Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-14 / 162. szám

6 •POSTABONTÁS" HÉTFŐ, 2003. JÚLIUS 14. Óvadékról, másképp POSTABONTAS PLUSZ Tisztelt Olvasóink! Örömünkre, nagyon megnőtt a szerkesztőségünkbe küldött olvasói levelek száma. Ezért a jövőben - alkalmanként - a Kapcsolatok hasábjain kívül, lapunk másik oldalán is olvashatják a hozzánk eljuttatott írásokat. (A szerk.) Az utóbbi időben sok szó esett az óvadék intézményéről. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen az emberek döntő többsége ilyet eddig jószerével csak a filmekben látott. (De ebben a lapban is olvashattunk a hazánkban elsőként óvadék fizetése után előzetes letartóztatásból kiengedett gyanúsítottról.) Ezzel együtt sokakban az a vélemény alakult ki, hogy cz is amolyan „úri huncutság", vagy: „már megint a bűnözőknek kedvez a törvény". Nem kívánom a jogszabályt minősíteni, dc az ARAG Jogvédelmi Biztosító régióigazgatójaként naponta találkozom a problémával, ezért fel kell hogy vessek egy másmilyen nézőpontot is. Az óvadékról eddig szinte mindig csak a bűnözőkkel összefüggésben hallottunk. Pedig előzetes letartóztatásba nem csak szándékos bűncselekmény elkövetésének gyanújával lehet kerülni. Például gépjárművezetőként akár több tíz- vagy százezer kilométer balesetmentes vezetés után, csak egy pillanatnyi figyelemkihagyás, és máris egy súlyos baleset okozói lehetünk. Elég csak a minapi algyői buszbalesetre utalnom: „Centimétereken múlt, hogy nem történt tragédia". Szerencsérc ott megvolt az a néhány centiméter, így az utasok is megúszták tragikusabb következmények nélkül, és a vezetőnek sem kell gondatlanságból elkövetett halálos közlekedési baleset okozása miatt felelnie, és akár előzetes letartóztatásba kerülnie, mint sajnos a múltban már több más kollégájának. Aki autóba ül, számol mindezekkel. De nem kell ahhoz auA tanyai gyerekek nagyon szerették a madarakat. A verebeket is. Utóbbiakat addig, amíg szüleik csőrükből táplálgatták őket. Jó volt látni - mondogatták -, amint a kicsik szájtátva várták a finom rovarfalatokat. Amikor már kinőttek a compos korból és tollakat kezdtek ereszteni, már figyelmen kívül hagyták őket. A verebek sok kárt tettek a vetésben, sőt amikor a fecskék odavoltak melegebb tájakon, egynémelyik helyét verebek foglalták el. A tanyai gyerekek ezt már nem tűrték. Amikor a verebek kirepültek, kicsinyeik és tojásaik sem voltak már, akkor fölmásztak, kihajigálták a fészek béléseit és kis darab rongyot dugtak a lyukba. Mire a fecskék érkeztek, tó, hogy az ember végzetesen hibázzon. Elég csak a gyermeküket néhány percre magukra hagyó szülőkre, nagyszülőkre stb. utalnom, és már hosszasan is lehetne az ilyen okból bekövetkező tragédiákat sorolni. Vagy megemlíthetem a rossz kerítésen át kiszökő, majd emberre támadó kutyát. A vád: gondatlanságból elkövetett emberölés a szülők, illetve a kutya gazdája ellen. Az előzetes letartóztatáshoz nem kell feltétlenül elvetemült bűnözőnek lenni, ráadásul súlyos, esetleg - számunkra - megfizethetetlen költségek várhatnak ránk. Nos, az ilyen helyzetekben segít a jogvédelmi biztosítás. Amennyiben a biztosított ellen gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt emelnek vádat, akkor az ügyfél nem kevés jogi kiadásainak - ügyvéd, perköltség, szakértők díja stb. - finanszírozása