Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-05 / 80. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. ÁPRILIS 3. "AKTUÁLIS* A német tulajdonos felbontotta a Heavytexszel megkötött éves szerződését, azt követően, hogy az újszegediek 70 millió forintot költöttek egy olyan beruházásra, amellyel legnagyobb megrende­lőjüket még rugalmasabban szol­gálhatták volna ki. Az indok a termék ára volt, amelyet olcsób­ban szereztek be a Távol-Kelet­ről, valamint Portugáliából. A szövő rt. árbevételének fele, kö­zel 1 milliárd forint származott a gumigyártól. A Heavytex emiatt 2001-et már veszteséggel zárta, a kieső árbevételt csak kisebb megrende­lésekkel szépítette. Mindig is ta­karékosan bántak a költségekkel, ezt követően még szorosabbra húzták a nadrágszíjat, ám nagy összegeket ezen a fogyókúrán nem tudtak megfogni. A helyze­tet 2002-ben tovább nehezítette a forint erősödése, aminek kö­vetkeztében az esztendő végén egy tízéves üzleti kapcsolat sza­kad meg: az etióp partner - aki­nek ponyvákat szállítottak ­nem kívánt új szerződést kötni a Heavytexszel. Az újabb árbevé­telkiesés nagysága 400 millió fo­rint volt. Széli János a makacs tények­hez azt fűzte hozzá, a menedzs­ment mindent elkövetett a cég megmentése érdekében. Az egyik kiút a Heavytex Ipari Park fejlesztése, minél több bérlő be­telepítése lett volna, jelentősen növelve a bevételeket. Mivel a gyár a 11,5 hektáros terület alig 3 hektárnyi részére szorult vissza, a kihasználatlan ingatlanokba 12 bérlő költözhetett. Am az igé­nyek nőttek, sok érdeklődő épí­teni, bővíteni szeretett volna, a területet viszont építési és meg­osztási tilalom sújtotta. A vezér­igazgató azóta, hogy 2001 janu­árjában elnyerték az ipari park címet, tárgyalt az önkormány­zattal és sürgette a tilalom felol­dását, de csak az utolsó hóna­pokban gyorsultak fel az esemé­nyek. Elkészült a területre vonat­kozó kedvező rendezési terv, de ez már nem segít a Heavytexen. Történt még egy próbálkozás, amely megmenthette volna a cé­get: ha az ingatlant teljes egészé­ben eladják egy izraeli befektető­nek, a Sybil Holding Limited Ltd.-nek, s a vételárból kifizetik az adósságot. Az adásvételi szer­ződést már alá is írták, amikor a pénz átutalását megelőző napon, 2002. december 30-án a partner egyoldalúan felmondta a szerző­dést. Ezt követően az egyik beszállí­tó felszámolási eljárást kezdemé­nyezett, amelytől hosszú tárgya­lásokat követően sem állt el, és a bíróság határozata március 27-én jogerőre emelkedett. A ki­jelölt felszámoló a Kossuth Hol­ding. Egyelőre a jövővel kapcso­latban csak annyit tudni, a gyár megmaradt piacaira tovább sze­retne termelni. A vezetés napi kapcsolatban áll Botka László polgármesterrel is, aki felajánlot­ta segítségét a munkahelyek megmentése érdekében. A cég részvényeinek 18 százalékát rá­adásul az önkormányzat birto­kolja. Még mindig van remény arra, hogy a gyártás valamilyen formában folytatódik és az em­berek egy részének lesz munká­ja. FEKETE KLÁRA Megint felszámolás FEKETE KLÁRA E sorok szerzője nem először jelenti be e lapban, hogy újabb cég került bajba Szegeden, s nem először írja le: jogerőre emelkedett a társaság ellen indított felszámolási eljárás. Szív­szorító közlések ezek, hiszen újabb családok kerülnek lehe­tetlen helyzetbe, a munkahelykeresés mókuskerekébe. Az el­telt több mint tíz esztendőben ugyanis kevés olyan sikertörté­net született, amelynek az lett volna a vége, hogy 40-50 éves emberek, szövő- vagy ruházatipari képesítéssel rendelkezők miként találtak magukra a szolgáltatásban, avagy a bioipar­ban. Ilyenkor mindig kétfajta véleménnyel találja magát szembe az ember. Az egyik tábor visszasírja a múlt rendszert, amikor is több ezer embert alkalmazó hagyományos iparágak nyújtot­tak biztos megélhetést, családias