Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-26 / 97. szám

Szombat, 2003. április 26 SZIESZTA IV. MEGUJULHAT A VÁSÁRHELYI ZSINAGOGABELSO Felpezsdül a Nevezetes év az idei a dél-alföldi zsidóság szempontjából, s a magyar és az egyetemes kultúra szemszögéből is. Nemsokára ünnepeljük a szegedi új zsinagóga építésének száz-, s a régi zsinagóga százhatvan esztendős jubileumát, s közelebb került a megvalósuláshoz a hódmezővásárhelyi zsinagóga belső rekonstrukciója is. Minderről, s a Dél-Alföld zsidó diaszpórájának jelenéről, jövőjéről a szegedi főrabbit és a vásárhelyi zsidó hitközség elnökét kérdezzük. hitélete Az országban tíz rabbi működik - nyolcan Budapesten teljesítenek szolgálatot -; Markovics Zsoltot tavaly tavasszal nevezték ki szegedi főrabbivá. A budapesti zsidó gimnáziumban érettségizett, rabbiképző főiskolán végzett, avatását annak idején élőben közvetítette a Magyar Televízió. Kinevezése óta, csaknem kerek esztendeje. Szegeden él. Korábban néhány naponta ingázott Szeged és Budapest között. Százesztendős évforduló Szegeden - Célom a lüktető, pezsgő neológ zsidó élet újjáalakítása Szegeden. Amikor idejöttem, működő hitközséget találtam, a vallási életet tehát nem megteremteni, hanem megerősíteni kell - mondja a főrabbi, aki egyik legfőbb feladatának tartja, hogy személyes kapcsolatot is kialakítson a hitközség tagjaival. Munkájának eredményeként máris megnőtt a korábban is létező, péntek esti, szombat délelőtti istentiszteletek látogatottsága, ma már negyven-ötven ember is részt vesz ezeken az alkalmakon. Fölűjították a zsinagógában az orgonát, ez is látogatottságnövelő tényező. Bevezették a péntek esti istentiszteletek előtti oktatást, melyen minden korosztály képviselteti magát. Gyermekeknek külön talmudórákat tartanak, tanítva őket a zsidó ünnepekre, hagyományokra. Fiatalok klubja szintén működik a hitközség székházában, az újjáalakított női tagozat, túl a rendezvényszervezésbe való bekapcsolódáson, szociális feladatokat is ellát. A főrabbi feladatai ez évben az új zsinagóga megépítésének százesztendős, és a régi zsinagóga százhatvan éves jubileumával kapcsolatos ünnepségekhez kötődnek. A május 16-ától 19-éig tartó ünnepségsorozatra - megszervezésének épp most van a csúcsideje - meghívják mindazokat a rabbikat, főrabbikat, akik valaha Szegeden feladatot láttak el, s még részt tudnak venni a rendezvényeken. Lesz mobil istentisztelet több színhelyen, kétnapos tudományos konferencia, kiállítás a Magyar-izraeli Baráti Társaság szervezésében, izraeli vacsoraest, föllép a Budapest Klezmer Bánd és nemzetközi kántorhangversenyre is sor kerül. Mi jellemzi a szegedi zsidó A belső rekonstrukció után a vásárhelyi zsinagógát is lehet majd látogatni. hitközség életét, mennyire őrzi a hagyományokat, és miként kapcsolódik a város életébe? - Mintegy kétszázötven A szegedi zsinagóga. Egyre többen járnak az istentiszteletekre. FOTÓ: SCHMIDT ANDREA családdal tartjuk a kapcsolatot, ezt meg lehet szorozni kettővel, hárommal - mondja Markovics Zsolt a hitközség létszámáról. - Egyébként Debrecen után Szegeden él vidéken a legnagyobb létszámú zsidó közösség. Rendezvényeinken egyre több az új emberhalljuk a főrabbitól. A szegedi zsidóság a neológ, a vallási előírásokat kevésbé szigorúan követő irányzathoz tartozik; maga a zsinagóga Szeged egyik legfőbb nevezetessége, a város fontos kulturális és idegenforgalmi központja. A főrabbi azt is hangsúlyozza: feladatköre nemcsak szegedi, hanem régiós feladat is, részt vesz minden vallási rendezvényen, Bács-Kiskun megyétől Békésig. Szoros a kapcsolat a hódmezővásárhelyi hitközséggel, melynek számos tagja hétről hétre átutazik Szegedre az istentiszteletek, kulturális rendezvények alkalmából. Felújított külső, romos belső - Sok fiatal nem kötődik hagyományainkhoz, nem tartja a hitet - mondja Vanderstein János, a hódmezővásárhelyi zsidó hitközség elnöke, aki gyermekként annak idején Bergen-Belsent is megjárta. Fölhívja a figyelmet: a hit gyakorlása senkit semmilyen pozitív dologban nem korlátoz. Leánya például, Vanderstein Noémi a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola pedagógusa mint matematika-angol szakos tanár. Amióta a szegedi főrabbi elkezdte tevékenységét - tapasztalja a hitközség elnöke Vásárhelyen is sokak érdeklődése fordult ismét a gyökerek felé. Ugyanebbe az irányba vezet, ha sikerül elérni az 1856-ban épült vásárhelyi zsinagóga belső restaurációját. Az épület külsejét már évekkel ezelőtt rendbe hozatta Hódmezővásárhely önkormányzata, a belső tér azonban romokban áll. - Pedig előcsarnoka ad helyet a deportálásokban, munkaszolgálatban odamaradtak emlékművének, rajta 520 névvel, előtte jelképes sír, fekete márványból. A vásárhelyi zsidóság nem tudja a legautentikusabb helyszínen megtartani a mártír-istentiszteleteket - így a hitközség elnöke, aki bízik abban: ha az önkormányzat elkezdi a rekonstrukciót, akkor ebben a Mazsihisz anyagilag támogatni fogja. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezetője erre Judith Varnai Shorer izraeli nagykövet váFOTÓ: TÉSIK ATTILA sárhelyi látogatásakor tett ígéretet Lázár János polgármesternek, és kérdésünkre válaszolva az ígéretet a minap meg is erősítette. Hangversenyek a zsinagógában - Nemcsak a zsidó közösség, de az egész város számára hasznos lenne a zsinagógamegújulás - hívja föl a figyelmet Vanderstein János. Az épület kulturális rendezvények számára is színhelyet adhatna, például a lehető legjobb hangversenyterem lehetne, félezer ülőhellyel, kitűnő akusztikával. A hitközség s az önkormányzat véleménye megegyezik a lehetséges kettős hasznosításról. Végül pedig a múlt után következzék három mondat a jövőről. Pontosabban: a lehetőségekről. - Sajnos, a fiatalok közül sokan nem akarnak héberül tanulni - mondja a hitközség elnöke -, de az is elképzelhető, csak a lehetőség hiányzott erre Markovics főrabbi kinevezéséig. Igyekszünk a fiatalokat arra tanítani: gyakorolják vallásukat. Ha van egy kis hitük az embereknek, akár zsidók, akár nem zsidók, az rosszra nem vezet. FARKAS CSABA és munkástüntetés Az esztendő legszebb hónapjának, a természet újjáéledését teljes pompájában kibontó májusnak kezdetét régi idők óta vígsággal, mutatással ünneplik, kinn a szabadban. A majálisozás az idők során változott, más közösségi értelmet is kapott, különösen a XIX. század végétől. A természetünneplés különleges alkalma réges-régtől a május hónap első napjának köszöntése. A híres prédikátor, Temesvári Pelbárt már a XV. században arról szólt, hogy május elsején a világ fiai ősidőktől fogva árnyas erdők és ligetek kellemességével, madarak énekével gyönyörködtették magukat... szokás az ajtókat, a házak bejáratának környékét, hajlékaink kapuszárnyát zöldellő fák lombos gallyával díszíteni". A vidám népmulatságok zöld ágaiból később májusfa lett, a majálisozáshoz pedig sajátos tartalmak kötődtek. A májusfák kifejezték, hogy a természeti újjáéledés ünneplésének fontos eleme volt a szerelem megvallása is. A párválasztást tudatva évszázadokon át sokfelé állítottak a legények a május elsejére virradó éjszakán az égig érő szerelmüket szimbolizáló hatalmas fát, „égifát" a kiválasztott leány udvarára, kapuja elé. Az erdőben előre kiszemelt, tíz-tizenöt méter magas fát (gyertyánt, nyárfát, jegenyét) lopva vágták ki, feigallyaiták, s feldíszítve állították fel a kedves házánál. Tudtára adva vele a közösségnek, hogy a leánynak udvarlója, kérője van. Némely vidéken a pántlikákkal, keszkenőkkel szépen felékesített májusfa az eljegyzés, a közeli esküvő hírnöke volt. S állt - hirdetve a szerelmet, legényvirtust - a hónap végéig, illetve pünkösdig, amikor szokás volt versengés közepette lehozni díszeit, „trófeáit", s zenés mulatság közben ledöntve „kitáncolni" a faluból. Voltak vidékek, ahol a nagy fa helyett a kerítésre tett kisebb, feldíszített ág jelentette a májusfát, illetve az nem is mindig a szerelem kifejezésére szolgált, inkább a zöldágünneplés régi szokásának továbbéltetésére, az otthonok, az utak majálishoz való feldíszítésére. A tavaszünneplés, a májusfázás, a természetbe való kivonulás szokása a szegedieknél is élt. Bálint Sándor, a jeles néprajztudós könyvében például idéz egy 1866-os újságcikket: „Szegeden, hol a májust még mindig a régi szokás szerint szokták megünnepelni, ismét láthatók voltak a zöld ágak a házak ablakai előtt. Hajnalban zene ébresztette föl a lakosokat álmukból. A lakosság egy része jókor reggel sietett a népkertbe, Újszegedre." A nép kertekbe, parkokba történő május eleji vonulása néhány év múlva összekapcsolódott a kétkezi munkásoknak a sorsuk jobbra fordításáért folytatott küzdelmével, s részben átalakult a majálisozás tartalma. A történeti forrásokban azt jegyezték fel, hogy május elsejei sztrájkot 1886-ban az Amerikai Munkásszövetség hirdetett. A sok munka, a rossz bérezés, a kiszolgáltatottság elleni demonstrációk emberáldozatokat is követeltek. A II. internacionálé emlékeztetőül 1889-ben úgy döntött, a következő évtől május elseje vagy első vasárnapja legyen a szolidaritás, a munka ünnepe. Angliában május első vasárnapját választották, Európa többi országában a május első napját. Az Egyesült Államokban pedig törvénybe is iktatták a munka napját - szeptember első hétfőjére. Az első magyar május elsejei munkásfelvonulást 1890-ben rendezték Budapesten. A követelések hangoztatása, az erődemonstráció, a nagygyűlések mellett a május elsejéknek volt és ma is van majális jellege, a népünnepélyben szerte a világon ott az ősi tavaszörvendezés. A harcos, erődemonstráló, a népkonyhán ingyenvirslire várakozó korszak után mostanában talán ismét a szórakozás, a tavaszünneplés jut fontosabb szerephez a magyar majálisozók körében. SZABÓ MAGDOLNA