Délmagyarország, 2003. szeptember (93. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-09 / 210. szám

• MEGYEI TÜKÖR® 7 Frakcióvezetők a konszenzusról, a forró őszről Rendezésre váró CT-ügyek a megyén A megyei közgyűlés szocialis­ta-liberális frakcióvezetője arra számít, a szeptemberben kez­dődő közgyűlési munkában egy­re többször jut velük kompro­misszumra az ellenzék. A kon­zervatívok vezetője a megyénél is megszorító intézkedéseket, sok vitát vár, a térségi képvi­selőcsoport pedig a mezőgaz­daság bajai miatt számít forró Bár a megyei közgyűlés a nyári szünet után először szeptem­ber végén tart ülést, az előké­szítő munka már megkezdő­dött. Az MSZP-SZDSZ-frak­ció vezetője bízik abban, hogy sikerül pontot tenni a szentesi kórház ügyének végére. Simicz József lapunk kérdésére el­mondta: lépni kell a szentesi, 12 éves CT cseréjének érdeké­ben és a makói, továbbra is csak a fekvő betegeket vizsgáló CT ügyében. És bár a címzett támogatást nem nyerte meg a deszki kórház, tavasszal meg kell kezdődnie - önerőből - az intézmény rekonstrukciójá­nak, két ütemben, azért, hogy a második ütemhez igényel­hessenek támogatást. Simicz bizakodik - A legutóbbi önkormányza­ti választások óta a nyár elejé­ig eltelt időben - a viták elle­nére - sok olyan téma volt, amelyben sikerült megegyez­niük a megyei közgyűlés frak­cióinak. Ilyen volt a szentesi kórház ügye, vagy a makói kö­zépiskoláké. Én abban bízom, hogy a közgyűlés munkájára egyre inkább ez a szemlélet lesz jellemző - mondta Simicz József. A konzervatív frakció vezetője, Bartha László is a szentesi kór­ház ügyét említette, amellyel kapcsolatban - nagy vonalakban - valóban együttműködött a köz­gyűlés két pólusa. Ugyanakkor úgy látja, a most kezdődő idő­szak nehezebb lesz, mint azt so­kan gondolják. Bartha a pólusokról - Ha az országos politika folya­matait, nézzük, amelyek mindig éreztetik hatásukat helyben is, akkor azt kell mondanom, sok vitára kell számítanunk - véleke­dett Bartha László. - Szerintem a központi költségvetés nehézsé­gei miatt most megtörténhet az, aminek eddig az árnyéka is elke­rülte a megyei önkormányzatot: megszorító intézkedéseket kell bevezetni. Arra számítok, hogy a szűkös pénzügyi lehetőségek kö­zepette mindent meg kell tenni azért, hogy az intézményeink megkapják a működésükhöz szükséges forrást. A mezőgazdaság válsága miatt „forró őszt" vár a térségi frakció vezetője, a csongrádi Murányi László. Mucsányi az agráriumról - Szerintem a megyei önkor­mányzatnak nagyobb súllyal kel­lene részt vennie az agráriumot érintő gondok megoldásában, hi­szen a megyében élő városiak is ezer szállal kötődnek a mezőgaz­dasághoz - vélekedett Murányi László. - Pályázatok szűnnek meg, minden értesítés nélkül. Már szeptembert írunk és még nem tudható, mi lesz a szőlőbir­tokosok fagykárigényével, pedig ez a megyében 1800-2000 hek­tárnyi területet érint. Totális ká­osz tapasztalható az agrárium irányítása terén, aminek követ­kezményeivel, úgy érzem, a me­gyei közgyűlés is szembesülni fog. B.A. Magyar Bálint oktatási miniszter a kollégiumokról a támogatásokról Reform a felsőoktatásban is Szegeden nyitotta meg az egye­temi tanévet Magyar Bálint ok­tatási miniszter, aki ebből az alkalomból nyilatkozott la­punknak. A miniszter szerint a felsőoktatási reform végrehaj­tásával az egyetemek, főiskolák megszabadulhatnak kötöttsé­geiktől, felhagyhatnak sokszor kényszerűségből