Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-29 / 175. szám

14 "SPORT" Kiszállt a névadó MÉH teljesen váratlanul nem hosz­szabbította meg a támogatói szerződését a MÉH Rt. a szegedi férfi szuperligás együttesnél. A csapatot ennek ellenére nem fe­nyegeti anyagi probléma. Két év alatt a hazai porondon mindent elértek a szegedi férfi te­kések. Tisza-parti szempontból világ- és hazai bajnoki címek jel­lemezték az egyéni versenyeket, akár a junior, akár a felnőtt kor­osztályt néztük. Ezenkívül csa­patszinten két szuperligás első­ség, valamint Európa-kupa má­sodik, Világkupa-hatodik hely ta­lálható még a Szeged TE elmúlt évekbeli eredménylistáján. A sor remélhetőleg az újabb szezonban is folytatódik, ám már a korábbi névadó, a MÉH nélkül. - Két igen sikeres esztendő után teljesen váratlanul ért ben­nünket, hogy a MÉH Rt. nem hosszabbította meg a június 30-án lejárt szerződését - nyilat­kozta lapunknak Karsai Ferenc, a tekecsapat elnöke. - Sajnos, ezt velünk csak július 15-én közölte Szabó Jenő, a támogató cég el­nök-vezérigazgatója. Az elmúlt két év hihetetlenül korrekt kap­csolatban telt el, ezért is lepőd­tünk meg alaposan a bejelentés hallatán. Főleg azért jött hirtelen ez a hír, mert még a záró összejö­vetelen is a további támogatásá­ról biztosított bennünket Szabó úr. Szerencsére az önkormány­zat, valamint a további támoga­tók révén a megszokott szerény, de nyugodt körülmények között készülhetünk a bajnoki címvé­désre, valamint arra, hogy a Vk-ban a döntőbe, azaz a négy közé kerülésre. Az együttes július 24-én kezdte meg az edzéseket, az első nem­zetközi felkészülési mérkőzését pedig augusztus 15-én játssza a megerősödött szerb-monteneg­rói Zenta ellen. A csapatot egy­előre Szeged TE-nek hívják, ám a vezetők nem zárkóznak el attól, hogy egy esetleges névadó jelent­kezése esetén felvegyék az új tá­mogató nevét. M.J. Sokan féltették, jó tanácsokkal látták el, mondván Vilcinskas biztos csak kihasználja, pár hó­nap ismeretség után nem lehet ennyire tutira menni. De Prokszi szerint nem az eltöltött idő mennyisége, hanem a minősége számít. Elismeri: ránézésre ijesz­tő lehet a .„Litván Ördögnek" is titulált kedves, mert magas, ko­saras és tele van tetkóval - de jó ember. Megismerkedtek és sok közös vonást fedeztek fel egy­másban. Ahogy Bea fogalmaz: ez nem egy éjszakás kaland. Kibic­nek semmi sem drága, máris az esküvő időpontja felől faggató­zom. Lefordítja barátjának a kér­dést - angolul társalognak -, majd Antanastól érkezik a vá­lasz: - Nem lesz ez egy kicsit ko­rai? Ezzel arra is célozva, hogy korábban „szét akarták dumál­ni" őket. Nem sikerült, mert: - Olyan ez, mint amikor a siva­tagban vagy, víz után kutatsz és végre rálelsz egy oázisra - tudod, hogy ott építkezhetsz. Furcsa, mert amikor először meglátja, felfedezi az ember az igazit, meg­ijed attól, hogy az övé is lehet; majd boldogság önti el, tudván, az övé lehet. A múltunk, az eddi­gi tapasztalataink segítettek minket - és nincs annál csodála­tosabb mikor megtalálod maga­dat egy másik emberben. Velünk ez történt... IMRE PÉTER VÁNDORLÁS Bea Ózdon született, de nem ez volt az egyetlen település az életében - játékosként so­kat vándorolt. Megfordult a Borsodi Bányászban (Mis­kolc), a Kisvárdában, a Mis­kolci Kórházban, Budapesten a Vasasban, a Győri ETO-ban és legutóbb - igaz már má­sodszor - Vásárhelyen, a Liss-HNKC-ben. Most, kedvesével Vilcins­kassal Sopronba költöznek ­a sportkarrier miatt. De talán esetükben az sem mellékes, hogy Sopron a hűség városa. Fehérvári Vince az atlantai vb-n ausztrál színekben indul Minden