Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-15 / 163. szám

KEDD, 2003. JÚLIUS 15. • AKTUÁLIS' 3 Szakemberhiánnyal küszködik az építőipar Csongrád megyében Kevés a kőműves és az ács A szövőnő álma Ha hinni lehet a hiányszakma listának, akkor a fonók-szövők fele hiányzik - valahonnan. Azért kételkedem, mert másutt meg azt olvasom, hogyan kell átképezni a munkanélkülivé vált textilipari szakembereket az államilag támogatott felnőttképzésben. Ez az első, és lehet, a legnagyobb rákfenéje - vagy mije - a szakképzésnek. Mármint az, hogy senki emberfia nem tudja, valójában milyen szakismeretű embereket nyelne be a gazdaság, foglalkoztatná őket előnyösen, válna belőlük megbecsült - értsd: jól fizetett, társadalmi tekintéllyel is bíró - szaki. És máris megérkeztünk a második rákfenéhez, hogy tudniillik kiment a divatból a szaki, nincs presztízse a kétkezi munkának, következésképpen az ebből élő embernek. Hogyan jutottunk idáig-ez egy kérdés. Mondjuk onnan, hogy az én korosztályom az akkor hírhedt „öt plusz egy" elnevezésű középiskolai képzésben volt kénytelen résztvenni. Ez azt jelentette, hogy öt napig rendes gimibe jártunk, egy nap meg gyárba. A mi osztályunk textilüzembe, úgyhogy képzett szövő vagyok, és mióta a fent idézett listát láttam - nyugodt is. Ha itt kitelik, csak egy szövőgyárat kell találnom... Azt mondják, a szakmunkásképzés ott romlott el, hogy a fiataloknak egyszer csak nem lett gyakorlatozó helyük. És tényleg. Mert az úgy volt, amikor még a munkásoké volt a hatalom (ha-ha!), hogy az állami vállalatoknak fogadni volt muszáj a tanulókat és bevezetni őket a szakma gyakorlatának rejtelmeibe. Ma meg úgy van, hogy a cégek szakképzési hozzájárulást fizetnek, ennek harmadát a saját szükségleteik szerinti képzésre fordíthatják, de ez nagyon kevés. A munkáltatók érdekképviseletei régóta azt akarják, hogy majdnem úgy lehessen megint, mint az átkosban: a szakképzést az állami iskola és a gazdaság szereplői duettben adják eló. Erre tendál - talán - a készülő törvény. A duális képzésben tutira lehetne menni. Mondjuk régiónként tudni lehetne, hogy száz villamossági szerelőnek vagy negyven forgácsolónak állása lesz, mihelyt kitanulta a szakmát, szövőnek pedig ne menjen senki, mert a helyi gyár becsődölt és bezárt. És akkor már csak arról kell meggyőzni a fiúkat-lányokat, hogy a szaki is ember. A cukrász pedig beiratkozhat majd a jogi egyetemre - ha akar. És akkor a multiknak nem kell a magyarországi cégükbe Szlovákiából importálni a képzett munkást, az új társasházban pedig nem rohadnak el a falak, csak azért, mert a csőszerelő ott szerelt életében először és nem sikerült neki. Egy működő országban élhetnénk. Csongrád megye és Szeged az ország többi részéhez hasonlóan szakemberhiánnyal küszködik. Ennek az is az oka, hogy a kilencvenes években gyökeres változáson ment keresztül a szakiskolai képzés. A kétkezi munka becsülete soha nem látott mélyponton van. Ha manapság oktatásról kell beszélniük a politikusoknak, akkor azon ők általában a felső- és középfokú oktatást értik. Utóbbi esetében többször is hajlamosak elfeledkezni a szakképzésről, a szakiskolákról. A szakképzés évek óta technikai és rendszerbeli, strukturális gondokkal küzd, ráadásul egyre kevesebb a tanuló is. Az iskolákban nincs pénz a kiscsoportos foglalkozásokra, ezek nélkül azonban nehezen tanulható meg a szakma minden fortélya. - Az igazi gond azonban mégsem ez - mondta Süle József, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke. Nincsenek gyerekek, akik szakmát jönnének tanulni. Szegeden évek kevés az ács, a szerkezet* és géplakatos, a kőműves, a tetőfedő, a bádogos és a műkőkészítő. - Ha valamiből most meg lehetne élni, akkor azok ezek a szakmák lennének. Az országban mindenhol, így Szegeden is sok a leromlott, elhasználódott épület. De a multinacionális cégek is azért nem jönnek ide, illetve mennek el innen, mert nincsen szakképzett munkaerő. Az igazi gond az, hogy nincs értéke a kétkezi munkának. A szakmai vizsgákon az építési vállalkozók szinte közelharcot vívnak egy-egy frissen végzett szakmunkásért - mondta el lapunknak Süle József. A szakképzésből kimaradó fiatalokat nem tudják pótolni a felnőttképzésben résztvevőkkel. Annak ellenére, hogy a munkaügyi központokban minden képzési lehetőség megtalálható, kevesen döntenek úgy, felnőtt fejjel ismét iskolapadba ülnek és új szakmát tanulnak. - Közülük is nem egy olyanról tudunk, aki évek óta segélyekből él, és esze ágában sincs dolgozni - tette hozzá az alelnök. A szakemberhiányt ismerte fel az Oktatási Minisztérium is, amikor beindította a 2006-ig tartó szakmai fejlesztési programot. fakab fános helyettes államtitkár kérdésünkre válaszolva elmondta: az elmúlt évtizedben alapjaiban változott meg a szakképzés: - A kilencvenes évek elején a diákok 60 százaléka járt az akkor még szakmunkásképzőnek nevezett intézményekbe. Ma ez az arány 25 százalékra csökkent. Nem lettek ennyivel okosabbak a gyerekek, csak az elmúlt évtizedben az érettségin alapuló középiskolai képzésre helyezte a mindenkori oktatási vezetés a hangsúlyt. Jakab János hozzátette: azért is kell átalakítani a képzést, mert a mai fiatalok gyakorlatorientáltabbak, emellett az elméleti képzésben nagyobb hiányosságaik vannak, mint a tíz évvel ezelőtt szakmunkásképzőbe járóknak. GARAI SZAKÁCS LÁSZLÓ Csak kevés fiatal megy szakmát tanulni. Fotó: Schmidt Andrea SULYOK ERZSÉBET Lenullázták Csongrád városát Alkotmányellenes az „ötvenezres" számlaadás Túllőttek a célon a jogalkotók A forráshiány számításával lenne baj ? Csongrád önhibáján kívül nem jut annyi pénzhez, hogy az önkormányzat kötelező feladatainak eleget tehessen. Ezért a város idén is benyújtotta igényét, hogy pótlólagosan központi pénzhez jusson, de nem kapott egy fillért sem. Az Alkotmánybíróság (AB) nemrégiben úgy vélte, személyiségi jogokat is sért az a pénzügyminiszteri rendelet, amely előírta: egy bizonyos érték és kereskedelmi mennyiség felett akkor is számlát kell adni a vevőnek, ha az nem kéri. Április 15-én lépett hatályba az pénzügyminiszteri rendelet, amely szerint a kereskedőnek minden olyan esetben számlát kell kiállítania vevőjének, ha a vásárolt cikk áfával növelt értéke elérte vagy meghaladta az 50 ezer forintot. A jogalkotó a mennyiségre vonatkozóan is megállapított kötelezettségeket: 500 forintos egységár alatt száz, 500-5000 forint egyedi érték esetenként fajtánként tíz, 5001 forintos egységár felett fajtánként öt darabot lehetett venni anélkül, hogy az eladónak számlát kellett volna adnia. A Kisosz - több más szervezettel együtt - már a rendelet megjelenése előtt aggályait fejezte ki. Mint ahogy azt Martonosi István, az érdekképviselet Csongrád megyei titkára lapunknak elmondta, a Pénzügyminisztériumnak már korábban is volt egy próbálkozása, amikor is 20 ezer forintos értékhatárt kívánt bevezetni. A Kisosz mindkét esetben kinyilvánította, hogy a nyugtaadásról szóló rendelet ilyetén módosítása több jogszabályt is sért, a legsúlyosabb kifogás pedig az alkotmányellenességre vonatkozott. A jogszabályalkotók ugyanis azt írták elő, hogy a vevőnek - akár akarja, akár nem - fel kell fednie kilétét, el kell árulnia nevét, lakcímét a kereskedőnek. Nem biztos, hogy egy férfi el szeretné árulni, hol. mikor, mennviért. netalán tán kinek vásárol nercbundát - tette érzékelhetővé a helyzetet Martonosi. A Kisosz aggályait az idő igazolta, s az érdekképviselet saját győzelmeként is ünnepelheti azt, hogy az Alkotmánybíróság az adatvédelmi ombudsman beadványára foglalkozott az üggyel, és nemrégiben alkotmányossági kifogásokat emelt a rendelettel szemben. Ennek nyomán pedig a Kisosz kezdeményezte a Pénzügyminisztériumtól a jogszabály visszavonását. Az „ötvenezres" elnevezéssel a történelembe bevonult rendelet július 1 -jével kimúlt. Gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban szinte nincsenek is tapasztalatok, mert az, aki nem akart nagy tételű, avagy nagyobb mennyiségű vásárlásáról számlát, egyszerűen azt tette, hogy öt percen belül kétszer vagy háromszor lépett be az üzletbe és vitte el a holmit. Ugyanezt nemcsak a kiskereskedőnél, hanem egy multinacionális cég pénztáránál is eljátszhatta. A PM-rendelettel tehát csak pár perccel növelték meg egy nagy tételű vásárlás idejét, de a feketegazdaságot nem szorították vissza. Az AB szerint az „ötvenezres" rendelet több jogszabályt is sértett. Az alkotmányt, az adatvédelmi-, a jogalkotásról szóló, valamint az áfa törvényt, hiszen nem kötelezhető senki sem arra, hogy a kereskedő kérésére elárulja személyes adatait. A vevő szándékától függetlenül nem lehet számlát kiadni. Az Alkotmánybíróság ezeket a jogszabálysértéseket, illetve a jogalkotásban történő felhatalmazáson túli „túlterjeszkedést" egyértelműen megállapított, és ezért alkotmányellenesnek mondta ki. FEKETE KLÁRA Az önhibájukon kívül forráshiányos települések pénzügyi alapjára pályázott több olyan település is, mely Vincze László, Csongrád és térsége országgyűlési képviselője választókerületébe tartozik. Ezek közül csupán Csongrád és Opusztaszer igényét tették félre, miközben az igényelt összegnél kevesebbet ugyan, de kapott pénzt Balástya (2 millió 661 ezer forintot), Csanytelek (több mint 15 milliót), Dóc (közel 6 és fél milliót), Felgyő (több mint 14 milliót), Kistelek (közel 12 milliót), Pusztaszer (7 millió 739 ezer forintot), Tömörkény (több mint 12 millió forintot) is. A képviselő jelen volt az önkormányzati bizottság „pénzosztó" ülésén, elmondhatta kérdéseit és véleményét - mégsem érti, mi történt és miért. Szerinte nem kétséges: sajnálatos hiba csúszott az előterjesztésbe, mert arra gondolni sem mer, Csongrád számára hátrány lenne, hogy jelenleg szocialista polgármestere van. A pénzügyminisztériumi felülvizsgálat során több számítási hibát találtak a 122 milliós igényben - hangzott el az önkormányzati bizottság ülésén. Például a° szociális segélyezés csak 10 százalék önrészt igényel, Csongrád 30-at állított be. Nem építették be a bevételébe a 13,9 milliós pótlólagos állami támogatást sem, ezt a TAH észrevette. A legnagyobb hiba: a közalkalmazottak bértömegében benne maradt az egészségbiztosításban dolgozók bére, ami a járulékokkal együtt 99,6 millió forint. Vagyis: a felülvizsgálók szerint Csongrádon nincs forráshiány! - Fölöttébb bosszantó - mondta Vincze László -, hogy választókerületemben két település van nullára állítva, az egyik Csongrád városa, a másik Opusztaszer. Az elbíráláskor valami hiba történt, mert egységesen lenullázták Csongrád megye három, e támogatásra pályázó városát (Csongrádot, Szentest és Makót). Mindhárom település élén szocialista polgármester áll. Mégsem gondolom, hogy ennek az egésznek politikai íze van. Az elbírálás rendszere nem működhet jól. Mert például mivel magyarázható az, hogy a Területi Államigazgatási Hivatalnál 96 millió forráshiányt találtak, melyet végül a nullára hozott ki a pénzügyminisztériumi elbírálás?! Az ügyben Vincze László írásban kért vizsgálatot, és fölszólította az illetékeseket: nézzék meg, miért háromnapos késéssel kapta meg a Csongrád Megyei TÁH azt a számítógépes programot, ami miatt nem lehetett korrigálni a lenullázott önkormányzatok helyzetképét. B. GY. GY. Makó környékén egyre kevesebben élnek zöldségtermesztésből A hagymát tönkretette az időjárás Csökkenő termőterület és apadó termelési kedv jellemzi a hagymaágazatot Makón és vidékén. A szélsőséges időjárás okozta satnya termés és a gazdaságtalan értékesítés eredményeképp a külhoni piacokra sem jut el idén a makói hagyma. A csökkenő termőterület és a gyenge termés miatt exportra sem jut idén a makói hagymából, tudtuk meg Füleki Lászlótól, a Makói Hagyma Terméktanács titkárától. Ebben az esztendőben mindössze 4300 hektáron termelnek a gazdák vörös- és fokhagymát, ez a tavalyi termőterület nagyságánál csaknem ezer hektárral kevesebb. A gyengének ígérkező terméshozam okai közt elsősorban a gazdaságtalan termesztést és a szélsőséges időjárást kell megemlíteni. A hagymának jelentős kárt okoz az aszály, de a túlzott csapadék is. Az elmúlt kemény tél következménye ugyancsak jelentős terméskiesés lett az áttelelő hagymában, amelyet a térségben tavaly mintegy 630 hektáron vetettek, ám ebből mindössze 100 hektárnyi területről szedhettek fel fogyasztható zöldséget. A dughagyma és a magról vetett hagyma termőterülete is jelentősen csökkent. Ezért már az esztendő első felében is importra szorult a piac. Füleki László lapunknak elmondta: idén a versenyképesnek mondható, hektáronkénti 40 tonnás terméshez képest mindössze 20-22 tonnányit szedhetnek majd fel a gazdák. - A betakarítás leghamarabb augusztusban kezdődhet meg, így pontos termésátlag csak ezután mondható, de szinte biztos, hogy még a hazai piacokra sem jut elegendő makói hagyma. Az áruházláncok számára valószínűleg elegendő lesz a termés, ám komoly kiesésre számíthatnak a feldolgozók, szárítóüzemek. Megtudtuk: az aszály miatt kiesik, satnyák a hagymafejek, de termés minősége minden bizonnyal változó, hiszen számos termelő a szárazság alatt is megfelelően locsolta földjét. Azonban így is csupán a tavalyi hozam fele biztosítható. Az utóbbi öt esztendő közül mindössze egyben volt megfelelő a hagymahozam. ILIYÉS SZABOLCS Makó környékén a dughagyma és a magról vetett hagyma termőterülete csökkent. Fotó: Gyenes Kálmán