Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

V. SZIESZTA 2003. április 5., szombat Bar(l)angolás az Aggteleki-karszton Még a természetszerető embernek is a sötétség, a hideg, barátságtalan környezet és a magány jut eszébe a „barlang" szóról. Mi szeretnénk meggyőzni az olvasót az ellenkezőjéről. Az aggteleki Baradla-barlang kevésbé közismert mellékágaiban, a Törökmecset-ágban és a Retek-ágban, a Kossuth- és Meteor-barlangokban való kirándulásaink olyan maradandó élménynek bizonyultak, hogy azóta is lelkendezve meséljük megrögzött „felszínimádó" barátainknak. A cseppkövek a leghihetetlenebb alakzatokban jelennek meg szemünk előtt, barátságos, meleg színekben pompáznak elemlámpáink fényében. Ezt látni kell, hogy minél többen tudjuk, milyen kincseink rejtőznek a föld gyomrában, s hogy ezzel az élménnyel többen gazdagodjanak. A cseppkövek a leghihetetlenebb alakzatokban jelennek meg szemünk előtt, barátságos, meleg színekben pompáznak elemlámpáink fényében. Ritkábban türkizes zuhatagok láthatók kővé meredve, rózsaszín peremek és párkányzatok szegélyezik a járatokat. Az oszlopok és boltívszerű képződmények, a porcelánsimára csiszolódott cseppkőhátak és a tűhegyes kövületek mind-mind a mesevilág szereplői és kellékei, amelybe szemlélőként érkezünk. Az embernek az érzése, hogy pár perc múlva - egy titkos jelre - megtörik a varázs és életre kelnek a szereplők: megmozdul az anyókát formázó cseppkő, az oroszlánfejnek kinyílik a szája, a réseket benövik majd a burjánzó cseppkővirágok, amelyekre rátapos a hatalmas, évezredek alkotta elefántláb... E varázsINF0RMACI0K A TÚRÁHOZ Az Aggteleki Nemzeti Park Tourinform-irodájában lehet jelentkezni különleges túrákra. Tel.: 48/503-000. A túráról részletesebb leírás és még több fotó látható a www.rpoutdoor.hu honlapon. latos hangulatot tovább fokozza a vízcseppek zenéje, ezt leszámítva teljes csönd honol. Ilyenben is ritkán van részünk! A hőmérséklet 10 °C körül van egész évben, így az RP-polárdzseki egy strapabíró, vízálló overallal kiegészítve tökéletes öltözéknek bizonyul. A páratartalom majdnem 100 százalékos, a levegő minden szennyeződéstől és portól mentes; városi tüdők regenerálódhatnak, az allergiások pedig végre tünetmentesen túrázhatnak. Magányról szó sem lehet, mert ezekbe a barlangokba csak képzett vezetővel lehet bejutni. Mindenkor kedves, segítőkész és főleg türelmes barlangász fiatalemberek voltak segítségünkre, hogy megismerhessük az „alsó világot". S.P. ET még nem üzent Egy nagyszabású kutatás után sincs jele annak, hogy valaki üzenni akarna nekünk az universumból. Kérdés, hogy ez azt jelenti-e, egyedül vagyunk, nincsenek társaink a világegyetemben? MUNKATÁRSUNKTÓL Új szakaszába érkezett a Földön kívüli intelligenciákat kutató SETI at Home program: az eddigi adatok alapján megkezdték a legígéretesebb célpontok részletes vizsgálatát. Az első elemzések sajnos nem hoztak eredményt, ám az is lehet, hogy nem ismerjük fel, amit észre kellene vennünk. A SETI magyarul a „Földön kívüli értelem kutatása" kifejezéssel helyettesíthető. 1999 májusa óta távcső nélkül is bárki bekapcsolódhat a SETI-kutatásokba. A SETI at Home kísérletének ugyanis az a lényege, hogy egy internetes honlapról ingyenesen letölthető program automatikusan telepít a gépünkre egy csomagot az arecibói távcső adataiból, kiértékeli azokat, majd az eredményt visszaküldi a NASA-nak. A SETI at Home jelenleg a világ „legnagyobb szuperkomputere". 1999 májusa óta több mint 4 millió önkéntes felhasználó elemzi saját gépén a rádiócsillagászati adatokat. RITMUSBAN Irány Rio! Kevesen vannak, akiknek Rióról ne a karneválok jutnának eszébe. Mindenki tudja, hogy a karneválok legkedveltebb tánca a szamba, de kevesen tudják talán, hogy ez a Brazíliával eggyé vált fogalom igazából Afrikában gyökerezik. A szamba eredete - mint oly sok már megismert latin- és észak-amerikai táncnál - az óafríkai kultikus táncokban keresendő. Az eleinte rabszolgatáncként ismert batague és lundu a kolonizációval és a rabszolgaság felbomlásával több formában is jelen volt az akkori kultúrában. Rio de Janeiróban, Bahiában és Sáo Padlóban több száz különböző változata él egy időben e 2/4-es ütemre épülő néger táncnak. A szamba Igazából csak egy gyűjtőfogalma a behurcolt bantu törzsek által i Brazíliában meghonosított táncoknak. Az első karneváli tánc, a mexixe - mint a szamba előfutára 1914-ben kerül az európai kontinensre. A szamba ennek ellenére csak a brazil iparosodással nyeri el a közép- és felsőbb osztályok figyelmét, és így Európa-szerte is csak 1949-ben jelenik meg mint hivatalos társastánc. Amit Európában a kor dívái szamba gyanánt táncoltak, igencsak leegyszerűsített változata az egykori brazil szambának. Egyesek állítása szerint európaiaknak megtanulhatatlan ez a születetten dél-amerikai mozgás. Ha ez az állítás teljesen nem Is helytálló, a tánciskolák napjainkban is csak a haladóbb szintektől tanítják a szambát, melynek arculata az évek során óriási változásokon ment át, már ami Európát illeti. Az 1959 óta mint versenytánc nyilvántartott szambát ha öszszehasonlítjuk a XIX. századi brazil elődjével, nem sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Viszont a '90-es évek óta vezető profi latin táncosok egyre inkább törekednek a szamba valódi arculatának visszaadására. Ha a stílust illetően még akadnak is viták, a szamba napjainkban vérpezsdítő ritmusával a legkedveltebb táncok egyike. Kevesek csípője marad mozdulatlan még ma is, ha Ary Brrosa 1942: Brasil száma csendül fel az éteren keresztül. Aztán hogy az a csípő jól mozogjon, bízzák csak a tánctanárokra! EKKER BALÁZS TÁNCTANÁR Tengeri szörnyeteg Hatalmas „mélytengeri szörnyet" fogtak ki az Antarktisz körüli vizeken. A Mesonychoteuthis hamiltoni faj első teljes példányát tökéletes épségben sikerült felhozni az óceán mélyéről. MUNKATÁRSUNKTÓL A Mesonychoteuthis hamiltoni fajt 1925-ben „fedezték fel", amikor két csápját találták meg egy ámbráscet gyomrában. Eddig összesen hat példányt sikerült azonosítani: ötnek a maradványai ámbráscetek gyomrából kerültek elő, a hatodikat pedig egy nagy mélységekben használatos speciális hálóval fogták ki 2000-2200 méter mélyről. -Noha 1925 óta ismerjük ezt az óriási tintahalfajt, a kutatók nem tanúsítottak különösebb érdeklődést iránta. Most már megállapíthatjuk, hogy testmérete jócskán meghaladja rokona, az óriás tintahal (Architeuthis dux) méreteit - állítja dr. Steve O'Shea új-zélandi tengerbiológus. Az elmúlt hetekben Új-Zélandtól 3600 kilométerre délre, a Ross-tengeren elejtett öt méter hosszú, 150 kilós nőstény példány köpenyének (a belső szerveket tartalmazó „törzs") hossza 2,5 méter, ami sokkal nagyobb, mint bármely eddig ismert óriás tintahalé. Ráadásul - O'Shea szerint nem is teljesen kifejlett példányról van szó. A lelkes kutatók az egyelőre csak rendszertani nevén ismert különleges mélytengeri „szörnyet" gigantikus vagy kolosszális tintahalra szeretnék keresztelni, amely egyszerre utal méretére és agresszivitására. FARKAS CSABA H0RGASZR0VATA Telepített halaink Szinte nincs olyan vizünk, ahol ne élnének nem őshonos halak. Fotó: Miskolczi Róbert Viták tárgya, hogy miként viszonyuljunk a „nem őshonos", betelepített halakhoz. Van, aki támadja, van, aki óvja őket, mindkét, egymástól szögesen eltérő véleménnyel bízvást egyetérthetünk. Ám „hangulatot kelteni" szerencsétlen halak ellen, amelyeknek az égvilágon semmi közük ahhoz, hogy ide kerültek bűn. Kétségkívül alig akad olyan, nem őshonos halunk, amelylyel nyert volna a horgásztársadalom. Ilyen kivétel a szivárványos pisztráng, amely síkvidéki vizekben is kitűnően megél (számos éve például az országos hírű atkai holtágba is telepítették; én még sokat fogtam belőlük, kishallal); és ilyen a pisztrángsügér. Slussz. Az amurral kapcsolatban melyről Atka ma is messze földön híres - kissé ellentmondásos a helyzet. Kitűnő horgászhal, de elnövénytelenítheti a vizet, erről azonban nem a hal tehet, és vannak helyek, melyekre rá is fér a növényzetgyérítés. A busáknak fölróják, hogy planktonevők lévén, minden létező hal ivadékának táplálékkonkurensei. Ez kisebb, zárt vizekben igaz is lehet, amenynyiben előnytelenül változtatják meg a planktonállomány összetételét. A törpeharcsa amilyen kártékony, legalább olyan finom, s most, hogy föltalálták a törpeharcsacsapdát, állománya szabályozhatóvá válhat. Az ezüstkárász-ritkításra nem találtak ki szelektív módszert, itt csak a természet segíthet, mint tette néhány évvel ezelőtt (ha ez segítségnek mondható), amikor a Kis-Balatonban tonnaszámra pusztult az ezüst. Horgászzsákmányként sem megvetendő, a Balatonon akkorák jönnek, mint a péklapát. A naphal, bár ikraevő, ugyanakkor kitűnő ragadozó-táplálékhal. Az amurral együtt bekerült, apró termetű gyöngyös razbóra kis vizekben elszaporodva táplálékkonkurens, viszont nagyon jó csalihal. A példákat még sorolhatnánk, létezik például csiga- és kagylóevő fekete amur, ami szintén véletlenül került hozzánk, az egykori amurszállítmányokkal, de olyan horgászt, aki fekete amurt fogott volna, én még nem láttam. Tenyészetekből kikerülhetnek többek közt különféle harcsák, tokfélék szabad vizekbe, ezek azonban ritkábbak, mint a fehér holló. Ugyanakkor a többiek, az előbb említettek alighanem véglegesen halállományunk részeivé váltak. Nem szidni kell őket, hanem horgászni rájuk.