Délmagyarország, 2003. május (93. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-10 / 108. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLET MINDEN SZOMBATON Club 88 bul ¡indító négy óra szombaton 20.00-24.00 FM 954 KRWB8 AZ ÉLETÜNK RÉSZE SZIESZTA SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. MÁJUS 10. HUSZARIK KATA SZOLNOKON JÁTSZIK ES TOSZKÁNÁBAN ÉRZI ELEMÉBEN MAGÁT Ha felhúzzák, hajnali négyig fest Huszárik Katát a Hippolyt című filmvígjátékból ismerhette meg az ország. A legtehetségesebb fiatal színésznők között tartják számon; hiába: az alma nem esik messze a fájától. Édesanyját, Nagy Annát néhány éve Szegeden is láthattuk, amikor Király Levente partnereként nagy sikerrel játszotta Tótnét. Édesapja pedig Huszárik Zoltán, a Szindbád legendás rendezője volt. - A Pinceszínház közönsége az első pillanatban megdöbbent, amikor nyomdafestéket nem tűrő szavakkal indult a Csak beljebb, Jancsikám! című pajzán előadóestjük, majd visszafogott kuncogást lehetett halíani, és hamar kibuggyant az első szívből jövő kacagás is. Mi a titka a produkció fergeteges sikerének? - Különlegességnek számít ez a nyílt, őszinte, a világra rácsodálkozó vaskos paraszti humor. A szexualitás nem öncélú, hiszen rajta keresztül megmutatkoznak mély emberi sorsok is. Bevallom, kezdetben nagy bátorság kellett hozzá, hogy olyan szavakat mondjunk ki hangosan és gátlás nélkül a pódiumon, amiket otthon sem mernénk. Féltünk, hogy megbotránkoznak majd az emberek, de soha nem kaptunk negatív visszajelzést, pedig már több mint száz előadást tartottunk szerte az országban. Talán azért, mert ezek a szexualitásról szóló kacagtató anekdoták, személyes vallomások a régi parasztemberek egyszerű és tiszta életszemléletét tükrözik. Amikor Balmazújvárosban játszottuk, ahol azoknak a leszármazottai is ott ültek a nézőtéren, akikről a történetek szólnak, előadás közben láttuk, hogy néhányan majd elsüllyedtek a székükben. A pesti bemutatóra pedig eljött egy balmazújvárosi bácsi, aki aznap látogatta meg a feleségét a kórházban, és mivel hallott a készülő előadásról, betoppant a premierre. Nem volt már jegy, de megszervezték, hogy bejusson. Kezében egy görbe bottal beült az első sorba, és folyamatosan hangosan kommentálta az előadást: „Ez bizony úgy vöt, úgy vöt!" - Szülei mennyire játszottak szerepet abban, hogy színésznő lett? - Anyu tudatosan figyelt arra, hogy ne legyek tipikus színházi gyerek, nem jártam próbákat nézni, az előadások alatt sem álltam a takarásban. Ha akadt olyan darab, ami már nekem való volt, akkor arra elmehettem. Otthon persze akarva-akaratlanul mindig szóba került a színház, így nem volt számomra ismeretlen ez a világ. Beskatulyázás - Édesanyja szerette volna elkerülni, hogy a lányából is színésznő legyen. Szerinte irodalmárként vagy képzőművészként legalább olyan sikeres lett volna... - Anyukám természetesen elfogult. A gimnáziumban tényleg nagyon szerettem a magyart, és mint sok kamasz, én is írogattam. Az is igaz, hogy imádok bütykölni, barkácsolgatni, festeni. Otthon mindenfajta festék, rengeteg féle alapanyag fellelhető. Amikor nagyon stresszes időszakot élek a színházban, a festés az egyetlen dolog, ami ki tud kapcsolni. Ha felhúzom magam, és nem tudok aludni, képes vagyok hajnali 4-ig festeni. Szoktam gyertyát önteni, szappant is készítek, sőt korongozni is tanultam, és gyönggyel, dróttal, száraz levelekkel is szívesen elbajlódok otthon. - Volt már kiállítása? - Nem, de nem is akarom, hogy legyen. A képeimmel csak önmagamnak és azoknak a barátaimnak szeretnék örömet szerezni, akiknek ajándékul adom őket. „Nem vagyok hiú szín ísz, engem mindig sokkal jobban izgat maga a szerep, mint az, hogy szép legyek." FOTÓ: GYENES KÁLMÁN - Nagy Anna pályájára rányomta a bélyegét, hogy elcsúfítva eljátszotta a Pacsirtát, ami után beskatulyázták. Elvállalna egy hasonló csúnya szerepet? - Ha kapnék egy olyan szerepet, pláne olyan rendezővel és színészkollégákkal, mint akikkel anyu dolgozhatott, az a világ csodája lenne, és boldogan eljátszanám. Nem vagyok hiú színész, engem mindig sokkal jobban izgat maga a szerep, mint az, hogy szép legyek. A színésznek a csúnyaságot is szívvel-lélekkel meg kell tudnia mutatni. Az anyai kritika - Hogy viseli, amikor édesanyja mond szakmai szemmel kritikát? - Amikor főiskolára jártam, sőt még a diploma utáni években is rettenetesen izgultam, amikor anyu ott ült a nézőtéren. Amúgy is nagyon drukkolós vagyok, ezért ha ő is nézte az előadást, végképp minden összedőlt bennem. Sokáig nem is engedtem meg neki, hogy eljöjjön a bemutatóimra. Ma már eljöhet. Ő a legőszintébb kritikusom, maximálisan megbízom az értékítéletében. - Pesten sikeres színésznő volt, miért szerződött Szolnokra? - A főiskola után rögtön a Katona József Színházhoz kerültem, hét évet töltöttem ott. Kezdetben csodálatos szerepeket kaptam, rengeteget játszottam, de ahogy az évek multával egyre több fiatal színész került a társulathoz, egyre kevesebb szerep jutott. Az utolsó évben úgy éreztem, már nem kapok olyan feladatokat, amelyekért érdemes lenne maradnom. Hiába vagyok az egyik legjobb színház társulatának a tagja, ha nem dolgozom eleget, színészként meghalok. Már a második évadomat töltöttem Szolnokon, ahol remekül érzem magam. A pesti színházaknál általános tendencia, hogy megszűnnek azok a közösségek, amelyekben hiszek. Számomra fontos, hogy akikkel együtt játszom, azokkal a próbákon és az előadásokon kívül is beszélgessek, folyamatos kommunikáció legyen közöttünk, tudjunk egymásról. Ez Pesten már sehol sem működik, mert olyan picik a színházi fizetések, hogy aki teheti, rohan szinkronizálni, pénzt keresni. Szolnokon nincs erre lehetőség, ezért együtt ebédelünk, vacsorázunk, együtt sírunk, nevetünk. Megvan még az a hagyományos életforma, ami fontos a színházi műhelymunkához. Nemrégiben például magyarországi premierként mutattuk be az Álul semmi című musicalt Szikora János rendezésében, amit ősztől Pesten is játszunk majd a Millenáris Teátrumban. Nagy boldogság számomra ez a darab, mert imádok énekelni. Színház és film - Hogyan tölti a nyarat? - Augusztusban tervezünk közös zenés bemutatót Huzella Péterrel Miskolcon. Valószínűleg forgatni is fogok majd. Hat filmet, tévéjátékot csináltam eddig, közülük a Hippolytnak volt legnagyobb a visszhangja. Imádok utazni, Olaszország a kedvencem, azon belül is Toszkána a szívem csücske, ott érzem leginkább elememben magam. A csodálatos táj, a hangulatos városkák mindig rabul ejtenek. HOLLÓSI ZSOLT A francia fotóst megragadta Mártély varázsa A francia kultúra éve alkalmából láthatják a vásárhelyiek Francis Annet francia fotóművész kiállítását a városháza galériájában, s ezekből ízelítőt napközben a Kossuth téren. Francis Annet meglehetősen hagyományos módon került Vásárhelyre, ugyanis meghívta őt ide ismerőse, a József Attila Általános Iskola Központi Tagozatában nyelvi asszisztensként dolgozó Morgane Huguet, aki a Comenius-programnak köszönhetően érkezett a városba. Francis Annet elsősorban természetfotókat készít odahaza, és mint kérdésünkre elmondta Vásárhelyből elsősorban az emlékművek, a növények, fák fogták meg, így azokat fényképezte. - Nemcsak Vásárhelyt ismertem meg, de elmentem a környékre is, és különösen a mártélyi Holt-Tisza szépsége ragadott meg - mondta a francia fotóművész. - És annak a rengeteg biciklinek a látványa, mely számomra meglehetősen szokatlan, hiszen odahaza nem jellemző. Francis Annet fényképein és könyveiben elsősorban a napfény a föld és a víz látványával játszik. Mint mondja, bár Vásárhelyen is rengeteg a napfény, de az más hangulatot áraszt, mint az otthoni. A szűkebb hazájához, azaz francia Sarlat Perigoldihoz hasonlót tájat a Csongrád környéki" mocsaraknál talált. A .most 50 éves fotóművész 13 éves korában kezdett fényképezni és húsz esztendeje ez a hivatása. Nyolc éve saját fotóműhelyében dolgozik. Tizenkét évvel ezelőtt adta ki első, saját fényképeiből összeállított albumát, úgy, hogy erre feltette egész műhelyét. Azóta saját könyvei eladásából él, melyet saját üzletében árul, és galériájában mutatja be alkotásait. Hogy lesz-e kiállítás a Vásárhelyen és környékén készített képekből? Ha a mostaniak jól sikerülnek, és ha ismét meghívják Vásárhelyre, akkor mindenképpen - mondta nevetve. KOROM ANDRÁS Francis Annet önálló tárlattal mutatkozott be. FOTÓ: TÉSIK ATTILA