Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-02 / 179. szám

Szombat, 2003 augusztus 2 SZIESZTA IV. KERN ANDRÁS ÚJ FILMJÉRŐL, A VÍGSZÍNHÁZRÓL, SPENCER TRACYRŐL ÉS A HAMLET AKTUALITÁSÁRÓL most a Balatonon pihen Nem tölti ki teljesen az életét a színpad, mellette könyvet, színdarabot, humoreszkeket ír, rendez, énekel, kabaréban lép fel, filmet forgat. Az egyik legsokoldalúbb, legeredetibb humorú színészünk, Kern András nemrégiben két produkcióval is vendégszerepelt a szegedi Mediterrán Teraszon. ,A rengeteg munka után szükségem van néhány hét semmittevésre." FOTÓ: MTI/SÁNDOR KATALIN - Nagy sikerrel játszották A miniszter félrelép és a Balfácánt vacsorára című bohózatokat. Hogy érezte magát Szegeden? - Az irtózatos autóforgalom néha behallatszott a Mediterrán Terasz színpadára, ami kicsit zavarta a játékot, de szerencsére nagyszerű volt a közönség, ami mindig inspirálja a színészt. A miniszter félrelép már hét éve megy, kicsit kifutóban van, de mégsem tudjuk levenni a műsorról, akkora siker. - Egy veretes Shakespearedrámákon edződött színész, aki például III. Richárd szerepében is nagyszerű volt, nem kap csömört a sok bohózattól? - Nem találok különbséget a komoly és a vidám darabok között, ha jó egy előadás, akkor szeretem játszani, mindegy, hogy tragédia vagy komédia. A színházaknak olyan darabokat kell játszaniuk, amelyek szembesítik az embereket önmagukkal. Ez lehet akár bohózat is - a lényeg, hogy jó legyen. -A nyár a filmesek számára is főszezon, forgatott mostanában? - Nemrégiben játszottam egy kisebb szerepet az Apám beájulna című filmben, ami Salinger Richárd slágerkönyvéből készül. Csodás környezetben, Krétán, egy tengerparti szállodában forgattunk. Egy alkoholista disszidenst kellett alakítanom, aki végül öngyilkos lesz: kiugrik a szálloda erkélyéről a sziklákra. Nagyon kellemes munka volt, igazából nem is nevezném annak, hiszen inkább nyaraltunk. Amikor rám került a sor, kijöttem a vízből, és ahogy végeztem a felvétellel, máris ugrottam vissza. Azt hiszem, a tinédzserek körében nagy siker lesz ez a film. Más munkát nem vállaltam a nyárra, pihennem kell, mert sokat dolgoztam az elmúlt évadban. Nemcsak játszottam, hanem írtam is egy könyvet és egy színdarabot. Balatonszepezdi házunkban szeretnék dögleni, szükségem van néhány hét semmittevésre. - Színdarabja a két legendás hollywoodi színész, az öreg halászt is játszó Spencer Tracy és a nemrégiben elhunyt Katharine Hepburn különös kapcsolatáról szól. - Egyszer azt mondta valaki: hasonlít a szemöldököm íve Spencer Tracyére. Gondoltam, miért ne írhatnék magamnak egy darabot róla. Tanulmányoztam az életét és kapcsolatát Katharine Hepburnnel, amit érdekesnek találtam. Valójában azonban nem is róluk, hanem rólunk szól: a mindenkori színészgondokról, szerelemről, barátságról, árulásról, gyávaságról. Minden darab akkor jó, ha aktuálisan is hat. Az én színművem a harmincas évektől a hatvanasokig Amerikában játszódik, de igazából haza akar beszélni. Egyelőre csak előbemutatót tartottunk, majd ősszel játsszuk sorozatban. Reménykedem benne, hogy sikere lesz. - Eszenyi Enikőtől tudom, hogy egy seregnyi nő mellett főszerepet játszik majd a Varrónők című darabban, amit ő rendez. Mi lesz az a szerep? - A főnököt játszom, akié a varroda. Nagyon szép darab, Grumberg nevű francia szerző műve. Nem ismertem, pedig a hetvenes években íródott. AII. világháború után játszódik: varrónők ülnek és beszélgetnek. Felbukkan benne a zsidókérdés, a holokauszt és a háború, de mindez finom humorral átitatva. Helyes, szép, igazi embermeleg darab, decemberben tartjuk a bemutatóját a Pesti Színházban. - Egyetért azokkal, akik hiányolják a színházak kínálatából a kortárs darabokat? - Szerintem nincs olyan, hogy kortárs darab. A Hamlet a leginkább mai dráma, holott négyszáz éve íródott. Emlékszem, amikor Gábor Miklós játszotta a Madách Színházban, tizenháromszor láttam, és olyan fokon ismertem önmagamra, a saját, napi gondjaimra, annyira szembesített önmagammal, ahogyan egyetlen kortárs darab sem. A Hamletnél aktuálisabbat el sem tudok képzelni. A legnagyobb klasszikus drámákból is olyan előadásokat kellene csinálni, amelyek hozzánk szólnak. Ma kevés igazán jó darab születik, ezért nem lelkesedem különösebben értük. - Egész pályáját a Vígszínházban töltötte, létezik még ott az a szellemiség, amit a legendás direktor, Várkonyi Zoltán nevéhez szoktak kötni? - Azt hiszem, igen. Folyton emlegetjük Várkonyit. Naponta megkérdezzük egymástól: vagyunk olyan tehetségesek, mint ő és korosztályos társai? Nem tudom a választ. Manapság sok gagyit is játszanak a színházak, a Vígszínház viszont próbál jó darabokat keresni. Majdnem olyan a műsorunk, mint egy nemzeti színházé. Repertoárunkon tartjuk Dosztojevszkijt, Gorkijt, Csehovot, játszunk operettet és musicalt is. Igazi népszínház vagyunk, amit szeretek. A mostani fiatal színészeinknek persze irtó nehéz olyan országos népszerűségre szert tenniük, mint régebben nekünk, mert nem tudják megmutatni magukat a tévében. - Ön gyakran feltűnik a Heti Hetesben is, ami most ugyan szabadságra ment, de szeptemberben visszatér. Hogy látja, nem gond, hogy a kormányváltás után kiesett a műsor az odamondogató ellenzéki szerepkörből? - Nem mondjuk ki, de tényleg nagy gond. Hétről hétre olyan társaság ül együtt, amelyik korábban szívesen szidta Orbánékat. Most nem ugyanolyan kedvvel szidjuk a Medgyessy-kormányt. Ez nyilván árt a műsornak. De mit csináljunk? - A jó humorista, mint az újságíró, örök ellenzéki... - Elméletben így van, de nem olyan egyszerű megcsinálni a gyakorlatban. Nem merünk olyan bátran és pofátlanul nekimenni a mostani kormánynak, mert ezt jobban szeretjük. - Pedig lehet, hogy épp a kritikával segítenének... - Próbálkozunk, mindenki láthatja. -A színház mellett sok mindent csinál: forgat, énekel, könyvet ír. - Filmrendezőnek készültem, azután ott ragadtam a színművészeti főiskola színész szakán. Később sikerült néhány tévéjátékot és filmet rendeznem, így nem maradt hiányérzetem. Később beleszerettem a pop-rockba, megjelent néhány lemezem, néha írogatok is, a személyi igazolványomba viszont ma is az van írva: színész. Szerintem nem árt, ha az ember sok mindennel foglalkozik. HOLLÓSI ZSOLT ALSÓVÁROSIAK ÉS ZARÁNDOKOK ÜNNEPE Havasboldogasszony Szegeden Jeles ünnepre gyülekeznek e hét végén a Szeged alsóvárosi hívők és a zarándokok: hagyományos Havasboldogaszszony búcsújuknak különleges jelentőséget ad a ferencesek ötszázéves jubileuma. Az igen erős Mária-kultuszú Szegeden a Szűzanya augusztus 5-i ünnepe, Havasboldogasszony napja évszázadok óta messze vidékeken híres, tömegeket vonzó esemény. Az alsóvárosi templom búcsújára már a XVII. századtól járt a zarándoksereg, a ferences rendház História Domusában számtalanszor jegyezték be úgy a búcsújárókat, hogy „hatalmas sokadalom jött össze". A feljegyzések azt bizonyítják, hogy a búcsúsok az 1870-es évekre már 5-6 ezren is voltak, s a Mária-tisztelet felerősödését látva, a szegedi elöljáróság 1884-ben úgy határozott, hogy a város védnökéül kéri a Szűzanyát, tiszteletét, ünnepét a környékét, de sok cdsóvárosi házat és utcát is ünnepi díszbe öltöztettek, s a szertartások mellett világi vigadalomra is készült a nép. A szentmisék, körmenetek, zsolozsmák, szentségimádások, keresztutak és litániák mellett a búcsúval összefért a vásározás a templom körül, a nagy rokoni összejövetelek és lakmározások. A házibálak is általánosak voltak, mint Kovács János írta a Szeged és népe című, 1901-ben kiadott könyvében: „...délután minden 4-5-dik háznál tánczhely van, este pedig népies búcsú-bálakat tartanak". A szertartások, illetve a szórakozások legkitartóbbjai az alsóvárosiak mellett a népies nevén Havi Boldogasszony búcsún a dorozsmaiak és a tápéiak voltak. Az általuk kialakított hagyományokban is gyökerezik az a Havasboldogasszony Nagybúcsú, amit most augusztus 2-3-án a ferencesek félezeréves szegedi jubileumaként is tartanak. SZABÓ MAGDOLNA Körmenet az alsóvárosi ferences templomnál. FOTÓ: KARNOK CSABA havi búcsú napjára rendeli, amit egyben a város fogadalmi ünnepévé nyilvánít. Ennek szellemében a város vezetői a búcsú úgynevezett fényes miséjén díszruhában és méltóságuk jelképeivel jelentek meg, csakúgy, mint a különböző helyi testületek és egyesületek képviselői. A főként alföldi és délvidéki búcsúsok mellett a város szívesen látott volna másfelől érkezett zarándokokat is, ezért tett arra is kísérletet, hogy a fővárosi Szent István-napi esemény rangjához közelítsen, országos szervezéssel, a népünnepély jelleg erősítésével. Ezek az erőfeszítések (melyeknek nyilvánvaló célja volt az is, hogy a búcsú kapcsán az ide látogatókkal a vásározást, a helyi ipart és kereskedelmet erősítse) azonban nem jártak kellő sikerrel - augusztus 5. még csak munkaszüneti nappá sem nyilváníttatott Szegeden sem. Az üzemek, iparosok dolgoztak, s a kereskedők, a kocsmárosok is munkával, azaz nyitva tartással várták a főként egyházi szervezésben Szegedre érkezőket. Akik egyre többen jöttek, gyalog, vonaton, hajón, fogaton: a XX. század első évtizedeiben egy-egy búcsún már 15-20 ezren voltak. A Mária-lobogók, keresztek, templomi zászlók alatt érkező hívők nagy többsége nő volt, s közülük sokan virrasztottak, imádkoztak éjjel is a kolostor kertjében, a templom körül. A jeles egyházi ünnepre nemcsak a templomot és