Délmagyarország, 2003. június (93. évfolyam, 127-150. szám)

2003-06-16 / 138. szám

10 •MEGYEI TÜKÖR­HÉTFŐ, 2003. JÚNIUS 16. Európa előttünk karikázik Egy jó könyv bicikliseknek és döntéshozóknak Az Osztrák Közlekedési Klub Utak a kerék­pározáshoz című kézikönyve a kerekezők és a gépjárművezetők közti látszólagos ellentét föl­oldására bíztat. A kerékpárnak van jövője. Ez a mondat olvasható az Utak a kerékpározáshoz című könyv ajánlószö­vegében. A kijelentést az Osztrák Közlekedési Klub magyarul is megjelent kötetében található tábláza­tok, diagramok és más adatsorok támasztják alá. Európában, a hetvenes évek közepének mélypontja után meredeken ível fölfelé a biciklizés népszerűsé­gi mutatója. A kontinens fejlettebbnek mondott felén már tudják, amire nálunk még csak az utóbbi években kezdenek ráébredni a közlekedők, hogy például egy Szeged nagyságrendű városban biciklivel hamarabb célhoz érhetünk, mint a dugótól dugóig araszoló gépjárműforgalomban. (Azt már a megyeszékhe­lyen is naponta tapasztalhatjuk, milyen idegtépő érzés reggeli csúcs idején beszorulni a Belvárosi híd autófolyamába.) A fölmérések szerint a kerekezők többsége nem sport-, hanem közlekedési eszköz­ként használja a drótszamarat, mert rájött, hogy időt takarít meg, ha nyeregbe pattan. Wolfgang Rauh könyve - amelynek magyar ki­adása többek között a közlekedési, valamint kör­nyezetvédelmi minisztérium támogatásával jelent meg - nem csupán a kerékpározás népszerűsítését szolgálja. A közlekedésszervezési döntésekért fele­lős szakemberek figyelmét is fölhívja arra, hogy a forgalmi helyezetek szabályozásánál egyenrangú szereplőként gondoljanak a biciklistákra is. A kötet fejezeteiben a kerékpár közlekedési rend­szerben elfoglalt helyéről, a biciklis forgalom terve­zéséről, a kerékpárbarát települések!!) kialakításá­ról, az utakról és kereszteződésekről olvashatunk. A könyv magyar változata a Kerékpárral Közleke­dők Országos Szövetsége gondozásában jelent meg. NY. P. Deák Ferenc :rafikus tüntetése Életműve elismeréseként Romá­nia Kulturális Minisztériuma Nemzeti Nagydíjjal tüntette ki az évek óta Szegeden élő és alko­tó Deák Ferenc Munkácsy-díjas grafikusművészt. A 68 esztendős könyvművész, illusztrátor évtizedeken át Ko­lozsvárott dolgozott, a Kriterion Könyvkiadó művészeti vezetője­ként több ezer magyar kötet megjelenésénél bábáskodott. Ká­nyádi Sándortól Sütó Andrásig az erdélyi magyar irodalom legjele­sebb egyéniségeit személyes ba­rátjának, alkotótársának mond­hatja. Szegedre a Mozaik Kiadó hívására jött a kilencvenes évek közepén, és azóta számos könyv jelent meg a rajzaival. Betű és rajz című kötete nagysikert ara­tott a Frankfurti Könyvvásáron. Nem szabad őszig várni az átalakítással Veszélyesek a régi gyűjtőkémények Kormánytámogatással alakít­hatják át egycsatornás kémé­nyeiket a harminc-negyven éve épült társasházak. A kürtőkbe kötött vízmelegítők vissza­áramló füstje már halálos bal­esetet is okozott. A tomboló kánikulában már a fűtési idényre kell gondolniuk azoknak a társasházaknak, ame­lyeket egycsatornás gyűjtőkémé­nyekkel építettek. A fölújításra hamarosan pályázatot hirdet a Belügyminisztérium, s a lakókö­zösségeknek célszerű mielőbb lépniük, ha őszig be akarják fe­jezni az átépítést. Az egycsatornás gyűjtőkémé­nyek azért veszélyesek, mert egyetlen kürtőbe vezették az egy­más alatt lakók gázzal működő vízmelegítőit és más tüzelőbe­rendezéseit, amelyeknek „füstje" bármikor visszafordulhat. Elő­fordult, hogy a szénmonoxid megölte a fürdőszobában a meleg vizet folyamatosan engedő áldo­zatot. Szegeden lakások ezreiben leselkedik hasonló veszély az ott élőkre. A külföldről átvett, itthon rosszul alkalmazott technológia hátrányait sok helyen még terve­zési és kivitelezési hibákkal is szaporították, a lakók pedig en­gedély nélküli rákötésekkel nö­velték az egyébként is állandó ve­szélyt. Mindezt Szenkovszky István, a Szegedi Kéményseprőipari Kft. igazgatója annak kapcsán mond­ta el, hogy a kormány nemrégi­ben döntött az egycsatornás ké­mények átalakításának támoga­tásáról. Állami segítséget a leg­alább nyolc lakásos társasházak kaphatnak: a kormány a költsé­gek 40 százalékát vállalja, a tá­mogatás összege azonban laká­sonként nem lehet több 80 ezer forintnál. Az átalakítás nem kötelező, de a kéményeket ellenőrző társaság, illetve az építési hatóság megtilt­hatja a veszélyessé vált kürtők használatát. A probléma termé­szetcsen nem új keletű: a ké­ményseprők régen fölhívták a fi­gyelmet a veszélyre és az előbb-utóbb halaszthatatlanná váló tennivalókra. Fontos, s egyben érdekes előzmény, hogy a közelmúltban egy szegedi lakos az állampol­gári jogok országgyűlési bizto­sához fordult, mert a kémény­seprő-ipari társaság fölszólítot­ta a veszélyes kémény átalakí­tására. Az átfogó vizsgálat vé­gén megállapították, hogy jog­sértés nem történt, a kémény­seprők szabályosan jártak el. Az ügy közben országos mére­tűvé nőtt, mivel hamar nyil­vánvalóvá vált: nem helyi je­KURTOKES SZÁZMILLIÓK Szeged 2100 egycsatornás gyűjtőkéménye mintegy 10 ezer lakásból vezeti el az égés­termékeket. A veszélyes kür­tők javítása-átalakítása (ké­ményenként 500 ezer forint­tal számolva) 1 milliárd fo­rintba kerül. Pályázaton nyer­hető támogatás 400 millió fo­rint, a költségek fennmaradó részét a társasházaknak kell állniuk. lenségről van szó. Az országban sok ezer ház épült hasonló, egy­csatornás kéménnyel. A Mi­niszterelnöki Hivataltól kérték az átalakítások állami támoga­tását, így született az 51/2003. (IV. 9.) számú kormányrende­let. Szenkovszky István az átalakí­tás módjairól elmondta: új típu­sú gyűjtőkémény beépítése ese­tén a régi tüzelőberendezéseket is új, zárt égésterű készülékekre kell váltani; ez a megoldás a leg­drágább, mintegy 2 millió fo­rint. Úgynevezett szerelt, egyedi kémények beépítése kevesebbe kerül: négy-öt kürtő 5-600 ezer forint; ez esetben maradhatnak a régi vízmelegítők és konvekto­rok. Legolcsóbb a régi kémény béléscsövezése, mintegy 400 ezer forintért. Előnye, hogy a munka nem jár nagy bontással, s néhány nap alatt elkészül. Hátrány, hogy az ilyen kémény­re csak a hagyományos vízmele­gítők és fali fűtőtestek köthe­tők. A szegedi önkormányzat épí­tési hatósága közvetítőként se­gíti a veszélyes kémények átala­kítását. Kovács Béla osztályve­zető-helyettes arra hívja töl az érintett társasházak lakóközös­ségeit, tegyenek szándéknyilat­kozatot a kémények átalakításá­ról, s a dokumentumot mielőbb juttassák el a polgármesteri'hi­vatal Széchenyi tér 11. számú épületének földszintjén találha­tó ügyfélszolgálati irodára. A szándéknyilatkozatba foglalják bele a társasház döntését, az épület címét és helyrajzi szá­mát, a lakások és kémények számát (lakásonként), valamint a közös képviselő nevét. A Belügyminisztérium várha­tóan rövidesen közzéteszi a pá­lyázati föltételeket: aki hama­rabb beadja igényét, már az elsők között megkaphatja a támoga­tást. NYILAS PÉTER Feketemunkások, menekültek, lőszerek és hamisítók Határőrök eredményes akciói Szabálysértőket, menekülteket, feketemunkásokat fogtak, fegy­vert, lőszert találtak, valamint okmányhamisítókat lepleztek le a határőrök a déli határsza­kaszon. MUNKATÁRSUNKTÓL A közelmúltban a röszkei határ­átkelőnél egy szerb férfi gépko­csijában riasztópisztolyt talált az útlevélkezelő a hozzá tartozó lő­szerekkel. Kelebiánál kilenc iraki állampolgárt fogtak el, akik a zöldhatáron keresztül jutottak Magyarországra. A két család hónapok óta úton volt, éjjel zárt kocsiban szállítot­ták őket. Az irakiak 8-8 ezer dol­lárt fizettek az embercsempé­szeknek, akik a szerb oldalon, a határtól két órányi járásra pihen­tették a menekülteket. Az iraki­ak pirkadatig várták „segítőiket", de mivel azok nem érkeztek meg, maguk vágtak neki az útnak. Mindannyian menekült státust kértek. A határvadászok a Mars téren fogtak el egy román állampol­gárt, aki beismerte, illegálisan vállalt munkát hazánkban. A Csongrád Megyei Rendőr-főkapi­tányság kommandósai a közel­múltban Ópusztaszeren akcióz­tak, ahol öt román férfit fogtak el, akiknek nem volt munkavál­lalási engedélyük. A tompái határátkelőnél két szerb-montenegrói férfi hamis schengeni vízumbélyeggel akart belépni Magyarország területére. Az utasokat visszafordították.

Next

/
Thumbnails
Contents