Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-16 / 191. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. AUGUSZTUS 14. • AKTUÁLIS" 16 Továbbra is népszerű Korfu Az aszálykárra ígért pénz nem teljes kártérítés, csak enyhítés Csongrádból is sokan kérték a támogatást A hírügynökségi jelentések szerint csütörtökön Görögország nyugati részét a Richter-skála szerinti 6,4-es erősségű földrengés rázta meg. Az üdülőparadicsomban, a Jón-szigeteken, Lefkádán és Korfun 15 személy sérült meg. Jelenleg kórházban ápolják őket. Az athéni földrengés-előrejelző intézet közlése szerint a reggel 7.15-kor bekövetkezett rengés fészke 14 kilométerrel a tenger szintje alatt volt. Lefkádán több ház megrongálódott, néhány régebbi épületben komolyabb károk is keletkeztek. A földmozgást érezték a Lefkádához közeli Kefalónia, illetve a 80 kilométerre északra lévő Korfu lakói is, Korfuról azonban sem személyi sérülésről, sem pedig anyagi károkról nem érkezett jelentés. Görögországban gyakoriak a kisebb-nagyobb földmozgások. Két kisebb, 5,4-es, illetve 4,9-es rengést júniusban is jeleztek. A híradásokból az is kiderült: magyar turisták nincsenek veszélyben. A szegedi utazási irodák közül is többen változatlanul szerveznek utakat. A képviselet-vezetők egybehangzóan állították, a földrengések miatt nem csúsznak a turnusok és eddig egyetlen utas sem mondta még vissza tervezett korfui nyaralását. G. SZ. L. Az illetékesek nem győzik hangsúlyozni: a fagy- és aszálykárokra kifizethető összeg „enyhítésül" szolgál, valóban nem fedezi az elveszett termés értékét. Mások azt mondják, még ezt a kevés pénzt sem kapják meg, a rendeletben foglalt kritériumok miatt. Szakemberek sem értik, miért nyilatkozik Németh Imre agrárminiszter szinte naponta arról, hogy a rendelkezésre álló, fagyés aszálykár enyhítésére szolgáló 10 milliárd forintos keretből eddig alig 1 milliárd forintot igényeltek a termelők. Hiszen a határidő csak augusztus 20-án jár le, ráadásul sokan nem is kívánnak előleget felvenni, hanem a végleges pénzösszeget. Mivel annak határideje november 30., úgy gondolják, még bőven van idejük. Cserjési Lajos, az FVM megyei hivatalának osztályvezetője elmondta, eddig 3 ezren adtak be aszálykárelőlegre kérelmet, s mintegy 120 millió forintban reménykednek. Ez az agrártárca által felajánlott 10 milliárd forint tíz százaléka, ami azt jelenti, a térségben sok a károsult. Szerinte a kormány által felajánlott összeg csak akkor lesz elegendő, ha az őszi betakarítású növényeknél jobb termésátlagok születnek. Erre a megyében csak az öntözött cukorrépa esetében van remény, a kukoricán már nem segített a július második felében és augusztus elején lehullott csapadék. Az ország északi tájairól viszont valószínűleg kevesebb kárigénylés érkezik majd. Dehény Zsolt, az Apátfalvi Búzakalász Kft. ügyvezető igazgatójának szakmai észrevételei is vannak a rendelettel kapcsolatban. Szerinte a nagy gazdaságok a kár kiszámításának módja miatt nem részesülnek majd támogatásban. A 20, avagy 30 százalék feletti kárt ugyanis az összes termesztett növény átlagára érti a rendelet alkotója. Szerinte csak az a kistermelő jár jól, aki csak búzát termesztett, míg a szövetkezetek, ha a zöldborsótól kezdve a repcén és a csemegekukoricán át a kalászosokig mindent a nagy kalapba tesznek, nem érik el a küszöböt. Az ügyvezető szerint a jelenlegi kormány éppúgy háttérbe szorítja a nagyobb gazdaságokat, mint elődje. F.K. AMI A RENDELETBEN ÁLL A 84/2003. számú, július 22-én kelt FVM-rendelet értelmében augusztus 20-ig igényelhetnek fagy- és aszálykáruk után támogatási előleget a termelők. A pénzbeni, vissza nem térítendő támogatás mértéke 30 százalék feletti kár esetén a kárösszeg 30 százaléka. További hitelt - 5 év futamidővel, 60 százalékos állami garanciavállalással, 70 százalékos kamattámogatással - akkor lehet igényelni, ha a kár eléri vagy meghaladja a 20 százalékot, és a 20 százalék feletti hozamkiesés kapható meg kölcsönként. A nyári betakarítású növényeknél előleget lehet felvenni: a szántóföldi növények esetében 3, a zöldség- és gyümölcsféléknél 6 ezer forintot adnak hektáronként, amennyiben a kár a 30 százalékot eléri vagy meghaladja. Azon növényeknél, általában az őszi vetésűeknél, amelyek nem szerepelnek a táblázatban, a támogatások kifizetésére novemberben kerül sor, a kárigényt pedig november 30-ig kell bejelenteni. A hét végén is csúcsra készülnek a határőrök Vendégmunkások sorai Nagylaknál Folytatás az 1. oldalról Bár a makói rendőrség figyeli, ellenőrzi az utat, a külföldiek sok esetben nem tartják be a sebességhatárokat, vagy épp ellenkezőleg: zavaróan lassú menettel akadályozzák a forgalmat. - Berlinben lakom és dolgozom, most haza igyekszek, Bukarestbe - mondta munkatársunknak a nagylaki átkelőnél várakozó fulian Dinera. - Ilyenkor nyáron, illetve karácsonykor tudunk hazamenni néhány hétre, és az egyetlen útvonal itt, Magyarországon keresztül vezet. A út rendkívül fárasztó és idegesítő a hosszú várakozás is. fők a tapasztalataink azonban a magyar rendőrökkel, ha nem szabálytalankodunk, nem állítanak meg bennünket. A határátkelőnél várakozó kocsisor a legforgalmasabb napokon elzárja a bejárást a községbe. A fáradt sofőrök akadályozzák a faluba igyekvő, és ezért a szemben haladók sávjába kényszerülő magyarokat is. A határőrségtől megtudtuk: számos helybelit kényszerítettek arra, hogy jókora kerülővel, Csanádpalotán keresztül közelítsék meg lakhelyüket. - Most hét végén is lehet számítani jelentős torlódásra a romániai átkelőknél - fogalmazott jenei Sándor határőr alezredes, a nagylaki határforgalmi kirendeltség vezetője. - Annyival is nehezebb helyzetre lehet számítani, hogy feltehetően megindul a vendégmunkások visszaáramlása is. Éppen ezért a román határőrökkel és a vámosokkal összhangban igyekezni fogunk, hogy folyamatosan mozgásban tartsuk a sort, így egy, legfeljebb kettő óránál többet senkinek sem kell majd várakoznia. Megtudtuk: a határforgalmi kirendeltség a makói rendőrkapitánysággal közös akcióban a feltorlódó kocsisorok előtt már tájékoztatni fogja a közlekedőket a kevésbé terhelt átkelőkről. I.SZ. A nyári szabadságolások miatt hét közben is tekintélyes sorok torlódhatnak fel az átkelőknél. Fotó: Ilivés Szabolcs Izraeli vadászpilóták landoltak Szegeden Egyik őrült, másik bátor Nyárzűrök Folytatás az 1. oldalról Szerbia fölött repültünk, amikor észrevettük, az egyik henger meghibásodott és elkezdett égni. Ez még nem olyan nagy baj egy kilenchengeres gépnél, simán eljutottunk volna Litvániába, de úgy döntöttünk, inkább leszállunk. Még Szerbia fölött azt javasolta az irányítótorony, hogy menjünk vissza és szálljunk le az egyik közeli repülőterükön, vagy repüljünk be Magyarország légterébe és szálljunk le Szegeden. Segítőkész magyarok Ez utóbbit választottuk annál is inkább, mert én már voltam Magyarországon. Békéscsabán egy vitorlásrepülő-versenyen vettem részt jó 10 éve, és tudtam, hogy az itteni emberek nagyon kedvesek, segítőkészek - mesélte Shlomo Zelkine a leszállásuk előzményeit. A gépet odaérkezésünkkor már Pilóták a földön, ezúttal a szegedi repülőtér gyepén pihennek. Fotó: Karnok Csaba javában bütykölték a szegedi reptéren. Az Antonov még a vártnál is „leharcoltabb" állapotban volt. - Csak kívülről néz ki ilyen roszszul, valójában egy nagyon jó repülőgép. Nem túl öreg, 28 éves, a motorja meg még újabb. Többek között azért megyünk Litvániába, hogy lefessék - mondta nevetve Zelkine. Nem volt engedély Shlomo nem hallgatta el a géppel kapcsolatos terveiket sem. Mint mondta, ez a gép tökéletes arra, hogy ejtőernyősöket vigyenek fel kiugrani, sétarepülésre, vitorlázógépek vontatására is alkalmas, de postagépnek is kiváló. - Azért is kell Litvániába repülnünk az ismerőseinkhez, mert "éddig ennek a gépnek nem volt semmilyen engedélye Izraelben. Nem felel meg ugyanis az általunk is alkalmazott amerikai szabványoknak, szabályoknak tette hozzá. - Ezzel a géppel valóságos kaland repülni - vette át a szót társától Meir Rigen. - Az AN 2-es ugyanis nagyon nehezen emelkedik. 1 ezer lábon érzi jól magát, följebb nem nagyon akar menni. Egy kicsit olyan, mint egy vitorlázó repülőgép. A Földközi-tenger fölött a görög szigetek segítségével kapaszkodtunk egyre feljebb és feljebb. Ugyanis a szigeteknél a levegőben mindigvan egy kis felfelé áramlás. A másik „jó" tulajdonsága a gépnek, hogy nem lehet vele sietni. 70-80 kilométerrel mentünk óránként, integettünk a strandolóknak, a jachtoknak, nagyon kellemesen utaztunk. Evek óta repülünk mindketten az izraeli hadseregben. Egy F-16-os kabinjában sosem éltünk át ilyen élményeket. - Ez a gép olyan a levegőben, mint a teve a sivatagban. Mikor ebndultunk, viccesen azt mondtuk egymásnak, én vagyok az őrült, Meir a bátor, hogy elindultunk egy ilyen útra. De most már közel vagyunk a célhoz. Hét-nyolc órányira van már csak Litvánia, ezen a kis szakaszon már nem lehet probléma - egészítette ki társa véleményét Shlomo Zelkine. A szerelők profik A pilóták elmondták, reményeik szerint hamar megjavítják a gépüket, de ennek ellenére nem fognak sietni, föl érzik magukat Szegeden. - Nem is gondoltuk volna, hogy ennyire segítőkészek önök, magyarok. Mindketten csak a legjobbakat mondhatjuk az eddig tapasztaltakról. A vendéglátás első osztályú, a szerelők profik - dicsérte a szegedi repülőtér csapatát Meir Rigen. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ BÁTYI ZOLTÁN Két hét. Bizony nem több ez tizennégy napnál. S mégis mennyit tudunk rá készülni. Először is előkapjuk álmainkat, azután megtaláljuk pénztárcánkat, hogy gyorsan kiderüljön: e kettő között, ki tudja hányadik éve már. de most sincs összhang. Aztán a térképre nézünk, kijelölünk egy közelebbi célpontot, elmagyarázzuk gyerekünknek, hogy Dél-Amerika, netán Tahiti megtekintése helyett mégiscsak jobb lenne egy jó kis last minute út, mondjuk a Balkánra, s már kezdhetjük is a nagy spórolást. Úgy bizony, éppen ötven hétig tart ez a hadmüvelet, hogy aztán bőröndbe kerüljön a füles sapkától a vízisíig minden, mire semmi szükségünk, s családdal a hónunk alatt megkezdjük évi rendes szabadságunkat. Mert hogy ez ám a felhőtlen boldogság! Már akinek. Az idei nyarunk eseményeit felidézve ugyanis roppant gyorsan kiderül: 2003 vakááózós hónapjaiban érte annyi csapás a nyaralni indulókat, amennyi bőven elég ahhoz, hogy ne csak kánikula miatt szakadjon a homlokukról a víz. Először, ugye, heteken át kínzott, aszalt a rég nem érzett meleg. Aki például Rómába, vagy Párizsba utazott, egész napját légkondicionált múzeumokban tölthette, hacsak nem akart leszédülni a Colosseumról, netán az Eiffel-torony tetejéről. A portugáliai utakra befizetők grátisz kaptak némi kis erdőtüzet, míg a görög föld szerelmesei most éppen arról számolhatnak be rémülten markolászott mobiltelefonjukon az itthon maradottaknak: reng a föld Hellaszban. A „szerencsések" egy másik csoportjával nem a természet bánt el, hanem némely utazási iroda. Vagy a beígért sokcsillagos szállásról derült ki, hogy bánatos tevéket sem kötnének efféle karámba, vagy a szállás költséget kellett kétszer is kifizetni, hogy egyszer álomra hajthassák azt a szép, bánatos, átvert fejüket. Amikor pedig elaludtak, Balatonról álmodtak, mert hogy ők nem tudták azt, amit minden déli parton kóborló öt perc alatt észrevett: szépséges tavunkban lassan már annyi víz sincs, amivel két, jól beebédelt ponty olthatná a szomját. Ez utóbbi félmondatban persze van némi túlzás, ám az tény: a boni vendéglátás sem ment zökkenőmentesen ezen a nyáron. No, de miért panaszkodnánk? Hiszen újfent előttünk áll ötven hét, lapozgathatjuk a térképet, s élesztgethetjük magunkban a reményt - balul sikerült nyaralás után csak szerencsés és boldog hétköznapok következhetnek. Ezt az ötven hetet meg, ugyebár, könnyedén kibírjuk, akár zsíros kenyéren is. Már ha maradt pénzünk zsírra is, kenyérre is a „fene se hitte, hogy ennyibe fog kerülni" nyaralás után.