pazarló gaz­dálkodásukkal. - Ezekben a napokban minden egyetemen és főiskolán tanév­nyitó ünnepségeket tartanak. Miért pont Szegedet választotta arra, hogy ünnepélyesen meg­nyissa országosan is a 2003/2004-es tanévet? - Fontosnak tartom, hogy a magyar felsőoktatás ne csak a fő­városról szóljon. Szeged egy olyan nagy hagyományokkal rendelkező egyetemi város, ame­lyekből kevés van Magyarorszá­gon. Ráadásul a felsőoktatási re­form végrehajtásában, elindítá­sában is élen jár a szegedi egye­tem, hiszen annak idején az el­sők között jött létre itt az egyete­mi integráció. Nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy ez azon kevés egyetemek egyike, amelyik a demográfiai apály ellenére nö­velni tudta jelentkezési számait. Ez is azt jelzi, hogy minőségi ok­tatás folyik ebben az intézmény­ben. - A jelentkezésekkel kapcso­latban nem hallgatható el az sem, hogy évről évre csökkenek a felvételi ponthatárok. Minek köszönhető mindez: a felsőok­tatási reformnak, az egyre szé­lesebbre táruló egyetemi ka­puknak? - A középiskolai oktatás ex­panziója nem tartott lépést a felsőoktatáséval: az egyetemek­re, főiskolákra felvehetők köre nagyon gyorsan kibővült, míg az érettségizők és megfelelő tanul­mányi eredményt elérők növe­kedése nem volt ilyen látvá­Demokratizálni kell az oktatást. Fotó: Miskolczi Róbert nyos. A felsőoktatási reform cél­ja kettős. Demokratizálni kell az oktatást, növelni kell az esélyegyenlőséget, hogy min­denki, aki megfelelne az általa választott felsőoktatási intéz­mény követelményeinek, az be­juthasson. Emellett a felvételi rendszere is jelentős változáson megy át. 2005-től a kétszintű érettségivel gyakorlatilag meg­szűnnek a felvételik. Ez a válto­zás érzékelhető most a pontha­tárokban is. - Azonban a felsőoktatási re­formmal nemcsak a felvételi rendszere alakul át, hanem adott esetben akár a teljes in­tézményi vezetés is. - A reformnak négy pillére van: a képzési és akadémiai, a belső intézményvezetési, az irányítási és a finanszírozási rendszer. Mind a négy jelentős változtatás­ra szorul. Ami az intézmények státusát illeti, ott a beindult szakmai vita nyomán egy olyan megoldás kezd kirajzolódni, amely biztosítaná, hogy az intéz­mények meg tudjanak szabadul­ni a gazdasági kényszerpályájuk­tól és azoktól a kötöttségektől, amelyek pazarlásra kényszerítik őket. Már januártól szeretnénk oldani a kötöttségeken. Emellett azt is szeretnénk elérni, hogy az egyetemek diákjai kedvezmé­nyes körülmények között ösz­töndíjszerűen vállalhatnának munkát az egyetemen belül. Rengeteg olyan résztevékenység van, amit fél- vagy negyedállás­ban akár egy hallgató is el tud látni. - Evek óta az egyik legna­gyobb probléma az egyeteme­ken a kollégiumi férőhelyek hiánya. Ezeknek a bővítésére is van Jő néhány elképzelés. Me­lyik közülük a legéletképe­sebb ? - Az ingázó egyetemisták szá­ma ma körülbelül 120-130 ezer. Közülük csak 40-50 ezernek jut kollégiumi férőhely, a többiek az albérleti piacon próbálnak meg minél olcsóbb szállást találni. Ezek a diákszállók ráadásul na­gyon elhasznált állapotban van­nak. A magánszektor bevonásá­val a kollégiumépítésbe, a lakha­tási támogatások jelentős meg­emelésével, az új és a felújított kollégiumi férőhelyekkel a mai albérleti piac komoly konkuren­ciára számíthat. A megemelt összegű diákhitel, a magasabb ösztöndíjak és lakhatási támoga­tások ugyanis fedezni tudnak egy ma még elképzelhetetlen színvo­nalú kollégiumi szobát. - Visszatérve a felsőoktatási reformhoz: a tervezetek fel­kerültek a minisztérium hon­lapjára, azonban azt, hogy ez csupán vitaanyag, nem írták elég nagy betűvel, hiszen hét­ről hétre politikai támadáso­kat kap miatta. Megérte ilyen széles körben ismertetni ezt? Nem lett volna jobb szűkebb, szakmai körökben érdemben vitatkozni az elképzelések­ről? - Egyrészt ez elkerülhetetlen, másrészt én azt tanultam, hogy az ember előbb olvas, aztán be­szél. A politikában sajnos ez for­dítva van, ráadásul egyesek az­után sem olvasnak, hogy már be­széltek vagy inkább kiabáltak. A szakma egyébként folyamatosan tárgyalja, vitatkozik róla úgy, ahogy ez egy demokráciában tel­jesen normális. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Alföldi szüret: több a tavalyinál, kevesebb a vártnál Borászverő idő, sovány lett a szőlő Csongrád megyében tavaly olyan kevés szőlő termett, hogy gyakorlatilag elmaradt a szüret. Az idei alföldi szőlőtermés és annak minősége ugyan még messze nem az, amiről a bo­rászok álmodnának, mégis jobb a tavalyi üres puttonyos nyár­búcsúnál. Egy éve a szüreti mulatság, de még a kora őszi napsütés is elke­rülte az Alföldet, hiszen a tavaszi fagykárok szinte a teljes szőlőter­més sorsát megpecsételték, sok helyütt százszázalékos kárt okozva a szőlőben. Az idei év sem indult jobban, a megyei ada­tok szerint a leendő termés nyolcvan százalékát csírájában elpusztította a szokatlanul hideg tél. Somodi Sándor borász sze­rint lehangoló, amikor a szőlő és a bor szerelmeseit tétlenség­ben találja a szeptember, bár erre az állapotra tavaly és az idén januárban is számítani lehetett. Komoly fagyok úgy 12-15 évente érkeznek, s ezek a mélyebben fekvő területe­ken, mint amilyen az Alföld is, megsemmisíthetik az aranyló, dús szőlőfürtökről szőtt álmokat. Az ásotthalmi portán már januárban elvégez­tették az első rügyvizsgálatot, amely akkor 65-100 százalé­kos kárt jelzett előre. - E té­nyek nyilván nemcsak a sta­tisztikát, hanem a hangulatot is rontották, mégis az idei szü­retnek örülnünk kel, bármily keveset is hozott. Most ugyan­is akad némi dolgunk a szőlő­ben, nem úgy, mint tavaly, amikor már szeptember elején a puttonyok, a présgépek me­Somodi Sándor saját borát vizsgálja. Fotó: Karnok Csaba gyeszerte kitakarítva álltak ­mondta Somodi Sándor. Az idén ugyan nem olyan szomorú a szüret, ám jelentős eredményekre, minőségi ter­mésre csak nagyon kevés he­lyen számíthatnak. Ásotthal­mon tavaly „madárlátta", csongrádi szőlőből és mátrai fürtökből készült harmonikus kékfrankos, és cabernet, az idén egyebek mellett a saját termésű rajnai rizlingből lehet szép bor, s Somodi érdekes merlot-t is álmodik a pincéjé­be. Hogy a szakma képes-e átvé­szelni ilyen nehéz esztendő­ket, arra nehéz válaszolni. So­modi Sándor szerint van, ahol bőségesen folyik a „hegy leve", s nem panaszkodhatnak Alföld északi területei sem, térsé­günk azonban „küszködés­nek" számít. Vannak persze termesztés-technikai eljárá­sok, amellyel a mélyebb terü­leteken művelt szőlőt lehet vé­deni. Ilyen például, mikor a szálvesszőt lehúzzák, s földdel temetik-védik a hidegtől, ám ez a munka szervezetséget, s hektáronként akár 100 ezer fo­rintos többletköltséget jelent­het, amire aligha futja majd a szaktárca összesen a mezőgaz­daságnak szánt 60 milliárdos csomagjából - vélte a szakem­ber. A következő szüret idején már uniós tagállam