Délmagyarország, 2003. április (93. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-18 / 91. szám

Péntek, 2003. április 18. DÉLMADÁR 11 Népi remeklések húsvéthétfőre Az anyagias Bal zsebemben kölni, jobb zsebemben bicska, ha adsz egy ezrest, a jobb nem lesz nyitva! Az egyszerű Jó étek a rizs, jó játék a teke, lespriccelhetlek-e? a vödörrel locsolkodás. Nálam is van szagos köl­ni, ha rád döntöm, meg fogsz ölni? A szexis Húsvét napján azt kívá­nom, legyen rúzsos a tojásom! Az újgazdag Ferrarival érkeztem, nagyon nagyot fékeztem. Okos vagyok, szép és laza, Locsoljak, vagy húzzak haza? Az állatbarát Futott a nyúl, futott gyáván, meglocsollak el ne hervaggyá mán! Valóságshow kedvelő A vállalkozó Zöld erdőben jártam, Valóságshow-t láttam. Nem győztem a végét várni, Kezdtem már a végét járni. Hazajöttem étlen-szomjan, Meglocsollak azon nyom­ban. Az aggódó Húsvét táján édes szokás Itt a húsvét, eljöttem ismét, meglocsollak illatos ámbrával, ide az áfás számlával! A finom úr Nem szoktam én mocsko­lódni, eljöttem hát locsolkodni. Viccek A rendőr hazavisz egy tálat és újságolja az asszonynak: - Nézd Drágám, milyen törésálló tálat vettem! Ezután azonnal ledobja a földre, hogy bebizonyítsa, milyen jó vásárt csínált. A tál persze darabokra törik, mire a rendőr morfondírozva: - Vagy hőálló? Mi a jó házasság titka? Találni egy nőt, aki gazdag, találni egy nőt, aki jól főz, találni egy nőt, aki jó az ágyban, és vigyázni, hogy ez a három nő ne találkozzon a feleséggel. Arisztid nősúlési tervével állít be a szülői házba. - Apám! - szólítja meg édesapját. - Elveszem feleségül Taszi­lót. Arisztid apja teljesen elképed a hírre. - Taszilót veszed feleségül? Hát meg vagy te őrülve? Hiszen Tasziló nem is katolikus. * Két cigány megy a faluban, találkoznak a pappal, akinek be van gipszelve a keze. - Mi történt magával, atyám? - Elcsúsztam a fürdőkádban. Mennek tovább a cigányok, egyszer csak az egyik megkérdezi a másikat. - Te Gazsi, mi az a fürdőkád? - Nem tudom, én nem járok templomba. Kegyed szép kis virágszál, piros tojást rám tukmál. Ha pénze van, az is jó, nem vagyok én Télapó... A költői Verset kéne mondani mostan, persze rögtön itt és nyom­ban. Legyen benne nyúl és to­jás, kölnivíz meg egyebek, hogy hallgatóim boldogok legyenek. De ha már ezt felsorol­tam, a szót tovább minek is nyújt­sam, felteszem inkább a kérdést, szabad-e locsolni? A nagyivó Immár eljött húsvét napja, részeg minden gyermek ap­ja. Én is közéjük tartozom, szódásüveget hordozom. A lábamon alig állok, nevetnek rám a lányok. De most már a lényegre té­rek: egy jó erős pálinkát kérek! Az érdekember Zöld erdőben jártam, unikumot láttam. Ha nem kapok belőle, nem locsolok jövőre. A törpe Kicsi vagyok, székre állok, a fenébe, így sem látok! Szőke nők Belép egy ember az üzlet­be, ahol egy szöszi dolgozik. - Toalettpapír van? - Igen, fehér és rózsaszín. Melyiket parancsolja? - Mindegy, amelyiket adja. - Én a rózsaszínűt ajánla­nám, az ugyanis kevésbé pisz­kolódik. Szőke nő kifakad a férjének: - Elegem van az egészből! Sosem jösz haza időben, éjsza­kára is kimaradsz. Megcsalsz fűvel-fával! Most már abban sem vagyok biztos, hogy te vagy a gyerekeink apja! Szőke nő Activity-t játszik. Megnézi azt az összetett szót, amelyet el kell magyaráznia, majd azt mondja: - Az az idő­pont, amikor az elítélteket ki­végzésre viszik. A többiek 20 percig tanakodnak, végül fel­adják: - Szabad a gazda! - Jaj, még ezt sem tudjátok! Hát az ítéletidő! A fontos infó A gyárigazgató a műszaki igaz­gatóhoz: Holnap reggel 9 óra­kor napfogyatkozás lesz, tehát olyasvalami, ami nem látha­tó mindennap. Intézkedjék, hogy