várna el olyan tájé­koztatást, ami megfelel a fent megfogalmazottaknak. Hogy a valóság ezek után mégis milyen képet mutat, igencsak heves vi­ta tárgya lehet, s tegyük hozzá, az is. Legalábbis ez derül ki Izsák Pé­ter szavaiból, aki ez év júniusa óta tagja az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) har­mincfős panaszbizottságának. A neves szegedi ügyvéd elmondta: korántsem tartozik azok közé, akik mindent megnéznek a tévé­ben, s lesik, ugyan miféle híreket is tesznek közzé a rádiók, de nem is ez a feladata egy panaszbizott­sági tagnak. - Tőlünk azt várják el, hogy egy-egy konkrét esetben dönt­sünk, megfelelt-e a műsor a tör­vényben megfogalmazott elvárá­soknak. Itt korántsem csak arról van szó, hogy az említett ötös kö­vetelmény betartására kell vi­gyázni. Bár kétségtelenül ezek a legfontosabbak, éppen ezért az ilyen jellegű panaszokat kiemel­ten kezeljük, de többek között azt is szem előtt kell tartanunk, hogy egy adott műsor rossz hatással le­het-e mondjuk a kiskorúakra ­beszélt a kívülálló számára kicsit rejtélyesnek túnó panaszbizott­sági munkáról Izsák Péter. A szegedi úgyvéd elmondta, ta­pasztalatai szerint a bizottsághoz befutó panaszok döntő része mostanság korántsem politikai jellegű. A kiegyensúlyozottság megsértése sokkal inkább válasz­tási időszakban gyakoribb beje­lentési ok. így aztán tavaly, ami­kor országgyűlési és önkormány­zati választások előtt is kampá­nyoltak a pártok, 721 panasz ér­kezett a bizottsághoz. Persze nem mindenki a politikai csatá­rozás hangnemét kifogásolta, nagyon sokan a valóság­show-kban látottak, hallottak miatt tiltakoztak. Az idén nincs választás, és a valóságshow-k korbácsolta hullámok is elcsitul­tak. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostanság ne lenne mun­kája az ORTT panaszbizottságá­nak - az első nyolc hónapban 257 bejelentést regisztráltak. - A legkülönbözőbb típusú, műfajú műsorokban előfordul olyan jelenet, amit valaki felhá­borítónak tart. Érkezett hozzánk kifogás például egy ifjúsági tele­víziós magazinműsor ellen, amelyben a következő jelenetsor szerepelt. Két fiatalhoz gyerek­megőrzésre tol be ismerősük ba­bakocsiban egy csecsemőt. A ki­csi felsír, ezért a gyerekre vigyá­zók a legkülönbözőbb módsze­rekkel próbálják elcsendesíteni. Hogy mást ne mondjak: hátát ütögetik, vodkás cumival kínál­ják, s még egy pingponglabdát is a szájába nyomnak, csak ne hall­ják a hangját. Egy kedves néző e jelenetsoron felháborodva már adta is be panaszát, azt állítván: a filmrészlet alkalmas arra, hogy a fiatalkorúak fejlődését kedve­zőtlenül befolyásolja. Bizottsá­gunk megnézte a felvételt, ami­ből azonnal kiderült: a klip végén éppen arra figyelmeztette a fel­irat a műsor nézőit, hogy efféle módszerekkel még véletlenül se próbálkozzanak. Sajnos számos olyan bejelentés érkezik hoz­zánk, amiről rövid vizsgálódás után kiderül: a néző nem igazán figyelt oda. De nincs mit tenni, nekünk minden panaszt ki kell vizsgálnunk, s meg is tesszük ­fogalmazott Izsák Péter. El­mondta azt is: a panaszbizottság konkrét szankciókkal nem sújt­hat senkit sem, ha törvénysér­tést állapít meg, de ajánlásokat megfogalmaznak az ORTT szá­mára. S mint azt a nézők is több­ször láthatták: előfordul, hogy el­sötétül meghatározott időre a képernyő. - Biztos van olyan, aki egy-egy ilyen döntést a sajtószabadság megsértéseként értékel. Én vi­szont úgy látom, valamiféle kor­látot igenis fel kell állítani, éppen a sajtószabadság, a nézők, a jó íz­lés érdekében — fogalmazott Izsák Péter. BÁTYI ZOLTÁN Fotó: Miskolczi Róbert Izsák Péter június óta tagja az ORTT harmincfős panaszbizottságának. Kiszely István a Petőfi-rejtélyről Kiszely István már nem bízik abban, hogy még az ő életében megoldódik a Petőfi-rejtély. A költő földi maradványait állí­tása szerint megtaláló antropo­lógus a Hajrá, Makó! Polgári Körök Egyesülete és a Jobb Ma­kóért Egyesület meghívására tartott előadást a hét végén Ma­kón. A professzor népes hallgatóságá­nak elmesélte, nemzetközi kuta­tócsoportjával azt követően buk­kant rá a barguzini temetőben a poéta csontjaira, hogy a környé­ken sok olyan emberről szerez­tek tudomást, akiknek a felme­női ismerték a hadifogoly Petőfit. A korábban többek között ural­kodóházak leszármazottainak azonosításával nemzetközi hír­nevet szerzett tudós szerint az exhumáláskor előkerült csont­váz és koponya „testi jegyei kí­sértetiesen emlékeztetnek Petőfi Sándorra". Az azóta Ameriltában elvégzett arcrekonstrukció ugyancsak a költő vonásait idézi fel. Mind­ezek alapján kilencvenlrilenc százalékos bizonyossággal állítja: Petőfit találták meg. Százszázalékos bizonyosságot azért nem szerezhetett mindmá­ig, mert - érthetetlen módon ­nem kap engedélyt a Petőfi-hoz­zátartozók exhumálására és a ge­netikai minták összevetésére. Ezzel szemben támadások ke­reszttüzébe került; ellenfelei pél­dául azzal igyekeztek lejáratni, hogy egy női csontvázat talált meg. Ezt az azóta ugyancsak Amerikában elvégzett genetikai vizsgálatok cáfolták. Kiszely Ist­ván nem mondta meg, hol van­nak most az általa Petőfinek tu­lajdonított földi maradványok, csupán annyit árult el: valahol Európában. Amikor szerette vol­na Magyarországra szállítani, szerencsére még időben szerzett tudomást arról, hogy a határon elkobozták és megsemmisítettek volna a csontokat. Kiszely István azt mondta, nem bízik abban, hogy a Pető­fi-rejtély még az ő életében meg­oldódik. Mint fogalmazott, a köl­tő esetleges újratemetése minden bizonnyal felerősítené a hazafias érzelmeket és a pohtikai ebt fél ettől, ezért igyekszik megakadá­lyozni a kérdés tisztázását. Új fej­lemények azonban így is felbuk­kannak évről évre. A most már kutatható szentpétervári levéltár­ban például - Kiszely állítása sze­rint - idén megtalálták azt a lis­tát, amin a szabadságharc leveré­se után Oroszországba hurcolt magyar hadifoglyok neve olvas­ható. Korábban az Akadémia többek között azzal hárította el a Pető­fi-kutatókat, hogy az oroszok magyar hadifoglyokat nem hur­coltak el. Ez hivatalosan valóban igaz, az összesítések szerint ugyanis valamennyiüket lengyel­ként vitték el - ám hogy magya­rokról van szó, azt egyértelműen igazolja nevük. Többek között egy bizonyos Alexander Petefié. SZ. I. M. Egy híján százéves üzem Nagylakon A kender az autóiparnak is kell A kilencvenkilenc éves kender­gyárat ünnepelték Nagylakon. A művelődési házban rendezett ünnepi konferencián elhang­zott: a magyar kendernek nem­csak tekintélyt parancsoló múltja, de biztató jövője is van. Valaha Magyarország szinte ken­dertermesztő nagyhatalomnak számított, mára már viszont a feldolgozóüzemekből is csupán kettő maradt talpon. A nagy múltú nagylaki kendergyár, me­lyet jelenleg a teljes egészében magyar tulajdonú Hungarohemp Rt. működtet, szezontól függően száznegyven-százötven ember­nek ad munkát. A dolgozók egy része nagylaki, a többiek a kör­nyező községekből járnak át, így az üzem az egész térség legna­gyobb munkaadójának számít. A telepen a kender hagyományos feldolgozása dominál: áztatják, hogy a szál- és a farész elváljon egymástól, majd ezt követően a szálból fonalat, cérnát és egyéb hasonló termékeket készítenek. Bár két évvel ezelőtt a Hunga­rohemp Rt. raktáraiban eladatlan készletek voltak, most a kapaci­tás bővítése van napirenden, mert a kender szinte reneszán­szát éli. Többek közt erről volt szó azon a születésnapi konferen­cián, amit a gyár fennállásának kilencvenkilencedik évfordulóján rendeztek a község kultúrházá­ban. A társaság vezetői a cég jele­néről és pillanatnyi lehetőségei­ről beszéltek, a meghívott szak­A valaha kendertermesztő nagyhatalomnak számító Magyarországon mára csak két - közte a nagyla­ki - feldolgozóüzem maradt talpon. Fotó: Schmidt Andrea emberek pedig a kender hosszú távú hasznosítási lehetőségeiről. A Nagylakon nevelkedett Szend­rei Kálmán nyugalmazott egyete­mi tanár, aki a gyárat még gyer­mekkorában ismerte meg úgy, mint a tenyerét, felnőttként pe­dig többek között az ENSZ meg­bízásából végzett kutatásokat a kender termesztésével, felhasz­nálásával kapcsolatban, elmond­ta, hogy a kender a környezethez legjobban alkalmazkodó kultúr­növény. Még Norvégiában, a sarkkör közelében is megterem, de ugyancsak jól tűri a Magyaror­szágon most tapasztalható szá­razságot. A gyomnál is virulen­sebb, az pedig, hogy mire lehet használni, csupán nemesítés kér­dése. Érdekességként megjegyez­te: az egyik német gyógyszeripari cég, újra febsmerve a kender gyógyhatásút, ebből a növényből származó hatóanyagot tartalma­zó fájdalomcsillapítót készül for­galomba hozni. A nagylakiakat leginkább per­sze a kender hagyományos ipari felhasználása érdekli. A Buda­pesti Műszaki Egyetem tanszék­vezető docense, Czigány Tibor ennek lehetőségeiről is beszélt. A szakember elmondta: a gépjár­műipar például a karosszéria műanyag alkatrészeinek kiváltá­sára igyekszik felhasználni a kendert, a környezetvédelmi jog­szabályok ugyanis a természetes alapanyagok alkalmazását ösz­tönzik. A docens szerint minder­re kiválóan alkalmas a Magyar­országon honos ipari kender, csupán olyan berendezéseket kell beszerezni a feldolgozásá­hoz, amely igen finom szálat ké­pes belőle előállítani. A növény termesztése pedig az agrárágazat számára is kitörési pontot jelent­het - az uniós csatlakozást köve­tően ugyanis nagyjából egymillió hektárt kell kivonni a szántóföldi termesztésből. SZABÓ IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents