Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-23 / 170. szám

SZERDA, 2003. JULIUS 23. • MEGYEI TŰKOR" Szegedi a legfinomabb magyar karamellafagyi Andriszál Balázs országos bajnok Szegedi cukrász készítette idén az év fagylaltját. Huszonegy mcstercukrász műve közül Andriszál Balázs karamcllafagy­laltját találta a szakmai zsűri a legjobbnak, legfinomabbnak. A szegedi Virág főcukrásza, And­riszál Balázs nyerte idén a cuk­rász ipartestület által rendezett Az év fagylaltja elnevezésű versenyt. Karamcllafagylaltját aranyéremmel jutalmazta a szakmai zsűri. A versenyt két ka­tegóriában rendezték meg, min­den indulónak egy kötelező és egy szabadon választott fagylal­tot kellett elkészíteni. A szegedi fiatalember a kötelező ízzel, a ka­ramellával nyert. Andriszál Balázs lapunknak elmondta, hogy ezt az ízt na­gyon nehéz igazán jól kikeverni, ugyanis a cukor aránya és a pör­kölési idő döntően befolyásolja az összhatást. A díszítésre is nagy gondot kell fordítani egy ilyen versenyen, mert egyrészt elvárás, hogy az látványos le­gyen, ugyanakkor minden egyes darabjának fogyaszthatónak is kell lenni. Andriszál Balázs a szabadon választott kategóriá­ban szintén egy hagyományos­nak mondható fagyit alkotott ­a sztracsatellát. Jóllehet a ver­seny szempontjából ajánlatos ebben a kategóriában egyedit, különlegeset alkotni, a szegedi főcukrász mégsem élt ezzel a le­hetőséggel. Szerinte az egyéni kreáció csak fantázia kérdése, szakmailag azonban nem olyan nagy kihívás, mint egy jól is­mert íz elkészítése, ahhoz ugyanis mindig van viszonyítási alap. Volt azonban még egy oka arra, hogy ne készítsen fantázia­fagylaltot. Mint mondta, ezek­ben sok mesterséges anyagot és ízt kell használni, ő viszont csak természetes alapanyagokkal dolgozik. A versenyt egyébként hosszas kísérletezés előzte meg: a főcuk­rász közel tíz különböző ízű ka­ramellafagylaltot készített el, mire megtalálta azt az ízt, amely a legjobbnak, legfino­mabbnak bizonyult. Azóta ezt felvették a Virág cukrászda kí­nálatába is. A főcukrász az első helyezett­nek járó oklevélen és szobron kívül az egyik támogató külön­díját is elnyerte. Ezeket kiállít­ják majd a Virágban. Elképzel­hető, hogy Az év fagylaltja elne­vezésű versenyt jövőre a patinás szegedi cukrászdában rendezik meg. TÍMÁR KRISZTA Andriszál Balázs főcukrász természetes alapanyagokból készíti fagylaltjait, a díjnyertes karamellt is. Fotó: Miskolczi Róbert Walesi bárdok Vásárhelyen Walesi kórus vendégszerepel jú­lius 23-24-én Vásárhelyen. A Nyugat-Európától az Egyesült Államokig ismert, a walesi bányászkórus hagyományokat képviselő nagy múltú Penrhyn férfikar tagjainak legtöbbje elő­ször jár Magyarországon. A látogatás előzménye: a vásár­helyi Városi Vegyes Kar csaknem tíz éve, nagy sikert aratva, föllé­pett az észak-walesi Bcthesdá­ban a Penrhyn meghívására, s a kórus most viszonozza a látoga­tást. - Hozzátartozókkal együtt voltunk náluk, két busznyi csa­pat, ők is családostul jönnek hozzánk - tudjuk meg Győri Sá­ra karnagytól, akinek vezetésével már hetek óta gyakorol a Városi Vegyes Kar. Két nagy, közös föllé­pése lesz a két kórusnak, az egyik július 23-án, délután 5-kor, a vá­rosháza dísztermében, ahol vilá­gi dalok hangzanak el, és más­nap délután, fél 7-tól, a belvárosi katolikus templomban, egyházi műveket adva elő. A vendégek specialitása: a ma­gyar kóruskultúrától elütő, itt kü­lönlegességnek számító népdalih­letésű művek, földolgozások sora. Nemcsak föllépnek a walesiek a Vásárhelyen, de meg is ismerked­nek várossal és környékével, Lel­kes István művésztanár segítsége által: múzeumok, Aranyági mé­nes, kardoskúti puszta, Mártélyi holtág, s így tovább. Mindezekből nyilvánvaló: a csoport - melynek titkára Búza Imrénével, a városi angol nyelvi munkaközösség ve­zetőjével, a vegyes kar tagjával és Győri Sárával folyamatosan tartja a kapcsolatot - kizárólag jól érez­heti magát Vásárhelyen. ECS. A Harangozó-díjas Szögi Csaba hazatérései Mondjuk, városvédő leszek Nyugdíjas koromban hazajövök Szegedre és Magyar Ede Ala­pítványt csinálok - vázolta csak félig tréfásan a jövőjét Szögi Csaba, Magyarország egyik leg­jelentősebb kortárs táncszínhá­zának alapító vezetője. Ez a nyár más, mint a többi. Bár a többit is minden évben „itthon, Szegeden" töltötte Szögi Csaba, a Közép-Európa Táncszínház ve­zetője, az idén - nemcsak pihen. Az Alternatív Színházak Szö­vetsége, melynek március óta az alelnöke, most először Szegeden rendezi meg éves szemléjét. A SZASZSZ, vagyis a szegedi alter­natív színházi szemle a jelek sze­rint teljes természetességgel csatlakozott a MASZK Egyesület megszokott nyári fesztiváljához, a szabad színházak nemzetközi találkozójához. A kettő együtt a Thealter International. - A Szö­vetség már évek óta keresi a módját, hogyan lehetne az alter­natív színházak budapesti talál­kozóit valódi fesztiválokká alakí­tani - magyarázza az alelnök. - A Közép-Európa Táncszínház elő­adásaival jártunk a szegedi nem­zetközi találkozókra, itt mindig jól ereztük magunkat, tiszteltük is érte a szervezőket. Örülök, hogy befogadtak minket. Az al­ternatív alkotói szemléletnek Szegeden hagyományai vannak, gondoljunk Paál Istire, az utána következőkre, Árkosi Árpádra, Kormos Tiborra, az Egyetemi Színpadra, más híres-neves ját­szó alakulatokra, a Ruszt Jó­zsef-féle Független Színpadra, Balog József ék 13 éves szabad színházi fesztiváljaira. A Theal­ter olyan európai jelentőségű művészeti fórum lehet, amely segít kapcsolatot tartani az uni­ón kívüli, déli országok művé­szeivel. Vonzó lesz ezért a nyuga­tiaknak is. Veszprém a tánc, Miskolc az opera, Pécs a színház fesztiválvárosa lett. Szeged az al­ternatív színházaké. Szögi Csaba az egykori ÉDOSZ Szeged Néptáncegyüttes különö­sen tehetséges táncosa volt. Húszéves korában a dunaújvárosi Szögi Csaba: Az alternatív alkotói szemléletnek itt hagyományai vannak. Fotó: Kantok Csaba Vasas együttes vezetője lett, amely a keze alatt az akkori szak­szervezetek által támogatott, vi­rágzó hazai néptáncmozgalom él­vonalbeli csapatává nőtte ki ma­gát. Koreográfiái feltűnést keltet­tek, a szakemberek dunaújvárosi alkotóműhelyt emlegettek. Azt mondja, mindig is csapatjátékos volt. Az általa 14 éve alapított Közép-Európa Táncszínházban, amely az egyik legerősebb együt­tes a kortárs magyar táncművé­szeti palettán, számos kiváló mozgásművésszel, koreográfus­sal, zeneszerzővel dolgozott együtt, jelenleg a kiugró tehetségű Horváth Csaba az együttes művé­szeti vezetője. A folklórgyökerű produkcióik ízig-vérig modern táncszínházi művek. Az idén március 15-én Szögi Csabát Harangozó-díjjal tüntet­ték ki kiemelkedő előadói, kore­ográfusi, táncpedagógusi, együt­tesvezetői tevékenysége elisme­réseként. Azt mondja, külön öröm volt, hogy vele együtt kapta meg a rangös díjat egy másik egy­kori szegedi táncos, fuhász Zsolt. Meglep ez a kitartó Szeged-rajon­gás, végtére felnőttkori művésze­ti sikerei nem a szülővárosához kötődnek. - Egyszer jöttem haza Rátkai Sándor bácsihoz papucso­kat rendelni a táncosoknak. Rá­nézek a kifüggesztett működési engedélyére, mondom neki: ezt meg az én nagyapám írta alá! Az ipartestület elnöke volt, elismert cipész. A dédmamám viszont a nyitóbeszédet mondta, Ferenc József felséges színe előtt, a sze­gedi színház avatásakor. Hogy lei volt a dédmamám? Egy szép sze­gedi lány. És perfekt német. Apai felmenőim 1624-ben már itt vol­tak Szegeden. A családfán olyan nevek szerepelnek, mint Szögi ­eredetileg Szegi - Márton, a vá­ros egykori főbírája, Szögi Endre, a zenetanszék alapítója. 