Délmagyarország, 2003. augusztus (93. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-09 / 185. szám

Szombat, 2003. augusztus 9. SZIESZTA IV. A HANGÁR AUTÓREVÜ HIVATALOS MŰSORFÜZETE MEGJELENIK NAPILAPUNK MELLÉKLETEKÉNT, CSAK ELŐFIZETŐINK RÉSZÉRE! 19-i, ünnepi számunkban! BÁV BIZOMÁNYI KERESKEDŐHÁZ t.s ZÁLOGHITEI RE. FÉLSIVATAGI KÖRÜLMÉNYEK KÖZT IS TEREM A jövő élelmiszernövénye? Ahogyan fokozódik a globális fölmelegedés, úgy fordul a kutatók figyelme egyre inkább a szinte félsivatagi kö­rülmények közt is termeszthető élelmiszernövények felé. Ilyen például az amaránt, melyből a szegedi Gabona­termesztési Kutató Kht. máris rendelkezik saját neme­srtésű, elismert fajtákkal. Az amaránt különlegesen bírja az aszályt; latinul az „amarantus" hervadhatatlant jelent. - A megváltozott klimatikus vi­szonyok közt az amaránt fontos élelmiszernövényünkké válhat - mondja Maráz Albertné kuta­tó, aki már tíz éve foglalkozik ezzel a növénnyel. Az amaránt egyébként, tudjuk meg tő­le, éppúgy Közép-Amerikából származik, mint például a para­dicsom, a paprika, a burgonya, a kukorica, a bab. Miért nem terjedt el hozzájuk hasonló szé­les körben? Történeti okok mi­att: az amaránt az azték, maja, inka kultúrákban kultikus sze­repet töltött be, pogány szertar­tásokhoz használták, így Cortez az őslakosok leigázása után be­tiltotta termesztését - még né­hány mag birtoklásáért is bün­tetés járt. Pontosan nem tudni, mikor került át Európába ez a már időszámításunk előtti év­ezredekben is termesztett nö­vény. Ma elsősorban Németor­szágban terjed, a reform- és biotáplálkozásban. Hazai élel­miszer-ipari fölhasználása, ke­reskedelmi bevezetése a küszö­bön áll; a Gabonatermesztési Kutató Kht. már saját nemesíté­sű, elismert fajtákkal is rendel­kezik Maráz Albertné tízéves kutatómunkája eredménye­ként. Az idén már kereskedelmi mennyiségű, biokörülmények közt előállított, fémzárolt vető­maggal láthatja el a termelőket a kht. Termesztése kis- és nagy­üzemileg egyaránt megoldott ­Vásárhelyen, Szegeden már több termelő megismerkedett vele. Annak idején, amikor Maráz Albertné hozzájutott az első amarántmagvakhoz és elvetet­te őket, meglepődve tapasztal­ta: az amaránt akkor is virul, amikor már a gyomok is kiszá­radtak, s ötcentis repedések nyíltak a talajon. Ideális tehát a tartósnak ígérkező, és valószí­nűleg tovább fokozódó klíma­változás korszakában. Táplál­kozás-élettanilag ugyanalckor sokkal teljesebb értékű, megfe­lelőbb, mint a gabonafélék. „Mit esznek rajta?" Apró mag­vű, magas fehérjetartalmú ter­mését. A fehérjealkotó amino­savak közül a számunkra külö­nösen fontos lizin többszörös mennyiségben van benne je­len, mint a gabonákban. Tehát állati fehérjét megközelítő bio­lógiai értékű növényi fehérje­forrásról van szó, mely különö­sen hasznos lehet olyan idők­ben, amikor az állati eredetű élelmiszerekkel kapcsolatban számos mikrobiológiai bizton­sági kérdés merül föl. Az ama­rántot is fogyasztó vegetáriánu­sok a fehérjehiányt elfelejthe­tik. Glutént nem tartalmaz az amaránt, azaz lisztérzékenyek is fogyaszthatják, viszont ma­gas a vas-, kalcium-, továbbá a telítetlenzsírsav-tartalma. Az említett tulajdonságok az ama­rántot külön-külön is egészsé­ges táplálékká avatnák - együt­tesen ez tovább fokozódik. Mindemellett az amaránt fi­nom is. - Elkészítési módjait receptkönyvben szándékozom közreadni - mondja Maráz Al­bertné. Kenyérsütésre ugyan nem alkalmas, de egyéb gabo­nákkal keverve sokféle pékter­mék készíthető belőle. Párolva zöldségételek kitűnő alkotó­eleme, pattogtatva szintén jó, nyugaton müzlikbe keverik. Maráz Albertné révén megkós­tolhattam a vízben főzött ama­rántmagot: íze önmagában enyhe, nagyon kellemes gabo­naíz - sós étel éppúgy előállít­ható belőle, mint édes, a legkülönfélébb ízesítésekben. Egyébként állaga megtéveszté­sig kaviárra emlékeztető, nem csak külalakban: éppúgy rop­pan is, egészen kicsit, a fogak alatt, mint a kaviár. Piacra való bevezetésével kapcsolatban németországi ta­pasztalatok szerint gond nem­igen lehet, mindemellett e fo­lyamat - mint „új" termékek esetében általában - nem ke­vés pénzt igényel. Erre a kht. pályázati úton igyekszik forrá­sokhozjutni. F.CS. Az amaránt olyan aszályt is kibír, amilyet jelenlegi élelmiszernövényeink nem viselnek el - mondja Maráz Albertné tudományos kutató. KOLTAI RÓBERT EGY SZERENCSEJÁTÉKOS ISKOLAIGAZGATÓT ALAKÍT OKTÓBER 28-29-30. 