esélyt megragad Fehérvári Vince mindent elkövet, hogy Athénban rajtolhasson. KAJAK-KENU Fehérvári Vince, a Démász-Sze­ged egykori kajakosa továbbra is bízik abban, hogy ausztrálként állhat rajthoz az athéni olim­pián. Hét világbajnoki cím és egy cso­mó egyéb érem. Nem semmi. Fehérvári Vince, a Démász-Sze­gedi VE egykori kajakosa ki­csiny hazánkban mcdálhalmozó volt. Azt azonban tudta, hogy kétszázas menőként - mivel ez a szám nem része az ötkarikás játékoknak - magyar színekben nem igazán van esélye arra, hogy egy olimpiára eljusson. Ezért döntött úgy még tavaly, hogy hazát cserél, belevág az is­meretlenbe. Ausztrália volt az úticélja. A hétvégi második sze­gedi válogató lenne az utolsó le­hetősége, hogy magyarként in­dulhasson az atlantai világbaj­nokságon. Ám ő nem tér haza erre az eseménvre. - igaz, nogy nem megyek Sze­gedre, de azért ott leszek Atlantá­ban, a vb-n - nyilatkozta telefo­non a jelenleg a Sydneytől észak­ra hetven kilométerre fekvő kis­Elhunyt Kubatovics Gyógyíthatatlan betegségben, 52 éves korában elhunyt Kuba­tovics Lajos labdarúgó-játékve­zctő. A kiváló sportember hu­szonhat esztendeje vizsgázott szabályismeretből, s a kötelező „szamárlétra" megmászása után nyolc évig bíráskodott az NB III-ban. Megyénk valameny­nyi településén ismerték, tisz­telték és szerették a sportveze­tők és a focisták egyaránt. Pá­lyafutása során több mint ezer mérkőzésen működött, köz­megelégedésre. Mérhetetlen ta­pasztalatával önzetlenül segítet­te a kezdő játékvezetőket. Kubatovics Lajos hamvasztás utáni búcsúztatása augusztus l-jén pénteken 14 órakor lesz a tápéi temető ravatalozójából. városban, Central Coastban élő Fehérvári. - Az itteni válogatót megnyertem, idén nem verse­nyeztem magyar színekben, így kétszáz méteren KI-ben és K2-ben startolok az USA-ban. Sajnos, csak egy, Ausztráliában töltött év után kérhetem meg az állampolgárságot, ez pedig szep­temberben jön el. így is csak ab­ban a kivételes helyzetben jutha­tok állampolgársághoz, ha a sportág ismert egyéniségei közül nagyon sokan és rettenetesen akarják majd, hogy ausztrál le­gyek. Fehérvári elmondta, hogy ha megkapja az áhított papírt, úgy is csak minimális esélye marad az athéni részvételre. - Jövő májusban Lengyelor­szágban rendeznek egy pótkvali­fikációs versenyt, amelyen ötszá­zon az első két egység juthat még el az ötkarikás játékokra. Egyelő­re még nem töltöttem el Ausztrá­liában a megkívánt minimális időt, a két évet, ám meg akarom adni magamnak az összes san­szot, hogy teljesüljön az álmom, az olimpiai kvóta. Ezért próbálok meg mindent az állampolgárság érdekében. Hamarabb is kijöhet­tem volna, de egyrészt szerződé­sem volt a szegedi klubbal, más­VITORLÁZÓREPÜLÉS Rendkívül jó időjárási viszonyok között 11 versenyszámban mér­te össze tudását a magyar repülő­sport élvonala július 4-19. kö­zött a Magyar Repülő Szövetség által Kecskemét-Matkópusztán rendezett magyar vitorlázórepü­lő nemzeti bajnokságon. Alkal­manként átlagban 5 órát töltöt­tek a levegőben és 400 km fölötti távot teljesítettek naponta a ver­senyzők. A versenyen a Szegedi Repülő Egyesület sportolói kitűnően helytálltak. A standard kategóri­ában Szabó József a 3., Tamás Fe­renc az 5. helyen, a szabad osz­tályban Mihók József a 4., Nagy részt jól éreztem magam otthon - indokolta Athén szempontjá­ból késeinek tűnő váltását Fehér­vári. A kiváló kajakos ugyan elkezd­hetett volna egy számítógépes is­kolát Sydneyben, de inkább a ke­mény tréninget választotta. - Emellett edzői sulira is pá­lyáztam, amely alatt nem csak tanulni lehet, hanem edzősköd­ni is. A következő