1979­ben mentem el, ideiglenesen Bu­dapesten állomásozom, de nyil­ván hazajövök, amint lehet, vég­leg. Hogy mit fogok itthon csi­nálni? Mondjuk, városvédő le­szek... És Magyar Ede Alapít­ványt csinálok, hogy ne lehessen többé lebontani Nagyvíz előtti házat, vagy eltüntetni a szecesz­sziós paloták díszeit. SULYOK ERZSÉBET A folyó nem csak örömöt nyújt, veszélyt is rejt Tiszta Tiszán nagy kaland a túra Itthon a nyári időtöltések leg­kellemesebbike a tiszai vízi tú­ra. A bátrak e vállalkozása nem­csak örömöket nyújt, hanem ve­szélyeket is rejt. A Tisza felső szakaszain érdemes igazán túrázni: kétszázötven fo­lyamkilométer esik az országha­táron kívül, ezen vidék bővelke­dik látnivalókban, a folyó mellék­ágai különösen szépek. De a Ti­sza szerelmesei a magyarországi szakaszokon is jól érzik magukat. A túrára vállalkozóknak azon­ban érdemes még indulás előtt, önmaguk érdekében gondoskod­ni egy-két apróságról, melyek adott esetben nagyon fontosak lehetnek. Dr. Chomiak Walde­mar háziorvos szerint a meglepe­tésszerű izomláz beszerzése előtt otthon pár napig lehet edzeni, tornáztatni a gerincet. Az orvos szerint a déli órákban nem aján­latos evezni, más napszakokban is elkél a szalmakalap, a fényvé­dő napozóolaj és mindenképpen: a mentőmellény. A támadó rova­rok ellen riasztószert vegyen ma­gához a túrázó, és még itthon, az orvosi rendelőben kaphat kul­lancs elleni immunizálószert vé­dőoltás formájában. Külön engedélyt a tiszai túrá­hoz nem kell igényelni - tudtuk meg Ölhbaum Zoltántól, a tiszai vízi rendészeti kapitányság veze­tőjétől -, viszont a vízi közleke­dés szabályait be kell tartani. Ezek közül a legfontosabb: min­dig a nagyobb hajónak van el­sőbbsége. A vásárosnaményi, kiskörei, szolnoki és szegedi őr­sökön a túrázók segítséget kap­hatnak, ha erre szükségük van, de a vízi rendőrök jelen vannak minden olyan helyszínen, ahol nagyobb számban tartózkodnak pihenni vágyók. Az alezredes hozzátette: a túrára nem indul­A túrázóknak mentőmellény viselése ajánlott. Fotó: Tésik Attila hat el az, aki nem tud úszni. Úszni tudóknak is javasolja a mentőmellény viselését, előírás szerint kötelező a hajóban, kenu­ban, kajakban tartani fehér fé­nyű lámpát, elsősegélycsomagot, horgonyt, szapolyt. Jelenleg nincs jelentős hajófor­galom a Tiszán, hiszen az elmúlt napokban mintegy három mé­terrel volt alacsonyabb a víz szintje, mint az ilyenkor elvárha­tó. Igaz, a vízgyűjtő területen nemrégiben hullott csapadéknak köszönhetően a vízszint körülbe­lül másfél méterrel emelkedett. A szemmel láthatóan veszélyes­nek ítélt helyeken nem javasolja a fürdést az alezredes, erre sok helyen tiltó táblákkal hívják fel a figyelmet. A folyóra épített „mű­tárgyak", vagyis: hidak, kikötök közelében hosszú ideig tartóz­kodni sem hajóval, sem hajó nél­kül nem tanácsos. A haladás se­bességét sok esetben persze a sodrás adja, az ideális sebesség az óránkénti két-három-négy kilo­méter. A túra közben a Tisza megmu­tatja szépségeit, de a kalandvá­gyók találkozhatnak olyan jelen­ségekkel is, melyek nem állnak feltétlenül harmóniában a ter­mészettel. Ha a folyó mentén ki­sebb-nagyobb szennyezéseket vesznek észre a túrázók, maguk eldönthetik, értcsítik-e arról a hatóságokat, a civil szervezete­ket annak érdekében, hogy tiszta legyen a Tisza. BLAHÓ GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents