Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-28 / 174. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. JÚLIUS 24. • AKTUÁLIS« 3 A megkérdezett polgármesterek szerint rossz a támogatási rendszer Önkormányzatok a pácban Csongrád megyében a forráshiánnyal küzdő települések szinte mindegyike jóval kevesebb támogatást kapott, mint amennyit kért. A polgármesterek szerint a pályázatok elbírálási rendszere rossz, mivel nem településbarát. Az önkormányzatok megalakulása óta, vagyis 1990 decemberétől adható önhikis, azaz önhibájukon kívül forráshiánnyal küzdő településeknek állami támogatás. Az idén Csongrád megye hatvan települése közül negyvenhat élt ezzel a lehetőséggel és pályázott. A napokban értesítette a Pénzügyminisztérium (PM| az önkormányzatokat, mennyi forintot kaptak az államtól. Megyénkben Pusztamérges kivételével valamennyi település a kértnél jóval kevesebbet vagy semmit sem kapott. Emiatt a térség polgármesterei - pártállásuktól függetlenül - közösen próbálnak meg tenni valamit. A legnagyobb probléma, hogy a megszigorított pályázati feltételek miatt jóval kevesebb önkormányzat, jóval kevesebb támogatásért pályázhat. A polgármesterek szerint a kormány magukra hagyta az önkormányzatokat. A nehéz helyzetben lévő települések még a dologi kiadásaikat sem tudják fizetni, nemhogy kisebb-nagyobb beruházásokat finanszírozni. A települések vezetőinek többsége nem ért egyet a támogatási rendszerrel. - Nem elég, hogy egyetlen fillért sem kaptunk, de meg sem indokolták ennek okát - panaszolta Nyáriné Tajti Anna üllési polgármester. A község tényleges forráshiánya 60 millió forint, de a szigorú pályázati feltételek miatt csak közel 15 milliós hiányról adhattak be kérelmet. Üllés első embere nem érti az egész támogatási rendszert. - A szabályok szerint ha az adott önkormányzat dologi kiadásának szintje 110 százalék fölött van, vagyis túlköltekezett a hivatal, nem is lehet pályázni az önhikire. Ezzel szemben az Állami Számvevőszék munkatársai nemrég vizsgálatot tartottak nálunk és megállapították, hogy igen takarékosak vagyunk, kiadási szintünk mindössze 83 százalék. Ennek ellenére egyetlen fillér sem jár nekünk - folytatta. Domaszék jegyzője, Gulácsiné Somogyi Ilona úgy véli, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha elhagynák az egész pályáztatást. - Az önhiki csak a működési költségekre ad pénzt. Emiatt a befolyt összegeket csak villanyszámlára költhetjük és nem fejlesztésre, ezért pedig szinte fölösleges pályáznunk. Ezért az lenne az ideális, ha az állam állná az önkormányzati feladatok végrehajtásának száz százalékát - mondta a jegyző. A község 44,2 millió forint hiánnyal küzd. Ezzel szemben csak 12,5 millióról adhattak be pályázatot. Ebből az összegből pedig a PM még további 5,7 millió forintot lefaragott és 6,8 milliót állapított meg. K.T. Kevesek igénye a hitélet Vásárhelyen A többség vallástalan A közvélemény többségében református településnek tartja Vásárhelyt. Ám úgy tűnik, itt eltolódnak a felekezetek közötti arányok, miközben - a megye más településeit jellemző tendenciával ellentétben - amúgy is csökken a hívek száma. Zömében százhúsz család tartja fenn a vásárhelyi tabáni egyházközséget, benne a 850 személyes, kereszthajós tabáni templomot, a hozzá tartozó parókiát és az egykori iskolaépületet. A hívek száma a templom 1905-beli felszentelése óta jelentősen lecsökkent. - Három évi segédlelkészkedést követően 1995-ben kerültem a vásárhelyi tabáni templomba, s azóta itt szolgálok mondja Demeter János. A tiszteletes a Sátoraljaújhelyre megválasztott, és 1990-ben Vásárhelyen polgármesterjelölt Kádár Ferencet követte ebben a tisztségben. Demeter János szegedi tanulóidején, azaz még segédlelkészként -smerte meg e munka sokoldalúságát, sokszínűségét, _ hiszen a Kálvin téri templomi szolgálat mellett a börtönbeli hitélettel foglalkozhatott, taníthatott a vallástanári tanszéken, sőt az első évben még Mikulás is volt az egyházközség óvodájának ünnepségén. Alapélményévé azonban a VáDemeter János tiszteletes a felnőtt kori kereszteléseket tartja komolynak. Fotó: Tésik Attila sárhelyen eltelt nyolc év vált. Utólagosan úgy látja, hogy a szegedi gyülekezeti élet színesebb, pezsgőbb, mint a vásárhelyi. A megyeszékhelyen ugyanannyi református hívő él, mint VásárV en. moTvnek gyülekezeti élete mégis lanyhább. A tiszteletes szerint a térségben Hódmezővásárhelyen élnek a legnagyobb arányban olyanok, akik magukat nem tekintik egyik egyházhoz tartozónak sem. - Szegeden minden ötödik ember mondja magát egyházhoz nem tartozónak, Vásárhelyen EGYHAZKÖZSEGEK CSONGRÁD MEGYEBEN 1 K7I [ »a Katolikus 75 minden harmadik. Míg Makón és Szentesen minden negyedik mondta Demeter János. Ezek szerint az, hogy valakit csecsemő korában megkereszteltek, nem sokat jelent. A tabáni gyülekezet tagjainak nagy része - hasonlóan a többi gyülekezetéhez - fiatalokból és az idősebb korosztály tagjaiból áll. A középkorosztály viszonylag kis létszámú, közülük is az ötvenévesek, vagy ehhez a korosztályhoz közel lévők látogatják az istentiszteleteket és szeretetvendégségeket. - A konfirmációk számára nem panaszkodhatom, a temetések száma viszonylag kevés - sorolta a tiszteletes. - Ez utóbbi oka az, hogy Vásárhelyen jobban szeretik a társadalmi szertartásokat, mint az egyháziakat. Az ország más részein pedig épp a társadalmi búcsúztatók az ismeretlenek. A tabáni templomban ritkán tartanak esküvőket. Ennek pedig az az oka, hogy ebből a szempontból kedveltebb az ótemplom - Szegeden rendszeresen eskettem, itt viszont csak elvétve tudok. A tabáni templomban tavaly összesen két párt adtam öszsze, előtte négy évig egyetlen egyet sem. A tiszteletes szerint nem túl gyakoriak a kereszteléseket sem, ám ezt a gyülekezet életkora miatt rendben lévőnek látja. - Azokat a kereszteléseket tartom komolynak, melyeket felnőtt korban kérnek. A gyülekezet erős tagjainak számító fiatal értelmiségi családok elköltöztek a városból - osztotta meg tapasztalatait a tiszteletes, aki hozzátette, a gyermek és a felnőtt bibliaórák mellett a vasárnapi gyermek istentiszteletek is népszerűek. Ezekre azokból a családokból jönnek, ahol a vallásgyakorlat természetes igény. KOROM ANDRÁS Egyházmegyei adatok A magyar lakosság számának lassú, de biztos apadásával arányosan csökken a magukat vallásosnak mondók aránya is. A katolikusok és reformátusok egy adott területen mért és egymáshoz viszonyított arányszámának alakulását elsősorban nem a felekezetek hitterjesztő aktivitása, hanem más, zömmel társadalmi tényezők határozzák meg. Az egyes egyházaknak csak egyházkerületi, illetve egyházmegyei viszonylatban vannak adataik a hívőszámok alakulásáról. A megkereszteltek és az egyházi hozzájárulást fizetők arányát rögzítik, az egyházközségekben vezetett anyakönyvi feljegyzéseket vezetik, ám az egyházi közigazgatás határai egyetlen felekezetnél sem egyeznek meg a mai megyehatárokkal. Az összesített adatok alapján azonban nem állítható, hogy regionális szinten eltolódott volna a katolikus és református hívek számának aránya. A magyar településszerkezetet mindmáig jellemzi a falvakban élők városba áramlása (bár a legnagyobb városok agglomerációját tekintve épp ellentétes folyamat állapítható meg: számos városi építkezik az úgynevezett alvótelepüléseken |. A kisebb városokba, mint például Csongrád megyében Hódmezővásárhely vagy Makó, számos kis faluban élő települt be az utóbbi években, sőt arra is gyakran akad példa, hogy Szabolcsból vagy távolabbi megyékből érkezzenek családok. A betelepülők többnyire hátrányos helyzetű, szegény emberek, nem egyszer cigány famíliák, akmelyeket a katolikus hit gyakorlása jellemez, így az „anyakönyvezett" katolikusok aránya gyakran emiatt megnövekedhet a reformátusokkal szemben. I. SZ. Nincs torlódás a határon Minden magyarországi határátkelőhelyen folyamatos a forgalom, megszűnt a várakozás. A Hegyeshalomnál szombat délután tetőző beutazási csúcs még aznap estig leapadt. A szombati nap folyamán összesen mintegy 120 ezren lépték át a magyar államhatárokat. Jelentős volt a Horvátország felé irányuló forgalom is: németek, lengyelek, szlovákok, csehek és magyarok közül sokan választják az Adriai-tenger partját a nyári szabadság idején. A letenyei átkelőnél szombaton a 30 ezret is elérte a kilépők száma. Jóléti megszorítások PANEK SÁNDOR Kommunikációs lufi még akkorát nem pukkant, mint a szocialista kormány által „jóléti rendszerváltozásként" beharangozott fordulat. A beígért, gyarapodás nemcsak, hogy elmarad, s nemcsak, hogy az ellenkezője történik, de mindez késve derül ki, és a halogatásért senki nem vállal felelősséget. Félretéve a bosszúságot, hogy rendszerváltozást túlélt pohtikusok minősítik át a fogalmat, a jólét ígérgetése több következménnyel járhat annál, hogy egy kormány eljátssza a választók bizalmát. Megint ostobának nézték az embereket. Éretlennek ahhoz, hogy maguk legyenek képesek eldönteni, a kilencvenes évek végére kedvező útra talált ország jólétéhez mennyi erőfeszítés kell még. Megint azt gondolták, hogy a választói bizalom pohtikai marketing útján a végtelenségig „kezelhető", s újabb lufik eregetésével minden szükségszerűnek tűnhet, amit a hatalom birtokában tesznek. Ez a szemlélet abból indul ki, hogy a dolgok tetszőlegesen el- és átnevezhetők, foglalkozni mindig csak az aktuális kényes ügyekkel kell, a politika nem közszolgálat, hanem lavírozás, az emberek élete, gondolkodása amúgy is vezetőfüggő, minden úgy lesz jó, ahogy alakul. Még így is jobb, mintha ennél is roszszabb lenne. De hát a jólét nélküli rendszerváltozás kötelez: egyszer elő kell állni az átnevezhetetlen tényekkel. A gazdasági és a pénzügyi tárca hónapokon át alig tett mást, mint alájátszott a kormány politikai imázsalakításának, noha mindkét miniszter, a pénzügyi szakember kormányfővel együtt tisztában volt a valódi helyzettel. A halogatásnak kapkodás lett a vége: ahg eresztették fel a „takarékosság éve" elnevezésű új varázslufit, már jött is a megtakarítási intézkedéssorozat, amelytől joggal hárították el a „csomag" megnevezést, hiszen a csomag két hónappal azután következett. A háttérben maradó, segítő állam helyett előtoppant a már jól ismert korlátozó, osztogató-visszavevő, kiszámíthatatlan állam. Az állam olyan - finoman szólva - váratlan húzást enged meg magának polgáraival szemben, mint a lakáshitelek adókedvezményének eltörlése; olyan kedvezményt von vissza, amellyel évekre előre kalkuláltak, akik igénybe vették. Ez a gesztus árulkodóbb, mint a gazdasági ösztönzés helyett bevezetett megszorítás politikája. Amaz csak az ötletek hiányára vall, ez viszont azt jelenti: a hatalmon lévőknek jogában áll beavatkozni az emberek terveibe; nem számít, hogy közben meginog-e a tervezhető jövőbe vetett hitük. Tipikusan késő Kádár-kori mentalitás: az ország gyarapodása függjön egy hatalmi eht fáradtságos ténykedéstől, küzdelmétől a maga keltette válsággal, és ne attól, hogy az embereknek van-e bizakodásuk és autonóm képességük saját körülményeik gyarapításával foglalkozni. Majd mindent időben megtudnak. Kistelepülések szennyvízgondjainak megoldására Nyárfa szívja, nádas szűri Kis lélekszámú településeken és tanyákon alkalmazhatók a természetközeli szennyvíztisztítási technológiák, amelyek nagy vízigényű növények telepítésével szűrik az ülepített szennyvizet. Egyelőre a dél-alföldi régió egyetlen településéről sem folyamodtak vízügyi célokra is igénybe vehető, uniós Sapard-támogatásért, amely többek között „természetközeli szennyvíz technológiák" telepítésére is fordítható - tudtuk meg a szegedi Sapard-központtól. A szennyvíz hagyományos kezelési módjától (csatornarendszer vezeti a tisztítóműhöz a szennyvizet) abban különbözik a Magyarországon még újdonságnak számító technológia, hogy sokmilliós beruházás nélkül, nagy vízigényű növények telepítésével oldja meg a szennyvíz ártalmatlanítását. Hasonló módszerrel azért itthon is kísérleteznek. Az országos, sajtó is hírül adta, hogy Fertőrákos térségében a szennyvíztisztítóból érkező vizet természetes szűrőmezőn átvezetve bocsátják a Fertő tóba, amelynek minőségét szigorúan ellenőrzik. Két nádast alakítottak ki, területük együtt több mint 21 hektár - a jelentős beruházás mintegy 40 millió forintba került. Szerényebb formában telepítve a természetközeli víztisztítási technológiát, elsősorban kis lélekszámú (legföljebb egy-kétezer fős) települések szennyvízkezelési gondjait oldhatják meg. A módszer terjedésére azonban még várni kell. Nóvák Gyula, a Szegedi Víziközmű Működtető és Fejlesztő Rt. igazgatója tájékoztatása szerint várhatóan jövőre támogatja a Belügy- és a környezetvédelmi minisztérium a hasonló víztisztító beruházásokat. A szakember elmondta, hogy az előző fázisban ülepített szennyvizet megszűrő nádas mellett az ugyancsak sok vízzel élő nyárfák is alkalmasak e célra. A fákat nem a vízbe, hanem az árok dombos partjára telepítik. Hasonló módszert alkalmaztak már Csongrád megye több településén, valamint Gyulán és Kecskeméten is. A megoldás hátránya viszont, hogy a növények télen jóval kevesebb nedvességet igényelnek, így a szennyvíztisztító hatásuk sem éri el a tavasztól őszig mutatkozó szintet. A hasonló technológiák kiépítését szigorú feltételekhez kötik, a telepítést alapos hatásvizsgálatok előzik meg. A legfontosabb cél az ivóvízbázisok védelme. A természetközeli szennyvíztisztításban rejlő üzleti lehetőségeket már felfedezték: az interneten található egyik ajánlat Kacorlak település gyökérzónás tisztítótelepéről közöl referenciafotókat. Hasonlót négyzetméterenként 250 ezer forintos áron alakítana ki a hirdető vállalkozó. NY. P. A nádas telepítése kevesebbe kerül, mint a víztisztítók. Fotó: Karnak Csaba