Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-19 / 92. szám

Szombat, 2003. április 19. SZIESZTA II. JÉZUS KRISZTUS MEG KÍNZÁSÁNAK ÉS HALÁLÁNAK ORVOSI ELEMZÉSE Az utolsó órák a keresztfán ^JYOUS O-N^T-V*""^ O 'fixi/ÁÍVs ¿Tud IOUIEXIUV " Elgondolkodtatóak az orvosi szakfolyóiratban megjelent tanulmányrajzok, amelyek Jézus A keresztgerendát az áldozat vitte a felállítás helyéig. A T (tau) keresztre - melyet Krisztus szenvedését még érthetőbbé teszik. A korbácson éles csontdarabokat és fémgolyókat láthatunk. korában általában használtak - vagy a latin keresztre táblát szögeztek. Jézus táblájára is A jobb oldali ábra az ostorcsapások nyomainak irányát mutatja. ráírták nevét és „bűnét": Názáreti Jézus, a zsidók királya - héberül, latinul és görögül. Jézus Krisztus élete és tanítása vetette meg az alapját a kereszténységnek, jelentősen befolyásolta az emberiség történetét, a betegek iránti könyöriiletessége pedig a modern orvostudomány fejlődését. Kereszthaláláról egy Amerikában megjelent tanulmány ad részletes szakelemzést. Hieronymus Bosch Keresztrefeszítés című festménye. Az Egyesült Államok egyik vezető egészségügyi intézményének, a Mayo-klinikának két munkatársa -dr.W.D. Edwards kórboncnok és W. J. Gabel grafikus -ésF.E. Hosmer rochesteri metodista lelkész az egyik legnagyobb példányszámú orvosi folyóiratban, a Journal of American Medical Association 1986 márciusi számában Jézus megkínzásának, keresztre feszítésének és halálának orvosi elemzését végezték el, az Újtestamentum, valamint a korabeli keresztény, zsidó és latin történelmi források alapján, a modern orvostudomány eredményeinek tükrében. Teológiai kérdésekkel nem foglalkoztak. A korbácsolás Az utolsó vacsora után Jézus a Getsemáne-kertbe ment, ahol - ahogy Lukács evangélista és orvos leírja - véres verejtéket hullatott. Ez egy igen ritka jelenség (haemohydrosis), mely rendkívüli lelki megrázkódtatások esetén fordul elő. Jelentős vérvesztéssel nem járt, de tekintetbe véve a hideg áprilisi éjszakát, komoly hidegrázást okozhatott. Nem sokkal éjfél után ismételt tárgyalások és bántalmazások után halálra ítélik. A korbácsolás minden római kivégzés előkészítője volt, célja a kínzáson és megaláztatáson kívül az elítélt testi legyengítése volt. A korbács rövid nyélből és többszörösen fonott, többágú bőrszíjból állt, melyre fémgolyók és birkacsontok voltak felfűzve. A lemeztelenített áldozatot kezénél fogva, feje fölött, arccal egy oszlophoz kötötték, és az ostorozást egy vagy két római katona (lictor) végezte. Az ütések száma a zsidó törvények szerint 39 volt. A korbácsolás a háton vágásokat, mély zúzódásokat és izomroncsolásokat idézett elő, komoly külső és belső vérzés kíséretében, aminek következtében sokkos állapotba is kerülhetett az áldozat. A testi fájdalmak, a lelki megrázkódtatások és a vérzés miatt Jézus általános állapota már ekkor nagyon rossz, feltehetőleg kritikus volt. A gúny céljából történő bíborpalástba öltöztetés, majd annak a hát sebeiről történő ismételt letépése további fájdalmakat és vérvesztést okozott. A keresztre feszítést először minden bizonnyal - a perzsák alkalmazták, és Nagy Sándor közvetítésével juthatott el a rómaiakhoz. Egyike volt a legkegyetíenebb és legmegalázóbb kivégzési módszereknek: maximális fájdalommal és szenvedéssel járt több (3-4) órától több (3-4) napig tartva, az áldozat állapotától függően. Általában a legaljasabb bűnök elkövetőinek szánták. A keresztre feszítés , A kereszt összsúlya körülbelül 136 kg volt. A vízszintes szár (patibulum) 34-57 kg, 1,5-1,8 méter, a függőleges 1,5-2,4 méter volt. Az elítéltet a vízszintes szár vitelére