leszünk, ám a borászok javarésze nem felhőtlenül boldog. Somodi Sándor tavaly úgy hitte, ha ke­vés is az idő a felkészülésre, azért erőfeszítések árán felké­szülhet az ágazat, ám mára ki­derült, elkéstünk: az uniós előírásokat nemhogy értel­mezni nem lehet, a borászok­ra vonatkozó részek nem hoz­záférhetőek, javuk még nincs is lefordítva. Több idő, na­gyobb mozgástér kellett volna szakmának, ám Somodi Sán­dor azért bízik abban, hogy az elmúlt évtizedben komoly nemzetközi eredményeket fel­mutatni képes magyar borá­szat megállja a helyét az unió­ban. mindenekelőtt szakmai összefogásra van szükség, s nagy feladat az is, hogy a piaci igények figyelembevétele mel­lett merre felé tart majd az ágazat: az ismertebb, külföldi, vagy tradicionális hazai fajtá­kat, részesítjük-e előnyben, azaz beállunk egy jó minősé­get produkáló sorba, vagy in­kább a magunk anyagából, a magunk módszerei szerint szí­nesítjük a világ borpalettáját. O.K.K. Pörgetésenként ötven kilogramm méz A csongrádi Hajdú Jánosnak gyermekkori szenvedélye a mé­hészkedés. Állományát elkerü­lik a fertőzések. Hajdú János egy csendes, nyu­godt csongrádi tanyán jelenleg ti­zennégy méhcsaládot nevel. Mint a tapasztalt méhész mond­ja: előfordult, hogy húsz-har­minc családja is volt, de egészsé­gi állapota, no meg minőségi el­várásai miatt ma már kevesebbet tart. - Csak annyit tartok, ameny­nyinek tisztaságáról, kezeléséről gondoskodni tudok - vallja Haj­dú János, aki szerint nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos. így aztán a gondos mun­ka eredményeként állományát elkerülik a fertőzések, betegsé­gek. A méhész - akit egy délutáni etetésre kísértünk el - büszkén mutatja az egészséges állo­mányt, és nagy szeretettel beszél a szakma rejtelmeiről. Közben magabiztosan mozog a már fel­bolydult méhek között, pedig al­kalmanként sok csípés éri. - Ha fél tőlük az ember, annál Hajdú János. Fotó: DM-DV-fotó rosszabb - mondja. Róla talán érzik, hogy szereti, védi őket. A méhek munkájáról elmond­ja: három családtól pörgetéskor egy kanna, azaz ötven kiló méz várható. Szezonjában volt, hogy három nap után, idén hat nap után hozták ezt a mennyiséget. A kiváló minőség, és az elért mennyiség hozzáértő munkát, nagy odafigyelést igényel. Mikor a bioméhészetről kér­dezzük, visszakérdez: ki tudhat­ja biztosan, hogy a méhek há­rom kilométeres röptávolságán belüli növényeket mivel perme­tezték, milyen vegyszereket használtak? Számára az a fon­tos, hogy méhei egészségesek, és elégedettek a régi, biztos ve­vők. Arról szerényen tesz emlí­tést, hogy vannak a méhészetet hivatalból ismerő szakemberek, akik messziről jönnek kiváló minőségű fajtamézeiért. Annál nagyobb tisztelettel beszél egy­kori mestereiről; Atkárí Jani bá­csiról, a bokrosi Bíró fajosról, Balogh Imre bácsiról, kitől gyer­mekkorában a számára megfi­zethetetlen pörgetőt kölcsönöz­te, s kinek vadászaton hajtója is volt, meg Tyúkász Jani bácsiról, akit annak idején vándorutakra kísért. Mint Hajdú János mond­ja, ma már csak a közelben mé­hészkedik; mint természetsze­rető, ismerő ember tudja, hol, mikor talál jó helyet. A jövőre nézve elárulja: ha egészsége en­gedi, a jelenlegi mennyiség ezen túl is meglesz, több semmiképp. De nem is a mennyiségért, pén­zért foglakozik a méhekkel, ha­nem szeretetből, mert - Hajdú János szavaival - él, ha velük dolgozik. PÜSKI KRISZTIÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents