Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-03 / 153. szám

Csütörtök, 2003. július 3. BIZALMASAN Egyedülállók: csak egyszer Valami kis csacsogás ez a szinglizés. Valami mindjárt elolvadó tejszínhab a télálló-nyárálló-vízálló Estéé Lauder sminken, amit tűsarkú cipőben hazaesve egykönnyű eltávolí­tani, hogy esti drámai festékben igazi ínyencséggel, csípős ázsiai szósszal hibátlanba öltözött öltönyös menőt legyen érdemes várni, aki nincs. Nem, a szingllk mimikája az Idő elteltével nem idomul pár­jukéhoz, aki valaha jóképű, sármos, legerősebb és legbátrabb volt, a szinglik nem hajolnak a konyhában gőzölgő jól bevált pörkölt fölé, mint a közösséglek, és vallják be maguknak ízlelés közben, hogy: Hufnágel Pisti... Mert a szinglik nem szeretik a rozsdás hajcsavarókat, a szinglik csak arra vigyáznak, hogy ne hibázzanak iránytűnek lenni valaki új életében... és erre adnak, meg az egzisztenciájukra, ma mindennél többet ér az. És a fiú, ha egyedülálló, mindenen átívelő tartalmas és főként sike­res magányában éppen azon a forró nyári éjszakán éppen Neki nem ad csókot, nem csókol, mert abból kapcsolat lesz és akkor mi lesz. Legalább őszinte volt. És a lány, ha szingli, rögtön az első lépések után belezúg az anyukája által kijelölt sima úton az egyetlen rögbe, akkor Rá gondol, hetekkel később éjjel SMS-t csak azért se küld, hogy „tudom, hogy ébren vagy, s ha érzem, hogy felébredsz, akkor én mindig, mint most Is, aludj szívem", kilencvenhat karakter, visszafojt­va, nem küldi el, még jó, hogy nem volt őszinte, mi lenne akkor. Mondják a lányok, a fiúk mintha egyre kevésbé tudnának közeledni, s ha mégis megteszik, kellemes szavaikat nyitásból visszaveszik valami nyers, idétlen megnyilvánulással, ami érthető, hiszen annyi a veszte­nivaló, de azt tudni nem lehet, mi az, ami nyerhető. Megteszik ezt a lányok is, dacból, ha a szingli odalett az NB l-es játékosért, hát akkor inkább a válogatott kerettaggal vacsorázik, aki bitangul tud nézni. De akkor kiderül, hogy nem szimplán szinglik, mind a ketten, akik csak egyszer, only once (mert a szinglizés nem magyar találmány), hanem kis buták, mert hallani hány ilyen történetet, hogy a nyitott tetőablak felett csillagos ég alatt simogatja szépen a nagy hóhányó, aki azt állítja magáról, hogy a felesége tudja, hogy becsületes, pedig nincs is neki, simogatja szépen a szingli lány kezét, aki egyszer csak elejti a varázsszavakat, a levonó leplet, hogy hiába itt minden kel­lemesség, ez az egész csak azért is, az ő múlt idejű hóhányója miatt van, pedig lehetett volna bármi. Akármi. Amit bevállalni egy rendes trendi nem mer, szinglizés van, only once. Valami kis csacsogás, valami könnyen olvadó tejszínhab. BLAHÓ GABI ALMÁSI ÉVA A KONYHÁBAN CSAK KUKTA, DE TAKARÍTÁSBAN VERHETETLEN Káros iflftfiiatPl A legnépszerűbb amerikai videojátékoknak majdnem a fele „egészségtelen" üzenetet hordoz a lányok számára, ideértve az irreális testábrázolásokat, a provokatív ne­miséget és az erőszakos viselkedésmód bemutatását ­állapították meg amerikai kutatók. MTI A Mai gyerekek elnevezésű ka­liforniai gyermekvédő szerve­zet megbízása alapján készült tanulmány szerint az amerikai videojátékok a nőket nem szimpatikus módon mutatják be, nagyon eltorzított képet festenek róluk. Az Egyesült Ál­lamokban a gyermekek na­ponta átlagosan másfél órát foglalkoznak on-line tevé­kenységgel vagy videojátékok­kal. Mint -a Reuters hírügy­nökség jelentette, a „Mai gye­rekek" szervezet tanulmányá­nak vizsgálata a legkelendőbb tíz amerikai videojátékra ter­jedt ki. Ezeknek a játékoknak az 54 százalékában szerepelt női fő­hős, míg a 92 százalékukban tűnt fel férfi főszereplő. A já­tékok női szereplőit eltúlzott és sablonos módon mutatják be, 38 százalékukra jellemző a női test kihívó ábrázolása, ide­értve a dekoltázst, a combokat és a meztelen derekat. Ezen­kívül a női szereplők 38 szá­zalékának nagy a melle és 46 százalékuknak szokatlanul vé­kony a dereka. Összességében a női szereplők 54 százaléka tűnik harciasnak vagy erősza­kosnak, miközben számos nő­alak sablonos viselkedést és jellegzetességeket mutat. Az amerikai videojátékok egészségtelen üzenetei abban nyilvánulnak meg, hogy mind a lányokra, mind pedig a fi­úkra nagy hatást gyakorol a médiának ez a legújabb for­mája és a játékfelhasználók úgy gondolják, hogy a lányok­nak a bemutatott módon kell kinézniük és viselkedniük. Például egyes videojátékok­ban a női szereplők bizonyos helyzetekben idegesen vihog­nak vagy sóhajtoznak, miköz­ben férfi szereplőtársaik ezzel egyidejűleg nem így reagálnak ugyanazokra a történésekre. •-marii Július 6-án, vasárnap 10-18 óráig, Forrás Szálló, Szeged „ Vaszy Terem " I. emelet TULAJDONJOGOT vásárolhat SPANYOLORSZÁGBAN már 10 M Ft-tól, hitellehetőséggel! Spanyolország vezető építő és ingatlanforgalmazó cége. www.euromarina.es • e-mail cím: alcazares@freemail.hu Tel.: 30/995-1998 „„„.. \ férje szereti Budapesten kívül Szeged az egyetlen ma­gyar város, ahol nem esik depresszióba ­mondja Almási Éva, aki tavaly a III. Ri­chárdban aratott nagy sikert a szabad­térin, nemrégiben pedig a Mediterrán Te­raszon vendégszerepelt. A népszerű szí­nésznő nem titkolja, hogy civilben a főzés nem az erőssége, ezért otthon férje, Ba­lázsovits Lajos az úr a konyhában. - Országszerte sikerrel játsszák az Éden­től keletre színpadi változatát. Mennyire zavarták Szegeden az előadás közbeni váratlan történések? - Hozzá vagyok szokva mindenféle le­hetetlen színpadi szituációhoz, de az engem is megdöbbentett, amikor elő­ször egy szúnyogirtó repülőgép kezdett körözni fölöttünk, majd egy koncertet kellett volna túlharsognom. Megközelí­tőleg ideális körülményeket kell terem­teni a közönség számára ahhoz, hogy él­vezni tudjon egy színházi előadást. Ezt a produkciót tavaly mutattuk be Budaör­sön, és úgy tűnik, mindenhol nagyon szereti a publikum. Pedig bevallom, kez­detben szkeptikus voltam, mert nem egy könnyű bulvárdarab. Steinbeck per­sze jó író, és az izgalmas történet leköti a nézőket. Szeretek Szegeden lenni és játszani, amin azért lepődöm meg, mert ha kimozdulok Budapestről, mindig rám tör a depresszió. Itt viszont kelle­meseket sétálok, élvezem a város szép­ségét. - Hogyan tölti a nyarat? - Dolgozom. Az ősszel Osborne Dü­höngő ifjúság című darabját rendezem a Thália Stúdióban, Kaszás Gergő, Schneider Zoltán, Balázsovits Edit, Si­ménfalvy Ágota és Koncz Gábor alakítják majd a főszerepeket. Idén nyaralni sem megyek, mert kitölti az életemet ez a feladat. Felkértek Nádas Péter Találkozás című darabjának főszerepére is, de egyelőre nem tudok azzal foglalkozni, mert egyszerre csak egy dologra vagyok képes teljes erőbedobással koncentrálni. Úgy gondolom, ebben a korban már csak azokat a szerepeket szabad eljátszani, amelyekkel tényleg mondani akarok va­lamit a világnak. - Rendezte már a lányát? - Nem, de ilyenkor nem is úgy gondolok rá, mint a lányomra. Érdekes ez a darab, tíz évvel ezelőtt láttam a vígszínházi elő­adást, azóta hihetetlenül sokat változott körülöttünk minden. Amikor most új­raolvastam, megdöbbentett, hogy a hu­szonöt-harmincöt éves korosztály a mai Magyarországon ugyanazokkal a prob­lémákkal küzd, amelyekről Osborne az ötvenes évek közepén írt. A fogyasztói társadalom, az elszemélytelenedés Almási Éva Molnár Ferenc színmüvében, A testőrben. FOTÓ: MTI ugyanúgy begyűrűzött hozzánk, ugyan­úgy kínlódnak a fiatalok. - Ahol három színész él együtt, ott az otthoni beszélgetéseknek is központi té­mája a színház? - Egyáltalán nem! Férjemmel, Balá­zsovits Lajossal már az elején eldön­töttük, hogy a szakmai problémákat a kapun kívül hagyjuk. A lányom ebben a szellemben nőtt fel, így ezt a játékszabályt automatikusan átvette. A családi ebédek közben sohasem a színház a téma, in­kább arról diskurálunk, hogyan kell jó töltött paprikát vagy meggylevest csi­nálni. - Ki a legjobb szakács? - Egyértelműen a férjem. A múltkor születésnapi partit rendeztünk a lányom­nak, katasztrófa volt, hogy Lajos nem tudott otthon maradni segíteni. Én nem tudok főzni, ő viszont nemcsak tud, ha­nem szeret is. Az isteni hűsleveseit imá­dom legjobban. Nagyon kreatív szakács, bármilyen otthon fellelhető alapanyag­ból tud valami finomat csinálni. Erre én képtelen vagyok, mindig precízen ragasz­kodom az előírt recepthez. Ha vendé­geket várok vacsorára, teljesen pánikba esek. A családomnak bármit főzök, biz­tatásképpen a legrosszabbra is azt mond­ják: nagyon finom. A vendégektől nem várhatom el ugyanezt, ezért inkább én vagyok a kukta, és Lajosra bízom a kony­hai alkotómunkát. A takarításban viszont verhetetlen vagyok. H. ZS. Segíthet az ideiglenes különélés Hol van már a szívdobogás, a boldog mosoly, ha ta­lálkoznak? A kapcsolatra a türelmetlenség, a minden­napos vita jellemző, amikor mindkét félben felmerül a válás gondolata. Ilyenkor érdemes megpróbál­kozni az ideiglenes különélés­sel, hiszen így teljesen űj kö­rülmények közé kerülnek a partnerek, és ezek az új kö­rülmények megkönnyítik az együtt töltött idő értékelését, a következtetések levonását. A legfontosabb az, hogy mindketten tudják, nem az egyik hagyja ott a másikat, ha­nem egyetértésben, átmeneti­leg változtatnak a megszokott helyzeten. Ha sikerül tisztázni az egymás iránt érzett türel­metlenség okát, a viták erede­tét, akkor megcsillanhat az új­rakezdés lehetősége is. Az ide­iglenes különélés tehát nem szükségszerűen a befejezése a korábbi kapcsolatnak, hanem lehet a közös újrakezdés lehe­tőségének az alapja is. Amíg nem mondták ki a vá­lást, a különélőket összetartja a törvény. És talán valami más is? Az a tudat, hogy nincs még minden veszve, hogy saját döntéssel is visszacsinálható az, ami volt. Amíg néhány ba­rát tud csak az elhatározá­sukról, addig a visszatérés is egyszerűbb. Még valamelyik­ük meggondolhatja magát, s talán sikerül rávenni a másikat is: próbálják meg újra, de most már okosabban... É.E.

Next

/
Thumbnails
Contents