Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-23 / 196. szám

Szombat, 2003 augusztus 23. SZIESZTA IV. Vikidál Gyulát Koppány tette híressé A tizenhármas szerencsés szám Vikidál Gyula számára. Ugyanis ennyi év után bújt ismét a lázadó pogányvezér, Koppány ruhájába. Csíksomlyón háromszázezren tapsoltak az István, a király fináléját követően, pedig az ősbemutatón is szereplő Varga Miklós és Kovács Kriszta társaságában mindössze öt napja volt arra a Madách Színház művészének, hogy száztíz erdélyi fellépővel közösen színpadra vigyék az előadást. - Már '83-ban szó volt róla, hogy a XXI. század Bánk bánjává lett rockoperát be kellene mutatni a határon túli magyarlakta területeken, de három próbálkozás is megbukott mondja Vikidál Gyula. - Amikor ez ügyben érkezett a telefon, szinte hihetetlennek tűnt. Ez a hihetetlen állapot szült egy furcsa érzé.st: vajon a határon túli magyaroknak ugyanazt az összekötő szálat jelenti-e az István a király, mint amit nekünk jelent a mai napig? Azok az érzések, amelyek bennünk születtek, vajon átvihetők-e egy csíksomlyói előadásba? Többször jártam Erdélyben, mindig is megpróbáltam felfogni és érezni, hogy a határon túliaknak mit jelent magyarnak lenni, s ez értendő Amerikában élő milliomosokra is. Ugyanezen érzések mennyire lanyhultak, erősödtek fel, esetleg szunnyadnak, vagy az ottani hatalmak által rájuk taksált, alárendelt szerepből kifolyólag mennyire váltak dacossá? Úgy érzem, nagy adósságunk van minden magyarlakta terület felé, pontosan a már említett összekötő szál miatt. - A rendezvény alatt tartottak provokációtól? - Volt bennem némi félsz, hogy a román hatóságok nem István, a király - Koppány A nyomorultak - Jean Valjean Jézus Krisztus szupersztár Pilátus Attila, az Isten kardja - Attila Anna Karenina - Főpap Vörös és fekete Mária evangéliuma Sztárcsinálók Evita Magyar mise Hegedűs a háztetőn Bestia kulturáltan fogadják az eseményeket, de semmiféle atrocitás nem történt. Sőt tisztességes és korrekt módon léptek fel a rend őrei: irányították a forgalmat, csak a legjobbat tudom róluk elmondani. - Sokan gondolják úgy, hogy Koppányként játszotta az első klasszikus értelemben vett színházi szerepét, pedig ez nem így van... - Egy évvel a rockopera előtt, Máté Péter és S. Nagy István írt egy aranyos történetet Krízis címmel, amit a Városmajorban mutattunk be. Pestre feljön egy vidéki lány, akit a jó fiú véd meg az erőszakoskodó bandától. Természetesen én voltam a gonosz bandavezér. A darabból a Zene nélkül mit érek én? kezdetű nóta ma már örökzöldnek számít. A musical szerepe - Neve összeforrt Koppánynyal, ennek ellenére a cégét jean Valjeanról nevezte el, ezek szerint Victor Hugó „gyermeke" közelebb áll a szívéhez? - Koppány szerepe országosan híressé tesz valakit, az utcán megveregetik a vállát és gratulálnak neki, hogy nagyszerű volt benne - az egy szenzációs érzés. Koppánynak az egyfajta személyisége határozta meg létét. Hugó figurája nyilván sokkal összetettebb jellem, színházi ember számára egy másfajta kategóriát jelent ez a szerep, öt évig játszottam, magamban úgy állítottam fel ezt a képet, hogy ez „kilencfős" darab. Ha a kilenc jellemből valamelyik gyenge, akkor abból érezhető a főszereplő gyengesége is. Az operaház fantomjában epizódszerepem van, a zsinórmestert személyesítem meg, de ugyanolyan fontos számomra, mint egy főszerep. Történelmi és bibliai hősök megformálójaként ismerhetjük Vikidál Gyulát. Egyik legnagyobb sikerét az Attila, az Isten kardja című rockoperában aratta. - Meglátása szerint a musical méltó helyen van elismertségszempontjából a magyar zenei életben? - Órákat tudnék mesélni az elmúlt évek semmittevéséről. Kialakult hazánkban egy nagyon komoly zeneszerzői társadalom, így kifejezetten szép művek születtek. Azonban ugyanazt az erkölcsi elismerést, mint az opera, az operett, vagy a prózai tagozat, közelítőleg sem kapja meg. Számos személlyel beszéltem a kulturális vezetésben ténykedők közül, de nem tudják a műfajt hova tenni. Tetszik nekik, emellett szívesen „állnak" potyajegyért sorba. Miért nem jut el az agyukig: a musical a XXI. század operai műfaja! Tudomásul kellene venni a pozícióban lévőknek, hogy a musical tartja el a színházak nagy részét! Fullextrás falu - A közért érzett felelősség nyilvánul meg abban, hogy független képviselő Remeteszőlősön. A legtöbb voksot ön kapta az önkormányzati választáson... - A képviselőség borzasztó nehéz ügy. Szerintem Remeteszőlős jelenleg az egyetlen falu Európában, amely mezőgazdasági külterület. Jogi csűrcsavar: a köztársasági elnök 2000 júniusában aláírta azt a dokumentumot, amely szerint Nagykovácsitól elszakadva, Remeteszőlős község lett. Márpedig ha az ő aláírása hiteles, akkor egy falu nem lehet külterület, az ott élő emberek nem élhetnek putriban. Nem mindenki veszi tudomásul a köztársasági elnök aláírását. A faluban, ahonnan