éveket idekint képzelem el. Sok hatás ért: a ren­geteg utazás, az élmények, a ta­pasztalatszerzés, a kalandok a pozitív, míg az egyedüllét, a nyelvtudás hiánya, amely azért már csökkent, a negatív oldalon. Lassan kezdek rájönni, hogyan működnek itt a dolgok, ráadásul rendesek velem, többen is segíte­nek. Éppen most tudtam meg a helyi, kilencven családot jelentő magyar közösség központi tele­fonszámát, talán ezzel az infor­mációval is jelentőset léphetek előre - tudatta velünk civil elkép­zeléseit Fehérvári. A kajakos a végén megjegyezte: az iskolák miatt szeptemberben, a vb után a csendes, festői kisvárosból Syd­neybe költözik. Talán a 2000-es olimpia színhelye szerencsét hoz neki 2004 kapcsán. MÁDI JÓZSEF Sándor a 9. helyen végzett. Már ezt az eseményt is a szombaton Szegeden kezdődő verseny főpró­bájának tartották a Tisza-parti repülősök. A hét végétől ugyanis rangos vitorlázórepülő eseménynek ad otthont a bajai úti repülőtér: au­gusztus 2-17. között az Al­föld-kupa vitorlázórepülő ver­seny keretében mintegy félszáz versenyző méri össze tudását. A sportrendezvény házigazdája a Szegedi Repülő Egyesület, amely eddig minden esztendőben a résztvevők legnagyobb megelége­désére szervezte meg az ese­ményt. Már a megnyitó óriási ér­deklődésre tarthat számot, ame­lyen bemutatókkal, érdekes programokkal várják a repülés iránt érdeklődőket. Vitorlázórepülő-bajnokság kezdődik Szegeden Bronzérem a levegőben Prok Bea: megtaláltam a sivatagban az oázist Másodszor igazolt el KÉZILABDA Prok Beatrix a szerelem miatt hagyta el a Liss-HNKC kézi­labdacsapatát. Ezt már minden­ki tudja, most viszont arról is kérdeztük: lesz-e folytatás? Kedvesével, a kosaras Antanas Vilcinskas a Soproni Ászokban, ő pedig a Bécsújhelyben foly­tatja pályafutását. Másfél hétig nem lehetett elérni Prok Beát telefonon, mert barát­ja, Antanas Vilcinskas hazájá­ban, Litvániában tartózkodott. Tegnap, miskolci „főhadiszállá­sukon" pihentek, s végre sikerült beszélgetnünk: - Másodszor hagytam el Vásárhelyt, mert majd tíz éve, 1992-ben már sze­repeltem az akkori együttesben. Az egész pár hónapig tartott, el­fogyott a pénz és csapat is. A mostani gárda jó volt, remek kö­zösséget alkottunk, az emberek szerettek bennünket és a város is nyugodt, csendes, kellemes hely. A legszebb időszakomat 1994-től 96-ig Miskolcon töltöt­tem, a Honvéd Kórház színei­ben; itt volt a családom, a bará­tom, ismertek és elismertek. Amikor búcsúzott a Liss-HNKC-től, még nem tudta: folytatja-e a pályafutását. De ak­kor nem is azt tartotta fontos­nak, úgy döntött, végre egyszer nem a kézilabda lesz az első az életében. Ezzel „történelmet írt", hiszen szerelem miatt még senki sem fordított hátat sportágának. Neki sem kell, Antanas és Bea ugyanis Ausztria felé kacsingat­tak - ez „felesben" sikerült. - Eleve az volt a szándékunk, hogy olyan helyre menjünk, ahol mindketten játszhatunk. Nem kérte, hogy hagyjam abba, mert tudja, mennyire szeretem a kézi­labdát. Persze, a legrosszabbra is gondoltunk, s én úgy is vállaltam volna, hogy vele tartok, ha le kell mondanom a játékról. De erre nem lesz szükség, mert megvaló­sult a tervünk: Antanas a Sopro­ni Ászokban, én pedig a Bécsúj­hely együttesében folytatom a pályafutásomat. Játszhatok, ta­nulhatok és dolgozhatok is - a heti négy edzés mellett belefér. Mindent csinálhatok, amit sze­retek, el sem hiszem, hogy ennyi jó történik velem. Vagyis nem adok fel semmit, inkább most nyertem meg mindent. Prok Beatrix (labdával) ősztől már az osztrák Bécsújhely gárdáját erősíti. Fotó: Tésik Attila

Next

/
Thumbnails
Contents