Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

V. SZIESZTA 2003. április 5., szombat Bar(l)angolás az Aggteleki-karszton Még a természetszerető em­bernek is a sötétség, a hideg, barátságtalan környezet és a magány jut eszébe a „bar­lang" szóról. Mi szeretnénk meggyőzni az olvasót az el­lenkezőjéről. Az aggteleki Baradla-barlang kevésbé közismert mellék­ágaiban, a Törökmecset-ág­ban és a Retek-ágban, a Kos­suth- és Meteor-barlangok­ban való kirándulásaink olyan maradandó élménynek bizo­nyultak, hogy azóta is lelken­dezve meséljük megrögzött „felszínimádó" barátainknak. A cseppkövek a leghihetetlenebb alakzatokban jelennek meg szemünk előtt, barátságos, meleg színekben pompáznak elemlámpáink fényében. Ezt látni kell, hogy minél töb­ben tudjuk, milyen kincseink rejtőznek a föld gyomrában, s hogy ezzel az élménnyel töb­ben gazdagodjanak. A cseppkövek a leghihetet­lenebb alakzatokban jelennek meg szemünk előtt, barátsá­gos, meleg színekben pom­páznak elemlámpáink fényé­ben. Ritkábban türkizes zu­hatagok láthatók kővé mered­ve, rózsaszín peremek és pár­kányzatok szegélyezik a jára­tokat. Az oszlopok és bolt­ívszerű képződmények, a por­celánsimára csiszolódott cseppkőhátak és a tűhegyes kövületek mind-mind a me­sevilág szereplői és kellékei, amelybe szemlélőként érke­zünk. Az embernek az érzése, hogy pár perc múlva - egy titkos jelre - megtörik a varázs és életre kelnek a szereplők: megmozdul az anyókát for­mázó cseppkő, az oroszlán­fejnek kinyílik a szája, a ré­seket benövik majd a burjánzó cseppkővirágok, amelyekre rátapos a hatalmas, évezredek alkotta elefántláb... E varázs­INF0RMACI0K A TÚRÁHOZ Az Aggteleki Nemzeti Park Tourinform-irodájában lehet jelentkezni különleges túrák­ra. Tel.: 48/503-000. A tú­ráról részletesebb leírás és még több fotó látható a www.rpoutdoor.hu honla­pon. latos hangulatot tovább fo­kozza a vízcseppek zenéje, ezt leszámítva teljes csönd honol. Ilyenben is ritkán van ré­szünk! A hőmérséklet 10 °C körül van egész évben, így az RP-po­lárdzseki egy strapabíró, víz­álló overallal kiegészítve tö­kéletes öltözéknek bizonyul. A páratartalom majdnem 100 százalékos, a levegő minden szennyeződéstől és portól mentes; városi tüdők regene­rálódhatnak, az allergiások pedig végre tünetmentesen túrázhatnak. Magányról szó sem lehet, mert ezekbe a barlangokba csak képzett vezetővel lehet bejutni. Mindenkor kedves, segítőkész és főleg türelmes barlangász fiatalemberek vol­tak segítségünkre, hogy meg­ismerhessük az „alsó világot". S.P. ET még nem üzent Egy nagyszabású kutatás után sincs jele annak, hogy valaki üzenni akarna nekünk az uni­versumból. Kérdés, hogy ez azt jelenti-e, egyedül vagyunk, nincsenek társaink a világ­egyetemben? MUNKATÁRSUNKTÓL Új szakaszába érkezett a Föl­dön kívüli intelligenciákat ku­tató SETI at Home program: az eddigi adatok alapján meg­kezdték a legígéretesebb cél­pontok részletes vizsgálatát. Az első elemzések sajnos nem hoztak eredményt, ám az is lehet, hogy nem ismerjük fel, amit észre kellene vennünk. A SETI magyarul a „Földön kívüli értelem kutatása" kifeje­zéssel helyettesíthető. 1999 májusa óta távcső nélkül is bár­ki bekapcsolódhat a SETI-ku­tatásokba. A SETI at Home kí­sérletének ugyanis az a lénye­ge, hogy egy internetes honlap­ról ingyenesen letölthető prog­ram automatikusan telepít a gépünkre egy csomagot az are­cibói távcső adataiból, kiérté­keli azokat, majd az eredményt visszaküldi a NASA-nak. A SETI at Home jelenleg a világ „leg­nagyobb szuperkomputere". 1999 májusa óta több mint 4 millió önkéntes felhasználó elemzi saját gépén a rádiócsil­lagászati adatokat. RITMUSBAN Irány Rio! Kevesen vannak, akiknek Rióról ne a karneválok jutnának eszébe. Mindenki tudja, hogy a karneválok legkedveltebb tánca a szamba, de kevesen tudják talán, hogy ez a Brazíliával eggyé vált fogalom igazából Afrikában gyökerezik. A szamba eredete - mint oly sok már megismert latin- és észak-amerikai táncnál - az óafríkai kultikus táncokban ke­resendő. Az eleinte rabszolga­táncként ismert batague és lun­du a kolonizációval és a rab­szolgaság felbomlásával több formában is jelen volt az akkori kultúrában. Rio de Ja­neiróban, Bahiában és Sáo Padló­ban több száz külön­böző válto­zata él egy időben e 2/4-es ütemre épü­lő néger táncnak. A szamba Iga­zából csak egy gyűjtő­fogalma a behurcolt bantu tör­zsek által i Brazíliában meghonosított táncoknak. Az első karneváli tánc, a me­xixe - mint a szamba előfutára ­1914-ben kerül az európai kon­tinensre. A szamba ennek el­lenére csak a brazil iparoso­dással nyeri el a közép- és felsőbb osztályok figyelmét, és így Európa-szerte is csak 1949-ben jelenik meg mint hi­vatalos társastánc. Amit Eu­rópában a kor dívái szamba gyanánt táncoltak, igencsak le­egyszerűsített változata az egy­kori brazil szambának. Egyesek állítása szerint eu­rópaiaknak megtanulhatatlan ez a születetten dél-amerikai mozgás. Ha ez az állítás teljesen nem Is helytálló, a tánciskolák nap­jainkban is csak a haladóbb szintektől tanítják a szambát, melynek arculata az évek során óriási válto­zásokon ment át, már ami Eu­rópát illeti. Az 1959 óta mint versenytánc nyilvántar­tott szam­bát ha ösz­szehasonlít­juk a XIX. századi bra­zil elődjével, nem sok ha­sonlóságot fedezhetünk fel. Viszont a '90-es évek óta ve­zető profi la­tin táncosok egyre inkább tö­rekednek a szamba valódi ar­culatának visszaadására. Ha a stílust illetően még akadnak is viták, a szamba napjainkban vérpezsdítő ritmu­sával a legkedveltebb táncok egyike. Kevesek csípője marad mozdulatlan még ma is, ha Ary Brrosa 1942: Brasil száma csendül fel az éteren keresztül. Aztán hogy az a csípő jól mo­zogjon, bízzák csak a tánc­tanárokra! EKKER BALÁZS TÁNCTANÁR Tengeri szörnyeteg Hatalmas „mélytengeri ször­nyet" fogtak ki az Antarktisz körüli vizeken. A Mesonycho­teuthis hamiltoni faj első tel­jes példányát tökéletes épség­ben sikerült felhozni az óceán mélyéről. MUNKATÁRSUNKTÓL A Mesonychoteuthis hamilto­ni fajt 1925-ben „fedezték fel", amikor két csápját találták meg egy ámbráscet gyomrá­ban. Eddig összesen hat pél­dányt sikerült azonosítani: öt­nek a maradványai ámbrás­cetek gyomrából kerültek elő, a hatodikat pedig egy nagy mélységekben használatos speciális hálóval fogták ki 2000-2200 méter mélyről. -Noha 1925 óta ismerjük ezt az óriási tintahalfajt, a kutatók nem tanúsítottak különösebb érdeklődést iránta. Most már megállapíthatjuk, hogy test­mérete jócskán meghaladja rokona, az óriás tintahal (Ar­chiteuthis dux) méreteit - ál­lítja dr. Steve O'Shea új-zélandi tengerbiológus. Az elmúlt hetekben Új-Zé­landtól 3600 kilométerre dél­re, a Ross-tengeren elejtett öt méter hosszú, 150 kilós nős­tény példány köpenyének (a belső szerveket tartalmazó „törzs") hossza 2,5 méter, ami sokkal nagyobb, mint bármely eddig ismert óriás tintahalé. Ráadásul - O'Shea szerint ­nem is teljesen kifejlett pél­dányról van szó. A lelkes kutatók az egyelőre csak rendszertani nevén is­mert különleges mélytengeri „szörnyet" gigantikus vagy ko­losszális tintahalra szeretnék keresztelni, amely egyszerre utal méretére és agresszivitá­sára. FARKAS CSABA H0RGASZR0VATA Telepített halaink Szinte nincs olyan vizünk, ahol ne élnének nem őshonos halak. Fotó: Miskolczi Róbert Viták tárgya, hogy miként vi­szonyuljunk a „nem ősho­nos", betelepített halakhoz. Van, aki támadja, van, aki óv­ja őket, mindkét, egymástól szögesen eltérő véleménnyel bízvást egyetérthetünk. Ám „hangulatot kelteni" szeren­csétlen halak ellen, amelyek­nek az égvilágon semmi közük ahhoz, hogy ide kerültek ­bűn. Kétségkívül alig akad olyan, nem őshonos halunk, amely­lyel nyert volna a horgász­társadalom. Ilyen kivétel a szivárványos pisztráng, amely síkvidéki vizekben is kitűnően megél (számos éve például az országos hírű at­kai holtágba is telepítették; én még sokat fogtam belő­lük, kishallal); és ilyen a pisztrángsügér. Slussz. Az amurral kapcsolatban melyről Atka ma is messze földön híres - kissé ellent­mondásos a helyzet. Kitűnő horgászhal, de elnövénytele­nítheti a vizet, erről azonban nem a hal tehet, és vannak helyek, melyekre rá is fér a növényzetgyérítés. A busák­nak fölróják, hogy plankto­nevők lévén, minden létező hal ivadékának táplálékkon­kurensei. Ez kisebb, zárt vi­zekben igaz is lehet, ameny­nyiben előnytelenül változ­tatják meg a planktonállo­mány összetételét. A törpeharcsa amilyen kár­tékony, legalább olyan finom, s most, hogy föltalálták a tör­peharcsacsapdát, állománya szabályozhatóvá válhat. Az ezüstkárász-ritkításra nem ta­láltak ki szelektív módszert, itt csak a természet segíthet, mint tette néhány évvel ez­előtt (ha ez segítségnek mond­ható), amikor a Kis-Balaton­ban tonnaszámra pusztult az ezüst. Horgászzsákmányként sem megvetendő, a Balatonon akkorák jönnek, mint a pék­lapát. A naphal, bár ikraevő, ugyanakkor kitűnő ragado­zó-táplálékhal. Az amurral együtt bekerült, apró termetű gyöngyös razbóra kis vizekben elszaporodva táplálékkonku­rens, viszont nagyon jó csa­lihal. A példákat még sorolhat­nánk, létezik például csiga- és kagylóevő fekete amur, ami szintén véletlenül került hoz­zánk, az egykori amurszállít­mányokkal, de olyan horgászt, aki fekete amurt fogott volna, én még nem láttam. Tenyé­szetekből kikerülhetnek töb­bek közt különféle harcsák, tokfélék szabad vizekbe, ezek azonban ritkábbak, mint a fe­hér holló. Ugyanakkor a többiek, az előbb említettek alighanem véglegesen halállományunk részeivé váltak. Nem szidni kell őket, hanem horgászni rá­juk.

Next

/
Thumbnails
Contents