kötelezték, az ítélet helyétől a kivégzés helyéig. Jézus állapota azonban már ekkor olyan rossz volt, hogy nem tudta a patibulumot sokáig vinni, erre Cyrenei Simont kényszerítették. A keresztre feszítés előtt az elítéltnek fájdalomcsillapítás céljából borból és epéből álló italt adtak, de Jézus ezt visszautasította. Az elítéltet a földre dobták, majd a patibulumra szögezték karjait. A szögek hossza 13-18 cm, legnagyobb átmérője 1 cm volt. A csuklókon keresztül verték át, s a csonthártya- és többszörös idegsérülések miatt a karokban sugárzó, heves, égető fájdalmakat okozott. Az idegsérülés okozta a kéz markoló állását. A vízszintes szárra rögzített áldozatot a függőleges szárra emelték. A haldoklás meghosszabbítása végett, a légzés könnyítésére a lábfejeket alulról fixálták: egymásra helyezve, a II. és III. lábközépcsontok között a fára szögelték, miközben a térben megroggyant lábak oldalra csavarodtak. A szögelés többszörös idegsérüléseket és a lábboltozat mély roncsolását okozta. A keresztre szögezett áldozat testének súlya a mellkast belégzési helyzetben tartotta. A belégzés csak felületes lehetett. A kilégzéshez - a széndioxid eltávolításához - az áldozatnak fel kellett emelkednie, ami a térdek kiegyenesítésével, a lógó karok könyökben történő behajlításával és a csuklók szög körüli elforgatásával történt. így minden egyes légzés fokozta a szögelés okozta fájdalmakat, amihez hozzáadódott a korbácsolt hátak dörzsölődése a keresztfához, további vérvesztést okozva. Jézus halálának kórtani okai A halált több tényező együttes hatása idézte elő. A vérvesztés, a tűrheteüen fájdalom és a kimerülés sokkot, a nehezített légzés fuldoklást és légzési elégtelenséget okozott. Az a tény, hogy Jézus halála előtt közvetlenül felkiáltott, azt valószínűsíti, hogy a sokk és a légzési elégtelenség által károsított szív hirtelen támadt, végzetes ritmuszavar következtében állt meg. Jézus szenvedése a keresztfán 3-6 órán át tarthatott. A halál beállta péntek délután 3 órára tehető. A halál siettetésére szokás volt az áldozat lábszárainak eltörése, ami lehetetlenné tette a test megtámasztását és így a légzést; perceken belül végzetes volt. Jézus esetében erre már nem kerülhetett sor az időközben beállt halál miatt. Ehelyett a halál beálltának bizonyossá tételére az egyik katona lándzsájával jobboldali mellkasán behatolva a szívet átdöfte. A szúrt sebből folyó víz a mellhártyából és a szívburokból, a vér a jobb pitvarból és a jobb kamrából származhatott. A modern orvostudomány eredményei alapján is biztosan állítható, hogy Jézus a keresztfán meghalt. FORDÍTOTTA ÉS ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. HENCZ PÉTER FŐORVOS Légzés a keresztre feszítés alatt. Meglepő, de a bal oldali ábra mutatja a be-, míg a jobb oldali a kilégzést. Belégzéskor a légzőizmok passzívan nyújtottak, a mellkas ki van tágulva. A kilégzéshez a kar- és vállizmok segítségével feljebb kell húzódzkodni, mikor is a test súlyának nagyobbik része a szögezett lábakra esik. A kilégzés inkább aktív, mint passzív folyamat. Ha a lábszárakat eltörik, a kilégzésben csak a váll- és karizmok tudnak segíteni, ez pedig hamarosan kimerüléshez és fulladáshoz vezet. Ez az orvosi tanulmányrajz bemutatja a csukló keresztfához szögezését. Ilyen formájú lehetett a 13-18 cm-es vasszög. A középső ábra a szög elhelyezkedését mutatja a csuklóban, a kézfej csontjai és az orsócsont között. Jobbra a csukló keresztmetszetén a szög útját kísérhetjük nyomon, mely valószínűleg átmetszette a középső ideget és átszúrta a hüvelykujj hosszú izmát anélkül, hogy kárt tett volna az artériákban, vagy eltörte volna a csontokat.