Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-20 / 220. szám

Szombat, 2003. szeptember 20. SZIESZTA II. IDÉN NYÁRON SZINTE HETENTE VÁLASZTOTTAK „KIRÁLYNŐT" HAZÁNKBAN Szép lányok és kellemetlen meglepetések Minden évben több ezer hajadonban érik meg az elhatározás, hogy kitegyék magukat kíváncsi, fürkésző, buja, kritikus, irigy tekinteteknek. A magyar férfiak már régóta - a külföldiek pedig mióta ellátogattak hozzánk - tudhatják, hogy gyönyörűek a magyar hölgyek. Most végre nemzetközi fórumon is elismerték ezt a tényt, joggal választották meg honleányunkat, Laky Zsuzsannát Európa szépévé. A dekoratív hölgy menedzsere, Fásy Ádám, a Miss World Hungary licenctulajdonosa hangsúlyozta, Zsuzsanna sikere nagy elismerés hazánk számára is: pozitívan befolyásolja az országunkról kialakított képet külföldön. Hazánkban az elmúlt nyár igencsak bőségesnek bizonyult profinak és amatőrnek nevezett megmérettetésekben, számuk úgy megszaporodott, mint sportolónak a barátai egy frissen szerzett olimpiai arany után... Szinte nem volt olyan hét, hogy valahol az országban ne helyeztek volna - elméletben vagy gyakorlatban - egy-két dekoratív lánynak a fejére koronát. Önbizalom mindenkinek Általában véve elmondható, az utánpótlással nincs gond. Minden évben több ezer hajadonban érik meg az elhatározás, hogy kitegyék magukat kíváncsi, fürkésző, buja, kritikus, irigy - ne adj isten -, lesajnáló tekinteteknek. Akik valaha is részt vehettek a jelentkezők előzsűrizésén, azok tudhatják, az önbizalomnak semmi sem szab határt, jócskán akad az önértékelésben túlvezérelt cicamica is... Férfiszemmel nézve a hétköznapi életben a nők meglehetősen intrikusak egymással, ezért eléggé hihetetlennek tűnik, hogy a közös felkészülés során általában baráti hangulat uralkodik: hiszen mégiscsak vetélytársakról van szó. A Look of the Year nemzetközi modellfelfedező versenyen lett közönségdíjas a győri Nagy Borbála, véleménye szerint többségében nem kozmetikázottak ezek a nyilatkozatok. Példaként saNINCS TITOK Akár amatőr, akár profi rendezvényről van szó, természetes emberi megnyilvánulás, a résztvevők felállítanak magukban egy esélyességi sorrendet mindazon mellett remélve, hogy a végén ők viszik el a pálmát. De előfordult, a felkészítő táborban a szervező konkrétan közölte, hogy kik lesznek a helyezettek. De ha nem mondják meg előre a végső sorrendet, a koreográfia gyakorlása során könnyen rájöhetnek erre a lányok: talán tudat alatt is, a későbbi helyezettekkel a koreográfus többször gyakoroltatta az eredményhirdetéshez történő kivonulást ját magát említette: az ajándékként kapott Wellness-hétvégére a barátnőjévé avanzsált egyik „vetélytársát" hívta meg. Á profinak mondott rendezvények velejárója a felkészítő tábor. Valahol luxuskörülmények várják a jelölteket, uszodával, szaunával, szoláriummal, de ellenpéldát is bőven lehet említeni: a szálloda elhanyagolt tetőterében laktak a lányok, csótányokkal és pókokkal együtt, meleg víz nem folyt a csapból és a zuhanyrózsából. Vacsorát nem kaptak, ebédre is csak gyümölcsöt. „Szereposztó dívány" Ha a lányok tényleg összebarátkoznak a felkészítő táborban, őszinteségi rohamaikban kikotyoghatják egymásnak titkaikat is. Valaki például nem titkolta, bizony bármit megtenne és megtesz az előmeneteléért. (Ezen nagyon nem is kell csodálkozni, hiszen az élet minden területén megtalálhatjuk a „szereposztó díványt".) Laky Zsuzsanna, a franciaországi Nogent-sur-Marne-ban rendezett 55. Európai Szépségverseny győztese és Fásy Ádám, a Miss Universe Hungary licenctulajdonosa. Egy kifejezetten dekoratív, de nem túl jól szituált családból származó fővárosi lány elmesélte, egy „szervezőközeli" személy telefonon ajánlotta neki, ha meg tudnak egyezni, garantálja a dobogós helyezést. Mivel a lánynak se pénze nem volt a fizetéshez, se gyomra a terpeszhez, az üzlet nem köttetett meg... Ha valaki bikiniben felvonul a pódiumra, az még nem jelenti feltétlenül, hogy meztelenül is mutogatni óhajtja magát. Szabadtéri rendezvényen az öltözőt nem alakították ki megfelelően, boldog-boldogtalanok - de leginkább elégedett férfiak - mozizhatták a készülődő lányokat. ' A díjátadással is akadhatnak problémák. Az idő hiányában szenvedő szponzor átutalt a szervezőknek egy konkrét öszszeget, vegyenek belőle ajándékot az általa kiválasztott különdíjazottnak. Azonban a lány már csak olyan ajándéktárgyat kapott, amely legjobb indulattal is körülbelül csak a pénz negyedét érte... A turpisság persze kiderült, amikor a felajánló lelkesen kérdezte a díjazott lányt, mit vettek neki a szervezők? A szponzor is láthat a lányban kitűnő ingyenreklámozási lehetőséget, a nagy csinnadrattával átadott borítékból hiányzott az utalvány. A „nyertes" meg mehetett a sóhivatalba, utólag szinte lehetetlen bizonyítani az igazát, így a különdíj gyanánt csupán egy kellemetlen tapasztalattal lett gazdagabb. Amatőrök pedig vannak Az igazán rangos szépségversenyek összeforrtak karitatívjelleggel, hiszen a királynők gyakran ilyen típusú feladaTISZTESSEGTELEN AJÁNLAT Róbert Redford és Demi Moore főszereplésével forgatták a Tisztességtelen ajánlat című filmet, amelyben a gazdag férfi egymillió dollárt kínált fel egyetlen éjszakáért a számára kiválasztott hölgynek. Persze egy magyar vállalkozó ekkora összeget nem igazán tudna leperkálni a múló élvezetekért, viszont 300 ezer forintot dobtak már fel hazánkban is egy dekoratív versenyzőnek. tokát is ellátnak. Ez lenne igazán a követendő példa, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni: néhányan kifejezetten üzleti célból vágnak bele a szervezésbe, így mindenből pénzt óhajtanak kifacsarni. Előfordult, hogy a lányoknak utólag felajánlották, bizonyos összegért megvehetik a versenyről készült videofelvételt. A megrendelést felvette a cég munkatársa, azonban a fizetéskor már majdnem háromszorosát kérte a korábban megállapodott összegnek. Visszatetsző szituációkra talán amatőr rendezvényeken ritkábban kerül sor, főleg akkor, ha a zsűribe meghívott személyiségek csak a verseny alatt találkoznak a lányokkal, s nyílt színi a pontozás, nincs lehetőség a rendezvény előtt „mutyizni". Igaz, lassabban zajlanak az események, de a helyezés nélkül maradt szépségek csalódottságukban jobban elfogadják: nem volt bunda a háttérben. 0. J. P. P0DMANICZKY SZILÁRD Anyák napalmja Egy kisfiú útnak indul, hogy a városban lemezt vásároljon, de maga sem gondolná, míg célját eléri, micsoda kalandok várják... A nőnek bóléillata volt „Rengeteg bólét iszom, hogy tűrjem a magányt", mondta, mikor benyitottunk a kis vadászkastélyába, ahol óriási trófeák tapadtak a falra: szörnyű medve vicsorgó fogakkal, röhögő ló, ájult lazacmama, hároméves nyeretlen rénszarvas, s állt ott egy fej, amely emberé volt, igaz, nehezen lehetett kivenni a vonásait, mert üvegbúra alatt tartotta, mint egy cipót „Félek", mondtam a nercbundában, s a nőre pillantottam, akinek homályos vonalai abszolút barátságtalanra változtak. „Maga embert is gyűjt?", kérdeztem. „Csak egy van, ne félj, válaszolta a bóléillatú nő, ez az első űrhajós, Gagarin trófeája." „Biztos, hogy nincs több?", kérdeztem bele nyersen, mert a félsz lassan teljes uralma alá odahajszolt. Nem, még egyszer: A borzongás és a félelem, mint valami sötét tinta, amely szivacsszerű sejtjeim falán felszívódva apránként árasztotta el egész alakomat, most a végkifejlet felé kacsintott és kanyarodott, s gondolni se mertem arra, mi tévő legyek, ha 100 százalékban hatalma alá kent." „Félek", ismételtem egyre vékonyabb hangon. „Na, jó, még egy van. A Hemingway. De neki nincs meg a feje egészben, csak a csontváza. A dolgozószobámban. Megmutassam? Oda van ragasztva a csontváza az íróasztalom oldalára. Érdekel?" „Igen, érdekel, cs^k most nem vagyok rá kíváncsi", motyogtam, s láttam a nappaliból nyíló vécéajtót Bólintott, hogy mehetek. Mentem, és szőttem a tervet, mint egy szőttest, hogy szabadulhatnék meg e látszatos fogságból, mert rágondolni se mertem, hogy évek múlva mutogatja majd az idetévedő, túrázó írószövetségi tagoknak, hogy tessenek akkor befáradni a játszószobába, ahol a legújabb szerzeményemet mutatom be, egy gyermek bőrébe véstük Juhász Gyula szonettkoszorúit, amit egy hagyományos mezei lemezjátszón is meghallgathatnak. S akkor elkezd forogni a bőrlemezem, s megszólal a Várszegi Aszterix színitanoda növendékének sápadt, túlvilági hangja: József Attila: A" mama." „Pardon, pardon, mondja a nő, vállán a nercbunda, elnézést, ez a B oldal, már fordítom is a kis köcsögöt." A vécé ajtaját zárva találtam, megfordultam. „Meg akarsz szökni, mi!?", mondta a nő, s közelebb lépett. Most láttam csak, vörösre van festve a haja, s ahol a frizura szétnyílik, a hajszáltövek ezüstösen csillognak. „Mit nézel a fejemen?", üvöltött rám. A haja", mondtam. „Mi van a hajammal?" „Őszül." „Te nekem ne hazudozz", mondta, s azzal berángatott a toalettszobájába, leült a tükör elé: „Tükröm, tükröm, beszélj szépen, őszbe hajt itt minden génem!? A festék is hiába? Mártsam inkább gyerekből főzött piába?" Nem volt más hátra, a tükörhöz ugrottam, s a fésűk közé helyezett kalapácsot belevágtam az üvegbe. „Te kis hülye", ordított a nő. „Maga a hülye! Mit gondol, bármit megcsinálhat velem!? Ki vagyok szolgáltatva, az biztos, de a magam módján akkor is megvédem magam!" A nő fölkacagott. „Ugyan hogyan? Tökön rúgsz, te kis nyikhaj!?" „Nem, válaszoltam, elég hogy egyet gondolok, itt vannak kint a háza mellett a Günter Grass meg a John Updike, csak gondolok egyet, és a tudatátvitellel minden információt átadok magáról, és meg fogják írni, milyen gonosz és ostoba. Márpedig az ilyen figurák mindig is kelendőek voltak, úgyhogy még a lektori jelentésben is kíkurziválják." „Hülyéskedsz", mondta most már valamivel higgadtabban. „Ajánlok egy üzletet", mondta. „Csupa fül vagyok", mondtam magabiztosan, rátámaszkodtam a széke támlájára, ahogy a fodrásznál láttam a férfiakat, mikor elkéredzkednek sörözni a dauerba rakott asszonytól. „Ha befested a hajam, szabadon engedlek!" „Szóval beismeri, hogy fogságban akart tartani!? Mindjárt elengedek egy gondolatgalambot a Günter bácsinak!" „Ne, ne, inkább hozom a festéket!" Elolvastam a használati utasítást, kendőt dobtam a nő vállára, hozzáláttam a festéshez, de azért azt előre kikötöttem, hogy nem vállalok felelőséget a hajszínért. Mire végeztem a festéssel, a nő elaludt. A nappaliban leültem egy székre, sorban végignéztem a szörnyű trófeákat, kifújtam magam, s borzongástól kísérve a konyhában némi eleséget vettem magamhoz, mert már ki tudja, mióta nem ettem semmit „Csak turkálod az ételt! Tedd fel a másik kezedet is! Hogy nézel ki? Mint akit lehánytak. Legszívesebben letagadnálak. Minek születik az ilyen a világra?" Beleharaptam a sajtba, és csend lett.