Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-24 / 120. szám

22 «SPORT« SZOMBAT. 2003. MÁJUS 24. Schumi díja RÓMA (MTI) Michael Schumacher kapta idén azt a díjat, amely a tragikus körülmények között elhunyt Forma-l-es versenyző, Lorenzo Bandini emlékét órzi. A maranellói istálló német világsztárja az Imola melletti Brisighellában rendezett ünnepélyes ceremónián találkozott a néhai olasz pilóta nővérével, Gabriella Bandinival. Korábban /uan Pablo Montoya, Jacques Villeneuve, David Coulthard és Giancarlo Fisichella kapta meg ezt az elismerést. Az elmúlt években a feltörekvő tehetségeket jutalmazták, de most a 10. „kiírás" miatt szakítottak a hagyománnyal. - Magamat még most is a folyamatosan fejlődő versenyzők közé sorolom - mondta tréfásan Michael Schumacher. Sporttal is ünnepel a 93 éves Délmagyarország Megmozdul a megye A Délmagyarország május 22-én ünnepelte 93. születésnapját, s az erről megemlékező rendezvények egyike a „Stafétafutás Délmagyarországgal", mely észak-déli irányban szeli keresztül a megyét. A „Stafétafutás Délmagyarországgal" május 28-án 8 órakor startol Csongrádról, ahol Pretity Rudolf gondoskodik a zökkenőmentes lebonyolításról. Elmondta, náluk közép- és főiskolások alkotják a nyolcfős váltót, akik már nagyon várják a rajtot. Mindszenten a helyi általános iskola felső tagozatos tanulói trappolnak majd. Tisza Zoltánné, a helyi koordinátor jó ötletnek tartja a megyei futást, akárcsak Kisházi László, aki a vásárhelyi váltót „szállítja". A kék-sárga városban - az előbbiekkel ellentétben - profik, a Hódmezővásárhelyi Futókör tagjai alkotják a csapatot. A településtáblától - természetesen a polgármesteri hivatalt is érintve - viszik Algyőig a váltóbotot, az átlátszó műanyag csőbe csavart Délmagyarországot és Délvilágot. Algyő után Szeged, a két lap bázisvárosa következik. A megyeszékhelyen négyen is felelősek - természetesen a főszervező, Volford Lászlón kívül - a sikerért, a Hegedűs Imréné, Horváth András, Savanya Norbert, Menyhárt Zoltán kvartettből az utóbbit értük utói telefonon: - A tanítványaim, a Szegedi VSE fiatal atlétái alkotják a váltót. Örömmel csatlakoztunk ehhez a kezdeményezéshez, szeretünk futni, én is a nebulóimmal tartok. Ezenkívül csatlakoznak hozzánk egyes szakaszokon iskolák, a gedóiról és a Dózsáról biztosan tudok, de bárki velünk tarthat pár száz méter kocogás erejéig. A cél Makón lesz, a Marcibányi téri termálfürdőnél, de a hagymavároson belül is lesz még egy teljesítendő etap, pontosan 2,9 kilométer. Kovács Gábor makói szervező és csapata meglepetéssel is készül. Az utolsó szakaszt általános iskolások teljesítik majd, a fürdőnél kis ünnepséggel, megemlékezéssel zárul a DM-szülinapi stafétafutása. Kovács Gábor már most azt fejtegette: siker esetén jövőre is szívesen részt vennének hasonló eseményen. I.P. Liss: a csalódás éve 220-370 ezer forinttal többért számítjuk be használt, akár üzemképtelen gépkocsiját a piaci értékénél! Ha most vásárol Opel Agila 1.2 Club modellt (+ extra elektromos csomag), akár egy 20 éves Ladából is 0 Ft kezdőrészlettel átülhet az új autóba! Finanszírozó: GMAC Hungary. Opel. Új autót mindenkinek! Ajánlatunk 2003. július 31-ig, illetve a készlet erejéig érvényes. www.opel.hu OPEL. CREDIT max. fogy.(város/út/vegyes): 8/5,7/6,5 1/100 km, COz kibocsátás: 156 g/km (benzines 1.2, 4 ajtós modell) KÉZILABDA Ha egy szóval kellene jellemezni a Liss-HNKC NB l-es női kézilabdacsapatának évadbeli teljesítményét, a csalódás illene rá a legjobban. A célt, a nemzetközi szereplést jelentő 5. helyezést nem érte el a gárda, s a tavalyi MK-bronzérmes idén még a nyolc közé sem jutott be. Az évet Farkas József vezetőedzővel értékeltük. - Újoncként olyan magasra tet-' tük a lécet - kezdte Farkas József -, hogy a második év elején már mindenki elkönyvelte: a megerősített Liss-HNKC megszerzi az ötödik helyet. De a sport nem ilyen, nincsenek előre leosztott lapok, minden meccset le kell játszani. - Ezt már az első két mérkőzés is bizonyította. - Valóban rosszul indult a bajnokság, hazai pályán vereséget szenvedtünk az Esztergomtól ez a két pont a végelszámolásnál nagyon hiányzott -, majd a fővárosban a Spartacustól. De korábbra kanyarodva: a műtétem miatt kiestem az