kiváltunk, lesöpörték a területre vonatkozó rendezési tervünket, pedig kifizettük az összes közművet a meghatározott feltétel szerint. Pillanatnyilag fullextrás, UPC-Directtel ellátott mezőgazdasági külterület vagyunk. - Ha jól tudom, a statisztika szerint a válási ranglistán harmadik helyen a rendőrök, második helyen a médiában dolgozók, első helyen pedig a művészek állnak. Ennek ellenére ön már közel három évtizede él kiegyensúlyozott kapcsolatban a feleségével. Mi a tartós házasság receptje? - A feleségem kitartása mellettem. Három diplomája mellett is, főleg az utóbbi négy-öt évben feláldozta magát a család érdekében. Értendő ezalatt az én munkám támogatása és Zsófi lányunk nevelése is. Értékek a családban - Melyek azok az értékek, amelyeket a családjából hozott magával, s legfontosabbnak tartja átadni a gyermekének? - Mindenekelőtt az őszinteség. Lehetőleg még a büntetés árán is az igazságosság. Örök törvény: a hazugság egyszer kiderül. Igaz, hogy valamikor az igazságért az ember arcába vernek, de akkor is van egy megnyugtató érzés: én az igazat mondtam. Ez mindig lebegjen a szemünk előtt! A mai világban iszonyatosan nehéz így élni. Pont az őszintesége miatt Zsófi nehezen illeszkedik a közösségbe. Hívő reformátusként rettenetesen nehéz egy gyermeknek, ha nem akar és nem tud álszent hangadókkal és a meglévő trendekkel harcolni az iskolá1979, 1983: Az év énekese 1987, 1991: eMeRton-di] 1988: Liszt Ferenc-díj 1993: Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje ban. így inkább magántanuló. Tizennyolc éves kora ellenére felsőfokú vizsgája van angolból, latinból hamarosan a középfokút teszi le. Mikrobiológusként a genetikával szeretne később foglakozni. El kell árulnom, titokban elképesztő jól énekel, de nem szereti a színpadot, semmiféle szereplési vágya nincs. - Köztudott önről, hogy imádja a labdarúgást. Tegyük fel, ha rockzenészek játszanának a színészekkel az amatör liga döntőjében, így garantáltan csak az egyikben léphetne pályára. Melyik csapat mezét húzná magára? - Valószínűleg partjelző lennék. De ha nem engednének asszisztensi vizsga nélkül lengetni, akkor tökmagot és szotyit árulnék a lelátón... 0. JAKÓCS PÉTER ERDÉLYI BARANGOLÁSOK (8.) Tamási Áron Eddig akárhányszor jártunk Erdélyben, Korondot és Farkaslakát el nem kerültük. Ambrus Lajos, a korondi ismerős jó egészségnek örvend, noha szívgondjaival orvosi gyanúba keveredett, Farkaslakára pedig a tisztelgés visz bennünket: itt nyugszik Tamási Áron, aki „Törzsében székely volt, / Fia Hunniának, / Hűséges szolgája / Bomlott házadnak..." Most menet is, jövet is tisztelegtünk nála. A magyar szíveket megdobogtatja, a szomszédok közül a nacionalistákét megcsikorgatja a látvány: magyar nemzeti színű szalagokkal övezett kicsi koszorúkkal van körülrakva a sír. Áron apánk az egyetemes magyar irodalom klasszikusa volt, és az is maradt. Az ellene ágálok ezt az egyszerű, de dicsőséges tényt még mindig nem tudják fölfogni. Visszaúton váratlan eseménybe csöppentünk bele. Nekünk volt váratlan, akik szervezték, azoknak természetesen nem. Harminchét évvel ezelőtt halt meg a mítoszteremtő realizmus legnagyobbja, rá emlékeztek a helybéliek és az anyaországból valók. Vasárnapi mise után, templomi zászló alatt vonultak át az emlékezők. Mivel nem tudósítanom kell az eseményről, hadd emeljek kalapot Balázs Imre plébános úr műsorvezetése előtt, és említsem a legszebben szóló Sütő Andrást. Okos és szép beszédet mondott most is. Mintha világháború tört volna ki, olyan villámgyorsasággal terjedt a hír 1966 májusában: meghalt Áron. Csak így egyszerűen, családiasan: Áron. Az anyaországbelieket egyesítette a határon tűi élőkkel, és egyesíti ma is. Nem csupán a legnagyobb székely volt, de a legnagyobb magyar is. És itt úszott át a tőle sokszor, de nem elégszer, és nem elég nyomatékkal idézett gondolatra: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan." Visszaidézte a koporsó megsétáltatását is. Hétfőn indult el vele Pestről a vonat, és pénteken érkezett meg. Háromszor is ide érhetett volna, ha nem találták volna ki a hatalmasságok, hogy a temetésen várakozó tizenötezer embertől ügy lehet megszabadulniuk, ha „tévedésből" máshová térítik el. Tizenötezren várták, de csak két és fél ezren temették. Szemrehányással fölérő nehezteléssel szólt arról is, hogy most annál is kevesebben jöttek el. Többször föltette a kérdést hangosan is: mit szólna a mostani állapotokhoz? Amit Áron nem élhetett meg, a szabad szólást, azt eszmei lehetőségként tapasztalhatjuk - mondta. De haraggal töltené el a mostanában tapasztalható egyet nem értés, a széthúzás. Ennyire fájdalmas igazságokat temetőben emlékezve lehet leghangosabban kimondani. Akiknek leginkább meghallaniuk kellene, azok hiányoztak. Romániai belső anyaországnak nevezte Székelyföldet. (Folytatjuk) HORVÁTH DEZSŐ Sütő András beszél a sírnál. FOTÓ: GYENES KÁLMÁN