Délmagyarország, 2003. július (93. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-12 / 161. szám

Szombat, 2003. július 12. SZIESZTA IV. ESZENYI ENIKŐ A KÖVETKEZŐ ÉVADBAN WASHINGTONBAN, PRÁGÁBAN ÉS VARSÓBAN RENDEZ járjuk az országot « Eszenyi Enikő (képünkön) és kedvese, a fiatal szlovák színész, Milán Mikulcsik nagy sikerrel játszotta ezen a héten a Somogyi utcai Mediterrán Teraszon Dodo Gombár Ég és Nő között című darabját. A Kossuth-díjas színésznő a következő évadban keveset lesz itthon, mert Prágában, Varsóban és Washingtonban rendez. - Lehengerlően őszintének tiínt a darab, mennyire szól kettőjükről? - Annyira, amennyire mi is egy férfi és egy nő vagyunk. Kedves barátunk, Dodo Gombár kifejezetten nekünk írta a darabot - de nem rólunk. Amikor Shakespeare-nek volt egy molett színésze, megírta neki a Falstaffot. Dódo tudta, hogy mit szeretünk, milyen stílusban érdemes írnia ne­künk. Kevés kortárs darab szü­letik, ezért a régiekhez for­dulunk, amelyek ugyan na­gyon szépek, de mégsem fe­jezik ki azt az életérzést, rit­must, ami ma jellemző ránk. Hiányzott már, hogy egy ízig-vérig mai darabban sze­repeljek, ezért nagy élmény számomra is ez a produkció. A nézők szeretete - Az utóbbi években a leg­népszerűbb sztárok is szíve­sen jönnek nyaranta vidékre játszani. Mit gondol, miért? - Kelemen László egykori társulatához hasonlóan jár­nunk kell az országot ahhoz, hogy láthassanak bennünket az emberek. Lassan úgy kell vándorolnunk, mint Déryné Széppataki Róza korában. Már azon gondolkodom, hogy fel­veszem Milán nevét és Mi­kulcsikné Eszenyi Enikőként szerepelek majd a színla­pokon. A nézők nem talál­kozhatnak velünk a televízi­óban, mert nincsenek tévé­játékok. Nem tudják, hogy mit csinálok, milyen művészi színvonalat képviselek. A bul­várlapok legfeljebb olyan bu­taságokról kérdeznek, hogy hol nyaraltam, mit ettem, mi­lyen arckrémet használok. A munkámról kevés hír jut el a közönséghez, a színházban is csak kevesen látnak. Óriási öröm, hogy Szegeden most is telt házak voltak. Hrabovszky Andrást, a Mediterrán Terasz rendezvénysorozatának szer­vezőjét kivételes embernek tartom, csodálatos, ahogyan kitalálta és egy parkolóban lét­rehozta ezt a színházat. Ami­kor kérte, hogy a tervezett ket­tő után csináljunk még egy pótelőadást is, boldogan mondtunk igent. Jó volt hal­lani, hogy órák alatt elkap­kodták a több száz jegyet. Ez is azt mutatja: az emberek sze­retnének bennünket látni, hi­ányzunk nekik. Az egyik elő­adás után megvárt egy szegedi hölgy, és elmondta: még so­hasem látott élőben, nagy él­mény volt neki az előadásunk. Ezekből a gratulációkból, sze­Művészetek völgye MUNKATÁRSUNKTÓL Az anyagi nehézségek leküz­dése után az idén is meg­rendezi a Művészetek Völgye összművészeti fesztivált a Ka­polcsi Kulturális és Természet­védelmi Egylet - közölte Már­ta István fesztiváligazgató. A július 25-én kezdődő tíznapos rendezvénysorozat keretében 46 helyszínen 800 program várja a látogatókat a Bala­ton-feividéken. A kulturális tárca 20 millió forinttal támogatja a 138 mil­lió forintos összköltségvetésű programsorozatot. Márta Ist­ván a szinte minden előadói műfajt felvonultató fesztivál programjai közül kiemelte: a Magyar írószövetség, a Kor­társ Kiadó és az Ortega y Gas­set Társaság - magyar és kül­földi írók, költők, továbbá iro­dalomtörténészek részvételé­vel - felolvasóesteket és elem­ző beszélgetéseket rendez Ka­polcson. A Művészetek Völgye az idén is helyet ad külföldi előadók rendezvényeinek. Egy Pennsylvaniából érkező társu­lat három görög tragédia adaptációját mutatja be, Vi­gándpetenden a Teatro Cap­riccio Sátorszínház és a Hon­véd Kamaraszínház előadásai láthatók. Taliándörögdön lép színpadra a beregszászi színi társulat és a Közép-Európa Táncszínház, s ugyanott gaz­dag dzsesszprogramokat szer­veznek. Monostorapátiban ál­lítják fel a Krétakör Színház cirkusz; sátrát. retet-megnyilvánuiásokból sokat lehet meríteni. - Milyen új szerepeket ját­szik a következő évadban? - Nem lesz új szerepem, mert folyamatosan rendezek. Vasárnap repülök Washing­tonba, ahol az Aréna Sta­ge-ben Brecht Egy fő az egy fő című darabját állítom majd színpadra. Azt írták e-mail­ben, hogy napi ötven színészt kell meghallgatnom Washing­tonban és New York-ban. Feb­ruárban lesz a bemutató. - Kivételes dolog, ha valakit meghívnak az Aréna Stage-be rendezni, hiszen azt az USA egyik legelitebb művészszín­házának tartják. - Négy évvel ezelőtt kaptam a felkérést, de eddig nem tud­tuk összehozni más feladata­im miatt. Most a Vígszínház­ból is elengedtek. Kern és a Varrónők - Milyen egy idegen szín­házban, teljesen ismeretlen csapattal dolgozni? - Számomra is új lesz, soha­sem voltam még ilyen helyzet­ben, noha meghallgatást már tartottam. Legutóbb Prágában, ahol Örkény Tótékját rende­zem, Ágika szerepére kerestem így egy színésznőt. Szeptember 22-én tartjuk a bemutatót, már próbáltunk két hetet, augusz­tus végén folytatjuk a munkát. Prága után Grumberg darabját, a Varrónőket viszem színpadra a Pesti Színházban. Rendkívül izgalmas darab, egy varrodá­ban játszódik. Kern András a férfi főszereplője, hat csodála­tos színésznő, Börcsök Enikő, Pap Vera, Kútvölgyi Erzsébet, Igó Éva, Hegyi Barbara és Maj­sai-Nyilas Tünde játszik benne, valamint vendégként Balkay Géza. Ezután repülök vissza Washingtonba, tavasszal pedig Kerényi Miklós Gábor hívásá­ra a Bál a Savoyban című Áb­rahám-operettet rendezem a Budapesti Operettszínház­ban. Nagyon szeretem a mű­fajt és általában a zenés szín­házat, ráadásul abban a tár­sulatban most sok tehetséges fiatal színész dolgozik, ezért örömmel mondtam igent. Évad végén a Varsói Nemzeti Színházban is vár még rám egy rendezés. - Ezek szerint színészként takaréklángra állította ma­gát? - Véletlenül alakult így. Új szerepet ugyan nem vállaltam, de amikor itthon vagyok, es­ténként játszom a régieket. -Az Ég és nő közöttben fon­tos szerepet játszik a moz­gásművészet is. Kevesen van­nak, akik ilyen fokon tudják művelni. - Mert keveset törődnek a képzés során a mozgáskultú­rával, mindenki csak a mester­ségórákra koncentrál. Sokkal többet kellene a színészeknek mozogniuk, hiszen ezzel az ál­lóképességüket, egészségüket is védenék, ráadásul a modern színházban mindent meg kell tudni oldani. Úgy érzem, néha már túl sok a „pszichés bele­mászás", azt viszont elhanya­golják, hogy egy színész rit­musra tudjon lépni, és elég magasra tudjon ugrani. A rendező és a kritikusok - A hazai kritikusok szerint a magyar színház sok tekin­tetben a cseh, az orosz és a lengyel után kullog. Egyetért ezzel? - Nagyon mérges vagyok, ha ilyeneket olvasok. Sokat va­gyok kint, Prágában, Pozsony­ban és ma már Varsóban is is­merem szinte az egész reper­toárt, a fiatal rendezők nagy része a barátom. Ezért bátran kijelenthetem, egyáltalán nem vagyunk lemaradva. Ugyan­azokkal a problémákkal küz­denek ők is, mint mi. Nem le­het mindenki Peter Brook, de mi is tudunk komoly, nagyelő­adásokat csinálni. Á rendezé­seimre időnként elmarasztaló kritikákat is kapok, fontosabb számomra, hogy sikeresek, a közönség szereti őket. Nem tu­dom, van-e még egy olyan ren­dező Európában, akinek há­rom előadása megy egy másik főváros nemzeti színházában. HOLLÓSI ZSOLT Csak egy az isten, avagy áramló határtalan rokonszenvét is hazahoz­za nekünk. Hétfőn délután 6 órakor nyílik kiállítása a szegedi Bartók Béla Művelődési Központban, válogatás bőséges képeiből, este 7-kor pedig a Szegedi Szalon keretében másik nagyszerű fotóriporterünkkel, Schmidt Andreával és a Debrecenbe elszár­mazott Süli Istvánnal várja az érdeklődők kérdéseit. HORVÁTH DEZSŐ Szokták mondani, Magyarország az az or­szág, amelyik körös-körül önmagával hatá­ros. Erősen bízunk benne, ha benn leszünk az unióban, és szomszédaink is oda jutnak, eltűnnek a határok, és még szabadabb lesz a mozgásunk. Gazdaságilag is közelebb ke­rülhetünk egymáshoz. Fotóriporetrünk, Gyenes Kálmán régtől fogva megkülönböz­tetett szeretettel járja a határainkon kívül rekedt magyarok földjét, és a kintiek befelé

Next

/
Thumbnails
Contents