alapozásból, nagy köszönettel tartozom Giricz Sándor kollégámnak, aki helyettesített a jugoszláviai edzőtáborban. Az sem volt szerencsés, hogy bokasérülése miatt az első öt találkozón nem számíthattam Prok Beatrixra. Az említett csorbákat a Debrecen, a Győr és a Cornexi elleni bravúrokkal kiköszörültük, s az 5. helyen kezdhettük a rájátszást. A play off-sorsolásunk viszont nem a legkedvezőbben alakult, hiszen csak az utolsó két derbi ígért győzelmet. - A felsőházi szereplést mégis egy döntetlennel kezdte a Liss, a Győrrel szemben. Furcsán hangzik, de lehet, hogy ez volt a baj! - Igen, ekkor már három pontra nőtt az előnyünk az Esztergommal szemben, s úgy tünt, megvan az áhított ötödik hely. Talán egy kicsit meg is nyugodtunk... Viszont döntőnek bizonyult, hogy Esztergomból nem sikerült „pontosan" hazatérnünk, pedig percekkel a vége előtt még vezettünk. Még ekkor sem veszítettünk el az esélyünket, de a hazai, Esztergom elleni sorsdöntő partit sem tudtuk hozni. Az a verzió, hogy az utolsó körben megverjük a Cornexit, a Laurencz-csapat pedig kikap, csupán egy idillikus álomnak tűnt. Sajnos felébredtünk... - Felelevenítettük a bajnokság legfontosabb eseményeit. Milyen okok vezettek idáig 1 - A védekezésünk nem volt stabil, határozott, jellemző, hogy hazai pályán többször harminc lőtt góllal sem bírtunk nyerni. Nagyon sok gólt kaptunk lerohanásból, ez annak a következménye, hogy bakiztunk a támadások során. Az eladott labdák mennyisége elviselhetetlen mértéket öltött, emiatt bizonytalanná vált a támadójátékunk, az ellenfél pedig könnyű gólokat szerzett. A sorsdöntő meccseken pedig nem volt igazi vezéregyénisége a gárdának, megremegtek a kezek. Az sem elhanyagolható, hogy a play off-ig 81 százalékosan értékesítettük a heteseket, a rájátszásban viszont már minden harmadikat elhibáztuk. A tavalyi eredmény megismétlése negatív teljesítménynek tűnik, de ne felejtsük el: nem csak a Liss, a riválisok is erősödtek. Ezzel együtt kudarcként éltem meg, hogy nem sikerült előre lépni. Bízom benne, hogy ez a gárda többre hivatott és ezt jövőre bizonyítja. - Az Esztergom mumusnak tűnik, hat mérkőzésből öt vereség a mérlegük ellenük, köztük a Magyar Kupa kettős fiaskója. Ez mivel magyarázható ? - Nem fekszik a Vásárhelynek a játékstílusuk, különösen az apró, mozgékony beállósokkal például Borbással- nem bírtunk. - A csapatot együtt már „boncoltuk", nézzük a posztonként bizonyítványt! - A kapusok, Szabó Krisztina és Vörös Henrietta összességében jó teljesítményt nyújtottak, a harmincöt tétmeccsből csak négyen betliztek - abból kettő az Esztergom elleni két hazai volt. A szélsők, Virág Erika és Baunok Bernadett jó kezdés után adósak maradtak az elvárható produkcióval, így többször is alkalmat adtak Szabó Valériának, hogy bizonyítsa: ó a jövő embere. Kocsik Viktória a meccsek többségén jól irányította, mozgatta a csapatot, de a sorsdöntő találkozókon átlagon felüli hibaszázalékkal játszott. A jobbátlövő poszt üres maradt, s ezt az ellenfeleink maximálisan kihasználták. Asztalos Juditot meg kellett műteni; a visszatérés, a siettetés miatt nem sikerült. Prok Bea hullámzó teljesítményt nyújtott, nem tudott a gárda igazi erősségévé válni, tőle többet vártam. Kocsis Ágnes is gyengébbet produkált a vártnál. A beállósok, Mónika Nikolics és Gaál Adrienn nyújtották a legjobb teljesítményt. Sajnos, Nikolics alkatánál fogva csak időszakosan bírja ezt gyors, rohanós játékot. Meg kell még említeni az általában csak védekező Kósa Anikót, ő is „hullámzott", sajnos a kritikus derbiken tartózkodott a völgyben. - Felmerül a személyes felelősség: csinálna valamit másképpen, ha újra kezdhetné az 2002/2003-as bajnokságot? - Nagyot hibáztam, amikor a novemberi csabai edzőtáborban engedtem a játékosok egy csoportjának, akik csapatkapitány-váltást provokáltak ki. Ekkor lett a lemondatott Asztalos Judit helyett Prok Beatrix a „cséká", aki egyáltalán nem bírta megoldani ezt a feladatot. Nem tudott olyan szellemi vezér lenni mint Judó, az ő teljesítményét viszont visszavetette ez az incidens. Ezt a mai eszemmel nem engedném, valószínűleg sok múlott rajta. IMRE PÉTER Farkas József vezetőedző az időkérésekkor nem mindig tudta átlendíteni a csapatot a holtponton. Fotó: Tésik Attila