Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-27 / 226. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON Vasárnapi kívánságműsor vasarnap 12.00 16.00 SZIESZTA FM9&4^ Rádió AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. SZEPTEMBER 27. SCHIFF ANDRÁS ZONGORAJÁTÉKÁVAL TÖBB MINT EGYMILLIÓ FORINTTAL JÁRUL HOZZÁ A ZSINAGÓGA REKONSTRUKCIÓJÁHOZ szek a zene felhígításában" nem mondtam volna, hogy ne legyenek jó színházi közvetítések, koncertek, művészfilmek, értelmes közéleti vitaműsorok. Sajnos az a tendencia az egész világon, hogy a média mindent levezet a legkisebb közös nevezőre. Márpedig azt a legműveletlenebb, legunintelligensebb nézők képviselik, akik mindenhol szép számmal akadnak. Nem látom be, hogy miért nekik kell a mértéket szolgáltatniuk. A mérték legyen inkább egy nagyon magas szint, amelyhez szabad út vezet. Akik ma még nem tartanak ott, hogy mondjuk Beethoven kései vonósnégyeseit értsék, meg kell adni az esélyt, hogy eljussanak erre a szintre. Hiszek abban, hogy minden érzékeny, finom lelkű ember zenei előképzettség nélkül is megérzi, ha valamilyen kivételes minőséggel találkozik. Tömegkoncertek - Azt mondhatják, azért kellenek populárisabb koncertek is, hogy megnyerjék velük a komolyzene iránt kevésbé érdeklődő hallgatókat. Egyetért ezzel? - Nagyon nem hiszek a komolyzene felhígításában, abban, hogy a siker érdekében a magas művészetet a legalpáribb, legolcsóbb utcai irányzatokkal kellene keresztezni. Szomorúan látom, sok kiváló művész is olcsó portékát kezd árulni azzal a jelszóval, hogy így tömegeket tud elhozni a koncertjeire. Ezzel azonban elveszíti a számszerűleg talán kisebb, de minőségileg annál fontosabb értő közönség tiszteletét. Én sem tudok valakit tisztelni azután, ha olyan koncerteket csinál, mint a három tenor. Az ilyen showműsoroknak számomra semmi művészi értéke nincs, pedig Domingo óriási művész. És épp elég pénze van akkor is, ha csak Otellót énekel csodálatosan az operaházakban. Nincs szüksége még tízszer annyi pénzre. Azok a művészek, akik nem tudják, mi az elég, nem képesek ellenállni a pénz kísértésének, kárt okoznak a zenének. HOLLÓSI ZSOLT Több mint egymillió forintot köszönhet a Szegedi Zsinagógáért Alapítvány Schiff Andrásnak, aki az elmúlt héten óriási sikerű jótékonysági koncertet adott az épület rekonstrukciója javára. A korunk egyik legkiválóbb zongoristájának tartott művész megelégelve a hazai gáncsoskodásokat, a hetvenes évek végén hagyta el az országot. Igazi világpolgár lett, Firenzében él japán hegedűművész feleségével. A legrangosabb koncerttermek rendszeres vendége, a legnevesebb zenekarok is megtiszteltetésnek tartják, ha fellépést vállal velük. - Kik azok a fiatalkori nagy zongorista példaképei, akik máig megmaradtak ideálnak? - Fischer Annié mindig nagy ideálom volt és maradt is. Szvjatoszlav Richtert is sokáig példaképemnek tartottam, de kevésbé maradt az. A nagy öreg mestereket is sorolhatnám. Óriási élmény volt, hogy Arthur Rubinsteint kétszer is hallhattam élőben. A legfontosabb azonban Fischer Annié jelenléte volt. Sokat jelentett számomra, hogy közeli barátságba kerülhettem vele. Úgy éreztem, hasonló módon közelítünk a zenéhez. Zene és politika - Mielőtt külföldre ment, évekig oktatott a Zeneakadémián. Ma is vannak tanítványai? - Már nem tanítok rendszeresen, nincs rá lehetőségem a rengeteg utazás miatt. És rájöttem: önmagamat is sokat kell még tanítanom. Néha tartok egy-egy mesterkurzust, ami ugyan nem ideális, de több a semminél. Sokan megkeresnek, hogy hallgassam meg őket, és viszonylag ritkán mondok nemet. Érdekel, hogy mit csinálnak a fiatalok. Ha eljön az ideje, szeretném könyvben összefoglalni a zongoratanítással kapcsolatos gondolataimat. - Ritkán játszik kortárs zenét. Mi az oka? - Várom, hogy felbukkanjon a mai Bach, a mai Mozart vagy a mai Beethoven. Nem játszom olyan műveket, amelyek előadásához rá kell ülnöm a klaviatúrára vagy szögeket kell bevernem a zongorába, öncélú zeneszerzői ötletek miatt nem vagyok hajlandó feláldozni a hangszeremet. Ennek ellenére érdekel a kortárs zene, mert a komponistákat tartom a legfontosabb zeneművészeknek. Például Kurtág Györgyöt nagyon tisztelem, mindig élmény, amikor saját zongoradarabjait játssza. - Mennyire kíséri figyelemmel a hazai zenei életet? - Bár nem élek Magyarországon és nem is fogok, mindig szívügyem marad a magyar kultúra. Firenzéből is szinte naprakészen követem a hazai történéseket, és amenynyire erőmből és időmből telik, részt is szeretnék venni a magyar zenei életben. - A muzsikusok többsége nem politizál, talán ezért is volt nagy nemzetközi visszhangja, amikor Jörg Haider kormányzati pozícióba kerülése idején ön a rasszizmus elleni tiltakozásul lemondta bécsi és salzburgi koncertjeit. - Nem kívánom másoknak előírni, hogyan gondolkodjanak és cselekedjenek, de lelkiismereti kérdésnek éreztem ezt a lépést. Én nem vagyok apolitikus, számomra roppant fontos, hogy nyitott szemmel és füllel, gondolkodva közlekedjek a világban. A zene és a kultúra sohasem volt függeden a mindennapoktól és a politikától. Haydn úgy működött, ahogy Esterházy herceg, a „munkáltatója" előírta vagy engedte. A mai művészek sem lehetnek teljesen függetlenek a mostani döntéshozóktól vagy mecénásoktól. Nem tehetünk úgy, mintha ez a probléma nem léSchiff András: Nem vagyok apolitikus, számomra fontos, hogy nyitott szemmel és füllel járjak a világban. FOTÓ: KARNOK CSABA tezne. Számomra az sem mindegy, hogy kinek zenélek. Senki sincs kitiltva a koncertjeimről, de vannak elveim, amelyekhez ragaszkodom és amelyekért kész vagyok kiállni. Üzleti szellem - Miközben a komolyzenét játszó muzsikusok nagy része egyre pénzéhesebb, óriási dolog, hogy ön eljött Szegedre jótékonysági koncertet adni a zsinagóga javára. - Mélységesen elítélem azt az üzleti szellemet, amely a komolyzenében is egyre inkább megjelenik. Nem látom be, mi szükség van rá. Pontosan tudom ugyanis, hogy ez hová vezet. Nem állok be a jajveszékelők táborába, hogy micsoda krízisben van a komolyzene, mert a pályafutásom nem ezt bizonyítja. Sehol semmilyen kompromisszumot nem kötök, a legigényesebb műsort is bárhol eljátszhatom telt házak előtt. Nem szabad, hogy a művész a hallgatót vagy a nézőt hülyének nézze. A televíziók például arra szoktak hivatkozni: közvélemény-kutatást végeztek, amelyből kiderült, mi érdekli a nézőket. Én is a közönséghez tartozom, de engem még soha, senki nem kérdezett meg, hogy mit szeretnék látni. Biztosan Tizenöt évvel ezelőtt indult a Szeged folyóirat Az önkormányzat növelni kívánja a város értékteremtő és értékközvetítő folyóiratának, a tizenöt éves Szegednek nyújtott támogatást - jelentette be a csütörtök esti jubileumi ünnepségen Botka László polgármester. Tizenöt éves nagykamasz lett a Szeged, vigyázni kell rá, hogy egészséges, 60-70 éves úriember is lehessen mondta Sándor János rendező, a lap állandó szerzője a város folyóiratának csütörtöki születésnapi ünnepségén, a városháza dísztermében. Amikor a média más területein napok alatt születnek és tűnnek el a „sztárok", amikor lapok alakulnak és szűnnek meg hónapok alatt, 15 esztendő egy kiadvány életében már történelem. A Szeged folyóirat a legnagyobb, legnemesebb értéket vállalta fel: a szegediséget. Bemutatja, milyen gazdag a város kiművelt emberfőkben, milyen sokszínű a kulturális és tudományos élete, milyen sokféle szemlélet, felfogás fér meg benne egyszerre - hangsúlyozta ünnepi köszöntőjében Botka László. A polgármester egyúttal bejelentette: bővíteni kívánják a Szegednek nyújtott önkormányzati támogatást, szeretnék, ha a város valamennyi oktatási intézményébe ingyen eljuthatna a folyóirat. Tandi Lajos főszerkesztő az 1988 szeptemberi indulásra emlékezett, majd úgy fogalmazott: az nevezhető egy város polgárának, aki tudja, milyen településen él, ismeri annak történelmét, épületeit, kultúráját. Nyüt szó és fedetlen arc jellemezte az induló Szegedet, amely a rendszerváltás után is életben maradhatott, mert a város értelmisége mögé állt, s ezzel mindig megmentette. A másfél évtized alatt több mint négyszáz szerző publikált a folyóiratba, jelentős szellemi értéket hozva létre. A mai napi sajtóból lassan kiszoruló műfajok, esszék, nagyriportok, portrék, helytörténeti írások teszik érdekessé a folyóiratot, amelynek egyelőre a visszhangja nagyobb, mint az olvasóközönsége. A főszerkesztő szerint ennek az oka: mindig csak a lap megjelentetésére volt pénz, arra már nem, hogy megfelelő módon eljuttassák az emberekhez. A születésnapra Szegedi paletta címmel jelent meg a folyóirat szeptemberi száma, amelyben hetven művész, tudós, közéleti szereplő vagy hivatásos tollforgató egy-egy írása olvasható. H.ZS.