Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-17 / 114. szám

III. SZIESZTA 2003 május 17., szombat A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ HARMINC MŰVÉSZÉRŐL TÍZ KATEGÓRIÁBAN SZAVAZHAT A KÖZÖNSÉG Ötödször adják át a Dömötör-díjat A közönség idén ötödik alkalommal dönthet a Szegedi Nemzeti Színházban folyó alkotómunka elismerésére létrehozott Dömötör-díjról. A szavazás május 24-éig tart, a kitüntetést egy hét múlva, május 31-én, szombaton gálaest keretében adják át a művészeknek. A hagyományoknak megfelelően most Is társadalmi kuratórium döntött arról, ki az a három-három művész, aki a tíz kategóriában a szavazólapra került. A jelölteket rövid kritikarészletekkel, jellemzéssel mutatjuk be. Legjobb férfi színészi alakítás: Kocsis György (Az üvegcipő): „Sipos úr is tíz éve éli a maga agglegényéletét Adél mellett. Az étkezés és a szieszta a legfontosabbak a számára, mindenki tudja, ebéd előtt nem is szabad hozzá szólni. Kocsis György a „drága mérges" szerepében szeretnivaló. Teljes nyugalommal tűri, hogy Adél a szeme láttára essen szerelembe egy fiatal ficsúrral, de meghajlik az asszony őszintesége előtt, és belemegy a látszatházasságba. (Viszonyuk abszurditását jól érzékeltetik a két színész külső adottságai is.)" (Zsöllye) Marton Róbert (Az üvegcipő): „Marton Róbert Császár Pálja flegma szépfiú, aki nem vesz tudomást arról, mi történik körülötte, kizárólag magára gondol. Viselkedése igazolja Adél félelmét: az első adandó alkalommal elvenne egy gazdag családból származó fiatal lányt. A már férjezett asszony azonban nem tud tőle elszakadni, és még az esküvője napján is a karjaiban találja magát." (Zsöllye) Székhelyi József (Tizenkét dühös ember): „Profi színészet Székhelyi Józsefé. A dráma alighanem legnehezebb szerepe az övé, a 8. esküdté, hiszen az örök humánus kétely megtestesülését hitelesen előállítani - rizikós vállalkozás. Egyensúlyozás-művészet, borotvaélen-táncolás. Székhelyi az eszközválasztása szerint annyira halk, hogy már-már szürke; valamiképpen mégis annyi belső erőt képes árasztani, hogy szuggesztivitása ellenállhatatlan." (Délmagyarország) Legjobb női színészi Legjt alak, itas: Fekete Gizi (Sógornők): „Fekete Gizi rövid drámai monológjába sűrítve is képes megmutatni egy teljes aszszonyi sorsot, amiből érthetővé válik Rose nyers stílusa." (Délmagyarország) Főző Ditta (Az üvegcipő): „A Szegedi Nemzeti Színházban első főszerepét Főző Ditta igazi modern naivaként - ha lehet ilyesmit mondani - játszotta. Meglepően magabiztos következetességgel, finom érzékenységgel formált meg egy egyszerre légies és mesei, s a földön két lábon álló színpadi tüneményt. Mintha azt mutatta volna, hogyan lehet Molnár Ferenc e jellegzetes figurája egyszerre korhű, műit századi, meg mai. Egyszerűen, természetesen, minden kínos mesterségbeli igyekezet nélkül. A színészi bravúr egyik titka valószínűleg az lehet, hogy Főző Ditta nem félt modern gesztusokkal kifejezni, ami mindig is modern lesz a Molnár-figurában: a századokkal változatlan érzelemvezérelt nőiséget." (Délmagyarország) Szabó Gabi (Szent Johanna): „Szabó kikerüli az édelgést. Nem festi érzelmes színekkel a parasztlányt. Látomásosságában kissé zajosan viselkedik. A katonás szüzet is haragosan fogja fői. Jól megoldott azonban a tárgyalásnál összetörtsége, sarokba szorítottsága." (Népszabadság) Legjobb operaénekes: Gábor Géza (Bohémélet): „Gábor Géza megrendítő Kabát-áriát énekelt" (Délmagyarország) Káldi Kiss András (Faust): „Ideális Valentin: sármos, férfias, bársonyos hangú - ráadásul modern zenés színházi előadó, aki kerüli az avítt operai sablonokat." (Linklap) Kelemen Zoltán (Rigoletto): „A címszerepben Kelemen Zoltán, évek óta a szegedi társulat tagja, ez talán első igazán nagy szerepe. A hang maradéktalanul győzi a szólamot, szép színű, Kelemen alakítása sose túlzott, az I. képben pont annyi pojácaság van benne, amennyi szükségeltetik. Él a tradíciók adta, a kottában nem szereplő lehetőségekkel (II. finálé, III. finálé). Egy szép pálya első igazán jelentős alakítása lehet ez a szerep." (Café Momus) Legjobb operaénekesnő: Dér Krisztina (Faust): „Muzikálisan, illűziókeltően formálja meg Margitot, miközben teljesíti a rendező ' szokatlan kéréseit is: porszívózik, szőnyeget kefél." Schöck Atala (Rigoletto): „A fiatal mezzoszoprán már Cherubin szerepében is bizonyított Szegeden, nemrégiben vadóc alternatívnak játszotta a Faustban Siebelt, Maddalenaként könnyed, csábos és muzikális." Vajda Júlia (Bohémélet): „Musette szerepében Vajda Júlia elegáns rókabundában vonul be a nézőtérre, csókokat dobálva a színpadon terem, és pillanatok alatt átveszi az uralmat. Kompakt, kiérlelt, profi alakítás." (Délmagyarország) Legjobb rendező: Alföldi Róbert (Faust): „Tehetségcentrikus opera. Alföldinek szuverén gondolata van a Faustról, amit meg tud jeleníteni, továbbá működtetni bírja a produkció népes személyi állományát és a lajhár szcenikai gépezetet. A panel-Faust eltünteti a százötven éves Faust-paneleket, a negédet, a bombasztot, az üres pátoszt. Tudom én, hogy a világszínpadon számtalan ilyen előadás terem. Bár nálunk is több lenne. (Élet és Irodalom) Pajer Róbert (Tizenkét dühös ember): „Kifejezetten élvezetes, dinamikus, jó ritmusú az előadás. És ez alighanem az idővel gazdálkodás technológiájában jártas filmes rendezőnek, Pajer Róbertnek köszönhető. Akinek dramaturgiai érzéke is igen jól működik és láthatóan színészvezetési képességekkel is megáldott. Mind a 12 színész rendkívül fegyelmezett munkát végez, egyéni teljesítményeik mint az óramű fogaskerekei illeszkednek egymáshoz. Vannak persze jól kivehető drámai csúcspontok és vannak kulcsfigurák is, mégis az összteljesítmény az igazán megkapó. A színpad - mint egy svájci óra." (Délmagyarország) Székhelyi József (Sógornők): „Tremblay színműve abszurd tragikomédiává válik a Kamara-Tantusz színpadán. Nyomorult, kiszolgáltatott, sodródó hőseit feltüzelték a drogként ható reklámok, tévés vetélkedők, szerencsejátékok és áruházi akciók. A fődíjból a nyertesnek semmi sem marad, a koncot széttépik a hiénák. Székhelyi József és csapata tükröt mutat a mának. Érdemes belenézni." (Délmagyarország) Legjobb díszlettervező: Kentaur (Faust): „Kentaur tervezte a produkció monumentális díszletét: egy mai világváros háttérből felsejlő, fémesen hideg sziluettje és egy kopasz fa foglalja keretbe az operát. A jelenetek többsége a sivár, szürke panelrengetegben játszódik, kivéve a templomi képet, ahol egy modern katedrálist láthatunk hatalmas orgonával, félkörívű lépcsőkkel." (Délmagyarország) Menczel Róbert (Bohémélet): „Menczel Róbert díszletei időtlenek, játszódhat a darab Murger korában, Kocsis György (Marica grófnő): „A Kudelkát alakító sziporkázó Kocsis Györgyről nem túlzás kijelenteni: zseniális komikus. Néhány percbe sűrítve képes megmutatni egy jellegzetes karaktert, nem riadva vissza a harsányabb színészi eszközöktől sem. Amikor inasként betyárnak öltözve, bőszárú fehér gatyában, ostorral a kezében visszatért a színpadra, hatalmas hahota és taps fogadta." (Délmagyarország) Rácz Tibor (Tizenkét dühös ember): „Komoly teljesítmény Rácz Tiboré, gondos, míves színészi munka. Az előítéletes garázstulajdonos megszégyenülésének remek színpadi kidolgozottsága amúgy a rendező itt és most-érzékenységére is jó példa. Ahogyan megfagy a levegő a magáról megfeledkezetten gyűlöletet fröcsögő garázsos körül, s ahogyan észleli ezt végre maga is - a nézőtéren is tapintható az alapos okkal feltámadó szégyenérzet. Talán ilyesmiért érdemes színházat csinálni." (Délmagyarország) Legjobb női mellékszereplő: Högye Zsuzsanna (Sógornők): „Abszurdba hajlik Hőgye Zsuzsanna gumibugyiba csomagolt, tolószékes, néma matrónája." (Délmagyarország) Markovits Bori (Sógornők): „A műtétek sorozatán átesett, fél lábbal a sírban bottal járó, pletykás Rhéaune Markovits Borinak köszönhetően olyan ízes szögedi tájszólással szólal meg, mintha nagyanyáinkat hallanánk." (Délmagyarország) VoithÁgi (Sógornők): „A rikító színkavalkádot a talpig feketében színpadra lépő páros, a halotti torról érkező Angeline és Rhéaune töri meg. A szentéletű Angeline-t - akiről kiderül, hogy szombatonként a gyülekezet helyett egy masszázsszalon drinkbárjában keresi a boldogságot empatikus, mély emberismerettel Voith Ági alakítja." (Délmagyarország) Harmónia-díj a legjobb csapatmunkáért: A Szegedi Nemzeti Színház tánckara: ebben az évadban különösen a Faustban és a Marica grófnőben végzett munkájáért. A Szegedi Nemzeti Színház énekkara: egyenletesen jó színvonalat hoz a legtöbb produkcióban. A Kamara-Tantusz műszaki gárdája: a nehéz körülmények között is lelkesedéssel, odaadással és pontosan végzi munkáját. A legjobb színészi alakítás díjának két jelöltje: Kocsis György és Főző Ditta az Üvegcipőben. FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT avagy Pucciniében, vagy épp napjainkban. Felmegy a függöny, s pár pillanatra Brüsszelben érezzük magunkat, a Leopold de Waelplaatsonon - mintha René Magritte festményei köszönnének ránk a belga főváros Szépművészeti Múzeumából. Meghökkentő ötlet - de miért is ne? Egyáltalán: az egész színpadkép szellemes, ha akarod, modern koktélbár Manhattenben, ha akarod, padlásszoba, avagy külvárosi kocsma. A szín pillanatok alatt átrendeződik - Rodolphe és Mimi pedig kettősüket énekelve átsétálnak a II. felvonásba. (Ami külön öröm: „emberbaráti", illetve „operabaráti" gesztus, hogy egy - hosszabb - szünet van csak, ez a Puccini-darab valóban ilyen léptékű.)" (Café Momus) Rózsa István (Sógornők): „Rózsa István harsány színeivel és elborzasztó formáival jellemző erejű, közönséges lakásbelsőt tervezett; remek díszletének meghatározó eleme az erkélyablakból látszó metropolisz álomszerű panorámája is." (Délmagyarország) Legjobb jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes (Bohémélet): „Időtlenek Gyarmathy Ágnes kosztümjei is - farmer, elegáns ing, rókabunda, s mások. Hordták őket száz éve, hordják őket ma is, s feltehetőleg unokáink idejében is viselik majd őket." (Café Momus) Papp Janó (Az üvegcipő): „Papp Janó jelmeztervező megkísérelt némi humort csempészni a korabeli ruhákba. A rendőrök jókora fémtáblát hordanak a nyakukban, míg az érintett rossz hírű házat vezető, több mint tíz éve a férjét gyászoló özvegy ki sem lát a fátyla alól." (Zsöllye) Tresz Zsuzsa (Szent Johanna) : „Időtlenségükben modernek, mai jellegűek Tresz Zsuzsa jelmezei." (Délmagyarország) Legjobb férfi mellékszereplő: Gömöri Krisztián (Az üvegcipő): „Pompás kabinetalakításokra ad módot a darab, apró színészi virtuózkodásokra. Ilyen volt Gömöri Krisztián rendőrírnoka." (Délmagyarország) A szavazólapot május 24-ig név és cím feltüntetésével a Szegedi Nemzeti Színházban, a Kamara-Tantuszban és a Kelemen utcai jegyirodában felállított urnákba lehet bedobni. Interneten (www.domotordij.designer.hu) és a Westelnél SMS-ben (30/30-30-921) is lehet szavazni. A legjobb háttérmunkás díját a színház dolgozói, az évad művészének járó elismerést pedig a társulat művészei ítélik oda titkos szavazással. Valamennyi díjazott Beliczay Mária szobrászművész Dömötör tornyot ábrázoló bronz körplasztikáját, valamint Józsa Gábor ötvösmester arany kitűzőjét és Oláh Róbert bőrműves domborművét kapja ajándékba. Az életműért járó Dömötör-díjról már döntött a Csernay László orvosprofesszor elnökletével működő kuratórium. A fődíjjal járó ajándékot ebben az esztendőben Szeged városa biztosítja, és Botka László polgármester adja át a gálaesten.