Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

KULTURÁLIS MELLÉKLfT MINDEN SZOMBATON Vasárnapi kívánságm űsor vasárnap 12.00-16.00 SZIESZTA FM 954 SRÁU'IS AZ ÉLETÜNK RÉSZE g SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2003. ÁPRILIS 5. NAPI MELLEKLETEK Hétfő A DÉL SPORTJA Kedd GVÓGY-JR Szerda Csütörtök Péntek ­WWW.DELMAGYAR.HU TOROKORSZAG w. mm SZÍRIA n IZRAEL SZAUD ARÁBIA Hatalmi játékok a világ uralmáért A szuperhatalmi státusát el­veszítő, globális és regionális Identitását kereső orosz állam számára nehezen elfogadha­tó a korlátozott befolyásszer­ző képesség. Moszkvának Irak korábban komoly stra­tégiai partnere volt az Iszlám világban, amely mára elve­szítette jelentőségét, de az újabb Öböl-válságot az ame­rikai hegemóniát elutasító orosz hatalom geopolitikai le­hetőségként értékeli. Nem mellékesek a gazdasági ér­dekek, hiszen Bagdad 8 mil­liárd dollár adósságot hal­mozott fel Oroszországgal szemben, valamint hogy orosz olajcégek milliárdos nagyságrendű koncesszióval rendelkeznek Irakban, amely az orosz fegyverexport hagyo­mányos piacának számított. ellen bevetett tömegpusztító fegyverek, amelyek tízezrek halálát okozták. 1991-1998 között Irak nem számolta fel fegyverarzenálját és ki tudja, mi követte az ENSZ-ellenőrök 1998-as kiutasítását. A bizo­nyítás kényszere Irakra hárult, amelynek félrevezetően tett eleget. Miközben tehát min­den jelentősebb hatalom egyetértett, hogy szükséges Bagdad megrendszabályozá­sa, annak mikéntjét valósnak vélt érdekeik szerint fogal­mazták meg. Az eltérő állás­foglalások felszínre hozták a hatalmi struktúra gyenge pontjait. Iraknak ez kedvezett, a tartósan megosztott és dön­tésképtelen nemzetközi rend­szer lehetővé tehette volna a rezsim további fennmaradá­sát, amely destabilizálódással fenyegette a közel-keleti ré­giót. Egy tömegpusztító fegy­verekkel rendelkező Irak geo­gráfiai helyzetét, kulturális ha­gyományait, hadseregének ütőképességét, olajkészleteit, territoriális és demográfiai méreteit tekintve az arab ci­vilizációs tér hegemónja le­hetett volna. A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE A háború megosztotta a nemzetközi közvéleményt. A globális rendszer keretében korábban jól vagy kielégítő módon együttműködő hatal­mak szembenállása az EU, a NATO és az ENSZ BT, tehát a nemzetközi biztonsági rend­szer válságát jelenti, amelyet sürgősen orvosolni kell. Új vi­lágrend kialakításában meg kell határozni az amerikai sze­repvállalás mértékét Európá­ban (más makrorégióban is), ahol eddig domináns szerepet töltött be, illetve azt, hogyan kíván az EU ellenpólusként rivalizálva együttműködni ve­le a globális és a nyugati ci­vilizációs térben. MILETICS PÉTER A háborúba torkollt iraki válságban újra törésvonalak alakultak ki az egyetlen globális hatalomnak számító Egyesült Államok és a mögé felsorakozott országok, il­letve a regionális befolyással rendelkező államok között. A vezető politikusok nyilatkozataiból is érezhető konf­liktus hátterében az áll, hogy ez utóbbi országok ér­dekeinek nem felel meg a világ újrafelosztására vonat­kozó amerikai elképzelés. Az uralomért folyó hatalmi játékokat és azok mozgatórugóit összegezte cikkünk szer­zője, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem munkatársa. olajkészletei felértékelték a ré­giót, ahol a bizonytalan egyensúly megbomlása ko­moly geopolitikai következ­ményekkel járhat. Ezért va­lamennyi érdekelt hatalom ki­nyilvánította, hogy Irak terü­leti integritása nem lehet kér­déses. Kritikus helyzetet te­remthet azonban egy esetle­ges török katonai invázió az iraki kurdok territóriuma el­len, amelynek célja - Ankara szerint - egy ütközőzóna meg­teremtése. Létezik geopoliti­kai irányzat, amely az ütköző államok rendszerét alkalmas eszköznek tartja a hatalmi összeütközések elkerülésére, de a valóságban a gyenge üt­közőzónák általában erős szomszédok konfliktusöveze­tévé váltak. Mindez Irak ese­tében is bekövetkezhetne, mert a török katonai fellépés kiválthatja a kurd kisebbség­gel szintén rendelkező iráni és szíriai beavatkozást, amely a korlátozott konfliktust regio­nális szintre emelheti. AZ ENSZ SZEREPE A 2003. március 20-án haj­nalban lejárt ultimátumot kö­vetően megkezdődtek a had­műveletek, mert 1991-et kö­vetően a nemzetközi közösség meghatározó szervezete, az ENSZ BT képtelen volt békés eszközökkel, szankciókkal ar­ra kényszeríteni a diktatórikus bagdadi, családi alapokon szerveződő rezsimet, hogy fel­adja tömegpusztító fegyverek előállítására