Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-19 / 115. szám

172 •MEGYEI TÜKÖR* HÉTFŐ, 2003. MÁJUS 19. Cseresnyés-diákok sikerei a gyulai EDÜ-n Aranyérmes pityókások A DM születésnapján A tréfás vetélkedő győztes csapata átveszi jutalmát, a délmagyaros bögrét. Fotó: Karnak Csaba Vidám programokkal, tréfás vetélkedővel ünnepelték a Délmagvarország 93. születésnapját a Lapcom Kft. Délmagyarország Kiadó munkatársai. A szegcdi Gellért Szabadidőközpontban szombaton kora délelőtt a gyermekeké volt a főszerep. A kicsiknek egy bohóc segített csuhéból játékot készíteni, arcot festeni. A gyermekek többek között azt is elmondhatták, mit gondolnak a napilapról. A Ki mit tud?-on pedig kiderült, mennyire ismerik egymást a kollégák. A csapatoknak az is feladata volt, hogy jellegzetes szófordulatok, szokások és cselekedetek alapján kitalálják, kire illik a leírás. A győztes csapat tagjai egy-egy délmagyaros bögrét nyertek. Emellett még számos egyéb szórakozási lehetőség is várta a délmagyaros és délvilágos kollégákat. Kipróbálhatták a rodeóbikát, az íjászatot, de horgászhattak és strandröplabdázhattak is. Hőlégballon kosarából pedig megcsodálhattak a város panorámáját. Kézimunka vagy iparművészet? Kismesterek a szentesi Péter-pincében Rézművek, fafaragások és csipkék láthatók a szentesi Péter-pincében nyílt kamaratárlaton, amelyet a múzeumi világnap alkalmából rendeztek. A szívügyének tekinti Rózsa Gábor mérnök-muzeológus, hogy a szentesi vagy a városhoz valamilyen formában kötődő alkotók munkáit megismerje a közönség. A Petőfi utcai Péter-pincében most három kismester világával ismertette meg a szépszámú érdeklődőt. A Kézimunka vagy iparművészet? című kamaratárlatot megnyitó Nagy Vera, a hódmezővásárhelyi Tornyai [ános Múzeum igazgatója úgy fogalmazott: talán nem is fontos megválaszolni a kiállítás címében feltett kérdést. Sokkal lényegesebb, hogy az ember az alkotás folyamatában megvalósítsa önmagát, és ezáltal harmonikusabb személyiséggéváljon. Azt már mi tesszük hozzá: Anti Sándor rézművei, néhai Kovács Józsefné horgolt csipkéi és Lonsták Elemér fafaragásai a befogadóknak is örömet szereznek, nem csak a kismestereknek, akik azokat készítették. Az igazgatónő Krúdy Gyulát idézte a múzeumi világnapi ünnepségen az alkotótevékenység valamenynyi ágára vonatkoztatva. Azt írta Krúdy: „...én még ismertem azokat a magyar nőket, akik akkor is kézimunkáztak, ha nagyon szomorúak, vagy ha nagyon boldogokvoltak." Kovács Józsefné leánya a vernisszázson azt mesélte az édesanyjáról, hogy éjszakánként a petróleumlámpa mellett horgolta a leheletfinom térítőit. Volt ugyan villany a háznál, csak a szegénység takarékoskodásra kényszerítette az asszonyt. Ez nem lehetett valami felemelő érzés, az viszont igen, hogy azoknak mindenképpen örömet szerzett, akik megvették az alkotásait. Régebben egyébként a csipkék a polgári családoknál egyfajta státusszimbólumnak számítottak. Manapság ismét reneszánszukat élik ezek a horgolt vagy egy másik technika szerint - vert csipkék. Ugyanúgy szemet gyönyőrködtetőek a szentesi Anti Sándor rézművei is. Ezek témája igen változatos, hiszen ott van Dózsa és Petőfi mellett a szerelmespár, nem szólva a fali táblaképiekről, no meg a legkülönfélébb míves használati tárgyakról. A Kurca-parti településhez kötődő, salgótarjáni Lonsták Elemér fafaragó ugyancsak igényes kaspókkal, tékákkal meg vöröstölgyből készített szivartartóval örvendeztette meg a közönséget. De kikerülnek a kezéből székely kapuk, kopjafák, emlékoszlopok; ám sorolhatnánk még tovább tematikájának széles körét. Nagy Vera azt említette Lor.sták Elemér zsűrizett alkotásairól, hogy elsősorban az erdélyi fafaragók motívumkincse köszön vissza ezeken. B. I. Az Erkel diákünnepeken a népzenei kategória legjobbjának a vásárhelyi Cseresnyés-kollégium diákjaiból álló Pityókás együttes bizonyult. Aranyéremmel térhettek haza a vásárhelyi Cseresnyés-kollégium diákjai a gyulai Erkel diákünnepekről (EDÜ). A kétévenként középiskolásoknak rendezett viadalról a Pityóka együttes hozhatta el a legcsillogóbb érmet. A népzenei formáció egy éve alakult, a négytagú zenekar prímásai Török Tilla és Török Flóra, brácsása Mészáros Gábor, valamint nagybőgőse, s egyben vezetője Varga Balázs. A vajdaságból érkező diákok dunántúli Fiatal, szép, okos és szorgalmas. E négy jelzővel illethető a szentesi Farkas Laura. A Boros Sámuel Közgazdasági Szakközépiskola 11. osztályos diákjára nemcsak a Kurca-parti településen lehetnek büszkék, hanem egész Csongrád megyében. Laura ugyanis kategóriájának győzteseként megyénket képviselte a szépkiejtési verseny országos döntőjében. A győri erőpróbán a szakközépiskolások mezőnyében hatvanan adtak számot felkészültségükről. Ezt a kategóriát kissé vegyesre alakították a rendezők, mert ennek keretében versenyeztek a művészeti oktatási intézmények tanulói is. Közülük pedig sokan már eleve színésznek készülnek. Ilyen értelemben a szentesi Farkas Laura lépéshátrányban volt, mert a Boros szakközépiskolának egészen más a profilja. Ám mit számított ez az országos döntőben, ahol a tudás, a rátermettség - mint mondani szokás - csak utat tört magának. Farkas Laura és a felkészítő tanára, Fári Mónika még fel sem ocsúdott az ámulatból, hogy hazavihetik a Kazinczy-érmet, máris jött az újabb meglepetés. Laurát ugyanis különdíjjal is jutalmazták a szép kiejtéséért. Azt mondja, hogy neki az írásbeli és széki táncokkal lopták be magukat az EDÜ zsűrijének a szívébe. A Kossuth Zsuzsanna szakközépiskola informatika szakán tanuló Balázs 10 évvel ezelőtt néptánccal kezdte a művészeti pályafutását, ezt követően vágott bele a zenélésbe. Először a hegedüléssel próbálkozott, de ezen hangszer megszólaltatásában nem bizonyult túl sikeresnek, így átnyergelt a nagybőgőre. Balázs sajnálja, hogy a korosztálya nem igazán fogékony a népművészetekre, pedig mint mondta: a hagyományok megőrzésének záloga a fiatalság. Pataki Béla, a Cseresnyés-kollégium nevelőtanára 8 éve foglalvolt a nehezebb. Mint magyarázza: egy-egy mondatot sokféleképpen lehet értelmezni és hangsúlyozni. Ebből adódóan a zsűritagok értékelése sem nélkülözhette a szubjektivitást. A szóbeli szerinte egészen más. Farkas Laura elismeri ugyanakkor, hogy szépen és jól beszélni nehéz, de ha valaki nagyon szeretné, sok gyakorlással megtanulhatja. Ezt teszi a diáklány a neki oly kedves pedagógusával, aki a 9. osztálytól tanítja őt irodalomra és nyelvtanra. Laura úgy jellemzi a kapcsolatát Fári Mónikával, hogy az bikozik tehetséges gyerekek felkutatásával. A tanár szerint a fiatalok körében elsősorban a könynyűzene, valamint a versírás és a színjátszás a legnépszerűbb, de akadnak olyanok is, akik a képzőművészetekben bizonyítják tehetségüket. A 70-es évektől vesznek részt az EDÜ rendezvényein, de eddig még senki nem mutatkozott be ilyen sikeresen, mint Pityókás banda. A tanulók a kollégiumban a hagyományos teabár rendezvényeken is lehetőséget kapnak a szereplésre. így lesz ez a Pityókásoknál is, akik jövő csütörtökön este 8 órakor lépnek fel társaik előtt. t.a. Fotó: Gyenes Kálmán zony nem tanár-tanítvány viszonya, hanem egyenrangú két felnőtté. Persze az otthoni légkör is sokat jelent a ICazinczy-díjas lánynak: az édesanyja szintén magyar szakos, az édesapja ugyancsak pedagógus. A családfő ráadásul még énekel is a Bárdos Lajos Vegyes Karban. A leányához is közel áll persze a muzsika, azzal is foglalkozik mostanában. Feltett szándéka tudniillik, hogy az érettségi után a színművészetire is felvételizik, akárcsak a fővárosi tudományegyetem kommunikációs szakára. BALÁZSI IRÉN A megye hímevét is öregbítette Farkas Laura. Farkas Laura, az anyanyelv országos bajnoka lett Kazinczy-éremmel és különdíjjal jutalmazták a szentesi Farkas Laura teljesítményét a szépkiejtési verseny országos döntőjében. A diáklány a győri megmérettetésen hatvan fiatal közül bizonyult a legeredményesebbnek. Rajzpályázat a hulladékról MUNKATÁRSUNKTÓL A háztartási hulladék újrahasznosítása, valamint más környezetvédelmi programok népszerűsítésére rajz- és logópályázatot hirdetett általános és középiskolásoknak a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. és a Kiss Ferenc Csongrád Megyei Természetvédelmi Egyesület (Csemete). Tegnap, a kht. ügyfélszolgálati irodájában hirdették ki a verseny eredményét. Az alsó tagozatos gyerekek között Kunz Botond (Orczy, a felsősök csoportjában Bodó Áron (Rókusi I. Számú Általános Iskola), a középiskolások kategóriájában Hambek Erzsébet (Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola) munkáját találta legjobbnak a zsűri, amely a második és harmadik helyezett rajzok alkotóit is díjazta; a gyerekek 5, 7, és 10 ezer forintos könyvutalványt kaptak. A legjobb alkotásokat fölhasználják a környezetgazdálkodási kht. közeljövőben tervezett programjainak megvalósítása idején. Lorántffy-kollégista volt Vásárhelyen Lucz Piroskának a tanára lett a példaképe Diákként és gyakorló tanárként is Sipka Sándorné volt a példaképe az egykori vásárhelyi Lorántffy-kollégium diákjának Tóth Béláné Lucz Piroskának, aki részt vett a lányai Tanulok Otthona alapításának 65. évfordulója alkalmából a közelmúltban rendezett találkozón. Az egykori vásárhelyi Lorántffy-kollégium diákjai is részt vettek a Tanyai Tanulók Otthona megalapításának 65. évfordulója alkalmából a közelmúltba rendezett találkozón. Tóth Béláné Lucz IHroska annak idején Nagymágocsról került Vásárhelyre. A ma már nyugdíjas tanárnő először 12 éves korában hallott arról, hogy Vásárhelyen a nagyon szegény, de szorgalmas és tehetséges gyerekek is bejuthatnak magasabb iskolákba, akár gimnáziumba is. - Nagymágocs községben, pontosabban az Árpádmajorhan laktam, s osztatlan iskolában tanultam - mesélte ahol nagyon okosnak tartottak. Nem nagyon hittem abban, hogy én is bekerülhetek a vásárhelyi tehetséges lányokat felkaroló Lorántífy-kollégiumba, hiszen tudtam, hogy a városokban nem osztatlan iskolákban tanulnak a többiek, azaz minden évfolyam külön osztályban dolgozik. A vásárhelyi lánygimnázium felvételi vizsgája, melyen százhuszonhatan vettünk részt, viszont élményszerű volt számomra, mert a népkerti faszínházban megnézhettük Ibsen Peer Gynt című darabját, mely életem első színházi élménye volt. Tóth Béláné emlékezete szerint nehezen illeszkedett be a gimnáziumi osztályába, és mivel nem az „ö"-ző nyelvjárásban beszélt, első feleleteit hallván társai kinevették. Körülbelül két hónap után meg is szökött a kollégiumból mágocsi társnőivel együtt, hazament 11 testvéréhez, akik nagyon hiányoztak neki. Tanárai végül utánatelefonáltak... Szülei végül is azt mondták, mivel nem bírja a nagy melegben a földeken végzett munkát, menjen inkább vissza tanulni. Tóth Béláné, aki később népi kollégistaként tanult, úgy emlékszik, tanáraik nagyon segítettek a diákoknak. Szívesen emlékszik vissza Sipka Sándorné tanárnőre, aki nevelőtanáruk volt, de nővérüknek tekintették a lányok. - Nagyon tudott ránk hatni és mert nem is volt sokkal idősebb nálunk, mindenben a példaképünknek tekintettük. Magam a tanítóképzőként működő leánygimnázium után továbbtanultam és tanárként, majd újságíróként végeztem az ELTE-n. Míg nyugdíjba nem mentem, sokfelé tanítottam a fővárosban - többek közt - művészettörténelmet, magyart és történelmet, a két eredeti szakomat. Vásárhelyről olyan alapokkal kerültem ki, hogy az egyetemen sem volt nehéz dolgom. KOROM ANDRÁS A szegény családból származó Lucz Piroska 12 éves korában került a vásárhelyi Lorántffy-kollégiumba. Fotó: Korom András