közösséget, gyári bölcsődét, óvodát, munkahelyi étkezést és nyári üdülést a szegedieknek. A másik oldalon erre azt mondják, a huszonegyedik század nem arról szól, hogy fülsiketítő zajban szövőgépek mellett ké­szüljenek olyan termékek, amelyeket sokkal olcsóbban lehet behozni a Távol-Keletről. A szép új világban az emberek öt­évente új szakmát tanulnak, kis- és középvállalkozásoknál tí­zen-tizenöten beszállítóként dolgoznak, majd rugalmasan profilt váltanak, ha úgy hozza az élet. Az igazság természetesen most is valahol középütt található, hiszen semmi sem olyan fehér és fekete, mint amilyennek el­ső pillantásra látszik. A szép új világban is vannak hagyomá­nyos iparágak, lehet egyszerre 2-300 embernek is kenyeret ad­ni, ha az állam és az önkormányzat együttesen ismeri fel en­nek a jelentőségét. Lám, a Heavytexnek is segíthetett volna a területrendezési terv gyorsabb módosítása, hiszen a nagy dol­gok sokszor az ilyen apróságokon buknak el. Mert lehet fitymálni egy könnyűipari cég alig nullszaldós mérlegét, egy-két millió forintos nyereségét, mondván, micso­da kis pénz ez manapság. Aki ezt teszi, nem tudja, hogy kicsi ugyan a nyereség, de eközben az a bizonyos gyár több száz millió forintot fizet be az állam és az önkormányzat kasszájá­ba különböző jogcímeken. Miközben minden másodikán a dolgozók folyószámlájára utal egy csekélyke összeget fizetés gyanánt. Ezekből a pénzekből családok élnek, gyermekek nő­nek fel. Eltartják magukat, és sorsuk rendezése nem az állam nyakába szakad. Interparlamentáris tanácskozás A határon átnyúló együttmű­ködésről és Magyarország uniós csatlakozásának a két ország kapcsolataira gyakorolt hatása­iról tárgyaltak az Interparla­mentáris Unió Szerb-Magyar Baráti Tagozatának tegnap kez­dődött tanácskozásán. MUNKATÁRSUNKTÓL A kétnapos konferencia pénteki sajtótájékoztatóján Illés Zoltán fideszes országgyűlési képviselő, a tagozat magyar elnöke bejelen­tette: kezdeményezi az ország­gyűlés elnökénél annak a kétol­dalú egyezménynek az elfogadá­sát, amelynek révén felállhat a kulturális, oktatási, kisebbségi és egyéb kérdésekkel foglalkozó ve­gyes bizottság. A politikus fon­tosnak tartotta az év végén mindkét részről parafált egyez­mény parlamenti elfogadását Szerbia-Montenegróban és a ma­gyar parlamentben egyaránt. Bál­lá Lajos, a tagozat szerb elnöke reményét fejezte ki, hogy megál­líthatatlan a szerb demokratizá­lási folyamat. A két ország delegációjának tagjait fogadta Botka László pol­gármester, aki köszöntőjében el­mondta: a két országnak Ma­gyarország uniós csatlakozása után is meg kell őriznie ha­gyományos nyitottságát egymás irányába, hiszen a gazdasá­gi, kulturális együttműködés mindkét fél számára csak elő­nyöket hozhat. Cser Ágnes diagnózisa Szentesen Privatizáció, jogok és egészségügy Ha az ország csatlakozik az uni­óhoz, kiderül, mely cégek nem fizetik a járulékokat dolgozóik után - mondta Cser Ágnes, az Egészségügyi Dolgozók Demok­ratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke pénteki elő­adásán Szentesen. Hazánk európai uniós csatlako­zása előtt egyfajta zárszámadást készített Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke arról: hol tart most a ma­gyar egészségügy és hová akar el­jutni. A tervezett európai uniós tagságunkkal kapcsolatban úgy fogalmazott az elnök asszony: az uniós csatlakozás azért előnyös, mert a dolgozóknak jogosítvá­nyuk lesz a közpénzek ellenőrzé­sére. Az EU-ban elképzelhetetlen a hazánkban bevett gyakorlat: ha csatlakozunk, azonnal kiderül, mely cégek nem fizetik a járulé­kokat a dolgozóik után. Cser Ágnes állítása szerint a hivatalokban nálunk gyakrab­ban előfordulhat a korrupció, mert nincs a civileknek ellenőr­zési joguk. Az integráció legna­gyobb áldozatai a nyugdíjasok lesznek, hiszen semmi esély ar­ra, hogy a járandóságuk felzár­kózzon az EU-országok átlagá­hoz. A szakszervezeti elnök ellenzi a Medgyessy-kormány azon ter­vét, miszerint az egészségügyi intézményhálózatot teljesen pri­vatizálja, azaz át akarja adni az önkormányzatok, vagyis a lakos­ság vagyonát a globalizált ma­gántőkéseknek. Ha az emberek tisztában lennének a jogaikkal, altkor helyi népszavazást kezde­ményezhetnének a kórházak pri­vatizációjának megakadályozása érdekében - hangoztatta Cser Ágnes. B. I. A városháza színháziakkal, érdeklődő vá­rosatyákkal és polgárokkal megtelt házas­ságkötő termében mutatkoztak be tegnap a kávéházi rendezvénysorozat estjén a sze­gedi színidirektor-jelöltek. Nekünk se 88! címmel rendeztek kávéházi estet tegnap a városháza házasságkötő ter­mében a helyi kereskedelmi rádió munka­társai, akik a Szegedi Nemzeti Színház fő­igazgatói posztjára pályázó hét aspiránst sze­rették volna egy asztalhoz ültetni. Sokan kí­váncsiak voltak a jelöltekre, akik közül elő­ször csak az öten jelentek meg. - Kicsit vala­mennyien elmebetegek vagyunk, hogy épp egy olyan időszakban szeretnénk a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok fel­lendítésére vállalkozni, amikor erkölcsi és pénzügyi válságban van - fogalmazott Kocz­ka Ferenc, aki csak csapatmunkaként tudja elképzelni a teátrum irányítását, ezért rög­tön be is mutatta a szegediek által jól ismert szakemberekből álló csapatát. A kassai és egri tapasztalatai birtokában pályázó Beke Sándor szerint az új igazgató legfontosabb feladata az lesz, hogy feltárja, mi miatt van deficit, és stabilizálja az intézmény működé­sét. Szigorú tagozatgazdálkodást vezetne be, s ezzel megszüntetné az egymásra mutoga­tást. Székhelyi József épp a merev tagozati megosztottságot szüntetné meg, ugyanis szerinte az intézményen belül rosszul és el­lenérdekelten működő bandériumok megne­hezítik a munkát. Pedig az ország egyik leg­jobb, legsokoldalúbb színházi műhelyét le­hetne kialakítani Szegeden, ahol rangot je­lent tagnak lenni. Az összművészet jegyében Bartók-esttel indítaná az első évadot: szege­di énekesekkel szólalna meg A kékszakállú herceg vára, Juronicsék pedig élő zenére tán­colnák A csodálatos mandarint. Gergely László szerint mesterségesen fel­nagyították a szegedi színházzal kapcsolatos problémákat, kevés ilyen jó adottságú teát­rum van az országban, mint a szegedi. A leg­fontosabb teendő: biztonságot és nyugodt al­kotó légkört garantálni a színészek számára. Nikolényi István úgy fogalmazott: minden szegedi polgár meg tudja ítélni, milyen igaz­gató lenne, hiszen három éven át már egy­szer vezette a színházat. Szerinte a mostani csődhelyzetért nem Korognai Károly a fele­lős, hanem azok a korábbi városvezetők, akik akkor is jóváhagyták a folyamatos túlkölte­kezést, amikor már látszott, hogy ki fog dur­ranni a léggömb. Az est második felére befutó hatodik pályá­zó, Kocsis László Levente úgy vélte: a színház élén menedzserre van szükség, aki egy profi teammel irányit, és nem önmegvalósítani akar. Erről, valamint a leendő direktor szege­diségéről és a finanszírozásról is kisebb vita kerekedett. A jelöltek abban viszont egyetér­teni látszottak, hogy legkésőbb a naptári év végéig kezelni kell a színház gazdasági krízi­sét, és 2004 januárjától a szegedi nézők igé­nyeinek jobban megfelelő, üzembiztosan működő színházat kell teremteni. H. ZS. Kávéházi esten mutatkoztak be a színidirektoi-]elöltek Közös a cél: jobb színházat! Öten az aspiránsok közül: Székhelyi József, Beke Sándor, Gergely László, Koczka Ferenc és Nikolényi István. Fotó: Miskolczi Róbert Nincs valami jó hangulat a cégnél. Fotó: Karnok Csaba Egyik csapás a másik után érte Szeged egyik legrégebbi vállalatát Felszámolás a Fleavytexnél Folytatás az 1. oldalról

Next

/
Thumbnails
Contents