mellett az óvadék megfizetését is vállalja a biztosító. (Az ARAG-nál ennek maximuma 3,5 millió forint.) Ami nagyon fontos: ez a biztosítási forma nem csak a gazdagok kiváltsága, hiszen egy gépjármű-vezetői jogvédelmi biztosítás havi ötszáz forintos díja sokaknak elviselhető kiadás lehet. Remélem, ezzel a megközelítési móddal sikerült az óvadék intézményével kapcsolatos vitát némileg árnyalnom. Hiszen reggel senki sem úgy indul el otthonról, hogy ma gondatlanságból fog bűncselekményt elkövetni, dc az a bizonyos néhány centiméter vagy másodperc nem mindig rajtunk múlik KOLONICH LÁSZLÓ, ARAG JOGVÉDELMI BIZTOSÍTÓ RT. a rongyot kiszedték, hogy azok visszaköltözhessenek. Az énekesmadarak számára különböző odúkat készítettek a gyerekek, amelyeket arra a fára szereltek föl, amelyiken legtöbbször látták a szép tollú-hangú madárkákat. Mivel azok nászkodását is látták, mielőbb „lakáshoz juttatták" őket. Az odú lehetett kerek fadarabból kivájt, aminek az oldalán akkora kerek lyukat fúrtak, amin a madárpár befért, s a belső tér is akkorára készült, hogy a madárpár, később a kis jövevények is elférjenek benne Hogy az eső ne essen bele, egy deszkalapot szegeztek rá, kissé lejtősen. Amikor kikeltek a kicsik, a szülők éjjelre sem mentek az odúba, hanem kint az ágon háltak: virrasztottak, őrizték a ragadozóktól kicsinyeiket. Jártam több olyan Szeged környéki tanyán, amelyek udvarában lévő fákon nem is egy odú volt. A gyerekek órákon át nézegették, amint le- meg visszarepültek a madarak: hol táplálékot, hol egy kis vizet vittek magukkal haza. Ismertem olyan tanyai gyereket, aki művészkedő kézügyességgel készített fürjkalitkát. Széles deszkalapra szerkesztette a vékony faágakból összeillesztett és faenywel jól összeragasztott falakat és a tetejét. Egyik oldalra kis ajtó is került. Az oldalfalak alsó részéhez belül vékonyabb falemezkéket erősített, hogy az etetéskor betett magvakat a madár evéskor a szárnyaival ne verje ki. Egy kis edénykébe mindennap friss vizet tett a fiú a kalitkába, mert a madarak sokszor iszogatnak, némelyik még fürdeni is szeret. Az itató edénykét általában a fal egyik bordájához kötve tartották, a fürdető edényke meg a kalitka alján volt leragasztva. A gyerekek a fürjet is, a cinkét, a pintyet és más madarakat vagy „Nem népiskola vagy egyetem, hanem népiskola és egyetem." mondotta Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter (1922-1931) Szegeden 1926-ban az egyetemi építkezések elkezdésekor. Klebelsberg az egyetemek felépítésével párhuzamosan nagyszabású népiskola-építési programot indít el (1926-1930), mely a magyar oktatás történetében példa nélküli. Klebelsberg a tanyarendszert nagy nemzeti tényként fogta fel, mely a magyar nép természetes hajlamából adódik és megoldása nem azok lakóinak falvakba történő terelése, hanem a tanyák kultúrközpontokká alakítása, kultúrájuknak, oktatásuknak, egészségügyüknek fellendítése, infrastruktúrájuknak kiépítése (ezt nevezte második honfoglalásnak). Szeme előtt Dánia példája lebegett, amely évtizedek alatt a kisgazdák paradicsoma lett. A népiskola-építés során 3475 tantermet és 1525 tanítói lakást építtetett. Az iskolaépítések elsősorban a mostohán kezelt és sokat szenvedett és elmaradott alföldi tanyavilágban történtek. Az volt a vezérelve, hogy a tanyai gyerekek gyalog is elérhessék az iskolákat, ezért azokat öt kilométeres sugarú körök közepébe telepítették. Az iskolák modern téglaépületek voltak vörösfenyő padlózattal, hatalmas ablakokkal, az eddigi zsindelytető helyett palatetővel, igen gyakran háromszobás tanítói lakással, az Alföldön mindezéjjel szedték ki a fészekből, s vitték haza rabmadárnak, vagy lelépezték. Lépet a méhésztől kértek, amibe egynémely gyerek a gyümölcsfán talált enyvet forralta, s ezzel bekente azt a hosszú foltot, amelyet a fa azon ágához támasztott, amelyen gyakran előfordult a kiszemelt madár. Az jött, s addig forgolódott, amíg szárnya lépes nem lett. Akkor tollai összeragadtak és leesett, mire az odafutó gyerek fölszedte. Megmosta a tollakat és betette a kalitkába. Főként paplakokban, a jegyzőéknél, a tanítóknál és az orvoséknál látni lehetett régen valóságos madárházremekeket, bennük sok papagájt, másikban nevető gerléket is. Ezeken a helyeken már egyre több volt a fémkalitka, fémodú és olyan szép madárházak, aminőket manapság már alig lát az ember. Ha mégis, azok múzeumi gyűjteményekben várják azokat, akik lemásolják, hogy szép tollú és hangú madaraik természetközelibb helyen énekeljenek és szaporodjanak, mint régen. IFJ. LELE JÓZSEF ideig ismeretlen, téglából épült disznóóllal. Az iskolákban gyakran kápolna vagy oltárfülke is volt, az udvaron haranglábbal. Az iskolák megtervezésénél arra törekedtek, hogy azok esztétikailag szervesen illeszkedjenek a tájba, kapcsolódjanak a hagyományokhoz és például szolgáljanak a falusi gazdák építkezéseihez, ugyanakkor a modern igényeket is kielégítsék. (A munkálatokat a XVIII. századi német és osztrák kolostorok, valamint a magyar népi építészet iránt érdeklődő Schwab Gyula irányította.) A munkálatok anyagi fedezetét változó arányban az állami költségvetésből, hosszú lejáratú kölcsönökkel biztosították. A nagybirtokok majorságaiban a földesurakat Klebelsberg törvénye kötelezte az iskolaépítésre. Mindenütt számított a helybéli lakosság munkájára: kézi és igás napszámosokra. Az iskolák a tanyavilág kultúrközpontjai lettek rádióval, gramofonnal, filmvetítő gépekkel felszerelve. Ezerötszáz iskolakönyvtár és 1555 népkönyvtár létesült. Az iskolákban tartották összejöveteleiket a gazda-, iparos- és olvasókörök, színjátszó csoportok. Az egyházak itt is végezhették híveik lelki gondozását, istentiszteleteket, öszszejöveteleket tarthattak. Az iskolán kívüli népművelés helyszínei is voltak. Gyakori volt az orvosi rendelő, védőnői lakás, posta. Az iskolák udvarában gyakorlókertek, mintagazdaságok voltak. Klebelsbergnek még arra is volt gondja, hogy a fiatal tanítónők és tanítók lehetőleg ugyanabba a tanyai iskolába kerüljenek: arra gondolván, hogy összeházasodva majd itt is fognak letelepedni. Számos házasság jött így létre. (Egy szegedi tanítónő elbeszélése szerint esküvőjére száz szál piros rózsát kapott a minisztertől.) A népiskola-építés egyik gócpontja Szeged mint úgynevezett tanyás város volt: 90 iskola, 46 szertár, 35 tanítói lakás, 18 új iskola épült körzetében (Kiskundorozsma, Mórahalom, Rúzsa, Röszke, Pusztamérges, Csengele, Zsombó, Bordány, Forráskút, Ásotthalom stb.). Ekkor épült az impozáns neobarokk főiskolai gyakorló iskola, a Mérey utcai, az Újrókuson, a Kossuth Lajos sgt., a Csongrádi sgt., a Rókusi krt. és a Körtöltés által határolt területen lakunk 1996 óta. Odakerülésünkkor sok volt a zöldterületen kitaposott földút, fiatal fákat is régen ültettek. Pad néhány ház bejárata előtt árválkodott, szeméttartó is kevés volt. Nem tudtuk legalábbis mi hogy ki volt a kerület önkormányzati képviselője. Az 1998-as önkormányzati választások előtt a tisztségre aspiráló dr. P. Sz. a „szürke iskolában" részletesen ismertette programját, amit megválasztása esetén szeretne végrehajtani. Becsületére mondva, amit ígért, meg is valósította. Hogy ne csak általánosságban beszéljek, az 1998-2002 közötti időszakban az említett kerületben épült kb. 500 méter cementlapos járda, kb. 700 facsemetét telepítettek és locsolták is, amíg megerősödtek, 30 új padot helyeztek ki, főleg az 5-ös trolibusz végállomása mögött létesített korszerű gyermekjátszótérnél és a Vértó környékén. A Vértó eliszaposodásának meggátlására három vízforgató lélegeztetőt helyeztek működésbe a nyári hónapokban. Mintegy 1200 méter hosszan a Nyitra utca és az Ipoly evangélikus felekezet iskolája stb. A népiskola-építési program sikerét jelentette az, hogy az analfabétizmus a korábbi 15%-ról 7%-ra csökkent, mely Kelet-Európában kiemelkedő volt, és megközelítette a nyugat-európai szintet. A népiskola-építési akció csúcspontja az ötezredik népiskola, a rókusi felavatása volt egy időben a dóm és az egyetem átadásával, melyen Klebelsberg személyesen is részt vett 1930. október 25-én. Klebelsberg üzenete ma is időszerű: „A nemzeti termelés élére európai nívón álló vezetők ezreit, a nemzeti termelés szolgálatába pedig magas erkölcsi és értelmi kultúrával bírók millióit kell állítani." DR. HENCZ PÉTER, SZEGED sor új útburkolatot kapott. A kerületben jelentős fiives részt évente legalább négy alkalommal lenyírták. Az idén még csak egy alkalommal, amikor már térdig ért a fű és a gaz. (Egyébként most is ez a helyzet.) A nagyobb gyerekek részére kosárlabdapalánkot és mini labdarúgópályát építettek. Még azt szeretném megjegyezni, hogy a képviselő úr a mandátuma alatt több alkalommal tartott beszámolót az általa végzett munkáról, ismertette azokat a terveket (rajzokat is), amit a jövőben szeretne megvalósítani. Mindehhez meghallgatta a lakosság véleményét is. Ismeretlenül is minden tiszteletem az új önkormányzati képviselő úrnak, akiről csak annyit tudunk, amit a választások előtt a postaládákba bedobott rövid ismertető tartalmazott. Tisztában vagyunk azzal, hogy a város jelenlegi helyzetében nem könnyű a dolga, de ennek ellenére jó lenne, ha személyesen is megismerhetné a kerület lakossága, tájékoztatást adna elképzeléseiről, konkrét terveiről, s elérhetőségéről, hogy szükség esetén tudjuk a segítségét kérni. Egy környezetét szerető államinlgár Bunkóiarid és az 1Q A szituáció maga, egy a résztvevők részéről másként megítélt közlekedési helyzet, teljesen érdektelen, sem veszélyhelyzetet, sem kényes helyzetet nem teremtett. Aki vezet, naponta találkozik ilyennel, a megoldás két szó: intelligencia és udvariasság. írhattam volna azt is, európaiság. A következmény, éktelen dudálás és a motor hangján is átszűrődő minősíthetetlen szitokáradat. Az autó, amiből a dudálás és a szitokáradat kiömlött, a Pick-vállalat FNR 377 rendszámú kisteherautója volt, amelynek volánja mögött summa 80 IQ-s vezető, valamint mellette egy nyeles