a dolgozók ünneplő ru­hában jelenjenek meg! E ritka jelenséget magam fogom megmagyarázni. Ha esik, a je­lenséget nem láthatjuk jól. A dolgozók ez esetben az ét­terembe mennek. A műszaki igazgató a főosz­tályvezetőhöz: A gyárigazgató utasítására holnap 9 órakor napfogyatkozás lesz. Ha esik, a jelenséget ünneplő ruhában a gyárudvaron nem láthatjuk jól. Ebben az esetben a nap eltüntetését az étteremben vé­gezzük el. Ez tehát olyasva­lami, ami nem látható min­dennap. A főosztályvezető az osztály­vezetőhöz: A gyárigazgató utasítására holnap 9 órakor ünneplő ruhában végbemegy a nap eltüntetése az étterem­ben. A gyárigazgató utasítást ad, hogy essék az eső. Tehát valami, ami nem látható min­dennap. Osztályvezető a cso­portvezetőhöz: Ha holnap reggel az étteremben esik, te­hát valami, amit nem látha­tunk mindennap, 9 órakor el­tűnik a gyár igazgató ünneplő ruhában. Csoportvezető a munkásokhoz: Holnap 9 óra­kor el fog tűnni a gyárigazgató, miközben esik. Kár, hogy ezt nem láthatjuk mindennap. Tiszta tejet a pohárba A választás szabadsága PtíiQ Ores poK&r Fűig teli pohár A Yetmr nagyobb pchítr Kezedben a döntés! A múlt szombat óta a legkülönfélébb magyarázatok láttak napvilágot az uniós népszavazásról. Mi ezeket ebben a táblázatban foglaltuk össze. Fő a rugalmasság, s az, hogy annak legyen igaza, aki éppen mondja. Az éremnek több oldala van, a pohárnak meg több feneke. A múlt szombaton csak két válasz közül lehetett választani, ezúttal három közül. Válasszanak és voksoljanak, ne feledjék, a pohár a tét. Voksaikat oda dobják, ahová akarják, vagy ahová tudják. Aser Enciklopédia MORÓZUS (Tamás): VIII. Henrik lordkancellárja, akit tüskés modora miatt a király lefejeztetett. KÖTÖTT KABÁT: Betonba ágyazott, csak helyben hasz­nálható kardigán. KÖTBÉR: Pulóverkészíté­sért fizetett járandóság. TELEFONBETYÁR: Haszná­lóját kifosztó (ellenállás ese­tén meg is gyilkoló) távbe­szélő-készülék. VÉGKIELÉGÍTÉS: Szexuális tárgyú utolsó kívánság. Három hónap után A számítógép-programozó tíz év után megunja a monoton munkát, és elköltözik Tasmániába, az Isten háta mögé. Teljesen egyedül él, kéthe­tente egyszer jön a posta, ételért is csak hetente egyszer jár be a távoli városba. Három hónap múlva az egyik este kopognak, belép egy nagy­darab szakállas ember, és azt mondja: - Helló, Joe vagyok a szomszéd, itt lakom 10 km-re, a hegy másik oldalán. Szombaton bulit rendezek, gyere el. - Rendben, köszönöm - feleli a prog­ramozó - űgyis ideje megismerkednem a helyi­ekkel. - Akkor viszlát szombat este - mondja Joe. - De azt még el kell mondanom, hogy eze­ken a bulikon elég nagy ivászat szokott lenni. ­Ó, az nem baj, bírom én a piát. Szinte biztos, hogy verekedés is lesz ám. ­Ooo, én általában elég jól kijövök mindenkivel. - És még valami - mondja Joe. - Kemény szex is szokott lenni. - Azt se bánom - válaszol a programozó. - Már három hónapja élek itt egyedül. Jut eszembe, hogyan öltözzek? - Az mindegy, csak mi ketten leszünk. Belami népszavazott Ugyan mivel tudták már megint annyira meg­bántani szegény Snájdig Pepit, hogy csak ül, néz maga elé, mintha még soha nem látott volna kisfröccsöt és olyan szomorú, hogy uborkát lehetne savanyítani a sóhajtozásával - érdek­lődött a Zsibbadt brigádvezetőbe betérve Ló Elek. A díszes társaság már kocsmahangulatban él­vezkedő tagjai pedig csak legyintettek, mintha légyinvázió érte volna el a híres kocsmát. Fél perc is eltelt, mire Minek Dönciből kipottyant néhány mondat. - Ne is mondja! A mi Pepink roppant csalódott. Képzelje, tegnap délután találkozott a belvá­rosban egy francia turistacsoporttal, s ettől irtózatosan fellelkesült. Meg Is közelítette őket és tárt karokkal, no meg a szájával üvöltözte, hogy keblemre, drága honfitársaim, mi már egy or­szágban fogunk élni, amíg nem húz csizmát a lábára a Csomolungma. A franciák pedig csak néztek, mint akik rémet látnak, azt is sztereóban és még véletlenül sem osztoztak Snájdig örö­mében. Hát így fogadta az unió, az a bizonyos európai a Snájdig úr spontán, de annál több örömmel kibélelt közeledését. - Ahogy én a mi Pepinket Ismerem, nem lehetett már túl szomjas, amikor lerohanta a franciákat - legyintett Belami. S egyúttal közölte: aki ebből a köztéri tömegjelenetből azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy a közös Európában nem szeretettel várnak ránk, az rendkívül kevés információval rendelkezik. - Az aztán már tök mindegy, hogyan várnak, mert hogy mi már megyünk, az tuti. Ha tudni akarják, én is a csatlakozásra szavaztam szom­baton - látta el egy korábban talán még bi­zalmasnak tekintett információval a poharazókat Bovden Béci. - Na, ennek nagyon örülhetnek Nyugat-Eu­rópában, mert hogy a hírek szerint attól ret­tegetett minden müncheni kocsmáros, meg mad­ridi múzeumigazgató, hogy Bovden úr még vé­letlenül rossz helyre rakja az ikszét - vigyorgott Ló Elek. Ennél többet már csak azért sem mond­hatott, mert egy üres söröskorsóval kétszer is eltalálta a lengőbordáját Béci/Meg aztán Belami is megjegyezte, hogy éppen ideje lenne már komolyabban megtárgyalni ezt az uniós ügyet, mert hogy jövőre, köszönhetően a sok-sok Igenes népszavazásnak, most már biztos ránk szakad a közös Európa összes nagy áldása. - Leginkább azt szeretném, hogy örüljünk már végre mind és együtt. Hiszen erre a lehetőségre vártunk évtizedek óta - lelkesült Belami, s nyomban rendelt Is egy kört az összes ba­rátjának. - Én nem tudom, hogy maga mire várt, de én az unió helyett már azzal is megelégednék, ha munkát találnék. Mondjuk olyat, ahonnan ha­vonta háromszor nem rúgnak ki - vetette közbe testét Is, véleményét is Plüss Eta. Minek Dönci Belami pártjára állva, rengeteg uniós előnyt sorolt fel, nyitott határoktól az emelkedő fizetésekig, míg Firnájsz Egon arról tájékoztatta a hall­gatóságát, hogy ő leginkább a szabad mun­kavállalásnak örül, mert mehet, amerre lát és dehogy fog ő ezentúl éhbérért bárányfelhőket bégetni. - Ja, majd pont magára várnak a Lajtán túl. Majdnem ötvenéves, idegen nyelvet se beszél, a diplomáival se lehetne kitapétázni a Zsibi budiját. Az uniónak felkészült polgárok kellenek, ha nem tudná, tudja, afféle agyilag pallérozottak - hűtötte a lelkesedést Bika Jenő. - Szóval, maga azt állítja... - kezdett egy újabb mondatba Firnájsz úr, majd meggondolta magát, s inkább félrevonult verekedni Bika Jenővel. Több se kellett a Zsibi népének, beindult olyan hajcihő, hogy Józsi csapos azon nyomban el is bújt félelmében Béla légy hasa alá. S miután néhány pohár is tört, uniós ügyekből, s persze dobálózásból kifolyólag, Belami harsány ordi­bálással igyekezett véget vetni a küzdelemnek. - Emberek! De hát maguk nem sokára uniós polgárok lesznek. Nefn szégyellik magukat? Hát még most is vitába keverednek, amikor sors­fordító időket élünk? - harsogta egy asztal tetejéről. S szavai nem voltak kárba veszettek, mert fél óra múlva, amikor a küzdő felek meg­fáradtak, már akkora volt az egyetértés a Zsi­biben, hogy kilóra mérhették. A nagy puszilkodást csupán az fékezte meg, hogy Plüss Eta és Cink Enikő éppen egymás haját tépte azon, mégis, melyikük képviselné a leghatékonyabban a Panel Pál-lakótelepet az uniós parlamentben, s ki legyen az, aki cukrászdát nyit Bécsben. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents