Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-16 / 164. szám

SZERDA, 2003. JÚLIUS 16. -KULTÚRA* 7 Meghalt Janikovszky Éva Életének 78. évében, hosszan tartó betegség után hétfőn este elhunyt a szegedi szűletésű Janikovszky Éva író. Régóta küzdött a gyilkos kórral, és az utóbbi időben szinte a kór­házban lakott. Tavaly tavasszal, több hónapos egyeztetés után foga­dott otthonában, hogy interjút adjon lapunknak, amelynek egykor maga is olvasója volt. Szabadkozott, hogy nagyon fáradt, de amikor kikapcsoltam a magnót, még órákig beszélgettünk. Minden érde­kelte, ami szülővárosával, Szegeddel kapcsolatos. Sokszor elmesélte, hogy a nagyszüleinek könyv- és papírkereske­désük volt a Kárász utca és a Klauzál tér sarkán. Amikor megtanult olvasni, nagymamája - aki édesanyjával együtt szinte az egész éle­tét a boltban töltötte - azt mondta: ha megígéri, hogy ugyanolyan tisztán adja vissza a könyveket, mintha ki sem nyitotta volna, ak­kor kölcsönkönyvtárként használhatja az üzletet. Móra is hozzájuk járt vásárolni, és gyakran megsimogatta a kislány fejét. „Évikém jól jegyezd meg: ez a bácsi Móra Ferenc! Egy napon még büszke leszel arra, hogy ismerted" - mondogatta unokájának a nagymama, aki nem sejthette, mekkora bölcsességet jósolt, hiszen Janikovszky Éva szinte egész életében a Móra Kiadónál dolgozott, és mint gyermek­irodalmunk egyik legnagyobbika, elsők között kapta meg a Mó­ra-díjat. Szegeddel kapcsolatban nem csak szép emlékei maradtak: sok­kolta, amikor a vészkorszakban a szegedi Magyar Királyi Állami Ár­pád-házi Szent Erzsébet leánygimnázium szeretett tanári karában is akadtak lelkes hívei az ordas eszméknek... Talán ez is közreját­szott abban, hogy bölcsészdiplomát már Budapesten szerzett. 1954-tól a Móra Könyvkiadó lektora, 1964-től 1987-ig főszerkesz­tője volt. 1978-tól 1995-ig a Gyermekkönyvek Nemzetközi Taná­csa (IBBY) magyar bizottságának elnöki tisztét töltötte be. Többek között József Attila-, Budapest- és SZOT-díjat kapott, elnyerte a Deutscher Jugendbuchpreis-t, Lengyelországban pedig a Mosoly­rend lovagjává választották. Gyermekkönyvei, a Velem mindig tör­ténik valami, a Már óvodás vagyok, a Kire ütött ez a gyerek? és a többi a szülők körében is népszerűek. Az utóbbi években felnőttek­nek szóló kötetei, az Ájlávjú és a De szép az élet is a sikerksták élére kerültek. Ha megkérdezték, mire a legbüszkébb, mégis két unoká­ját említette. Generációk nőttek fel finom humorú írásain. Gyer­mekeknek szóló köteteit harmincöt nyelvre fordították le. Márciusban néhány órára hazaengedték a kórházból, hogy ottho­nában Görgey Gábor kulturális miniszter átadhassa neki a régen megérdemelt Kossuth-díjat. Janikovszky Éva bölcs derűje sokunknak hiányozni fog. Temetése július 30-án 10.30-kor lesz Budapesten, a Farkasréti temetőben. HOLLÓSI ZSOLT Nyolcadszor tűzte műsorra az idén a szabadtéri a népszerű Verdi-operát Dóm téri Aida-történelem Tablókép az 1993-as Aida-előadásról. Fotó: Káinok Csaba Nyolcadik alkalommal kerül színre a szegedi szabadtérin ezen a héten a látványos, népszerű Verdi-zenedráma, az Aida. Az operák közül az etióp rabszolgalány történeténél csak Erkel Hunyadi Lászlója szerepelt többször a Dóm téren. A Szegedi Szabadtéri Játékok há­ború előtti periódusának utolsó évében, 1939 augusztusában tűzték először műsorra a Dóm téren az Aidát. A korszak legna­gyobb hazai művészeit hívták meg Szegedre. Az előadást Ná­dasdy Kálmán rendezte, a zene­kart Ferencsik János vezényelte. A címszerepre Németh Máriát, a Bécsi Staatsoper sztárját hívták meg, Radamest pedig Halmos Já­nos énekelte. A korabeli beszá­molók szerint két estén nyolc­ezer ember látta a pazar előadást. Huszonhárom év múlva, 1962 augusztusában Vaszy Viktor diri­gálásával, Varga Mátyás látvá­nyos díszletében 900 fős statisz­tériával és parádés szereposztás­sal mutatták be újra az operát. Az volt a szabadtéri történetének egyik leggrandiózusabb előadása. A Milánói Scala fekete bőrű ame­rikai sztárja, Margaret Tynes ala­kította Aidát, Radames szerepét pedig a hatalmas hanggal rendel­kező olasz Luigi Ottolinire bíz­ták, aki banktisztviselőből 12 évi tanulás után jutott el a Scala színpadára. Amonasrót a világ­hírű baritonista, Svéd Sándor énekelte. A négy előadás rekor­dot döntött: több mint húszezer fizető néző váltott rá jegyet. A nagy siker megismétlődött 1964-ben is, amikor újra Marga­ret Tynes énekelte a címszerepet. 1968-ban Maria Bieshut hívták meg Aidának, aki pár év múlva a moszkvai Bolsoj sztárja lett. Amonasro Peter Glossop, a Co­vent Garden baritonistája, Rada­mes a spanyol Pedro Lavirgen volt. Az 1977-es bemutatón már Pál Tamás vette át a karmesteri pálcát Vaszy Viktortól. Mikó András Forray Gábor díszletében az olasz Lorenza Capena és a spanyol Prancesco Orüz fősze­replésével állította színpadra az operát. A kritikusok nem voltak elragadtatva a szóhstáktól, egye­dül a Ramfis főpapot alakító Gre­gor Józsefet dicsérték. A pénteken és szombaton este látható produkció első változatát épp tíz évvel ezelőtt, 1993 júhu­sában Nagy Viktor rendezésében, Csikós Attila monumentális díszletében az Operaházzal kop­rodukcióban mutatta be a sza­badtéri. Sokan emlékeznek még a fekete bőrű amerikai Gail Gil­more Amnerisére és az olasz te­norista, Mario Malagnini Rada­mesére. A címszerepet Szendré­nyi Katalin énekelte volna, de az éjszakai próbák alatt úgy meg­hűlt és berekedt, hogy hiába kú­rálták, nem tudta vállalni a pre­miert. A főpróbára sikerült előte­remteni a legprofibb hazai beug­rót, az Új-Zélandról épp hazaér­kezett Misura Zsuzsát, aki meg­mentette a produkciót. A Dóm téri premiert később a televízió is sugározta. A második estére Szendrényi Katalin is összeszed­te magát, akkor azonban az el­eredő eső verte szét az előadást. Aida legutóbb 1997-ben járt a szabadtérin. A címszerepen ak­kor két Szegedről indult jeles szoprán, Tokody Ilona és Temesi Mária osztozott. Egy eszményi hőstenor, a kolumbiai születésű Ernesto Grisales énekelte Rada­mest, aki azután a Veronai Aré­nában is fellépett a szerepben. Az Aidát hatalmas apparátussal szokták színpadra álb'tani, volt olyan, hogy katonák is közremű­ködtek statisztaként. Az afrikai hangulat megteremtésére gyak­ran tevéket is bevetnek, sőt azt mesélik, a hatvanas években egy­szer egy elefántot is szerződtettek. Am szegény pára a főpróbán úgy megijedt a bevonulási indulótól, hogy megállt a színpad közepén, felcsapta a farkát és elvégezte a dolgát. A zenekari árokban volt nagy riadalom, a muzsikusok til­takoztak: vagy ők, vagy az elefánt. H. ZS. Európa és a magyar iskola - hétköznap Pénzes szülők magányos gyermekei Hogyan változik meg az információs tár­sadalomban a tanítás módszere? Miért utálják a magyar gyerekek az iskolát? A szülők sok pénze is hátrányos helyzetűvé teszi a diákot? Ilyen kérdések is felszínre kerültek a szegedi pedagógiai nyári egye­temen. A TIT idei nyári egyetemén, amely tegnap zárta kapuit, az EU és a magyar oktatás volt a központi téma. Vajon mit tud lendíteni az egyhetes továbbképző kurzus a tanárok munkáján? Comenius és az internet - Tisztában vagyok vele, hogy egy előadás­sorozat nem hoz földrengésszerű változáso­kat, de nem is ez a cél - mondja Komlóssy Ákos egyetemi docens, a kurzus szervezője. ­Tény, hogy a magyar oktatásban többféle vál­tozásra van szükség, ezért mindenkinek az erejéhez mérten tenni kell valamit. Ha nem csinálunk semmit, nem is történik semmi. Mondok példákat: sokat beszélünk az infor­mációs társadalomról, már teszünk is azért, hogy kellő mennyiségű számítógép, inter­net-hozzáférés legyen az iskolában. De vajon ki gondolta végig, hogy a tanítás módszereire milyen hatással lesz ez? Mikor és pontosan hogyan változik meg a tanárok módszertani kultúrája? Azt kell mondanunk, hogy máig úgy tanítunk, ahogyan ezt Comenius mester kitalálta. A digitális iskola viszont azt is je­lenti, hogy a hagyományos ismeretanyag jó részét a diákok önálló tanulással is képesek elsajátítani. Vagyis eléggé anakronisztikus­nak tűnik az a módszer, hogy a tanár az órán elmondja, mit kell tudni, a következőn pedig a diák mondja el, amit ebből megjegyzett... Komlóssy Ákos szerint a közös európai cé­lok szellemében a magyar iskolákban külö­nösen sok a tennivaló az idegen nyelvek taní­tásában, a környezettudatos nevelésben, az állampolgárrá nevelésben. Ez utóbbi nem egyszerűen a megfelelő ismeretek oktatását jelenti; akkor lesz igazán eredményes, ha maga az iskola is demokratikus lesz, eleven példa és gyakorlóhely. Nem elég, hogy létez­nek diákjogok, élni is tudni kell velük. Csak az óvodás kortól erre szocializált fiatalok ké­pesek rá. Új hátrányok A kurzus hallgatóinak többsége azért jött Szegedre, hogy pontosabb információkat sze­rezzen: mit jelent az oktatásban, hogy Ma­gyarország az Európai Unió tagja lesz? Virág Károly és felesége Tatáról utazott ide. - A pedagógusokban él valamiféle várako­zás, de kevés ismeretük van arról, lesz-e vala­milyen hatással a munkájukra az uniós tag­ságunk. A vezetőtől viszont kérdeznek ­mondja Virág Károly, aki a Kazinczy általá­nos iskola igazgatója Tatán. - A nyári egyete­men sok szó esett például az esélyegyenlőség­ről, arról az uniós szellemiségről, amely min­denkinek azonos hozzáférést igényel a tudás­hoz. Tapasztalataim szerint Magyarországon évek óta jelen van egy újabb fajta hátrányos helyzet: paradox módon nemcsak a szegény­ség, de a pénzben dúskálás is hátrányt jelent nálunk a gyerekeknek. Egyre több jómódú családban annyira elmagányosodnak a gyere­kek, hogy lelki sérüléseik miatt lesznek hát­rányos helyzetűek. Eddig is volt sok csonka család, alkoholbeteg szülő, és ezeket a körül­ményeket a gyerekek szenvedték meg igazán. De hogy a pénz miatt is ők húzzák a rövideb­bet, ez viszonylag új, ám létező jelenség ­magyarázza az igazgató. Csepp a tengerben A felesége kollégiumi nevelő, középisko­lásokkal törődik. Időnként némelyiküket ­meg tudja menteni. Legutóbb egy érettségi előtt álló lány volt állandó hétvégi vendég a pedagógus családnál. A lány szülei alkoho­listák. Annyira kilátástalannak látta a hely­zetét, hogy öngyilkosságot kísérelt meg. Vi­rágék magukhoz vették, amíg önálló egzisz­tenciát nem tudott teremteni magának. Ok is tudják, hogy amit tettek, csepp a tenger­ben. Azt mondják, velük együtt sok tanár van, aki ha körülnéz, Európát még távoli­nak látja. S. E. Szegeden járt Tanpai Rinpocse Tanpai Rinpocse előadást tart. Fotó: Garamvölgyi Sándor Szegeden tartott előadást Tan­pai Rinpocse nepáli tanítómes­ter. A katmandui királyi Fehér Ko­lostor alapítója, Tanpai Rinpocse néhány évvel ezelőtt kezdte el járni a világot. Előadásain a buddhista filozófia tanait terjesz­ti, ám a többi vallást is bevonja, hiszen úgy véb, a vallások lénye­ge, magva ugyanaz. A tanítómes­ter a minap Szegeden, a Boross József utcában, több mint száz­fős hallgatóság előtt többek kö­zött arról beszélt, mi az élet értel­me, honnan jöttünk, mi az oka szenvedéseinknek, a boldogta­lanságnak, s hogyan lehet ezek­tói megszabadulni.

Next

/
Thumbnails
Contents