autómosó kefét rázó kocsikísérő társa ült. Jómagam kiszálltam, szerettem volna megkérdezni, talán egy ketyegő bomba ragadt-e a hátsó lökhárítómra? „1t bu** köcsög, szétverem azt a **" pofádat!". Szó benn akadt, gondolat megszakadt. Kedves Pick! Én nem tudom, hogy létezik-e önöknél valamilyenfajta intelligencia teszt, mielőtt „vezető" pozícióba ültetik az emberüket. A történtek azt bizonyítják, hogy nem. Úgy gondolom, egy ilyen világhírű cég többet kellene, hogy magára adjon. így akarunk az Európai Unió teljes értékű tagjává válni? Kedves summa 80 IQ-s polgártársam! A Szeged c. folyóirat ezredévfordulós jubileumi száma Szeged kétszáz köztiszteletben álló polgára közé választott, bár kétlem, hogy ezt a folyóiratot ön valaha is a kezébe vette volna. 1964 óta van jogosítványom, és a milliomodik kilométert egy ideje magam mögött hagytam baleset nélkül. Szeged és Finnország között 38-szor tettem meg gépkocsimmal az utat, mivel öt évig ott dolgoztam, mint filmrendező és tanítottam a filmművészeti főiskolán. A fél világot beautóztam, többek között az Egyesült Államokat, a Grand Canyontól a Niagara vízesésig filmforgatás miatt. De ilyen figurával, mint ön, nem találkoztam. Hát így fest az ön által lebu * * köcsögözött autós. Barátsággal ajánlom, ilyen mentalitással ne merészkedjen az országhatáron túlra, főleg nyugati irányba ne. Végezetül, félreértés ne essék. Nem magam miatt írok. A normális autóstársak nevében szólok, akik nap mint nap kénytelenek elviselni az ilyen summa 80 IQ-jú autósok bunkóságait. Valami módon megálljt kellene parancsolni az életünket ily módon is megkeserítő atrocitásoknak, mielőtt hazánkat Bunkólandra keresztelik. (FEL)VÁGI LÁSZLÓ FILMRENDEZŐ, ZENESZERZŐ, SZOBRÁSZ Madárházak és odúk Bélyegzőhelyek a turistáknak Bakancsos turistaként 25 éve járom a hegyeket, völgyeket. Több alkalommai vonzalmat éreztem az alföldi táj szépsége iránt is, mivel itt élek. Gondoltam, megpróbálom végigjárni az Alföldön az országos kéktúra útvonalát. Csongrád megyébe érve páratlan szépségű látvány tárul az erre túrázók szeme elé. A megyehatártól a nagymágocsi kastély irányába. A kastély szépsége a gyönyörű park és a szökőkutak látványa után a derekegyházi úton erdősáv mellett sétálva vagy kerékpáron felüdülve lehet róni a kilométereket. Kis idő múlva elénk tárul Ótompahát település, ahol a falu széli vendéglőben ráleltem a bélyegzőhelyre. A megyében több kijelölt helyen van kilométert igazoló bélyegző. Jó érzésemet csak fokozta az a tudat, hogy mindössze egy bélyegzés hiányzik a Csongrád megye turistája elismeréshez. Tovább róva a kilométereket az alföldi táj szépségében elmerengve a Tisza felé vettem az útirányt. Mindszenten keresztül a révnél megpihenve ismét van bélyegzési lehetőség. E két helyet kiemelve megtelt a két hiányzó bélyegzés a kisfüzetemben és megvan a Csongrád megye turistája elismerés, amit a Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség leigazol. Ez köszönhető a mobilitásnak, mert általa közvetett módon fölfestett útvonalon haladhattam végig, hogy ezt a címet elérjem. Elégedetten továbbhaladtam a jelzett útvonalon, és elgondolkoztam, csoportosan könnyebb és szórakoztatóbb a kilométereket róni. Erre a legjobb megoldás szakosztályi tagnak lenni. Higgyék el, érdemes. Sok érdekes programmal szervezetten