43. MŰVÉSZETI AUKCIÓ AUKCIÓNKRA AUGUSZTUS 23-IG FELVÁSÁROLUNK ÉKSZERT ÓRAT MCTARGYAT FESTMÉNVr GRAFIKAT SZOBROT BÚTORT SZŐNYEGET Las Vegasban is ellenállt a csábításnak FELVEVŐHELY: LAK*MU!NO£Z£U KHT Szeged, Dugonics rét II. Telefon: 62 / 552-3% KÖZPONTI FELVEVŐHELY: ACKCIOSHA/ BUIMI'ISI, IX., KÍNI/SI U. 12. Tdefon: t I 455-7474 Monté Carlóban és Velencé­ben is forgat a nyáron Koltai Róbert, aki egy szerencsejá­tékos iskolaigazgatót játszik Fischer Gábor új filmjében. A népszerű színész nemrégiben két vígjátékban is nagy siker­rel vendégszerepelt a szegedi Mediterrán Teraszon. - Azt hallottam, egy készülő film főszerepét játssza. Mit lehet róla tudni? - Egy jellegzetesen mai ma­gyar iskolaigazgatót alakítok a Monté Carlo című filmben, amelynek rendezője, Fischer Gábor éppúgy Simó Sándor növendéke, mint a legtöbb te­hetséges és sikeres fiatal film­rendező, köztük Pálfi György és Török Ferenc. Három fő­szereplője lesz a filmnek: a matektanárt Mucsi Zoltán, a franciatanárnőt pedig Pikali Gerda játssza. Remek az alap­történet: egy iskola épülete rettenetes állapotba kerül, az összeomlás fenyegeti, ezért be akarják zárni az intézményt, és szélnek kellene ereszteni a nagyszerű tanári kart is. A ma­tektanár javasolja az igazga­tónak, aki jó haverja, men­jenek el Monté Carlóba sze­rencsét próbálni a ruletten. Neki ugyanis van egy tuti szisztémája: amikor pénz nél­kül járt a szentendrei kaszi­nóban, megfigyelte a nyerő­számokat, és észrevette, hogy valószínűségszámítással sok­szor el lehet találni a számo­kat. Tudjuk, ez persze mese, de jól hangzik. Ráveszi az is­kolaigazgatót, hogy a szülői munkaközösség összegyűjtött 900 ezer forintját forgassák meg Monté Carlóban. Miután az igazgató nagyon szeretné, hogy az iskolája megmarad­jon, és kellőképpen vagány is, kimennek szerencsét próbál­ni. El lehet képzelni, mi lesz ebből, nem lövöm le a film poénját. A forgatás nagyobbik része itthon zajlik, de néhány napot Monté Carlóban és Ve­lencében is dolgozunk. - Ön is nagy szerencsejá­tékos hírében áll. Mikor nyert legutóbb? - Három éve már nem ját­szom semmit. Azóta jártam már Las Vegasban is, de ott sem csábultam el. Kihunyt az Koltai Róbert bohóctörténetet forgatna Jiri Menzellel, aki beleszeretett a Csocsóba. FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT a szenvedélyes, vad játékimá­dat belőlem, ami korábban jellemző volt rám. Úgy gon­dolom, nincs már nagyon sok időm, nem engedhetem meg magamnak, és a családommal sem tehetem meg, hogy arról szóljon az életem, azért iz­guljak, mi van a totón, a tipp-mixen vagy a lóverse­nyen. Számomra az az igazi főnyeremény, ha jól játszom vagy sikereset rendezek a szín­házban. Ehhez sokszor nekem kell összehoznom az anyagi és az irodalmi hátteret is. Ez sok­kal izgalmasabb, kalandosabb tevékenység, mint sűrű füst­ben ülni, black-jackezni vagy rulettezni. Ennek ellenére azt gondolom, a Monté Carlo re­mek film lesz, érdemes majd megnézni. - Mi lesz a következő saját filmje? - Több mint egy éve ké­szülök rá, hogy megfilmesít­sem Horváth Péter forgató­könyvét. Dés Lászlóval - aki most dramaturgi szerepkör­ben is bemutatkozik - egy­előre alakítgatjuk a történetet. A munkacíme: Dodó és Naf­talin. Két bohócról szól, akik­nek már az apjuk is híres cir­kuszi bohóc volt. Úgy tűnik, az apa szerepére sikerül meg­nyernem Jiri Menzelt, aki látta a Csocsót és nagyon tetszett neki. Valószínűleg ő nem a Heti Válasz és a Magyar Fó­rum kritikáit olvasta... - Mi a feladata a József Attila Színház művészeti ve­zetőjeként? - Igazgatónk, Léner Péter minden fontos dologban kiké­ri a véleményemet. Megbe­széljük, hogy ki rendezze az űj darabokat, mi legyen a szerep­osztás. Az a legfontosabb, hogy az utóbbi két évben egy-egy darabot rendezhettem is. Ilyenkor kötelességem a társu­latot is fejleszteni. Nagyon sze­retek színészpedagógusként segíteni a fiatal kollégáknak, és ezt a hajlamomat a József Atti­la Színházban szabadon kiél­hetem. Mindenki szeretne még jobb lenni, ezért, ha néha fáj is, ha elmondom, mit csi­náltak rosszul, megfogadják a tanácsaimat. Személyes sike­remnek érzem, ha egy fiatal színészből sikerül előcsalogat­nom a tehetséget. HOLLÓSI ZSOLT HANGÁR AUTÓREVÜ 2003. augusztus 22-24. SZEGED, KERESKEDŐ KÖZ

Next

/
Thumbnails
Contents