Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-19 / 167. szám

Sportmix a legfrissebb sporthírek KULTURAUS MELLEKLET MINDEN SZOMBATON vasarnap 16.00-19.00 SZIESZTA AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS • 2003. JÚLIUS 19. AZ ORSZÁGOS RENDŐRFŐKAPITÁNYT VARATLANUL ERTE A KUMBOR-ÜGY Salgó a lojalitásról és a törvényességről FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL - Mi vezethetett idáig? - 1997 elótt Kumbor Tibor magatartásában, személyisé­gében ez az út nem volt ben­ne. Ismerem őt, nagyon sokat beszélgettem vele. Az elmúlt hat évben valamilyen okból történhetett nála személyiség­torzulás. Lehet, hogy a be­osztásba emelés, lehet, hogy a beosztásban tartás volt hibás döntés, és az is lehet, hogy senki nem tehet semmiről. Ezekre ma már nem tud vá­laszt adni senki, de majd a büntetőeljárás végén kiderül, Kumbor Tibor a terhére rótt cselekményeket, amelyekkel meggyanúsították, elkövette vagy nem. , A vezetők felelőssége - ön szerint megelőzhető lett volna, hogy egy megyei, sőt talán az sem túlzás, ha azt mondom, országosan ismert és elismert rendőrtiszt idáig jusson? - Általános igazságokat nem lehet, nem szabad ilyenkor megfogalmazni, és egy orszá­gos főkapitány meg különö­sen ne tegye akkor, ha ismeri a konkrét személyt. Tehát erre választ nem tudok adni. Két éve még az újságok első ol­dalán szerepelt mint a balás­tyai rém felderítésében babé­rokat szerző rendőri vezető. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy feljebbvalóinak a bün­tetőjogi meg a fegyelmi fe­lelősségen túl - ilyet ugyanis megállapítani nem lehet ­van, lehet erkölcsi feleiőssége, aminek általában nincsenek konzekvenciái. Ha az én kö­zelemben dolgozik Kumbor Tibor, akkor már csak a ke­mény vezetési módszereim miatt is kizártnak tartom, hogy így fejeződjön be szá­mára a rendőri pálya. - A közigazgatási reform, a megyerendszer megszűnése és az ország régiókra történő felosztása érinti a rendőrsé­get is. Ez mikorra várható? Igaz az az információ, hogy Szeged régióközpont lesz? - Még nem született döntés, de azt ki lehet jelenteni, hogy lehet a dél-alföldi régió köz­pontja Szeged. Természetesen a rendőrségi régiók, vagy a rendőrvédelmi régiók kijelö­lésében sem született döntés. Fontos hangsúlyozni, hogy a közigazgatás reformja az el­sődleges, aminek keretén be­lül mint a közigazgatás egyik nagyon fontos alrendszere, a rendőrségi igazgatás reformja szerepel. Persze különböző modellezési gyakorlatok már történtek. - Tehát még semmi nem dőlt el. Pedig szinte már tény­ként lehetett hallani, hogy Szeged lesz az egyik (rend­őrségi) régióközpont. - Nem vitatom, ebben a kér­désben találgatni nagy eséllyel lehet, hiszen csak rá kell nézni a térképre: Szeged nagyon-na­gyon komolyan szóba jöhet a régióközpontok kijelölésénél. Ha ez szerepelne a tippmixen, erre nem sokat Fizetnének. Politika és rendőrség - Nehezíti a rendőrség mun­káját, hogy szinte már alig akad olyan ügy, amibe ne keveredne bele a politika? - Nehezíti, kétségkívül, mi­ként az országban meglévő, az elmúlt bő egy évben tapasz­talható társadalmi feszültsé­gek is nehezítik. De hogy ma­radjak a konkrét kérdésnél: az ellenzék az elmúlt bő egy év­ben felrúgta azt az íratlan sza­bályként létező törvényszerű­séget, hogy „Ne nyúlj a rend­őrséghez!". Ezt korábban a mindenkori kormánypártok és a mindenkori ellenzék egy­formán tiszteletben tartotta. Egyedi ügyek politikai interp­retációja 2002 előtt ritkaság­számba ment, a nagy számok törvénye alapján mondha­tom, hogy nem fordult elő. Ma számtalan rendőri intézkedés átpolitizálódik. Igaz, a politika ezzel szemben erről azt mondja, hogy a politikai életet kriminalizálják. Nem. Nem a politikai élet kriminalizálódik, hanem a politika próbálja a rendőrséget átitatni azzal, hogy egyes nyomozási cselek­ményekben olyan politikai jel­legű állásfoglalások születnek, és olyan sárdobálások történ­nek, amelyeknek mindképpen a rendőrség a szenvedője. Ez óriási veszélyt hordoz, mert az állampolgárok jogbiztonság­ban való bizalmát ingatják meg ezek a politikai fari­zeusok. A lojalitás határai - Mit tehet ebben a hely­zetben a rendőrség? Tehet-e bármit is? - Például egy interjúban el­mondhatom, amit senkinek sem szabadna figyelmen kívül hagyni: nem négyévenként van rendőrsége a Magyar Köz­társaságnak. A rendőrség a társadalom alkotmányos mű­ködésének egyik garanciális alapjogi intézménye. És ezt a garanciális intézményt