kirándulhatnak akár az egész családdal. Egy természetkedvelő bakancsos turista a megyéből Klebelsberg ötezer népiskolája Se nem japán, se nem akác: ez a fa a japánakác! Szeged egyik leggyakoribb és legkedveltebb utcafája virágzik e napokban. Naponta megyünk el lombjai alatt, mérgelődünk a sok lehullott virágszirom, avagy télen a nyúlós, olykor cipőkre tapadó terméseik miatt, de titkait nemigen ismerjük. A fa hivatalos magyar neve japánakác, a tudományos neve Sophora japonica. Latin neve azt sejteti, hogy Japánból származik. Kiderült azonban, hogy az őshazája nem Japán, hanem Dél-Kína. Ezért néhány újabb magyar nyelvű könyvben kínai pagodafának titulálják. Európába 1747 táján került, mint mutatós fát utcákra vagy parkokba ültetik. A szárazságot kiválóan tűri, ezért Magyarországon fontos városi fa, de Franciaországban, sőt Dél-Angliában is gyakori. Sok fajtája van, amelyek virágszínben és virágzási időben is különböznek egymástól. A nálunk élő sárgásfehér színű virágait általában júliusban, augusztusban bontja ki, tehát egyike városunk legkésőbb virágzó fáinak. Sokan vitatják a japánakác magyar név helyességét is, ugyanis az igazi akácok, az akáciák a mimózafélék családjába tartoznak, az afrikai szavannák ernyőszerűen szétterülő ágakkal rendelkező trópusi fái. Akkor honnan ered a magyar nyelvben az akác szó? A 17. században behoztak Észak-Amerikából egy növényt, amelyik gyorsan elterjedt egész Európában. Mivel páratlanul szárnyalt levelei, meglévő tüskéi alapján hasonlított az afrikai akáciákra, elnevezték Robinia pseudoacacianak. Ez a fa nem más, mint a magyar ember egyik legkedvesebb fája, a fehér akác. Egy 1783-as adat szerint a pseudoacaciaból (álakácból) a mi tudósaink kreáltak akácot. (Hazánkba 1710 táján került.) Hívták még akatznak, agátzinak, ákáznak, acatianak, akácnak, ágáénak?!). Innen már logikusan következett több, a fehér akáchoz hasonló növény magyar neve: lilaakác, gyalogakác, rózsásakác, japánakác. Ezek a növények a borsóhoz, babhoz hasonlóan nem a mimózafélékhez, hanem a pillangósvirágúak nagy családjába tartoznak. Virágaik nem sugarasak és sokporzósak, mint a mimózaféléké, hanem az 5 sziromlevél elhelyezkedése alapján egy pihenő pillangóra emlékeztet a virág. A természet iránt érdeklődőknek ajánlom: nézzenek meg alaposan egy japánakácvirágot! Egy valóságos kis vízi jármű képe tárul elénk: a két sziromlevél csónakszerűen helyezkedik el, másik kettő evezőszerűen, míg az ötödik úgy áll, mint egy vitorla. Ebben hasonlít a többi akácra, néhány tulajdonságban azonban eltér: virágzata nem fürtös, hanem kihegyesedő buga, mind a 10 porzója szabadon álló, termése sem hasonlít a borsó hüvelytermésére: a japánakácnak húsos cikkelyes hüvelye van, amely a kerek magok között erősen befűzött, és nem nyílik fel. Télen, terméséréskor egészben lehullik a földre, ott nyúlóssá, cipótalpra tapadóvá válik, könnyen el lehet csúszni rajta! Ez utóbbi „bűne" is elenyésző ahhoz képest, hogy jól tűri városunk meglehetősen magas porszennyezettségét, sok oxigént termel. Még egy jó tulajdonságát emelem ki, amiről kevesen tudnak: új keletű gyógynövényünk! Egy, a japánakácból kivont hatóanyag a vénás eredetű lábfájdalmakra jótékony hatású, s a patikákban Venoruton néven ismert gyógyszerként kapható. JUHÁSZ MIKLÓS, SZEGED Személyesen is találkozzunk!