Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-03 / 78. szám

CSÜTÖRTÖK, 2003. ÁPRILIS 3. "AKTUÁLIS* Október 23-án avatják az emlékhelyet Nagy Imre-szobor a szegedi Rákóczi térre A szegedi közgyűlés döntése nyomán egész alakos szobrot állítanak az 1956-os szerepvállalása miatt kivégzett Nagy Imre miniszterelnök emlékére. A szegedi megyeháza előtt áll majd Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnökének szobra. Az emlékhely megvalósításáról a városi közgyűlés döntött. A szobor fölállítása, környékének kialakítása, valamint a Rákóczi tér burkolatának fölújítása összesen bruttó 40 millió forintba kerül. Az önkormányzat kulturális, ifjúsági és sportirodájának előterjesztése kiemeli, hogy a mártírhalált halt politikusnak Szegeden még nincs emlékhelye: nevét nem viseli sem utca, sem intézmény, szobra, emléktáblája sincs. A Botka László polgármester aláírásával megerősített javaslat szerint a megyei közgyűlés épülete előtti tér a szobor méltó helye lehet. Az életnagyságúnál nagyobb, 5/4-es méretarányú, egész alakos szobrot a megyeháza főbejáratának tengelyében, a tér Török utca felőli oldalán, díszburkolaton, mészkő talapzaton helyezik el. A Rákóczi tér sérült burkolatának javítása egyébként is régóta esedékes. Az emlékhely kiépítésével egy időben fölszedik az autók kerekei alatt összetöredezett mészkő lapokat, s a gépkocsiparkolónak használt területet aszfalttal borítják. A megyeháza Tábor utcai sarkán megmaradt talapzatot, amelyen a rendszerváltozásig Lenin szobra állt, lebontják. Az önkormányzat pályázaton választja ki a legjobbnak ítélt szobortervet. A kétfordulós pályázaton szegedi - illetve Szeged környékén élő - szobrászok indulnak. Nagy Imre szobrát a tervek szerint az '56-os forradalom ünnepén, október 23-án avatják föl. NY. P. Rektorjelöltek kampánya az egyetemen Tüdásgyár vagy papírgyár? A szolgáltatók legvégső eszközként végrehajtással rendezik a számlát Kilakoltatások Csongrád megyében Gyermeki számtan BÁTYI ZOLTÁN Hát itt, kérem, a puszi már nem segít. Mint ahogy arra a gyönyörű női nyakra nyomott csóktól se várjunk megoldást. Ugyanis az orvostudománymai állása szerint, bizony, még ennél is sokkal szorosabb kapcsolat szükségeltetik a nő és a férfi között ahhoz, hogy ne panaszkodhasson Magyar Bálint oktatási miniszter. Mert mit is mondott minap az iskolaügyekért is felelős tárca első embere ? Miközben 1986-ban 1 millió 300 ezer gyermek járt általános iskolába, addig napjainkban még a 900 ezret sem éri el a tizennégy év alatti tankötelesek száma. Nem csoda hát, hogy Csongrád megyében is iskolabezárásokról tanácskoznak az önkormányzatok, s jó néhány óvoda kapujára is csináltatják már a lakatot. Hozzáteszem: emiatt aligha csak Magyar Bálint szomorkodik, s még csak nem is az állásokat, iskoláit féltő pedagógus társadalom problémája a gyermekszám drasztikus csökkenése, hanem az egész nemzetet megdöbbentő tény. De kérdem én, tényleg megdöbbenünk mi attól, hogy már csak hónapok kérdése és hazánk lakóinak száma 10 millió alá csökken ? Elképedünk, ha utánaszámolunk: húsz év alatt (az 1980-as évek elején 10 millió 700 ezer magyarról írtak a földrajzkönyvek) tíz darab, Szombathely méretű várossal lettünk szegényebbek ? Jómagam nem igazán érzem, hogy lelki kínok között vergődne a magánember és hasonló fájdalmakat élnének át a politikusok. A családokban mintha némi egykedvűséggel vennék tudomásul: kicsi a fizetés, drága a gyermeknevelés, dehogy vállalhatunk egynél (na jó, kettőnél) több csemetét. A családok segítésére szolgáló állami támogatási rendszer meg leginkább csak arra való, hogy legyen miről nagyon hevesen vitázni. Amíg egyesek a gyermekek után járó adókedvezmény mellett kardoskodtak, mások gyest emelnének, netán gyedet. És vélhetőleg még olyan is akad, aki elhiszi: az egy gyerek után járó 4 ezer 600 forintos családi pótlék kézhez vételekor a magyar anyák rámás csizmában járják a csárdást a boldogságtól, s egy szempillantás alatt elfelejtik, hogy csak kisfiúk pelenkájára többet kell költeni ennél harminc nap alatt. Nos, kedves pohtikus hölgyek és urak, az anya már csak úgy van kitalálva, hogy nem feledékeny és bizony a nagy csárdásozástól sem remeg a panel mostanság lakótelepeinken. S talán már a remény - lesz ez még másként is, megáll a népesség fogyása, több magyar él majd a földön - is elfér már egy félszobában. Persze az is lehet, hogy pesszimizmusomra hamarosan rácáfol az élet. Fenekestül fordul fel a világ, no meg a családtámogatási rendszer, a famíliákba gyermek, még több gyermek utáni vágyakozás költözik, a nemzethalálról elmélkedő demográfusok pedig munka nélkül maradnak. Csak addig be ne kelljen zárni az összes iskolánkat. Vajon nem elsősorban diploma- és csak másodsorban tudásgyártással foglalkozik-e az a nagyüzem, amit integrált egyetemnek nevezünk? A provokatív kérdés nem új, tegnap csak megismételte a Szegedi I\idományegyetem (SZTE) egyik professzora aki nem pályázik a rektorságra. Mindössze néhány nap van már csak hátra a döntésig: április 7-én, hétfőn addig szavaznak az Egyetemi Tanács tagjai, amíg a hét jelölt közül nem sikerül megválasztani a következő három évre az intézmény vezetőjét. A tét nagy, nemcsak azért, mert az ország egyik legnagyobb és legjobb egyeteméről van szó (a különféle mutatók alapján összeállított sorrendben az SZTE az első négy között szerepel), hanem azért is, mert több szempontból különleges három év következik. Az integráció formai lépései után (2000-ben vonták össze az addig önálló egyetemeket és főiskolákat, ma 11 karral működik az új nevet kapott egyetem) tartalmi változásoknak és az SZTE mindenoldalú stabilizációjának kell következni, ráadásul egy kiéleződő hazai és nemzetközi versenyhelyzetben, az európai csatlakozás idején. Hét egyetemi tanár nyújtotta be rektori pályázatát, valamennyien ismert személyiségek, vezetői tapasztalatokkal is rendelkező kiváló oktatók és kutatók. Tegnap másodszor kaptak alkalmat arra, hogy pályázataikat, vezetői elképzeléseiket az egyetemi nyilvánossággal szóban is megismertessék. A két héttel ezelőtti fórumukat az új klinikán rendezték meg, a mostanit a bölcsészkaron, az auditórium maximumban. A forgatókönyv ugyanaz volt tegnap, mint két hete, a jelöltek - sorsolással eldöntött rendben - röviden összefoglalták pályázatuk legfontosabbnak ítélt részleteit, majd a hallgatóság kérdéseire válaszoltak. „Egy rektornak csak egy programja lehet" - mentette a helyzetet az egyik aspiráns, Benedek György professzor azok előtt, akik nem először hallgatták végig a jelölteket. Bár aligha voltak sokan, akik újráztak, talán csak a jelenlegi rektor, Mészáros Rezső, aki viszont nyilván nem csak hivatalból kíváncsi... Ismét Dobozy Attila professzor, rektorhelyettes, az orvoscentrum elnöke mutatta be a hét jelöltet. Az újdonság az volt, hogy A rektorjelölteket hallgatják az Ady téren. Előtérben Dobozy Attila. Fotó: Karnok Csaba mindjárt az első kérdező, Gorái László professzor, akinek a gazdaságpszichológia a szakterülete, udvariasan bár, de határozottan provokálta a jelölteket. Közülük személy szerint is Csirík Jánost, akivel négy éve ugyané témában bonyolódott vitába. Nevezetesen, hogy vajon tényleg tudásgyárnak tekinthető-e az integrált egyetem, vagy inkább diplomagyártással foglalkozik? A témát egyébként országosan vitatták már (az Elet és Irodalom című hetilap mintegy fél éven keresztül közölte a véleményeket), s többféle tény és tapasztalat húzódik mögötte. Ilyen, hogy a hallgatói létszám ugrásszerűen emelkedett (ma a korosztályok fele egyetemista, szemben a korábbi 20 százalékkal), a diákok felkészültsége gyengült; az egyetemek a hallgatói létszám alapján kapják az állami pénzt, vagyis érdekük a létszámnövekedés, a minőség pedig az oktatói felelősség, vagy a teherbírás kérdésévé vált. Csirik János korábban sem értett egyet Garai professzor kérdésbe bújtatott kritikájával. Utóbbi most önkritikát is gyakorolt, mondván, nem a szegedi egyetemre, hanem az ország minden felsőfokú intézményére vonatkozik a felsőoktatás távlatait is érintő kérdése. A rektorjelöltek egységesen azt hangoztatták: aki tanulni akar, tanulhasson. De - ahogyan Szabó Gábor professzor fogalmazott - lehessen olyan maratoni futás az egyetemi képzés, amelynek több szakasza van, az egyes szakaszoknál lehessen „kiállni", erőt gyűjteni, „edzőtáborozni", majd lehessen folytatni mindazoknak, akinek erejéből-képességéből telik. A több lépcsős képzésről van szó, amelynek kialakítását az európai oktatási térhez való csatlakozás éppúgy igényli, mint a hazai viszonyok változásai. S. E. róság elé viszik az ügyet. A fizetési felszólításnak a végrehajtó szerez érvényt. A végrehajtás a jövedelemre, ingóságra és ingatlanra is vonatkozhat. Ekkor sem történik kiköltöztetés, „csupán" árverezés. Ha lakott lakást árvereznek, akkor sem a szolgáltató társaság, hanem az új tulajdonos költöztetheti ki a lakót. A Démász Rt. 750 ezer ügyfele közül mintegy másfélszázán vannak, akiknek tartozása miatt végrehajtási eljárás van folyamatban. A Dégáz Rt. az áramszolgáltatóhoz hasonlóan szedi be a szolgáltatás ellenértékét, s ha csak lehet, peren kívül igyekeznek megállapodni az adós ügyfelekkel. A most folyó végrehajtási ügyek számáról nem kaptunk tájékoztatást. A V-fon Rt. ugyancsak üzleti titoknak tekinti a végrehajtási stádiumba került adósságrendezési ügyekről szóló adatokat. A Szegedi Hőszolgáltató négy ügyben kezdeményezett ingatlanárverési eljárást. » Szentesen az elmúlt öt esztendőben mindöszsze öt esetben árverezték el nemfizető lakását - mondta Döbrőssy Iván, a városi szolgáltató kft. ügyvezetője. A távhőszolgáltató cég éves árbevételének 3-4 százaléka kintlévőség, melyet folyamatosan jogi úton próbál behajtani. Hasonló arányú a kintlévőség a csongrádi Víz- és Kommunális Kft.-nél. Balogh Pál elmondta: a cég megbízott egy behajtással foglalkozó társaságot, melynek munkatársai szép szóval, sikerrel győzik meg a gondatlan ügyfeleket arról, hogy kevesebbe kerül, ha a szolgáltatásért idejében fizetnek. Hódmezővásárhelyen az éves árbevételhez képest 10 százalék alatti a kintlévőség mondta Kurunczi Mihály műszaki igazgató. A Távfűtő Kft. igyekszik szigorúan eljárni a nemfizetőkkel szemben a többi fogyasztó védelmében. A Makótherm Kft. által fűtött 772 lakásnak egytizede tartozik valamilyen nagyságú öszszeggel - szólt a számokról Molnár József, a vállalat vezetője. Úgy véli, a nagyobb tartozások rendezésének járható útja a részletfizetés, mely természetesen megelőzi a végrehajtást. Kilakoltatásra Makón még nem volt példa. NY. P.-B. G. Nagy Imre szobrára vár a Rákóczi tér. Az önkormányzati lakásokból kiköltöztetik a nagy lakbérhátralékot fölhalmozó lakókat, az áram-, gáz- és hőszolgáltató társaság legvégső esetben kér végrehajtást. Az elmúlt napokban két lakásból költöztették ki a több százezer forintos bérhátralékot fölhalmozó lakókat a végrehajtók. Amint arról többször is írtunk, az országos végrehajtói kamara azt kérte tagjaitól, hogy a kemény hideget hozó téli hónapokban függesszék föl a kilakoltatásokat. Az ajánlással azt akarták elérni, hogy az egyébként is nehéz helyzetbe jutott emberek közül senki se váljon a fagy áldozatává. A kamara fölhívása nem volt kötelező érvényű, ám a javaslatot így is elfogadták a végrehajtók. A Csongrád Megyei Bíróságtól kapott tájékoztatás szerint a lakás kiürítéséről szóló, jogerős és végrehajtható határozatok érvényesítése nem állami, hanem önálló végrehajtói feladat. Azaz: ezt a munkát nem bírósági, hanem önálló végrehajtók végzik, így a bíróságon nincs adat arról, hány ügyben történik meg ténylegesen a végrehajtás. A jó idő beköszöntével azonban le kell zárni a jogerős bírósági határozat szerint kilakoltatással végződő ügyeket is. A Szegedi Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Rt.-tői kapott tájékoztatás szerint tíz esetben rendelte el a bíróság a legvégső eszközként alkalmazott kiköltöztetést. Jelenleg száznál több peres ügy van még folyamatban, de ezek nem végződnek szükségszerűen kilakoltatással: az esetek többségében az adósoknak sikerül más módon rendezni tartozásukat. A Démász Rt. sohasem él a kilakoltatás lehetőségével. Az áramszámla befizetésével elmaradókat először a figyelmeztetés, majd a kikapcsolás eszközeivel igyekeznek fizetésre bírni. Ha ez nem vezet eredményre, akkor bíBerendezési tárgyak a szabad ég alatt egy szegedi kilakoltatás után. Fotó: Miskolczi Róbert Fotó: Gyenes Kálmán