Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-24 / 120. szám

Szombat, 2003. május 24. SZIESZTA II. A TRAPITI FOLYTATÓDIK Kovács Lajos, a gonosz feltaláló Az Év gyermekkönyve-díjjal is kitüntetett Trapiti írója, Darvasi László már dolgozik a mű második részén, amelyben aggasztó dolgok történnek Kavicsváron. Boleszláv felügyelő újra a fővárosban nyomoz, mert egy kismacska megőrül, a Jenő nevű virágkertész viszont nem őrül meg. Szakács király felébred, Kukta Gerozán bosszút forral, ráadásul a fővárosban ténykedő Kovács Lajos gonosz föltaláló megalkotja a főművét. Sajnos egyelőre nem árulhatjuk el, miféle aljasságról van szó, legyen elég annyi, hogy nekünk is végigfutott a hátunkon a hideg, amikor tudomást szereztünk róla. Rettenetes! Ráadásul Hektor Viktor televíziós vetélkedőn nyer egy nyuszit, aki filozófia-répa szakos. Trapiti pedig szerelmes lesz! Mellékesen pedig meg kell mentenie a világot. Szóval aki azt hiszi, könnyű dolog gonosz feltalálóvá válni, bizony alaposan téved. A gonosz feltalálók külön kasztot alkotnak a feltalálók amúgy is népes, bár nem mindig sikeres táborában. Kovács Lajosnak gülü szeme volt, az egyik füle nagyobb volt, mint a másik és nagyon gonosz feltaláló volt. A fővárosban élt és a szomszédai egyáltalán nem sejtették, miféle sunyiságokon töri a fejét. Az ember persze nem születik csak úgy gonosz feltalálónak. Kovács Lajos is olyan kisgyerek volt, mint bárki más, néha kedves és szófogadó volt, néha meg a csibészségig rossz. Amikor kicsi volt szerette a tejbegrízt meg a játékautót. Aztán úgy húszéves korában, amikor egy szép őszi napon megbüntette egy szívtelen kalauz, majd néhány perc múlva a fejére tojt egy kismadár, ám alig tett néhány lépést, máris halálra rémisztette egy vadul bömbölő spániel, végül pedig hosszas sorban állás után éppen előtte vették meg az utolsó lekváros fánkot, ó, ami pedig a kedvence volt, nos, ekkor Kovács Lajos, aki eddig nem nagyon tudta, mi a feladata a világban, eldöntötte, hogy gonosz, nagyon gonosz feltaláló lesz. Kovács Lajosnak természetesen volt filozófiája is. Azt vallotta, gonosznak sokkal nehezebb lenni, mint jónak, ráadásul a gonoszok a tapasztalat szerint több pénzt keresnek, mint a jók. Akkor pedig egyenesen megéri gonosz feltalálónak lenni. Sok munka, sok gonoszság, sok pénz! Az ifjú Kovács Lajos mindenféle üvegcséket, porokat, löttyöket és kevercseket vásárolt, és felépített egy fantasztikus laboratóriumot, valamint kialakított egy tervezőszobát is, és mindent megtett azért, hogy gonosz feltaláló legyen. Na de hogyan legyen az?! Kovács Lajos sokáig kísérletezett, állatokon is végzett kísérletet, például harapós kutyákat próbált a tekintetével elaltatni. Milyen csodálatos nap volt, amikor addig nézett egy palotapincsit, hogy a kiskutya elaludt, és két napig nem ébredt fel. Igaz, a palotapincsi nem volt harapós, de a kis dolgokon nem kell fennakadni. Hosszas nélkülözés, lemondás és meg nem értés után végre sikerült feltalálni a kék bogyót, amitől feltaláló lett. A csodálattól borzongva bámulta a kék X2-daing-futty bogyót, aztán hamm, bekapta. Csakhogy Kovács Lajos ettől még nem lett gonosz. Feltaláló lett, de nem olyan, aki bajt hozó szerkezetek és aljas kis masinák feltalálásával tölti az idejét. Újra munkás évek következtek, sok lemondással és gyötrelemmel. Kovács Lajos további hosszas kísérletezés után végre felfedezte a fekete X2-daing-fitty bogyót, amit mézes porcukorra] kellett bevenni, annyira keserű volt. Kovács Lajos bevette a fekete bogyót, a fülei még nagyobbak és még elállóbbak lettek, az orra szaladgálni kezdett az arcán, felugrott a homlokára, végigfutott a tarkóján, megpihent az egyik fülén, leesett az állára, aztán szépen visszavánszorgott a helyére. - Brrr, hrrr, ööööhhh - hörögte boldogan Kovács Lajos, miközben érezte, hogy nagyon komoly esemény történik vele. A gonoszság szép lassan átjárta minden porcikáját, még a nagylábujja is gonosz lett, még a lyukas fogai is gonoszok voltak, nem beszélve az orrából kikandikáló szőrszálakról. Kovács Lajos beszerezte a gonoszság szakirodalmát, valóságos könyvtárat gyűjtött össze a gonosz dolgok, masinák, sunyi elképzelések és rosszindulatú tevékenységek irodalmából. Ilyen című könyvei voltak: Hogyan rontsam el? Kis hazugságok, nagy hazugságok Rosszak gyakorlati kézikönyve Nagyon modern aljasságok Hogyan legyek alattomos? Becsapások kezdőknek és haladóknak Szégyent hozni másokra! Hogyan védekezzünk a szeretet és a jóság ellen? A legújabb visszaélési eljárások Sunyi vagyok, na és?! Kovács Lajos ezután a munkának szentelte minden percét. Dolgozott, kitalált, feltalált, előállított, megalkotott. Rengeteg gonosz, rosszindulatú, sunyi találmánya volt Kovács Lajosnak, amikre a fővárosi alvilág kétes figurái tartottak igényt, ők voltak Kovács Lajos általános vevői, akik jó pénzzel fizettek minden egyes gonosz leleményért. Ilyen találmány volt például a beázó esernyő. Az esernyő szövete akadálytalanul engedte át az esőcseppeket, úgy ám! Pityeregni kezdett az ég, te elővetted az esernyőt, szépen kinyitottad, a fejed fölé tartottad, és csak akkor fogtál gyanút, amikor zuhogni kezdett. Mert ugyanúgy ömlött rád az esővíz, mintha nem is lett volna esernyőd! Kovács Lajos nagyon büszke volt a kézen maradó kesztyűre, gyanútlanul felhúztad, és többé az életedben nem vehetted le. Még nyáron se. Elmentél a strandra, de rajtad volt Kovács Lajos kesztyűje, és hát elég furcsán hatott így úszni, például, vagy pingpongozni. Egyszer egy sakkozónak küldte el az ellenfele, szegény kesztyűs sakkozó soha többé nem győzött. A gonosz kesztyű változata volt a gonosz zsebkendő. Ki akartad fújni az orrodat, mire a zsebkendő nyomban az arcodra tapadt. Igazi sunyi találmány volt a fejre olvadó sapka. Ha felvetted, néhány perc viselet után a fejedre olvadt, piros, kék és sárga szövetfolyócskák futottak végig az arcodon, a hajad meg csomókban ragadt össze. Egy másik gonosz alkotás volt a hullámzó járda. Különösen iskolaigazgatók és rendőrtábornokok ellen használták bosszúálló nebulók vagy megbüntetett alvilági sofőrök. Ugyanis a járda egy ponton hirtelen hullámozni, rángatózni kezdett, amitől rendre orra bukfenceztek, elhasaltak a gyanútlan páciensek. Kovács Lajos feltalálta a magától felboruló poharat is. Teletöltötted narancslével vagy kakaóval, nézted, hogy milyen jó lesz meginni, milyen finom lesz, nyúltál érte, mire a pohár egyszerűen felborult. És nem lehetett olyan gyorsan odanyúlni, hogy ne boruljon fel. Ó, ez igazán aljas találmány volt. No, meg az ordító ágy! Teljesen átlagos kinézetű, kényelmes, kedves kis ágynak tűnt, ám éjszaka, a legmélyebb álmodban egyszerre felordított, hogy áááááááá! Ki kell emelni Kovács Lajos találmányai közül a gonosz tollat. Mert ez már igazi gonoszsági csúcsmunka volt. Az ember azt akarta írni, hogy kedvesem, vagy hogy de szép vagy, szeretettel gondolok rád, minden jót, szeretlek, ölellek, isten éltessen, mire a toll azt írta le, hogy hülye, nyomban hulljon ki az összes fogad, de nagy fejed van!, majomkirályfi, majomkirálylány, satöbbi. Ráadásul a levélírónak nem is volt fogalma a dologról, ő azt hitte, hogy azt írta: Gyere hozzánk vendégségbe, nagyon várlak, és ezt is olvasta vissza, holott a gonosz toll éppen az ellenkezőjét firkálta a levélpapírra: Akkor lássalak, amikor a hátam közepét, te birka! El lehet képzelni, miféle galibákat, sértődéseket és összeveszéseket okozott a gonosz toll. A főművén hosszú éveken át dolgozott Kovács Lajos. Egy idő után minden más munkáját és ötletét elhanyagolta, csak azzal foglalkozott. Aztán egy szép őszi napon elkészült. Tarka ruhákban tündököltek a fák, a körteszállító autók zörögtek az utcákon, de Kovács Lajost ez nem érdekelte. Minden idők egyik legsunyibb találmányával lett készen. íme hát a főmű! Hohó, a gonoszsági csúcsmunka! Az aljasság csimborasszója! Ott volt előtte, igen, az asztalán, és ahogy Kovács Lajos nézte, bámulta, érezte, hogy megérte minden szenvedés, minden nélkülözés. Örökre beírta magát a rosszak nagykönyvébe! Boldogan sóhajtott, majd felhívta az alvilág telefonközpontosát. Az alvilág persze a gonoszok, sunyik, rosszindulatúak, irigyek népes táborát jelentette. - Na, figyelj ide, fiam, tájékoztatást kérek arról, hogy készülnek-e valakik komolyan gonoszkodni? - kérdezte Kovács Lajos a központostól. - Na és milyen alapon? - pimaszkodott a fickó. - Azon az alapon, hogy tehénné változtatlak, ha még egy felesleges kérdést teszel fel. Mert én Kovács Lajos gonosz feltaláló vagyok! - Miért változtat tehénné, kedves Kovács Lajos? A feltaláló erre megnyomott az asztalán egy fekete gombot. - Mű, mú, mú! - bőgött a telefonközpontos. - Én kérdezek, te teljesíted, érted, érted, fiam? - Mú, mú! Kovács Lajos megnyomta a fehér gombot. - Tehát én kérdezek, te pedig válaszolsz, ha nem akarsz tehéntelefonos lenni életed végéig. Érted? Nagyszabású gonosz szövetkezésre van szükségem! De nem ilyen kis sunyikra, picike rosszakra! Kik készülnek nagy rosszaságokra mostanában? A vonal másik végén vad lapozgatás hallatszott. - Igen, igen, kedves Kovács Lajos úr, tudomásunk van egy ilyen piszok csoportról. Úúúú, ez egy elég gonosz csoportot. Olyan tervük van, úúúú, nagyon alattomos tervük van! - Mi a tervük? - kérdezte izgatottan Kovács Lajos. - Ezt sajnos akkor se árulhatom el, Kovács úr, ha varangyos békává változtat. Tőlük kell megkérdezni. De garantált gonoszság! Garantált - ismételte most már nagyon tisztelettudóan a telefonközpontos. A telefonálás után Kovács Lajos elégedetten dőlt hátra. Gonosz főműve méltó kezekbe fog kerülni! Bekerül a gonoszok világtörténelmébe, egyáltalán az egész világtörténelem tudni fogja, hogy ő, Kovács Lajos gonosz feltaláló indította útjára a borzalmat. Mindenki akar valamit. Ez házat épít, amaz virágokat ültet, a buták egész nap pecsételgetnek, de ő, a fantasztikus Kovács Lajos nagyban utazik. Történelmi figura lesz! Érezte, hogy nagyszerű dolog gonosznak lenni. Telefonált hát a központos által megadott számra. Hosszan kicsengett, végül csak felvették. - Nem érek rá, dagonya! - mondták a vonal másik végén és letették a kagylót. Kovács Lajos elmosolyodott. Ez jó, nagyon jó, máris érezte, hogy nem akárkivel lesz dolga. Újra tárcsázott. - Na mi van, te malac? - kérdezték ingerülten. - Kovács vagyok, nem malac mondta Kovács Lajos, aki úgy gondolta, hogy elég csak a nevét említeni, hogy azok ott, a vonal másik végén máris érdeklődjenek. - Igen? És ettől én most ájuljak el, he? Krumplibogár! - Csakhogy én feltaláltam a csodafegyvert, kedves uram - mondta Kovács Lajos. - Persze, én meg a plafonon szoktam aludni! - vihorászott a fickó. - Nem hisz nekem, de mindjárt nagyon fog csodálkozni - mosolygott Kovács Lajos. - Hiszek én, csak nem mutatom ki sóhajtott végül beleegyezően amaz. Aztán még hozzátette: - Hallottunk már magáról, Kovács! Maga elég sunyi egy fazon! - Jöjjön el hozzám ma délután! szólt erre izgatottan Kovács Lajos. Hozzon süteményt és sok pénzt! A süteményt azért hozza, mert szeretem. Hozzon minyont! Ha nincs magánál legalább tíz minyon, el se induljon! - Uúúú! Éppen minyont?! - hörögték a vonal másik végén. - Pénzt meg azért hozzon - folytatta Kovács Lajos mert azt is szeretem. Sok, sok pénzt hozzon! Hahh, rengeteg pénzt! Mert magának fizetnie kell nekem! Maga olyan borzasztó találmányt kap tőlem, hogy a világ ura lehet. Momentán nálam van a világ leggonoszabb találmánya, uram! És tudja, miért gonosz? Nem tudja?! Haha, mert magának még csak gonosznak se kell lenni, hogy hasson! TELEFONOS HIRDETÉSFEL VÉTEL (KOCSOR YVETTE) 62/567-835 A gonosz feltaláló, Kovács Lajos mindenféle üvegcséket, porokat, löttyöket és kevercseket vásárolt, és felépített egy fantasztikus laboratóriumot. NÉMETH GYÖRGY KARIKATÚRÁJA