politi­kai tőke, nemegyszer filléres politikai tőke kovácsolása cél­jából támadni, elbizonytala­nítani az embereket több mint kockázatos, én ezt már a bűn kategóriájába sorolnám. Én nem a kormánypárt és az el­lenzék rendőrségének vezető­je vagyok, hanem a magyar rendőrségé. Valamennyi dön­tésem, valamennyi intézkedé­sem, valamennyi megnyilat­kozásom ezt tükrözi vissza. A rendőrségnek két dologra kell figyelnie, az egyik a törvényes­ség. A rendőrség nem minősíti a jogszabályokat, hanem vég­rehajtja azokat, nem mondja, hogy ez egy jó jogszabály vagy „Nem a politikai élet kriminalizálódik, hanem a politika próbálja a rendőrséget átitatni azzal, hogy egyes nyomozási cselekményekben olyan politikai jellegű állásfoglalások születnek, amelyeknek mindképpen a rendőrség a szenvedője." FOTÓ: SCHMIDT ANDREA rossz jogszabály, jó emberek gyakorolják e a gyülekezési törvény alapján nekik járó jo­gokat, vagy társadalmilag el­ítélhető csoportok. A rendőr­ség ebben állást foglalni egy demokratikus jogrendszerben nem jogosult. A második na­gyon fontos dolog a lojalitás. A hatalommegoszlás rendszeré­ben a rendőrség annak a vég­rehajtó hatalomnak a része, aminek csúcsán a demokra­tikusan választott mindenkori kormány áll. A magyar rend­őrség pedig a mindenkor vá­lasztott demokratikus kor­mánynak alávetetten műkö­dik. Hangsúlyozom, a lojalitás határait a törvények jelentik. Mit érez a lakosság? - Több mint egy éve kérte fel a belügyminiszter a rendőr­ség vezetésére, amivel a mi­niszterelnök egyetértett és ki­nevezte. Egy év elteltével Lamperth Mónika értékelte-e a rendőrség, pontosabban az ön munkáját? - Elöljáróban hadd jegyez­zem meg, hogy folyamatos a szakmai és az emberi kap­csolatom a belügyminiszter­rel, hiszen szakmailag a rend­őrséget a belügyminiszter irá­nyítja. Közöttünk a párbeszéd és a bizalom az elmúlt egy év alatt erősödött és töretlen. Rendszeresen referálok, a mi­niszter asszony megkapja azo­kat az információkat, amelye­ket a Belügyminisztérium ve­zetéséhez neki fel kell hasz­nálnia, és amelyek szükségel­tetnek ahhoz, hogy a rend­őrségi törvény felhatalmazása értelmében a belügyminiszter a rendőrséget a kormány ülé­sein képviselhesse. A belügy­miniszter tartott évértékelőt. A rendőrség munkájával, tö­rekvéseivel elégedett volt. Szakmailag a rendőrség az el­múlt több mint egy évben el­mozdult a mélypontról, amit a különböző közvélemény-ku­tatások is alátámasztanak. Már nem mi mondjuk meg, hogyan érzi magát a lakosság, hanem az állampolgárok. Váratlan támadások - Kinevezése után lapunk­nak adott interjújában arra a kérdésre, hogy elképzelhe­tő-e olyan helyzet, amikor azt mondja, elég volt, és lemond, azt válaszolta, nem. Most mégis megkérdezem: az el­múlt egy évben volt olyan pil­lanat, amikor megfordult a fejében a lemondás gondo­lata? - Nem, ilyen kritikus pillanat nem volt. De azért jártam úgy, mint a régi székely viccben az öreg bácsi, akit felvittek re­pülni: az első kunszt után azt mondta, erre gondoltam, a második után is azt mondta, erre is gondoltam, amikor feje tetejére állították a gépet és a nyakába folyt minden, azt mondta: erre azért nem gon­doltam. Tehát azt nem taga­dom, hogy néhány „erre nem gondoltam" élmény velem is előfordult. - Mondana példát? - Nem mondok. Na jó, le­gyen: például azt gondoltam, hogy személyem országos fő­kapitányként nemcsak szak­mai, hanem politikai értelem­ben is kiegyensúlyozó lehet. A rendőrségnél eltöltött 33 év, az egyetemen 15 év, a különböző hazai és nemzetközi szerveze­tekben betöltött tisztségek, a nyelvtudás, a külföldi, az Egye­sült Államokban, Hollandiá­ban, Dániában eltöltött idő­szak és a személyiségemből fa­kadó tulajdonságok alapján gondoltam azt, hogy ezek ele­gendőek a társadalmi elfoga­dottsághoz. Ehhez képest a ki­nevezésem után elkezdődtek a támadások, nos például ilyes­mire nem számítottam. - Szegedi, pontosabban Csongrád megyei kötődése közismert. Kinevezése után is gyakran látható a megye­székhelyen. Ez előnyt, vagy hátrányt jelent az itteni rend­öröknek? - Egy pillanatra sem sza­kadtam el a megyétől, hiszen itt élnek a barátaim, ezernyi szállal kötődök Hódmezővá­sárhelyhez, Makóhoz, Szeged­hez, az egész térséghez. De amikor egy-egy kérdésben döntenem, döntenünk kell, akkor az valamennyi megye és a főváros számára egyenlő fel­tételek mellett történik, nem a szimpátia, nem a gyökerek döntenek. OLÁH ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents