Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-10 / 108. szám

Szombat, 2003. május 10. SZIESZTA IV. TURISTÁK ELŐTT A COSTA BRAVÁN, BARCELONÁBAN, MALLORCÁN kastaréjos sziget csodái A Narancs-völgy közepén a gazdag város, Sóller kikötője. Tényleg! - nyújtották el a valószerutlenségnek kijáró csodálkozás szavát az útitársak. Vagy másfél órás ienyűgözöttség után jöttünk ki a katedrálisbol és elmondtam nekik: itt koncerteztek nemrég a szegedi szimfonikusok. Jó volt szegedinek lenni Paimában, Mallorca fővárosában. A Miasszonyunk katedrális ugyanúgy fogadalmi templom, mint a szegedi dóm. Ha hadaival épségben ér Mallorca szigetére és elfoglalja azt, templomot építtet - fogadta meg I. Jakab, s 1230-ban elkezdték... Majdnem ötszáz év alatt fejezték be. Eláll az ember szava, amikor belép a hatalmas belső térbe, nem is tudni, a monumentalitástól, a boltívek tiszta gótikájának fenségességétől, az oltárok gazdag díszeitől, a kórusszékek faragásaitól? Úgy együtt az egész csodálatos látványtól és hangulattól. Szent Antal perselyében gyűltek az eurók, szerintem minden adakozó azt kívánta: jöhessen ide megint! Gyüdi Sándor vezényletével a szegedi szimfonikus zenekar a hagyományos húsvéti koncerten a királyi család jelenlétében muzsikált ezen a fantasztikus helyen. Mindent a vendégért! A káptalanteremben egyházi kincseket, középkori festményeket őriznek, és mielőtt kilépne az ember a kerengőbe, nyugodt üzletet talál. Hoszszan lehet lapozni a katedrálist ismertető könyveket, a gyönyörű Gaudí-albumokat, a Baleári-szigeteket bemutató, minden világnyelven kapható kiadványokat. Olyanok a könyvárak és mindenféle árak - mint itthon. Én speciel grafikát keresek, viszonylag olcsó nyomatot a hely valamely művészétől, bárhol járok, ilyeneket hozok haza, a József Attila sugárüti pinceműhelyben ízléssel bekeretezik, emlék lesz az utazásról. De itt csak képeslapok vannak. Viszont a katedrálishoz vezető szűk utcácskák egyikén végre látok rajzokat, számozottak, az útikönyvben gyorsan megnézem, trece, vágom ki büszkén a boltban - pedig angolul is értenék. Erre viszont a tulaj spanyolul magyaráz, azt veszem ki, tépjem le az utcán a lapot és hozzam be. Hitetlenkedem, de nincs mit tenni, bólogat biztatóan, menjek csak. Nagy nehezen leválasztom a celluxot, van nevetés a boltban, az eladó képeslapra gondolt. Sorry, no mesiento bien, nem érzem magam valami jól, hogy tönkretettem a kirakatát. De ez itt nem számít. A törvény: mindent a vendégért! Mallorcán 600 ezer ember él - ennek a fele a fővárosban - és mind az idegenforgalomból. Évente 20 milliónyian utaznak ide a világ minden sarkából. Azt mondja Barbara, az Eurotours spanyol referense - aki tíz éve ügy jár a szigetre, mintha haza menne hogy minden évben kitalálnak valami újat, fejlesztenek, nem élik föl a hasznot, mint valami újgazdagok... Pedig azok. A mai szállodalánc-tulajdonosok nagyobb része a hatvanas években még szegény földművelő volt. A gyors meggazdagodás itt mégsem vette el az emberek szép eszét, legalábbis a többségét nem. Presztízsberuházások helyett ésszerűen forgatják vissza a haszon egy részét, minden jel szerint ismerik és óvják csodálatos épített és természeti értékeiket, minőségi vendéglátásra törekednek. Sziszi és Zeta-Jones Palma romantikus, óvárosi szűk utcáiban ezért lelni hangulatos étkezőhelyekre, ahol előétellel, levessel, főétellel, mondjuk a tenger gyümölcseivel gazdag paellával és Sangriával finom menüt tálalnak hat-hét euróért. Gyönyörű tereken, mint a Plaza Mayor, az oszlopos, öreg házak szegélyezte, velencei hangulatú Főtér, vidám teraszokon lehet kávézni, teázni, fagyizni, megenni egy finom En Saimadát. (A nemzeti süteményt a kalapdobozszerű tüneményben, amibe csomagolják, így május legelején állítólag még nyugodtan haza is lehet hozni, ajándékba. De Sangria-alapot is érdemes, itthon venni kell hozzá édes vörösbort, egy deci édes likőrt, tenni kell hozzá 2 evőkanál cukrot, felkockázott gyümölcsöket, két deci szénsavas narancslét. Be a hűtőbe egy órára, amikor kivesszük, felöntjük egy üveg édes vörös pezsgővel, rakunk bele sok jeget, isszuk. Isteni!) A Calle de Colónon, az óváros Váci utcáján „cuki trendi cuccokat" lehet - nemcsak nézegetni, hiszen az örökös árengedménycsaliknak úgysem lehet ellenállni. De ugyanezen az utcán a trendi üzletek között megbújó kortárs galéria időszaki kiállítást hirdet, s láss csodát, Picasso! A klaszszikus művekhez készült illusztrációk, négy-öt teremben. Ez Palma. A szépséges meglepetések városa. Mallorca? Az Eurotours tanulmányútján - amelyen az utak szegedi értékesítője, a Discos Tours vendége lehettem - bemutatták a turisták kedvenc fakultatív programját, a szigettűrát. Busszal és hajóval lehet kalandozni a hegyvidéken, a hirtelen a tengerbe szakadó partvidéken és Incán, a bőr városán át vissza Palmába. Valldemosa dimbes-dombos, szűk utcácskáin az egykori lakókról szól minden: Chopin-CD-ket árulnak és az Egy tél Mallorcán című George Sand-könyvet, sok nyelven. A Chopin-Sand pároson kívül a karthausiak is tudtak valami fontosat a világról: 14. századi kolostorukból eszméletlen kilátás nyílik... Valldemosából Sóller felé a természet csodái mellett a szigetet elsőként népszerűsítő Szalvátor Lajos Habsburg főherceg márványkápolnái láthatók és Sziszi királyné számára épített pihenőhelye. De azt csak tudni lehet, az űtról látni nem, hogy a mai hírességek, festők, írók és más művészek házai is ezen a gyönyörű partszakaszon vannak. A fotósoktól védett övezetben áll az a felújított régi ház is, ahova elbújhat a világ elől Catherine Zeta-Jones (33), Michael Douglas (58), kétéves Dylan fiuk és az április 20-án megszületett kislányuk, Carys. Na jó, elfér itt a Douglas első házasságából született nagyfiú, Cameron, és a nagypapa, Kirk Dougles is. Ha akar. A csodatévő Madonna A hajóval a festői La Calobra-öbölben kötünk ki, a szezon még meg sem kezdődött, már hullámzik a tömeg a gigantikusnak tetsző sziklatömb, a Morro de la Vaca tövében, elzarándokolunk a 200 méteres alagúton át a Torrente de Pareis torkolatához, a szikrázó napsütésben belegázolunk a sziklafalak között a tengerbe, ügy érezzük, nincs ennél szebb hely a világon, a parton választott kavicsot hazavisszük annak, akivel vissza akarunk ide jönni, majd egyszer... A holdbéli tájakon átvezető hegyvidéki szerpentinen egyszerre csak lefelé vagy fölfelé haladhatnak a járművek, olyan keskeny. A turista azonban olyan egyed, aki fittyet hány az ésszerű viselkedésnek, ezért aztán FOTÓK: H0LLÓSI ZSOLT gyakran kilométereken át tolatni kényszerül, hegynek föl vagy le, egy-egy busz elől. A luchi kolostor hegyekkel körülvett, világtól elzárt templomában őrzik a csodatévő Fekete Madonnát. A bűcsűjárókon kívül a teljes nyugalomra vágyó turisták is kapnak itt szállást, s ha akarják, megmászhatják a környező csúcsokat. A helyiek a formájáról Kakastaréjnak becézik a legmagasabbak 1445 méter. A mágnestermészetű város A hatalmas kompot úgy dobálják a hullámok, mintha bizony törékeny vitorlás lenne. Az utasok sikoltoznak és használják feszt a személyzet által körbe-körbehordott zacskókat... Barcelonában még jó ideig érezzük: és mégis mozog a föld! Most mit mondjak tíz sorban erről a csodálatos városról? Barcelonáról? Hogy mit láttam belőle egyetlen ott töltött nap alatt? Lejártam a lábam, pedig korszerűbb a metrórendszere, mint az örök riválisé, Madridé. De hogyan mehetnénk a föld alá egyetlen pillanatra is, amikor fönt habzsolni kell a látnivalókat? Barcelona az a város, ahol azonnal otthonosan tudod érezni magadat. Talán mert befogadó. Vonzó. Pompázatos, bámulatos és - közvetlen. Adakozó. Kitárulkozó. Őszinte. Csodái vannak - és itt-ott koszos. Remekbe szabott és könnyelműen, felszabadítóan kusza. Fenséges és varázslatosan meghitt. Nagyon európai és „tiszta Amerika". Ölelkezik benne a múlttal a jelen. Az ember minden érzékét lefoglalja. Mintha hasonlítana az egész város azokhoz a világhírű építményeihez, amelyeket Gaudí álmodott meg. Nem lehet betelni vele. El kell menni, megcsodálni. Újra és űjra. A Costa Brava akármelyik üdülőhelyéről, kisvárosából, halászfalujából beröpít a vonat a katalán fővárosba. A vasűt a tengerparton fut (akár a miénk a Balaton mellett), s a városban „átmegy" metróba. Á Costa Brava? Szép. Parti szállodánkból tengerre nyílt a kilencediken a kilátás... De: ha az olvasó már nem annyira fiatal, inkább előszezonban menjen! Már ilyenkor nagy a nyüzsi, meleg van, a 17 fokos tengerben pedig jókat lehet űszni. És kirándulni a környéken. A tanulmányúton persze ez csak néhányunknak, újságíróknak adatott, a többiek, az ország minden részéből verbuválódott idegenforgalmi szakemberek szállodákat látogattak, reggeltől estig. Hogy tudják, mit is ajánlanak majd a spanyol partokra özönlő nyaralóknak. Esténként csak azért nem estek holtfáradtan az ágyba, mert valamennyien fiatalok. Égy éjszaka velük tartottam a parti dizsibe. Pont olyan, mint itthon. Legalábbis, ahogyan a gyerekek ezt elmesélik... SULYOK ERZSÉBET A palmai kikötő felöl különösen szép a toronyszerű támpillérekkel épült katedrális. Egy Gaudí-tanítvány műve a palmai „Váci utcán".