Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-31 / 177. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN FM9&4 Z Radio \8 wmmmmmmmmmmmmmm^mm —111 in—i — — AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZERKESZTI: SZABÓ CSILLA, LÉVAY GIZELLA • 2003. JÚLIUS 31. Felmérés a házasságokról Érzelmi elhidegülés, a család elhanyagolása, valamint pénzügyi problémák miatt bomlott fel a legtöbb házasság az 1990-es években, míg az előző évtizedben az alkoholizmus volt a vezető válóok - közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) az MTI-vel. MTI A KSH közleményben adott tájékoztatást arról, hogy a közelmúltban elemzést jelentettek meg az 1991-ben házasságot kötött fiatalok gondolkodásáról, házasságról vallott elveiről, azok megvalósulásáról, a válások okairól. A hivatal 1991-ben 3800 házasságot kötött nőt kérdezett meg, majd 2001 végén újból megkeresték őket, hogy megtudják: hogyan alakult a nemzedék sorsa, hogyan élték át az évtized társadalmi, gazdasági változásait. A KSH az eredetileg megkérdezettek 81 százalékát, 3155 nőt talált meg. A válaszok alapján a kutatók megállapították: miközben a kilencvenes években a statisztika a születésszám jelentős csökkenését jegyezte fel, a megkérdezettek közül 100 nő átlagosan 195 gyermeknek adott életet, jelentős eltérésekkel a fővárosi és a falusi lakosok között. Az elvált, de újraházasodott nők átlagos családnagysága semmivel sem marad el az eredeti házasságukban élőkétől. A válaszadóknál az első világra hozott gyermekek háromnegyede él mindkét szülővel együtt, ötöde pedig csak az anyával. A másod- és harmadszülöttek helyzete a legjobb abban a tekintetben, hogy a legmagasabb arányban élnek még mindkét szülőjükkel. Az első gyermeknél az anyák 60 százaléka a gyedet és a gyest, 10 százaléka csak a magasabb összegű gyedet vette igénybe, míg 22 százalék csak az alacsonyabb ellátást nyújtó gyesre volt jogosult. Babapuszi és figyelem... FOTÓ: GYENES KÁLMÁN MTI A gyerekek ugyanúgy tanulják meg az anyanyelvet, mint ahogy a madarak tanulnak énekelni. Vagyis sokkal inkább a kölcsönhatás érvényesül és kevésbé az utánzás. Amerikai kutatók legalább is ezt állítják harminc nyolc hónapos bébi és az anyukájuk magatartásának elemzésére hivatkozva. Eszerint a gyerekek gyorsabban tanulják meg a hangszálaikat használni, a szavakhoz vezető hangokat alkalmazni, ha a mama mosollyal, mozdulatokkal és különböző fizikai kapcsolódással is tanítja őket. Ugyanezt figyelték meg a természetben is: a rigók gyorsabban megtanulnak fütyörészni, ha az anyamadár bizonyos mozdulatokkal segíti a gyakorlást. A diafilmek Oviszünetben, nyári szabadság idején, amikor többet vagyunk a gyerekekkel, több az alkalom arra is, hogy a rohanó hétköznapokba nemigen férő, időigényes közös foglalatosságot találjunk. A kisgyermekesek például a videofilmtár helyett elővehetik a diafilmeket. Ha van idő, hogy a szülők gépbe fűzzék a perforált apró tekercset, és a szemben lévő falon vagy a kifeszített fehér lepedőn kezdetét vegye Hófehérke vagy az okos kis méhecske története - az igazi házimozi a nagy közös mesélés. Ami sokszorta jobb, mint ha a kicsik egyedül ülnek a videó vagy a tévé előtt. Mert a mese, ha a mama vagy a papa hangján szólal meg, mindenféle hangtechnikai csodánál élményszerűbb tud lenni. S mennyivel izgalmasabbak Nemo kapitány kalandjai, ha a nagyobb testvér „vezeti elő", akivel még vitatni, színezni is lehet a történet menetét. Sőt a tetszetősebb részeknél lehet kérincsélni: „Tekerd vissza!" Meg lehet állni, közösen fantáziálni, tanulságokat levonni, más irányba téríteni a gondolatmeneteket. Ha úgy tetszik, lelassítani, ha meg úgy, hát fölpörgetni a tempót. Nagyon kedvenc, többször megnézett filmeknél bele lehet bújni egy-egy szereplő bőrébe, saját hangunkon megszólaltatva. Egyszóval, a diamesés percekből nagy viháncos, közös játékot vagy meghitt, már-már áhítatos hangulatú órákat lehet kerekíteni. Amikben a mese mellett észrevétlenül, de ugyanolyan fontos az együttlét, a közös kaland. Az olyan élmény, ami személyes, együttes - s aminek igazándiból a nyomába se léphetnek az egyedül nézett, bár „önjáró" videofilmek, a képernyő előtti magányos üldögélésre kényszerítő tévésorozatok. SZ. M. Egy asszony vagyok a sok közül Mádl Dalma, a köztársasági elnök felesége szereti a természetességet. Úgy érzi, annak ellenére, hogy az ország first ladyje - csupán egy asszony a sok közül. Vele készített interjúnkból kiderül: valójában mit jelentenek ezek az egyszerűnek tűnő szavak. - Az utóbbi években rivaldafénybe kerültek a politikusaink feleségei. Az ön férje az Antall-kortnányban is meghatározó szerepet játszott, de akkor még nem nagyon volt jellemző az, hogy az asszonyok ott állnak a férjük mellett. Hozzászokott már ahhoz, hogy mindig mindenhol meg kell jelennie? - Mi, politikusfeleségek már az Antall-kormány ideje alatt is tevékenykedtünk, csak nem olyan látványosan, mint mostanában. Szépen, csendben tettük a dolgunkat a háttérben. Ez nekem nagyon tetszett. Akkoriban például szegény nyugdíjasokat támogattunk. Gyönyörű leveleket írtak nekünk, ezeket Antall Klára a mai napig őrzi. Az utóbbi évek fokozott figyelme, gondolom, a nyugati országok mintájához igazodik, ahol megszokott dolog, hogy a politikusok feleségeinek élete a társadalom nyilvánossága előtt zajlik. - Szavaihói úgy tűnik, hogy egy picit zavarja a first lady szerep. - Férjem köztársasági elnökké választása óta megváltozott az életem, de továbbra is úgy gondolom, hogy egy asszony vagyok a sok közül. Örömmel megyek mindenhová, ahová hívnak, és igyekszem a lehetőségeimhez képest támogatni a hozzám forduló elesetteket. Nagyon szívesen találkozom gyerekekkel, nyugdíjasokkal. - Milyen gyakran kérik fel, hogy látogasson el szegény sorsú, hátrányos helyzetű gyerekekhez, nyugdíjasokhoz és családokhoz? - Nagyon sok felkérést és meghívást kapok az ország különböző részeibe, a legkülönbözőbb rendezvényekre. Sajnos, sok találkozásra nem is jut idő, olyan sok a programom. Van olyan hét, hogy két-három nap is vidéken vagyok. A szabadságom alatt például Bakonyszűcsre készülök, egy kis otthonba, ahová daganatos gyermekek kerülnek utókezelésre. Egy áldozatos életű, „megszállott" doktornő vezeti az otthont. Már régóta készülök meglátogatni őket. - A szürke hétköznapokon férjével megengedhetik maguknak, hogy magánemberként viselkedjenek? - Korábban majdnem mindennapot a három unokámmal töltöttem. Mostanában örülök, ha hétvégén látom őket. A férjemmel együtt mindkettőnknek rengeteg a programunk. Amennyire a meghívások engedik, a vacsorákat igyekszünk közösen elkölteni. Ilyenkor jut időnk egymásra, beszélgetésre. Sajnos ez sem sikerül mindig. - Férje ki szokta kérni a véleményét egy-egy politikai döntés kapcsán? - A férjemnek nálam sokkal jobb tanácsadói vannak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem beszélünk meg dolgokat, de eddig még soha nem fordult elő, hogy azért cselekedett így vagy úgy, mert én ezt vagy azt tanácsoltam volna neki. - Szegeden a hetedik országos Ágota-tábor fővédnökeként járt. - Nagyon szeretek gyermekek, fiatalok közé menni. Kothencz János és az alapítvány munkáját egyébként már korábbról ismertem, s most személyesen is megbizonyosodhattam róla, milyen nagyszerű kezdeményezés ez a tábor. Amikor a megnyitón találkoztam a sok csillogó szemű, mosolygós fiatallal, láttam, hogy milyen jól érzik magukat, úgy éreztem: egy egész évre szóló, erőt adó élményt kapnak ezzel a tíz nappal. Megérkezésünkkor zenéMód/ Dalma: Örömmel megyek mindenhová, ha hívnak. vei, énekkel fogadtak, később, amikor megmutatták a tábort, táncoltak is. Nagyon jólesett a szeretetük, és jó volt látni az örömüket. Fontosnak tartom a FOTÓ: GYENES KÁLMÁN hasonló találkozásokat, igényes szórakozási és közösségépítő lehetőségeket. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Gyermekhang és madárfütty Rólunk írták A gyerekek és a madarak hasonló módon tanulják meg a hangjukat használni. Vannak asszonyok, akikről még nem szabad beszélni, s vannak akikről már nem érdemes. Némely asszony csodálatos gyorsan futja meg ezt az utat. (Ignotus)