irányuló elképze­léseit. A program létezését sa­játosan igazolták az I. Öböl-háborúban az iráni had­sereg, valamint az iraki kurdok súlyozzák az amerikai befo­lyás növekedését. Eddig a Wa­shington-Berlin együttműkö­dési tengely garanciát jelen­tett, hogy Németország terü­leti ambíciók nélkül definiálja geopolitikai prioritásait, vál­lalja irányító szerepét Euró­pában. Mindez háttérbe szo­rult az iraki válság kapcsán megerősödött német-francia geopolitikai egységgel szem­ben. Ezen ambíciók sorakoz­tatták fel London vezetésével azon államokat, amelyek el­lensúlyozni akarják Berlin és Párizs törekvéseit. Az európai hatalmi teret - és saját ér­dekeiket - nem kívánják fel­áldozni a német-francia együttműködés oltárán, és ezért újradefiniálták a transz­A hatalmi játékok legújabb színtere a Közel-Kelet. atlanti kapcsolatrendszer já­tékszabályait. HUMÁNTŐKE ÉS HADERŐ Amikor a globális hatalmi potenciállal rendelkező Egye­sült Államok felmondta az önkorlátozás és a nemzetközi rendszer etatista szereplői és intézményei általi korlátoz­hatóságának elvét, sértett kü­lönböző érdekeket. Ezért lé­pett fel az ázsiai pacifikus nagy térséghez is tartozó Oroszország, valamint Kína. E makrorégióban a versengő nemzetállamok közötti kap­csolatok a jellemzőek. Orosz­ország, Kína, Japán, India ha­talmi potenciálját mindin­kább a humántőke, a techno­lógia határozza meg, de ko­moly tradíciója van a haderő, a terület geopolitikai míto­szának. Ezen biztonsági kör­nyezetben „edződött" geopo­litikai játékosok emelték fel szavukat az angolszász ten­gellyel szemben, így az elége­detlen globális középhatal­mak száma négyre emelke­dett. A nyugati hatalmak kö­zötti civakodás megnövelte Peking és Moszkva geopoliti­kai lehetőségeit. KAOTIKUS KÖZEL-KELET A válság szűkebb geostra­tégiai környezete a Közel-Ke­let, ahol a térkapcsolatok struktúráját ún. „pre-Vesztfá­Iia", 1648 előtti állapotok jel­lemzik. A territoriális és et­nikai viszonyok bizonytalanok és kaotikusak: rendezésük szinte lehetetíen. Geostraté­giai helyzete, valamint globá­lis gazdasági jelentőségű kő­Ma csupán az Egyesült Álla­mok rendelkezik globális ha­talmi képességekkel, amelyet a középhatalmak - Francia­ország, Kína, Németország és Oroszország - vonakodva vesznek tudomásul. A regionális befolyással ren­delkező államok geopolitikai érdekeik megfogalmazásával kívánják korlátozni a szuper­hatalmat és erre használták fel az iraki krízist. Az USA alig respektálta törekvéseiket és a Washington-London tengely mögé felsorakozott űj kvázi szövetségi rendszer támoga­tásával megkezdte a hadmű­veleteket. A „negyvenötök" el­fogadták az amerikai globális hatalmi igényeket, mert a je­len történelmi pillanatban egybeestek geopolitikai érde­keikkel. Az amerikai doktrína talán kevéssé hajlik kompro­misszumokra, esetenként konfliktuskeresőnek tűnik, és próbáját éppen a III. Öböl-há­ború jelentheti. Egy gyors, si­keres katonai összecsapás fel­tehetően igazolja Washington geopolitikai elképzeléseit és a XXI. század első harmadában átmenetileg az USA javára konszolidálja a hatalmi viszo­nyokat. ÚJRA SZÜLETŐ TÖRÉSVONALAK Miért születtek (újra) a tö­résvonalak az iraki válság so­rán? Mert a globális tér új­rafelosztása nem felel meg a Égő olajkút Irakban. A fekete aranyért is folyik a harc. Fotó: MTI/AP/Yonhap Jin Szung Chull regionális hatalmaknak. Az EU-tagállamok egy csoportja az amerikai világhatalommal szemben kívánja meghatároz­ni Európát, mert a nagyha­talmi szerepvállalás lehetősé­gei leszűkültek Párizs számá­ra, a bővítés újabb hulláma sem kínálja a hegemónia szükséges kellékeit. Francia­ország és Németország közös geopolitikai érdekérvényesí­tése Párizs számára - a II. világháború óta másodrendű hatalomnak számít, amelynek az egyesített Európa elsősor­ban eszköz geostratégiai céljai eléréséhez - lehetővé tette, hogy Franciaország a globális nagyhatalom szerepében tet­szelegjen. Ezt sugallja konti­nentális térképe: Európa az Atlanti-óceántól az Urálig ter­jedő makrorégió, ahol a fran­cia dominancia kompenzálja a globális térben megvalósuló angolszász hatalmi túlsúlyt. OROSZ-FRANCIA ANTANT LEHETŐSÉGE Ezért van jelen napjaink francia geopolitikai gondolko­dásában egy orosz-francia an­tant lehetősége - amelyhez Kelet-Európa hatalma vagy túlságosan erős, vagy túlzot­tan gyenge - az USA kiját­szására. Franciaország sokáig „kisajátíthatta" az Euró­pa-gondolatot, amelyet nap­jainkban Németországgal tesz annak érdekében, hogy ellen-

Next

/
Thumbnails
Contents